Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-14 / 33. szám

Rekviem egy sportnagyhaËaloinért Nem várt aranyakkal tért haza Bar­celonából az Egyesített csapat, ahogy a Független Államok Közösségének képviselőit nevezték; mellesleg igen találóan. A XXV. Nyári Olimpiai Játékok éremtáblázata a régi szép időket idézi: a FÁK, a volt Szovjetunió sportdlcsö- ségének utóda 45 aranyérmet szerzett, nyolccal többet, mint a nagy rivális Egyesült Államok. Látszólag tehát semmi sem változott, az Untied Team (Egyesített csapat) semmit sem vesz­tett erejéből. És mégis... „A FÁK sportolói állami szimbólumok nélkül csodálatos teljesítményeket nyújtottak, amelyeknek egyetlen motívu­muk volt: megfelelő szponzorokat találni Nyugaton - írta a Washington Post. - Már nem a Lenin-rend, hanem a pénz volt a leghatalmasabb ösztönző erő az olim­pián." A politikai és gazdasági gondok elle­nére a volt Szovjetunió sportolóinak sike­rült megtartaniuk fölényüket az USA és Németország előtt. Az Egyesített csapat érmesei az olimpiai bizottság rendkívüli alapjából kapnak jutalmat: az aranyért 3000, az ezüstért 2000, a bronzért 1000 dollárt. Állítólag minden bajnokra még egy személygépkocsi is vár. Sok dobogós azonban azt állítja, a legnagyobb jutalom számukra, ha Nyugaton megfelelő pénz­forráshoz jutnak szponzorok segítségé­vel. Természetesen úgy, hogy ne szakít­sák meg a kapcsolatokat az otthoniakkal, a családdal, a barátokkal. A férfi tornász­versenyek hőse, Vitalij Scserbo a Mer­cedesszel kötött szerződést, a hihetetlen kudarcot vallott Szergej Bubka a Nikét propagálja, az egyik legjobb orosz kosa­ras, Alekszandr Volkov egy olasz klub­bal írt alá hárommilliós szerződést. A Nyugaton edzősködő Alekszandr Go- melszkijt, aki bajnokságot nyert a szovjet férfi kosárlabda-válogatottal Szöulban, a Citybank, a Continental Airlines és a McDonald pártfogolja. „A volt Szovjetunióban mindent a sportnak rendeltek alá - mondotta a háromszoros olimpiai úszóbajnok Jev- genyij Szadovij. - Kicserélődtek a veze­tők és mindent saját magunknak kell intéznünk. Segítséget csak a szponzo­roktól, rokonoktól, ismerősöktől re­mélhetünk, állami támogatás nem léte­zik.“ Érdekes, sok FÁK-sportolötól azt hallani: a barcelonai sikereket nem utol­sósorban a büszkeség és a baráti össze­tartás eredményezte. Többnyire arról volt szó, hogy méltóan távozzanak a korábbi szovjet sportdinasztia tagjai. Nagy sze­rephez jutott az emóció Is, hiszen az állami sportakadémiák hosszú fennállása alatt (sok versenyzőnek ez volt a máso­dik, ha nem az első otthona) erős barát­ságok szövődtek. „Kár lenne felszámol­ni a precízen kidolgozott felkészülési szisztémát - állítja a 17 éves Tatyjana Liszenko aranyérmes tornásznö. - Szá­momra a sport a legfontosabb, és nem az ország, amelyet képviselek. Most a hosszú együttlét után elválunk...“ „Este gyakran nem merek kimenni az utcára - mondja a 15 esztendős ogyesszai tornászlány, Tatyjana Gucu. - Félek, hogy az emberek, akik Irigy­kednek ránk, megtámadnak.“ És a be­lorusz Vitalij Scserbo még hozzáteszi: „Nehéz az embernek normális életet élni. Mit tehetünk, ha fűtetlenek a tor­natermek, ha van autónk, de nincs benzin, nem kapható kenyér és élelmi­szer. Az Egyesitett csapat olimpiai si­kere nagyban az Olasz Olimpiai Bizott­ságnak köszönhető, a Játékok előtt lehetővé tette számunkra az Itáliai edzőtáborozást. Porto San Giorgio a nyugalom szigete volt, ideális feltéte­lek mellett csak a olimpiára koncent­rálhattunk“. ■ 56 éves férfi szeretne megismerkedni hozzáillő növel. Jelige: Csallóköz. Ú-2204 A közös csapat már földet ért Sereme- tyevón. A sportolók többsége azonban nem sokáig marad otthon. Szétszéled­nek. Az előrejelzések szerint legalább egyharmaduk nyugati klubokban folytatja pályafutását. A Rosszljszkaja Gazeta tu­dósítása önmagáért beszél: „A boltok üresek, sohasem lehetsz biztonság­ban, forrong a társadalom. Érthető, ha mindenki, így a tornászok vezető edző­je, Leonyld Arkajev is külföldre megy. Arkajev húsz éven át világsztárokat nevelt ki, olyanokat, mint Andrianov, Gyityatyin, Bilozercsev és most Scser­bo. De ki vetheti meg őt mostani dönté­séért?“ VITALIJ SCSERBO még nem dön­tött. Az a sportoló, aki Barcelonában hat aranyérmet nyert tornában, ráadá­sul ebből négyet egyéni számban. Nála csak Mark Spitz eredményesebb. Néz­zük, hogyan vélekedik a jövőjéről és általában az életről. • Mit jelentett számára az a tény, hogy Belorussziát képviselte az olim­pián? „Büszke vagyok rá. Már csak azért is, mert a Szovjetunió felbomlása után vísz- szaesett a torna az egyes köztársaságok­ban. De ez nem tarthat sokáig, már négy esztendő múlva minden visszatér a régi kerékvágásba." • Sarlós-kalapácsos mezben ver­senyzett. Nem volt ez egy kicsit kelle­metlen? „Nem tornászhattam saját országom címeres mezében. A sarló és a kalapács már elvesztette ideológiai töltését, és amolyan fétissé vált. Szép embléma, tet­szik nekem, számomra talizmán, amely szerencsét hoz. Mindig a mellemen hord­tam, és nem tudom, miért kellett volna most megválnom tőle. • Hogyan hatott a sportolók felké­szülésére az országban zajló politikai és gazdasági folyamat? „Csak az edzésekre összpontosítot­tunk, így kevésbé érintettek bennünket az események. A legjobb tornászok a külön­böző köztársaságokból Moszkvában ké­szültek, nacionalista súrlódások nélkül. Minden bizonnyal azért, mert barátok va­gyunk, sok éve ismerjük egymást.“ • Milyen a kapcsolata az Egyesített csapat tagjaival, akikkel sokszor egy zászló alatt versenyzett? „Amolyan érzelmi zűrzavar uralkodik bennem. Szomorú vagyok, hogy régi ba­rátaimtól el kell válnom, azoktól, akikkel sok jót és szépet átéltünk. Egyúttal azon­ban örömet érzek, hogy szabad ország­ban élek..." • Nem foglalkozik a gondolattal, hogy olyan országban telepedne le, ahol sokkal jobbak az anyagi feltételek egy élsportoló számára? „Mlnszkben él a feleségem, az egész családom, a barátaim. Nem tudom, ho­gyan döntök. Egyet azonban tudok: a vi­lág sportközvéleménye tudomásul vette: hat aranyérem Belorussziába került." • Hogyan használja ki népszerűsé­gét saját boldogulására? „Nem célom a pénzhajhászás. Tovább akarom tökéletesíteni sporttudá­somat.“ • Örültek az emberek Belorussziá­ban az olimpiának? „Sokkal nagyobb figyelmet szenteltek neki, mint bármikor azelőtt. Először hallot­tam Ilyen nagy sporteseményen a himnu­szunkat. Már ez a momentum is óriási motiváció volt számomra. Egyszerűen aranyérmet akartam szerezni népemnek, amely nagyon nehéz, emberpróbáló idő­ket él át. A sportsikerek összekovácsolják a embereket." • Számított arra, hogy hat aranyér­met nyer? „Még most is izgalom fog el, hogy hatszoros bajnok vagyok. Pedig egy tor­násznak minden helyzetben meg kell őriznie nyugalmát, nem engedheti meg, hogy eluralkodjanak rajta az érzelmek. Sok hátulütője van annak, ha az ember csak azt számolgatja, hány érmet szerez. Azt azonban elmondhatom: egyetlen ko­rábban szerzett érmem sem olyan becses számomra, mint a mostaniak. Belorusszi­ának nyertem mind a hat bajnoki cí­met... (ie) S írtak az emberek és az aranyérmet csókolgat­ták. Békéscsaba főterén több ezer ember gyűlt össze, hogy a hazatérő ÓNODI HENRIET­TÁT köszöntsék. Az olimpiai bajnok tornásznöt Mercedes gépkocsin vitték a városházá­ra, és az autónak motoros rendőrök adták a díszkísére­tet; emelvényt építettek a főté­ren, amit a sportrajongók vi­rágcsokrai borítottak el. A többórás ceremónia után a bajnoknő édesapját, ÓNODI JÁNOST arról kérdezték, mibe került a családnak a bajnoki cím.- Nem tehettük meg, hogy az egyik gyereknek sonkát, szalá­mit adjunk, a másiknak pedig zsíros kenyeret. Henrietta nővé­re, Barbara is tornászott, de mindössze három hónapig. Kis fizetésű nyomdász vagyok, és a feleségemmel éjjel-nappal dolgoztunk, hogy az élsporthoz szükséges körülményeket meg­teremtsük. Az első támogatókat az Unyatyinszky edzőházaspár­ral együtt kerestük. • Mikor jelentkezett az első szponzor?- Három esztendővel ezelőtt, amikor a lányom Európa-bajnok lett. De nem jelentkezett, pályá­zaton nyertük. A kiírást újság­ban olvastuk. • Mekkora volt ez az összeg? sky COMPUTERÉ 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 'S* 43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099- Félmillió forint. Ezt a pénzt az edzőjével együtt kapta. Meg­vallom őszintén, korábban volt olyan időszak is, amikor nem sok értelmét láttuk, hogy lá­nyunk élsportoló legyen. De ő nagyon akart, aztán a felesé­gem is sokat vállalt, és az edzők állandóan bizonygatták: a lány istenadta tehetség. Szeren­csénkre, amikor Henrietta még csak 10-11 éves volt, a békés­csabai Előre sem állt rosszul anyagilag és a' város is tőle telhetőén segített. De segítettek a mi szüléink is, édesanyámék, anyósomék. Lényeges változás akkor következett be, amikor kétéves szerződést kötöttühk a Caolával. Ónodi Henrietta annyira meg­hatódott a hosszú ünnepléstől, hogy sokáig nem talált szavakat.- Furcsa volt látni, hogy eny- nyien eljöttek a tiszteletemre. Azt szeretném, ha továbbra is úgy néznének rám, mint normá­lis gyerekre. Annak örülök a leg­jobban, hogy a nehéz helyzet­ben élőknek is reményt adtam. • Úgy hallottuk, befejezi a tornászást...- Elértem a célomat. Eddig a torna volt életem fő célja, ezu­tán is lejárok edzeni, de valószí­nű, hogy nagy versenyeken már nem veszek részt. Talán jövőre a világbajnokságon még elindu­lok. Szóval nem tudom, mi lesz. Ami biztos: hamarosan leérett­ségizem, aztán felvételizek va­lamelyik főiskolára. • Melyikre?- Ezt sem tudom. A művészet érdekel... • Nem akar edző lenni?-Többen javasolták, nyissak sportiskolát. De ki tudja ezt megfizetni? Lehetőségem len­ne, hogy Amerikába menjek, az egyetemen tanuljak. Ám csak úgy kaphatnék ott ösztöndíjat, ha továbbra is tornászom. Én pedig az élsportot lassan be akarom fejezni. • Árulja el, mennyi pénzt keresett a tornával?- Nem sokat. Havonta hét­ezer forintot juttatott a szövetség. Most körülbelil hárommillió forin­tot kapok az arany- és ezüstére­mért. De ha nem jutottam volna el az olimpiai csúcsra, akkor azt mondanám, az élsportoló - ki­véve a futballistát - mostoha körülmények között dolgozik. • Változtat az életmódján is? Azt hisszük, a fiúkra eddig nem sok ideje juthatott...- Nem mondom, hogy nem ismerkedtem, de sokan nem je­lentkeztek, mert tudták, nincs energiám a kapcsolatteremtés­re. Mutassanak nekem olyan srácot, aki szívesen jár azzal a lánnyal, aki csak a hétvégén ér rá. Ezután erre is több időm lesz. Ha jönnek a fiúk... (H. K.) Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság S 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László S 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf S 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, sportrovat: ® 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. . Adminisztráció: Slovakopress állami vállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, ® 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v„ 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. AZ ÚJ SZÓ Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25, 8. emelet, ® 210/4455 és 4476, irodavezető (telefon és telefax) 551 29. HÉTVÉGI MAGAZINJA Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint- KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Index 480 201 Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom