Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-21 / 34. szám

Vasárnap 1992. augusztus 23. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.44, nyugszik 19.37; Kö­zép-Szlovákia: 05,51, nyugszik 19.44; Nyugat- Szlovákia: 05.57, nyugszik 19.50 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: nyugszik 16.17; Kö­zép-Szlovákia: -.nyugszik 16.24; Nyugat-Szlovákia: nyugszik 16.30 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük BENCE - FILIP valamint SZIDÓNIA, TEÓ- NIA, ZÁGON, ZDENKA, ZE- KŐ, ZSADÁNY nevű kedves olvasóinkat • BENCE - a Bencens névnek, ez pedig a Vincen- tiusnak (ma: Vince) a rövi­dülése. A 18. században a Benedek névvel azonosí­tották, később pedig a Benjáminokat is így be­cézték. • 1872-ben született JAROMÍR HERLE zeneszerző (t 1945). A VASARNAP következő számának tartalmából ERŐS VÁRUNK AZ ISKOLA Új tanév változásokkal AZ IGAZSÁGKERESÉS GÖRÖNGYÖS ÚTJAIN Petróci Bálint beszélgetése dr. Gnothová Ferenczy Erzsébettel a büntetőbíráskodásról ÉRTELMETLEN TESTVÉRHÁBORÚ Pillanatképek a balkáni pokolból DRÁGA BÖBE REPÜLÉSE Egy arc a moziból: Börcsök Enikő Szabó G. László írása A FEKETE DIÓFÁK Andrej Chudoba novellája Egy híres iskola szomorú sorsa Ml LESZ AZ EPERJESI KOLLÉGIUMMAL? Kónya Péter írása CSALÁDI POPKLUB Lórinc-nap után is édes, ízletes Méry Gábor felvétele HOVÁ, KIHEZ FORDULJUNK? TÖBB OLVASÓNK KÉRI, HOGY LAPUNK HASÁBJA­IN KÖZÖLJÜK A MAGYAR POLITIKAI PÁRTOK ÉS A CSEMADOK IRODÁI­NAK, VEZETŐINEK CÍMÉT, TELEFONSZÁMÁT, HOGY SZÜKSÉG ESETÉN TUD­JÁK HOVÁ, KIHEZ FOR­DULJANAK. Együttélés Politikai Mozga­lom, P. O. Box 44., Praz- ská 7., 814 99 Bratislava, te­lefon: 07/497 877. Irodave­zető: Struhár Lúcia Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom (ideiglenes cím), Krízna 52., 821 08 Bra­tislava, telefon: 07/600 77. Irodavezető: Szabó Kinga Magyar Néppárt, Popély Gyula, Őernysevského 39., 851 01 Bratislava Magyar Polgári Párt, Zabo- tova 2., 811 01 Bratislava, telefon: 07/497 684, 497 688, fax: 07/495 322. Irodavezető: Vörös Éva Csemadok Országos Vá­lasztmánya, nám. 1. mája 10-12., 815 57 Bratislava, Sidó Zoltán főtitkár, telefon: 07/511 47. Csemart: 533 94. Az ország többsége nem óhajtja Csehszlovákia felbomlását A hatalomra jutott pártok képviselői Csehországban és Szlovákiában egyaránt bizonygatják Csehország és Szlovákia különválásának szük­ségszerűségét. Sokan úgy állítják be a dolgot, mintha valamiféle törvényszerű folyamatról lenne szó. Arról viszont nem szólnak, hogy ezt a folyamatot ók indították el és továbbra is ők szorgalmazzák. A lakosság nagy része fél a szakadás főképp gazdasági következmé­nyeitől. A szlovákok bármennyire örülnek is rég óhajtott nemzeti önállósulásuk megvalósulásának, nem lelkesednek a köztársaság ket- tészakításáért. A cseh lakosság jelentős része is ellenzi a kettéválást, hiába próbálják őket azzal nyugtatgatni, hogy a szlovákokra eddig csak ráfizettek. Az alábbiakban rövid összeállítást közlünk a cseh és a szlovák sajtóban közölt levelekből az olvasók véleményének szemléltetésére. A LAKOSSÁGEGYHAT0DÁNAK AKARATA? Négy évtizeden át bizonyíthatóan síkra szálltam a demokráciáért. 1989 novembere után már hinni kezdtem, hogy legalább a küszöbéig eljutottunk. Ám a valóság egyre több kételyt ébreszt bennem. Vonatkozik ez az államjogi elrendezésre is. Kellő lecke lehet számunkra a közvélemény-kutatás eredménye is. Ennek alapján a két köztársaság­ban egyaránt a megkérdezettek 16 százaléka ért egyet Csehország és Szlovákia kettéválásával. A további 84 százalék az együttélés Ilyen vagy olyan formáját óhajtja. Ám csodál­kozz világ, a választásokban győz­tes pártok épp a lakosság egyhato- dának kívánságát igyekszenek telje­síteni. Azt sem tekintik akadálynak, hogy a köztársaság kettéosztása sem a PDP, sem a DSZM választási programjában nem szerepelt, tehát ilyen megbízatást választóiktól nem kaptak. így hát a lakosság többsé­gének akarata ellenére cselek­szenek. Juraj Gál, Pozsony (Národná obroda) ÉN IS ELLENZEM A kettéválás folyamata fájdalom­mal tölt el. Vegyes házasságból származom. Hatéves fiúcskaként cseh édesapámmal és szlovák édesanyámmal együtt kellett mene­külnünk szlovákiai szülőhelyemről. Én teljesen feleslegesnek tartom, hogy népszavazás formájában kér­jék ki a lakosság véleményét, vajon óhajtják-e a köztársaság két önálló államra történő kettéosztását. Ezt az ismert csoporton kívül senki se akar­ja és a többség válasza nemleges lenne. Én is ellenzem. Ám ennek ellenére Is megkérdez­hetné valaki a lakosságot, vajon va­lóban elkerülhetetlennek véli-e a kettéválást... Jaroslav Benes, Prága (Lidové noviny) A KETTÉVÁLÁSRÓL SZÓ SEM VOLT Számomra se mindegy, ml ját­szódik le országunk politikai színte­rén és félek az eddigi és a készülő változások következményeitől. Az a véleményem, hogy bár Szlovákiá­ban a választásokon a Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalom győzött, e mozgalom nem képviseli az egész nemzetet. Ezen felül a választások előtt a DSZM választási programjá­ban az ország kettéválásáról szó sem volt. Csehszlovák Köztársaságunk nem oly nagy és nem is olyan gaz­dag, hogy probléma nélkül kettévál­hatna. Teljesen értelmetlen Dániá­hoz vagy más kisebb fejlett orszá­gokhoz hasonlítani, ahol magas az életszínvonal és erős a gazdaság. Szlovák vagyok és Szlovákia a szü­lőhazám. Továbbra is itt akarok élni, de nem óhajtom melldöngetve bi­zonygatni szlovákságomat, hogy közben hazai megélhetés hiányá­ban a gyermekeimet Franciaország­ba vagy Hollandiába kelljen külde- nem utcát söpörni. Ezért a jelenlegi kormánynak és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek alaposan át kellene gondolniuk, hogy Szlovákia különválása mennyi előnnyel és mennyi hátránnyal jár... MVDr. Ján Gajdos, a tudományok kandidátusa, Kassa (Slovensky denník) DÖNTSÖN AZ ÁLLAMPOLGÁR Az államjogi rendezésről folytatott tárgyalások olyan stádiumba jutot­tak, amikor mindkét köztársaság po­litikai köreiben (főképp a választáso­kon győztes pártokban) az a nézet kezd felülkerekedni, hogy a közös állam szétesési folyamata már meg- gátolhatatlan. Ezt a nézetet igyekez­nek nagyon is szorgalmasan beolta­ni a köztudatba. Bátorkodom kétségbe vonni, hogy a győztes pártok megbízást kaptak volna választóiktól a közös állam szétverésére. Ezen kívül fi­gyelembe kell venni, hogy a válasz­tóknak csaknem a kétharmada azokra a pártokra adta le szavaza­tát, amelyek e kérdés valamiféle sima intézését következetesen el­lenzik. Az esetleges válás nem oldható meg olyan demokratikus szabályok pusztán formális megtartásával, amelyek a jelenlegi parlamenti több­ségnek lehetővé teszik a számunkra kellemetlen törvények tetszés sze­rinti megváltoztatását. Lehetséges, hogy a szlovákok és a csehek többsége népszavazással végül is az önálló állam mellett dön­tene. Ám a lényeg az, hogy ez az ö akaratukból történne. Josef Janousek, Prága (Lidové noviny) MEGOSZTOTT SZLOVÁKIA A szlovák függetlenségi nyilatko­zat jóváhagyása után három nappal egy idősebb polgár az utcán rám (a volt SZNT-képviselöre) kiáltott: „Te disznó, Szlovákia elárulója!“ Ez a szitok nem volt egyedüli és nem is új keletű. Csaknem két év óta újra és újra elhangzik. Mert Csehszlovákia kettéosztásával egyenes arányban, párhuzamosan megy végbe Szlová­kiának és lakosságának a megosz­tása is. Az egyik oldalra sorolják a nemzethű, jó szlovákokat, a má­sikra a többieket... Attól félek, hogy álláspontjaink összeegyeztethetetlenek. A függet­lenség kikiáltásának napján a temp­lomok harangjai se szóltak egyfor­mán minden hívőnek. A Szlovákia egyesítésére elhangzó felhívások se segítenek. Főképp akkor nem, ha azok fenyegetéssel, félelemkeltés­sel, a nézetazonosság elfojtásával és az ellenség keresésével páro­sulnak. Vladimír Ondrus, Pozsony (Lidové noviny) fOO-dáí a számokról Modern világunkban a számok­nak rendkívüli szerepük van. A szá­mítógépek bevonultak a tudomány minden területére, még a betegségek megállapításában is nélkülözhetetle­nek. A számok semlegesek. Jelenté­sük egyértelmű. A 0 az nulla — még a politikában is. Azonban az utóbbi időben egyre ritkábban szerepelnek a politikusok érv-kelléktáráUtn. A pártvezérek jelentős beszédeiben olyan ritkaság egy-egy szám, mint a fehér holló. Ugyanis, ha valaki azt mondja, hogy az infláció várhatóan ötszázalékos lesz, ez könnyen ellen­őrizhető egy év múlva, de ha a nagy­vezérek azt ígérik, hogy „az infláció tovább csökken“ vagy „nem éri el a tervezettnek a felét sem“ — ez csak politikusi bandabanda. A számok rideg tények. A politi­kában is ellenőrizhető támpontok, amelyeket számon lehet kérni. Utó­lag nem lehet belőlük lefaragni, hoz­záadni. Miért bosszant engem a számok kiveszése a politikából? Azért, mert a nálunk zajló korszakalkotó válto­zásokat nem lehet közvélemény-ku­tatókra, egyéni felmérésekre, ellen­zéki becslésekre, szakszervezeti fé­lelmekre bízni. Naponta olvassuk a szlovák és a cseh sajtóban a köve­telést, végre a vezető pártok tudo­mányosan megalapozott számokkal közöljék, mibe is fog kerülni Cseh­szlovákia lakosságának az, hogy a két győztes párt képtelen meg­egyezni a gazdasági közösségben. A pártvezérek csak sumákolnak és közben lázasan dolgoznak a ketté­szakadáson. Mi, tehetetlen választók pedig elképedve olvassuk az itt-ott megjelenő vérlázító becsléseket, megddöbbentö számokat. Mindenki a saját pénztárcáján ér­zi, hogy 1989 óta 183 százalékkal drágultak az élelmiszerek (ebből a tejtermékek 282, a lisztből készült áruk 220 százalékkal), a szolgáltatá­sok 171 százalékkal, a ruhaneműek és lábbelik ára 202 százalékkal emelkedett. További áremelkedések minden bizonnyal felborítanák a bo­rotvaélen táncoló szociális békét. Pedig a statisztikai hivatal szakértői­nek becslése szerint az ország ketté­válása Szlovákiában körülbelül húsz százalékos további áremelkedést je­lentene, s közben a munkanélküliség szerény becslések szerint 17,3 (más források szerint 25—30) százalékkal növekedne. .4 gazdasági elkülönülés Szlovákia költségvetésének évi 10,5 milliárd korona veszteséget jelen­tene. Döbbenetes számok. Azonban a kormánynak erről nincs mondani­valója. A számok egyszerűen inger­ük a hatalom birtokosait. Már az olyan adatok is, mint a közvéle­mény-kutatásnak azok az eredmé­nyei, miszerint az ország lakosságá­nak többsége most sem akarja Cseh­szlovákia teljes kettészakadását, egyformán bőszíti a prágai és a po­zsonyi kormányt. Pedig még a konk­rét osztozkodás el sem kezdődött. A kegyetlen számok még csak azu­tán okoznak káoszt a gazdaságban. Nálunk, egyszerű állampolgároknál pedig keserű számvetést: Mire futja a fizetésünkből? Mi lesz megtakarí­tott néhány ezresünkkel? Egyik ol­vasónk akasztófahumorát idézve: „Már a temetésemre sem elegendő az a nehezen összekuporgatott tíz­ezres.“ Nem kívánjuk azt, hogy a „szak­értői“ kormány pontosan megjósolja a jövőt, de azért nem ártana, ha nem viszolyogna annyira a számoktól, és legalább nagy körvonalakban felvá­zolná, hogy az önállóság hány száza­lékkal csökkenti Szlovákia lakossá­gának életszínvonalát, honnan sze­rez milliárdokat a költségvetési hi­ány fedezésére, munkanélküli se­gélyre és az önálló ország berende­zésére. Amíg az ország lakossága ezt nem tudja, addig nem képes hinni az önálló Szlovákia életképességében. Szűcs Béla % 2 1992. Vili. 21

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom