Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-14 / 33. szám

Valaha ilyen festői zugok csábították a természet szerelmeseit a Duna holtágaihoz. A bősi erőmű építtetői azonban kiirtották az erdőket, elűzték a ritka madár- és állatvilágot. A betonkolosszussal elhintették az ellentétek magvát. Az elátkozott erőműről szóló riportunk befejező része lapunk 4. oldalán olvasható. (Lőrincz János felvétele) 1992. augusztus 14. XXV. évfolyam Ára 4 korona ízisikló tekereg, szitakötők szerelmeskednek, béka akarna elkapni röptében valami­lyen bogarat, ugrik utána majd' egy métert, valami mocorogni kezd a talpam alatt, semmi baj, lótetű túr, ki is bújik nyomban, kicsi krátert hagyva maga után, elkacsázik, a kosárból hirtelen zizegő hangok hallatszanak, aligha az a gyík, mely az előbb surrant el mögöttünk, a száradó fűszálak kö­zött, közelebb hajolok, mezei egér‘ dézsmálja főtt kukoricánkat, ami­kor észrevesz, százhússzal száguld ki a kosárból, s tűnik el tyúkjában, hogy később megint visszatérjen. Közben hét ágra süt a nap, lát­ványnak is gyönyörű a tó vize, tiszta és kék, mint az ég, és tiszta benne növény, állat, ha sikerül itt megakasztani egy-egy halat, húsá­nak még csak iszap íze sincs. Olyan ez a kis tenger a szennyezett fo­lyók. zavaros, kiszáradó tavak kö­zött, hogy messzi tájakról is renge­teg ember keresi fel ilyenkor nyá­ron, noha valójában nem lenne szabad fürödni benne, életveszé­lyesen mély, a valamikor kotrógé­pek alakította partja alatt sok he­lyütt üregek, vagy ahogy a nép­nyelv mondja: pandal, padmaly. Élénkül a szél, megmozdul a nagy kék tömeg, hullámzik fel­énk, lágyan ugyan, de azért eléri lábamat, s nem látom már a kicsi krátert sem. Viszont feltűnnek olajfoltok, a szivárvány színeiben gyülekeznek egyre a part közelé­ben. Hátakról, mellekről, combok­ról hozzák a hullámok mindenféle márkájú napozókenőcsök marad­ványait. Semmi vész, ennyi idegen anyaggal még könnyedén elbánik ez a hatalmas víz, kisodorja az Szappan a mélyben egészet a partra, aztán ott majd el is tünteti a földben. A szappan is mehet bele nyu­godtan, meg a sampon is, fiúk, csak mosakodjatok, tisztálkodjatok, semmi vész. A bajok nem itt kez­dődnek. Aztán - dühömben? - be- lefricskázom a cigarettavéget a vízbe. De apu... — szól rám a fiam. Vtánalépek a csikknek, kihalászom, jószerivel már csak a filtert, a dohány szétúszott, elú­szott. Még hogy nem itt kezdődnek a bajok?! De bizony! Kicsi rendet­lenségeinkkel, kicsi szemetelése­inkkel, kicsi hanyagságainkkal, ki­csi fegyelmezetlenségeinkkel. Ránk nem szól senki, ki szólna vagy merne szólni, törvény ha van is, mindig máshol tekereg, vagy éppen mást véd, mint amit kellene. Bőst például, a betont. Az ember, az élet helyett. Azelőtt sem volt másként. Nem arról beszéltek - beszéltettek az iskolában is, mint amiről kellett volna. így aztán el­mondhatatlan, mi minden ment itt tönkre, ugyanakkor mennyi sze­mét halmozódott fel, következmé­nyeként az évtizedeken át tartó lelki és szellemi környezetszeny- nyezésnek. Egyes felmérések sze­rint, dollárban számolva is milliár- dokra lenne szükség a még ment­hetők megmentésére, természeti környezetünk védelmére. De hon­nan vegyük ezeket a milliárdokat? És mi lesz, ha ráadásul - ne adja Isten - a politika, a mindenkori hatalom továbbra is csak önmagát fogja látni, és behúzott függöny mögött autózik el a valóság mel­lett? És mi lesz, ha ma is, holnap is bárhová kiöntjük a fáradt olajat? A legtragikusabb az egészben, hogy még csak eszünkbe sem jut, milyen folyamatok zajlanak a fel­szín alatt. A mélyben. És a magas­ban. Vajha a látható világ mögött járhatna egy olyan kamera, ami­lyen most az olimpián közvetített az úszómedence fenekéről! Elret­tentő kép vetülne elénk, azt hi­szem. És talán felébrednénk végre. Mert azt ugyancsak látnunk kelle­ne, hogy fogytán a természet türel­me, készülődik már... Bosszújá­nak jelei mutatkoznak... Rajtunk is, ha nem vettük volna még észre. Bodnár Gyula A VASÁRNAP ANKÉTJA Ott vásárolok, ahol olcsóbb A JÖVEDELEM JELENTŐS RÉSZE ÉLELMISZER-VÁSÁRLÁSRA MEGY EL • NAGY SEGÍTSÉG A KERT • EGYRE DRÁGÁBB AZ ÉLET Az emelkedő élelmiszerárak sok háziasszonyt arra kényszerítenek, hogy egyrészt megfontoltan vásároljon, másrészt keressék azokat az üzleteket, ahol olcsóbb áruhoz juthatnak. A minap arra voltunk kíváncsiak, vajon a meg­kérdezett feleségek tudják-e, havonta mennyit köl­tenek élelmiszerre, és arra is, keresik-e az előnyö­sebb vásárlási lehetőségeket. (Folytatás a 2. oldalon) A KIRÁLYNÁL, ESZTERGOMBAN Szabó G. László írása a 9. oldalon AZ ELÁTKOZOTT GÁT Angol újságíró Bősről a Timesban a 4. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom