Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-07 / 32. szám
n, legdúsabb fantá- a huszadik század mondta Ro, és úrnői egy apró do- ‘ Kinyitotta, kivett stszínű pirulát. Be e előbb a lányhoz f/ Kéred? ■mondta a lány. Egy U ült, fürdőköpeny- tekintettel méreget- karcsú férfit. Talál- ; lehet. Harmincnál — Épp érkezésed egyet. S ami azt ■adót illeti... Nem idjak. Olyan régen történelem mindig tartozott. A husza- ilálták fel azt a ge- it a gőz hajtott? ‘izennyolcadik szá- ihet, hogy tévedek, sikerült legyőzni ét. ak azok a szörnyű atombombák. Italáltad. A husza- >gy szimpatikus ne- berek akkor jöttek tképpen képmuta- ek meg azok lenni, osították és nyilvá- ék. Némelyek! id, Ro, hogy marnék köztünk képa^ág már minden- iról, hogy képmuajdonképpen nincs be tette a .lábát. Azt hiszem, nem n, hogy a huszadik junk. így nem. lányt, nem titkolva hálóba? — kérdez‘szetesen - helye- ürügyet keresett. Ijünk egy kicsit, i poharam. és az utca felőli ismerte a kilátást *yedik emeletről; ületek, széles zöld lépcsők szalagjai, ■ük rajai. Szeretett torfondírozni: olvastam valahol Képzeld, hosszú z emberiség olyan ükén a külső falon látszó rész volt, i csak kilátni lehe- \nnyi évszázadon arra az egyszerű csakis belülről le- időld csak el, Ro, n láthatnánk kife- magunkat, mint szokások, faltól, és megállt siettél meginni íségteljesen elmoírtesz engem, Ma :fi és ölbe tette rém is úgy tűnik lány és melléje még egy kicsit, tagunkat a szexudta Ma udvaria- a fogta a fürdő- 1 karja formás kis \z egyik ismerőid mondták, hogy ZSZT-nek. ? - kérdezte, bár rdeklődése tettep Szerelem Tiszent? - kérdezte •rvezet... nem, hanem inkább t csoportosulása, iogy a technikai kségszerűen az iz& a társadal- xex közötti kap- társaság közeli kapcsolatban áll az iemhásokkal. Ezek az Igazi Művészet Hívei. Ez afféle testvérszervezet, s hamarosan egyesülni fognak az SZSZT-vel. Ezek ugyanazt a nézetet vallják a művészetről, s mindkét csoportosulás azt vallja, hogy a modern társadalomban az emberek olyan távol állnak egymástól, mint az égitestek. Az állam egyelőre nincs ellenük, megtűri őket, hiszen demokrácia van, de a közvélemény kineveti őket, hogy maradiak, mániákusok. Én magam is csak nevettem rajtuk, csaknem egész mostanáig. Nem untatlak? JÖZEF VIKWS SCHWABTZ meghatározást találtam benne, ami, ha jól emlékszem, így szól: „Természetellenes, sót káros vonzalmak összessége két különböző nemű lény között, ami főleg az Igazi Civilizáció és Szabadság fellépése előtt fordult elő. Lásd a művészet címszót is!“- S te rögvest kikerested a művészet szó jelentését is.- Eltaláltad, Ma.- S ott mi állt, ha szabad kérdeznem?- Te kinevetsz engem, Ma. Úgy érzem, nem ezt érdemeltem tőled. A lány elröstellte magát:- Bocsáss meg, utálatos természetem van. Ro jól látta a lány tekintetében az őszinteséget és a sajnálkozást, s észre kellett vennie azt is, milyen zaA férfi megfogta a bokáját, és gyengéden megsimogatta.- Mesélj még azokról a szektásokról. Nagyon érdekes. Többet szeretnék tudni róluk - kérte a lány.- Jómagam is csak keveset tudok róluk. Bár A1 annyi mindent összebeszélt már, hogy néha a fejem is belefájdult Egyszer majd elhozom őt magát személyesen.- Milyen? Szemrevaló?- Azt hiszem, igen. Bár nem ismerem a női szempontokat ezen a téren, de figyelmeztetlek, hogy A1 önkéntes monogám.- önkéntes? Hát az meg mi? Csak most látom, milyen buta nő vagyok. Felállt és a bárhoz lépett.- Mit iszol?- Whiskyt.- Egyáltalán. Folytasd!- Ma már nem nevetem ki őket.- Mi késztetett a véleményed megváltozta tására ? összetette a kezét és a térde közé dugta. Néhány pillanattal előbb, amikor a férfi megjelent az ajtóban, még érdekesnek tűnt számára. De milyen ósdi módon gondolkodik! Habár... lehet valami abban, amit mond, de még egy férfinál sem tapasztalt ilyesmit, akikkel eddig dolga volt. A férfi eltűnődött, majd a lányra se nézve, rekedtes hangon mondta:- Te... te késztettél rá! A lány feléje fordult. Jól szemügyre vette a férfit, így profilból. Feltűnt neki, hogy Ro mennyire hasonlít Tóira, bár Tolnak nem ennyire fekete a szemöldöke, és az orra is rövidebb.- Miért éppen én?- Magam sem tudom. Számomra is rejtély. Ahogy tegnap megpillantottalak a Nyilvános Szórakoztató Központban, mindjárt valahogy másképp néztem rád, mint azelőtt, s ahogyan most a többi nőre. Egy héttel ezelőtt voltam ugyanis egynél, azt sem tudom, hogy hívják. Émelyítő volt. Nemrég még egyszerűnek tűnt az élet, minden komplikáció nélkülinek.- S most? Most már bonyolultabb?- De szebb is, Ma - fordult feléje a férfi. A tekintetük találkozott. - Szívesen tennék érted valamit. Al, az a bizonyos ismerősöm, aki iem- hás, azt mondta nekem, hogy ez a szerelem.- Mi az a szerelem?- Hogyan magyarázzam meg neked? Magam sem tudok valami sokat róla. Megkerestem a jelentését az értelmező szótárban. Négysoros várták mozdulatai, ahogy a haját igazgatja.- Tehát mi is állt ott a művészetről?- Már nem emlékszem pontosan, Ma. Vagy fél oldalnyit tett ki. Merőn nézett a lány szemébe. Arckifejezése kissé zavarba hozta a lányt. Voltak pillanatok, amikor szinte kívánta a lány, hogy ez a fura férfi mielőbb távozzék, de mindjárt meg is bánta. Mondani akart valamit, hogy meg ne szakadják végképp a beszélgetés fonala.- Milyen férfi is az illető...? Hogy mondtad, hogy is hívják azt az ismerősöd, tudod, azt az iemhást?- Al? - riadt fel merengéséből Ro, és tekintete ismét élénkebben vibrált. - Ö a kollégám - tette hozzá mosolyogva. - Te tulajdonképpen nem is tudod, mivel foglalkozom, mi a munkám. Orvos vagyok. Fülorvos. A középfül a szakterületem. Al pedig szemorvos, a szemhártyabeteg- ségek specialistája. Al lelkesen tud mesélni a szervezetünkről, az ott uralkodó szemléletről. Állítólag már több tízezerre rúg a tagságuk.- Mit jelent az egy harmincmilliós városban? - vélekedett Ma, és lefújta a port a kékre lakkozott körméről. - Mielőtt jöttél, egy filmet néztem a színekről. Valamikor állítólag a színeket emberi tulajdonságokkal ruházták fel, az emberi magatartásokat színekkel jellemezték. Arra például még most is emlékszem, hogy a sárga szín irigységet jelent. Tehát a jobb lábam nagyujja irigy.- A vörös pedig a szerelem színe volt - jegyezte meg a férfi.-Akár az én bal mutatóujjam. Meg a jobb lábamon még kettő. S lerúgta papucsát, majd kihívóan nyújtotta ki a lábát.- Én hű maradok a vodkához. Ha kérsz még, a harmadik gombot nyomd meg, az a whisky. Azzal megnyomott két gombot, s az egyik poharat a férfinek nyújtotta.- Mit is mondtál, mi ő?- Monogám. Ez is a régmúlt idők maradványa. Amikor még létezett a család. Tudod egyáltalán, mi az, Ma?- Rémlik valami. Amikor az asz- szony még rendszerint egyedül nevelte gyermekét, illetve a férjével, aki legalább az egyik gyermekének az apja is volt.- Szóval a monogám férfi olyan volt, akinek a törvény előtt csak egy asszonya lehetett. Ugyanis a mono- gamizmust a törvény védte.- Furcsa világ lehetett.-Lehet, hogy ötszáz év múlva a miénken fognak mulatni ugyanígy. Úgy vélem, hogy a múlt szokásainak szapulása, ugyanakkor a régi szép idők emlegetése olyan emberi tulajdonságunk, ami sokszáz nemzedéken át sem változott.- Beszélj még nekem a szerelemről, Ro - nézett Ma mélyzöld szemével a férfire. Kint már éppen alkonyodon, az energiasejtek fokozatosan bekapcsolták a rejted fényforrásokat.- Van egy ötletem, Ma. Most nem a hálószobába megyünk. Öltözz fel! Elrepülünk a tavakhoz, ott folytatjuk a beszélgetést... a szerelemről.- Jó, nagyszerű! - örvendezett Ma. - Éjszaka még úgysem voltam a tavaknál. Kis idő múlva ezüstszürke ruhában tért vissza az öltözőből. Gyors- felvonóval mentek a lapos tetőre, ahol Ro gépe várt rájuk. Körülöttük minden napsugaras fényben úszott, a város fölött ugyanis több műnap ragyogott.- Émelyítő ez az örökös napsütés- jegyezte meg Ro, ahogy félretolta repülője ajtaját.- Mit akarsz, hisz ma elég későn kapcsolták be a műnapokat, már jól észlelhető volt az alkony - jegyezte meg a lány, ahogy elhelyezkedett mellette.- Akkor bizonyára elromlott az automata, vagy sztrájkoltak a központban - mondta Ro és megnyomott néhány gombot, mire sárga fény kezdett villogni a műszerfalon.- Alighanem nekem is elromlott az energiaváltóm - dünnyögte magában. - Ha nem ugrik be a motor, taxit kell hívnunk. A sárga fény időközben megállapodott, mire Ro megkönnyebbülten sóhajtott fel. A gép néhány pillanat múlva tompa morajjal felemelkedett.- Hogy is állunk azzal a szerelemmel, Ro?- Várj, majd ha ráállunk a kijelölt sávra, most oda kell figyelnem. Felgyulladt előtte egy kisméretű képernyő, és egy fénylő pont elindult a rács mentén. Ro tárcsázott, három hatost és két hármast. Erre kigyulladt a kék fény.-Jó dolog az automatika — jegyezte meg Ro. - Az embernek nem kell az egész úton összpontosítania a vezetésre. Csak még nem tökéletes. Milyen jó lesz, ha ki sem kell lépnünk a megadott sávból és önműködően leszáll. A műnapokat messze maguk mögött hagyták. Csupán a csillagok ragyogtak felettük néma fényben. Ro átkarolta a lány vállát, ő meg a férfi keblére hajtotta a fejét. Ro boldog volt, boldogságát csupán az zavarta, hogy egy egészen más felfogású világ asszonyát öleli. Ma furcsán érezte magát. Ahogy behunyta a szemét, szokatlan gyönyört érzett. Nem értette, mi is történik vele tulajdonképpen, s nem bánta volna ha ez a repülés végéig tartana. Megsimogatta a lány selymes haját. Sokkal több volt ez a közönséges nemi vágynál, mint amikor más asz- szonyokat ölelt. Álra gondolt, s az 6 monogámiás elvei most nem is tűntek olyan értelmetlennek.- Nagyon jó veled lenni, Ro — mondta a lány halkan, miközben a férfi ujjaival játszadozott, amelyek átfogták a vállát. - Melletted elégedettnek érzem magam. Tudod, amikor azt mondtad, hogy meglátogatsz, nem sok kedvem volt az egészhez. Aztán arra gondoltam, hogy fél órát, legfeljebb egy órát ha itt leszel, utána majd jót alszom, jó sokat... sokat. Nagyon fáradt voltam, mert ezen a héten öt napot dolgoztam. A munkatársnőmet helyettesítettem. El tudod képzelni, mit jelent öt napon át teljes öt órát dolgozni?-Hol dolgozol? - kérdezte Ro, miközben a lány egyik hajtincsét az ujjára csavarta.- A gyorsítócsöveket gyártó üzemben. Tán ismered is azt a hatalmas gyáregyüttest a város keleti részén. Tizennyolcán dolgozunk egy műszakban. Idegölő munka, főleg, ha meghibásodik valami. A gyártó- szalaggal nincs probléma, sem a programozóval, de az az R—213-as, az ellenőrzószerkezet, az mindig kiborít. Szokás szerint fény jelzi a meghibásodást, s ilyenkor önműködően átkapcsol az ikertársára. Az utóbbi időben azonban vagy nemlétező hibásodást jelez, s önkényesen ad utasításokat a gyártószalag számára és közben nem tájékoztatja a programozót, vagy egyszerűen nem jelzi a hibásodást — és kész a káosz. Ezenkívül néha maguk a szalagok is kótyagosak. Ahogy észreveszik, hogy az ellenőrzés nem működik, mindjárt balhéznak. De ne beszéljünk erről! Beszéljünk a... Miről is kellene beszélnünk? Tudom, csak a neve, az a szó nem jut az eszembe.- A szerelemről.- Igen, igen, a szerelemről. Megígérted.- Már közel lehetünk a tavakhoz. Ki kell lépnem a sávból. Megnyomott egy kart és átvette az irányítást.- Valahol itt kellene lenniük a tavaknak.- Kérdezzem meg a központot?-Felesleges. Lejjebb szállunk, és majd meglátjuk. Holdtölte van, a tavak csillogni fognak. A gép a föld felé bukott, a fékező rakéták erősen sípoltak.- Ott jobbra, Ro, azok az ezüstszínű foltok...- Igen, megérkeztünk. A gép átrepült a tavak meg a fenyők fölött. Röviddel ezután lágyan leszállt a part mentén. Kiszálltak a gépből, és elhelyezkedtek az egyik félig partra vont csónakban.- Olyan ez itt, mint az őskorban- jegyezte meg Ma —, és mégis szép.- Nagyon szeretek ide járni.- Voltál itt már több nővel is?- Egynéhánnyal. Mindig ugyanolyan volt.- És most? Most más? A kérdésben szinte benne volt az egyetértésért sóvárgó vágyakozás.- Igen, Ma, ez más. És ismét átölelte a lány vállát. Az keblére hajtotta a fejét. A lánynak úgy tűnt, mintha mindig mellette lett volna. Biztonságban érezte magát, mondani is akarta, de hirtelenében nem találta a hozzá illő szavakat. A víz felszíne mozdulatlan tükörként csillogott, fénylőn úszott rajta a kerek Hold.- Hajdanában azt mondták a Holdról, hogy a szerelmesek barátja. Inkább érezte, mint látta a lány arcának rezzenését.- Tudod, Ma, meg kellett volna magyaráznom néked, mit jelent szerelmesnek lenni. Én ezt Altól meg a könyvekből tudom, de csak most kezdem felfogni ennek a szónak az igazi értelmét. S szeretném, ha te is megértenéd. A Hold képe időnként megrezzent a víz tükrén, miközben ikerpárja rejtélyesen vigyorgott odafenn az égen.-Számunkra a Hold természetesen már megfosztatott titokzatosságától. Meg a csillagos ég is - mondta a férfi, még mindig átkarolva a lány vállát. - Hajdanában félelemmel tekintett az ember a csillagokra. Aztán megalkotta a messzelátót, és a titok elszállt a ködös messzeségbe. Menynyi évszázadnak kellett eltelnie, hogy meggyőződjünk róla: más égitesteken is élnek értelmes lények. Már a XX. században felfigyeltek a világűrből érkező jelekre. Persze, akkor még nem tudták elemezni ezeket a különféle neszeket. A lány hagyta, hadd cirógassa a férfi dallamos baritonja, s tekintetét a tó tükrén ringó aranyszínű korongra szegezte.-Ma, próbáld csak beleélni magad a régi idők világába, amikor még bolonddá nyilvánították volna mindazokat, akik azt merték volna állítani, hogy harmadnaponként teher- rakéta indul majd a Holdról a Földre. Ne tévesszen meg, hogy tulajdonképpen szabad szemmel’a Hold ma is olyan, mint évezredekkel ezelőtt volt.- Tetszik nekem a Hold - jegyezte meg halkan Ma. A víz sima tükre felborzolódott, a Hold képe apró aranydarabkákra hullott, s a csónak faláról ritmikus loccsanások visszhangoztak. A Hold képén éji madár sziluettje jelent meg.-Lehet, hogy kinevetsz, Ma, de meg kell mondanom, nem fojthatom tovább magamba. Kérlek, ne szakíts félbe, majd aztán válaszolhatsz. A lány érezte a vállán Ro ujjainak remegését. Fojtottan beszélt, a leheleté szinte izzott.- Ahogy tegnap elváltunk - folytatta Ro -, sokáig álldogáltam még az NYSZK előtti parkban. Feldúlt voltam. Egész más szemmel kezdtem nézni a világot. Egyszeriben barátjuk lettem mindazoknak az ismeretleneknek, akik a mozgólépcsőkön közlekedtek, a mellem duzzadt, s itt, belül, valamit éreztem... valami leírhatatlant. Szerettem volna, ha az órák percekké zsugorodnak, hogy mielőbb nálad lehessek. A másik percben meg szerettem volna elodázni a találkozásunkat, amennyire csak lehetséges, mert attól tartottam, hogy széttaposod gyönyörű álmaimat. Az éjszaka hátralévő részét szinte lázas állapotban töltöttem. Ma a klinikán - ahogy magamra maradtam a dolgozószobámban - azon kaptam magam, hogy M betűt rajzol- gatok. Ez szerelem, Ma. Kéj és gyötrelem, lelkesedés és kétely, tervez- getés és mérlegelés, vágy és lemondás, büszkeség és megalázkodás. A tiéd szeretnék lenni, ugyanakkor téged akarlak. Akarlak... akarlak, Ma! Szeretlek! A lány zsibbadtan hallgatta, orr- cimpái szinte remegtek.- Ro - szólalt meg aztán hirtelen -, olyan zavart vagyok. Még senki se beszélt hozzám így, még sosem éreztem, amit most. Igen, ilyen a boldogság! Nem kívánok semmi egyebet, csak hogy itt ülhessek melletted, a váltadra hajthassam a fejem. Szerelmes vagyok? Ez a szerelem ? Ro... A fejük fölött egy meteorit aranyszínű csóvája villant. Messze a fenyves mögött egy bolygóközi rakéta emelkedett a magasba... Vércse Miklós fordítása Borzi László: Álomarcú lány
