Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-07 / 32. szám

sttAOfDT curri/i rv Az amerikai átlagférfi Londonban találkoztunk. George az éppen elkészült regényét próbálta eladni. Akkor még a langaléta Ka- rennel élt, aki, mint tudod, Larry Shark szeretője volt. Larry akkori­ban még a San Remo-i fesztiválon gitározott. Tehát röviden: George csendben éldegélt Fulhamben egy nappaliként is szolgáló hálószobában. Egy nap felkereste őt egy férfi, aki, mint a Héráid Tribüné párizsi riportere mutatkozott be, s megkérdezte George-tól, mit szól a nagy újsághoz. George nem tudott semmiféle nagy újságról.- Valakinek tájékoztatni kellett önt erről - mondta a riporter. - Nem is akarom elhinni, hogy nem tud róla. A Maryland államban levő Amapolis városában van az Ember- son-kutatóintézet, amely államunk történetének átlagos jelenségeit vizs­gálja.- Engem erről nem tájékoztatott senki - mondta George.-Hát, ez nagy hanyagságra vall- mondta a riporter. - Szóval ezt az Emberson-kutatóintézetet felkérték arra, hogy állapítsák meg az ameri­kai átlagférfi paramétereit.- De hát mi közöm nekem ehhez?- Igazán felelőtlenség, hogy önt nem értesítették - mondta a riporter.- Miután ugyanis a számítógépbe betáplálták a szükséges adatokat, a gép az ön nevét dobta ki.- Az enyémet? - csodálkozott George.- Igen. Ezt közölniük kellett vol­na önnel.- Hát én lennék „az amerikai át­lagférfi“?!- A számítógép szerint.- Ez nagy marhaság - mondta George. — Hogyan lehetek én az amerikai átlagférfi? Hiszen csak százhetven centi magas vagyok, Blaxtemek hívnak, az őseim örmé­nyek meg litvánok, és New Yersey- ben születtem. Mi ebben, kérem, az átlagos? Akit ók kerestek, az vala­melyik Iowa állambeli magas, szőke farmerivadék.- Ez ma már elavult felfogás- mondta a riporter. - A mai Ameri­kát a legkülönfélébb fajok és népcso­portok képviselői alkotják. Manap­ság az angolszász modell már nem érvényes. A ma átlagemberének egyedülállónak kell lennie a maga átlagosságában; tudja, mire gon­dolok.- Rendben van... És most mit várnak tőlem? - kérdezte George. A riporter vállat vont.-Talán azt, hogy tegye ugyan­azokat az átlagos dolgokat, amiket eddig. Mivel Londonban akkor éppen nem történt semmiféle szenzációs dolog, a BBC interjút készített George-dzsal, a CBS besorolta őt az ön típusa című műsorába, és George egyetlen éjszaka alatt híres ember lett. Ám a hírnévnek nyomban negatív következményei is lettek. George- nak volt egy elfogadott regénye a Gratis and Spye kiadóvállalatnál. Amikor a regényt elfogadta, a szer­kesztő, Derek Polsonby néhány mó­dosítást javasolt George-nak, e sza­vakkal:-Mindketten azt akarjuk, hogy a lehető legjobb legyen, ugye? Egy héttel a BBC-ben közvetített interjú után a kéziratot visszaküld­ték George-nak. George bement Pol- sonbyhoz, aki udvarias, de kérlelhe­tetlen volt:- Olyan könyvet, melyet egy amerikai átlagférfi írt, nem lehet eladni, egyáltalán nem fogyna.- De hiszen tetszett önöknek! Ki akarták adni!- Valami mégsem volt rendben — mondta Polsonby. - Most már tudom, hogy mi. Hiányzik belőle bárminemű eredetiség. Ez csupán egy átlagos amerikai regény. Mi mást is írhatott volna egy amerikai átlagférfi? Minden egyes kritikus ezt mondaná. Sajnálom, Blaxter. Amikor George hazatért, Karén éppen a holmiját csomagolta.- Sajnálom, George - mondta.- Félek, hogy nem élnénk jól együtt. Már mindenki kigúnyol. Évekig igyekeztem, hogy eredeti és egyedül­álló legyek, és most kiderült, hogy egy amerikai átlagférfival élek együtt.-De hát ez az én bajom, nem a tiéd!- Nézd, George. Az amerikai át­lagférfihoz amerikai átlagnő illik, különben ugyanis már nem átlagfér­fi, nem igaz?- Erről soha nem gondolkodtam- mondta George. — Az ördögét, nem tudom.- Pedig ez teljesen világos, kedve­sem. Ha átlagférfi mellett maradok, magam is átlagnővé válók. Egy olyan egyedülálló, alkotó típusú nő, mint én, ezt nem vállalhatja. S meg kell tennem ezt a gyerekek miatt is.- Az isten áldjon meg, Karén, mi­ket beszélsz? Hiszen nincs is gyere­künk!- Még nincs. De ha lennének gye­rekeink, ők is átlaggyerekek lenné­nek. S én azt nem bírnám elviselni. Miféle anya lennék? Elölről kell kez­denem. Légy boldog, George! XXX George élete gyökeresen megvál­tozott. Azt képzelte, hogy az embe­rek a háta mögött kinevetik, s ezen az sem segített, hogy időről időre megállapította: ez bizony valóban igaz. Hosszú, fekete kabátot kezdett viselni, napszemüveget, s a kávéház­ban újságlepedők mögé rejtette átla­gos arcát. Száműzte önmagát. Fran­ciaországba, Nice-be utazott. Ott egy olyan szállodában szállt meg, amely akár öngyilkosjelöltek utolsó lakása is lehetett volna. Ideje nagy részét ágyban, fekvéssel töltötte. Az egyik nap kopogtak szobája ajtaján. George ajtót nyitott. Gyö­nyörű fiatal nő lépett be, s azt kér­dezte, ó-e a híres George Blaxter, az amerikai átlagférfi. George bólintott.- Jackie vagyok - mondta a nő. — New York-í vagyok, s a szabadsá­gomat töltöm Párizsban. Elhatároz­tam, hogy felkeresem önt.- Mit óhajt? Interjút készíteni? Az amerikai átlagférfi kalandjairól?- Dehogyis... Attól féltem, hogy megijesztem önt... Nem iszunk va­lamit? George ezekben a napokban olyan zavart és szerencsétlen volt, hogy abszintot ivott, pedig utálta. Ezzel kínálta Jackie-t is.- A tárgyra kellene térnem- mondta a nő.- Hallgatom - mondta George kedvtelenül.- George, maga tudta, hogy van Párizsban egy platinarúd, amely pontosan egy méter hosszú? George némán nézte a nőt.- Az a méteres platinarúd a döntő a világ összes métere számára... Aki meg akarja állapítani, hogy a méter- rúdja megfelelő hosszúságú-e, magá­val viszi Párizsba, s a platinarúd mellé illeszti. Most már tudod, hogy mit akarok mondani?- Nem - felelte George.- Az a platinából készült méter­rúd nemzetközi egyezmény alapján van Párizsban. A szerződés minden egyes aláírója hozott egy méterru- dat, s közülük a platinarúd lett a szabványméter. Most már tudod, hogy mit akarok mondani?- Fel akar bérelni engem, hogy lopjam el a méterrudat? A nő türelmetlenül megrázta a fejét.- Nézd, George, mindketten fel­nőttek vagyunk már, tehát gátlásta­lanul beszélhetünk a szexről nem? George leült. Tekintete most elő­ször árult el érdeklődést.- Az az igazság - mondta Jackie,- hogy az utóbbi években sok baj volt a partnerkapcsolataimmal. A pszichológusom szerint ez azért volt, mert született mazochista va­gyok. Ez az ő véleménye. Én viszont azt állítom, hogy egyszerűen pe- chem volt. De ezt nem tudtam bizto­san, s ezért fontos számomra, hogy meggyőződjem erről.- Azt hiszem, kezdem érteni- mondta George.- Érted? Honnan tudhatja egy lány, hogy rossz tapasztalatai az ó hibájából erednek-e, vagy csupán azok a fiúk voltak ügyetlenek, akik­kel a lány nemileg érintkezett? Nincs semmilyen mérce az összehasonlí­táshoz, semmilyen szexuális mérték- egység, semmilyen tapasztalat az amerikai átlagférfi szexuális teljesí­tőképességéről, tehát hiányzik a pla­tina méterrúd, melyhez a világ összes többi méterrúdja hasonlít­ható. George megértőnek bizonyult.- Én vagyok a mércéje az ameri­kai átlagnak.- Igen, te vagy a szabványméter, amilyen csak egy van a világon. Gyere, kis csacsim, mutasd meg ne­kem, milyen is a valóságban az ame­rikai szexuális átlagosság. A dolog nem maradt titokban. A lányok ilyesmiről mindig beszél­nek egymással. George-nak hamaro­san igen sok lett az elfoglaltsága. Nemcsak amerikai, hanem spanyol, dán, meg szudáni nők is jártak hozzá- röviden: az egész világ női. Blaxter a legkülönfélébb nemzeti­ségű imádóitól kapott ajándékok ré­vén most gazdag ember. Gyönyörű villában lakik, melyet a francia kor­mány ajándékozott neki, amely tisz­tában volt George nagy tehetségével és fontosságával a francia idegenfor­galom számára. George idegenfor­galmi attrakció lett. Egyszer éjjel, amikor egyedül ma­radtunk, ő beült a hatalmas foteljé­be, s miközben finom burgundival kínált, elbeszélgettünk erről a para­doxonról: átlagossága elsővé tette őt az amerikai férfiak között, és meg­mentette az életét. Kijelentette, hogy most már, meg sem próbálna egyénieskedni. Az átlagosság, me­lyet kezdetben a lehető legnagyobb szerencsétlenségnek tartott, most a legnagyobb ajándék a számá­ra... Sági Tóth Tibor fordítása A nagy kor újra ránk köszönt. aranykor jó megint, mint kígyó vedlik majd a föld, megújul lombja mind, s fény Iebben égen, államon, mint ébredés az álmokon. Szebb Hellasz orma tündököl a hajnalkéken át, s egy új folyó villantja föl új Tempén bíborát, s ifjú Cikládok alszanak az árnyas mélyben hallgatag. Új Argó száll a hab felett, födélzetén a kincs, új Orfeusz dalol, szeret, sír, meghal s újra nincs, s Kalipszó mellől visszatér Ulisszesz s bonni partot ér. Ó, Trójáról ne írjatok, míg nem szabad e föld, de Laiosként se ríjjatok, szabad lesz bár ma fönt a Szfinx szemén oly végzet ég, milyent nem ismert Théba még. Egy új Athén támad fel és a messzi korra száll a villogó reménykedés, mint égen láng, ba már a nap lehullt s megőrzi lenn fényét a föld és fönn a menny. Megint Szaturnusz lesz az úr az istenek felett, s a Szerelem nagy fénye gyúl, kő lesz arany helyett az oltár s nem csorg rajta vér, lépcsője szirmoktól fehér. Hagyjátok abba már! halál, halál és gyűlölet! egy szörnyű jóslat száll akár a felforrt őrület. Nehéz a múlt, balált leheli, fáradt a föld, pihenjen el! ______________________Radnóti Miklós fordítása *Kétszáz éve született Percy Bysshe Shelley angol költő. Gyökeres György felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom