Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-07 / 32. szám
sttAOfDT curri/i rv Az amerikai átlagférfi Londonban találkoztunk. George az éppen elkészült regényét próbálta eladni. Akkor még a langaléta Ka- rennel élt, aki, mint tudod, Larry Shark szeretője volt. Larry akkoriban még a San Remo-i fesztiválon gitározott. Tehát röviden: George csendben éldegélt Fulhamben egy nappaliként is szolgáló hálószobában. Egy nap felkereste őt egy férfi, aki, mint a Héráid Tribüné párizsi riportere mutatkozott be, s megkérdezte George-tól, mit szól a nagy újsághoz. George nem tudott semmiféle nagy újságról.- Valakinek tájékoztatni kellett önt erről - mondta a riporter. - Nem is akarom elhinni, hogy nem tud róla. A Maryland államban levő Amapolis városában van az Ember- son-kutatóintézet, amely államunk történetének átlagos jelenségeit vizsgálja.- Engem erről nem tájékoztatott senki - mondta George.-Hát, ez nagy hanyagságra vall- mondta a riporter. - Szóval ezt az Emberson-kutatóintézetet felkérték arra, hogy állapítsák meg az amerikai átlagférfi paramétereit.- De hát mi közöm nekem ehhez?- Igazán felelőtlenség, hogy önt nem értesítették - mondta a riporter.- Miután ugyanis a számítógépbe betáplálták a szükséges adatokat, a gép az ön nevét dobta ki.- Az enyémet? - csodálkozott George.- Igen. Ezt közölniük kellett volna önnel.- Hát én lennék „az amerikai átlagférfi“?!- A számítógép szerint.- Ez nagy marhaság - mondta George. — Hogyan lehetek én az amerikai átlagférfi? Hiszen csak százhetven centi magas vagyok, Blaxtemek hívnak, az őseim örmények meg litvánok, és New Yersey- ben születtem. Mi ebben, kérem, az átlagos? Akit ók kerestek, az valamelyik Iowa állambeli magas, szőke farmerivadék.- Ez ma már elavult felfogás- mondta a riporter. - A mai Amerikát a legkülönfélébb fajok és népcsoportok képviselői alkotják. Manapság az angolszász modell már nem érvényes. A ma átlagemberének egyedülállónak kell lennie a maga átlagosságában; tudja, mire gondolok.- Rendben van... És most mit várnak tőlem? - kérdezte George. A riporter vállat vont.-Talán azt, hogy tegye ugyanazokat az átlagos dolgokat, amiket eddig. Mivel Londonban akkor éppen nem történt semmiféle szenzációs dolog, a BBC interjút készített George-dzsal, a CBS besorolta őt az ön típusa című műsorába, és George egyetlen éjszaka alatt híres ember lett. Ám a hírnévnek nyomban negatív következményei is lettek. George- nak volt egy elfogadott regénye a Gratis and Spye kiadóvállalatnál. Amikor a regényt elfogadta, a szerkesztő, Derek Polsonby néhány módosítást javasolt George-nak, e szavakkal:-Mindketten azt akarjuk, hogy a lehető legjobb legyen, ugye? Egy héttel a BBC-ben közvetített interjú után a kéziratot visszaküldték George-nak. George bement Pol- sonbyhoz, aki udvarias, de kérlelhetetlen volt:- Olyan könyvet, melyet egy amerikai átlagférfi írt, nem lehet eladni, egyáltalán nem fogyna.- De hiszen tetszett önöknek! Ki akarták adni!- Valami mégsem volt rendben — mondta Polsonby. - Most már tudom, hogy mi. Hiányzik belőle bárminemű eredetiség. Ez csupán egy átlagos amerikai regény. Mi mást is írhatott volna egy amerikai átlagférfi? Minden egyes kritikus ezt mondaná. Sajnálom, Blaxter. Amikor George hazatért, Karén éppen a holmiját csomagolta.- Sajnálom, George - mondta.- Félek, hogy nem élnénk jól együtt. Már mindenki kigúnyol. Évekig igyekeztem, hogy eredeti és egyedülálló legyek, és most kiderült, hogy egy amerikai átlagférfival élek együtt.-De hát ez az én bajom, nem a tiéd!- Nézd, George. Az amerikai átlagférfihoz amerikai átlagnő illik, különben ugyanis már nem átlagférfi, nem igaz?- Erről soha nem gondolkodtam- mondta George. — Az ördögét, nem tudom.- Pedig ez teljesen világos, kedvesem. Ha átlagférfi mellett maradok, magam is átlagnővé válók. Egy olyan egyedülálló, alkotó típusú nő, mint én, ezt nem vállalhatja. S meg kell tennem ezt a gyerekek miatt is.- Az isten áldjon meg, Karén, miket beszélsz? Hiszen nincs is gyerekünk!- Még nincs. De ha lennének gyerekeink, ők is átlaggyerekek lennének. S én azt nem bírnám elviselni. Miféle anya lennék? Elölről kell kezdenem. Légy boldog, George! XXX George élete gyökeresen megváltozott. Azt képzelte, hogy az emberek a háta mögött kinevetik, s ezen az sem segített, hogy időről időre megállapította: ez bizony valóban igaz. Hosszú, fekete kabátot kezdett viselni, napszemüveget, s a kávéházban újságlepedők mögé rejtette átlagos arcát. Száműzte önmagát. Franciaországba, Nice-be utazott. Ott egy olyan szállodában szállt meg, amely akár öngyilkosjelöltek utolsó lakása is lehetett volna. Ideje nagy részét ágyban, fekvéssel töltötte. Az egyik nap kopogtak szobája ajtaján. George ajtót nyitott. Gyönyörű fiatal nő lépett be, s azt kérdezte, ó-e a híres George Blaxter, az amerikai átlagférfi. George bólintott.- Jackie vagyok - mondta a nő. — New York-í vagyok, s a szabadságomat töltöm Párizsban. Elhatároztam, hogy felkeresem önt.- Mit óhajt? Interjút készíteni? Az amerikai átlagférfi kalandjairól?- Dehogyis... Attól féltem, hogy megijesztem önt... Nem iszunk valamit? George ezekben a napokban olyan zavart és szerencsétlen volt, hogy abszintot ivott, pedig utálta. Ezzel kínálta Jackie-t is.- A tárgyra kellene térnem- mondta a nő.- Hallgatom - mondta George kedvtelenül.- George, maga tudta, hogy van Párizsban egy platinarúd, amely pontosan egy méter hosszú? George némán nézte a nőt.- Az a méteres platinarúd a döntő a világ összes métere számára... Aki meg akarja állapítani, hogy a méter- rúdja megfelelő hosszúságú-e, magával viszi Párizsba, s a platinarúd mellé illeszti. Most már tudod, hogy mit akarok mondani?- Nem - felelte George.- Az a platinából készült méterrúd nemzetközi egyezmény alapján van Párizsban. A szerződés minden egyes aláírója hozott egy méterru- dat, s közülük a platinarúd lett a szabványméter. Most már tudod, hogy mit akarok mondani?- Fel akar bérelni engem, hogy lopjam el a méterrudat? A nő türelmetlenül megrázta a fejét.- Nézd, George, mindketten felnőttek vagyunk már, tehát gátlástalanul beszélhetünk a szexről nem? George leült. Tekintete most először árult el érdeklődést.- Az az igazság - mondta Jackie,- hogy az utóbbi években sok baj volt a partnerkapcsolataimmal. A pszichológusom szerint ez azért volt, mert született mazochista vagyok. Ez az ő véleménye. Én viszont azt állítom, hogy egyszerűen pe- chem volt. De ezt nem tudtam biztosan, s ezért fontos számomra, hogy meggyőződjem erről.- Azt hiszem, kezdem érteni- mondta George.- Érted? Honnan tudhatja egy lány, hogy rossz tapasztalatai az ó hibájából erednek-e, vagy csupán azok a fiúk voltak ügyetlenek, akikkel a lány nemileg érintkezett? Nincs semmilyen mérce az összehasonlításhoz, semmilyen szexuális mérték- egység, semmilyen tapasztalat az amerikai átlagférfi szexuális teljesítőképességéről, tehát hiányzik a platina méterrúd, melyhez a világ összes többi méterrúdja hasonlítható. George megértőnek bizonyult.- Én vagyok a mércéje az amerikai átlagnak.- Igen, te vagy a szabványméter, amilyen csak egy van a világon. Gyere, kis csacsim, mutasd meg nekem, milyen is a valóságban az amerikai szexuális átlagosság. A dolog nem maradt titokban. A lányok ilyesmiről mindig beszélnek egymással. George-nak hamarosan igen sok lett az elfoglaltsága. Nemcsak amerikai, hanem spanyol, dán, meg szudáni nők is jártak hozzá- röviden: az egész világ női. Blaxter a legkülönfélébb nemzetiségű imádóitól kapott ajándékok révén most gazdag ember. Gyönyörű villában lakik, melyet a francia kormány ajándékozott neki, amely tisztában volt George nagy tehetségével és fontosságával a francia idegenforgalom számára. George idegenforgalmi attrakció lett. Egyszer éjjel, amikor egyedül maradtunk, ő beült a hatalmas foteljébe, s miközben finom burgundival kínált, elbeszélgettünk erről a paradoxonról: átlagossága elsővé tette őt az amerikai férfiak között, és megmentette az életét. Kijelentette, hogy most már, meg sem próbálna egyénieskedni. Az átlagosság, melyet kezdetben a lehető legnagyobb szerencsétlenségnek tartott, most a legnagyobb ajándék a számára... Sági Tóth Tibor fordítása A nagy kor újra ránk köszönt. aranykor jó megint, mint kígyó vedlik majd a föld, megújul lombja mind, s fény Iebben égen, államon, mint ébredés az álmokon. Szebb Hellasz orma tündököl a hajnalkéken át, s egy új folyó villantja föl új Tempén bíborát, s ifjú Cikládok alszanak az árnyas mélyben hallgatag. Új Argó száll a hab felett, födélzetén a kincs, új Orfeusz dalol, szeret, sír, meghal s újra nincs, s Kalipszó mellől visszatér Ulisszesz s bonni partot ér. Ó, Trójáról ne írjatok, míg nem szabad e föld, de Laiosként se ríjjatok, szabad lesz bár ma fönt a Szfinx szemén oly végzet ég, milyent nem ismert Théba még. Egy új Athén támad fel és a messzi korra száll a villogó reménykedés, mint égen láng, ba már a nap lehullt s megőrzi lenn fényét a föld és fönn a menny. Megint Szaturnusz lesz az úr az istenek felett, s a Szerelem nagy fénye gyúl, kő lesz arany helyett az oltár s nem csorg rajta vér, lépcsője szirmoktól fehér. Hagyjátok abba már! halál, halál és gyűlölet! egy szörnyű jóslat száll akár a felforrt őrület. Nehéz a múlt, balált leheli, fáradt a föld, pihenjen el! ______________________Radnóti Miklós fordítása *Kétszáz éve született Percy Bysshe Shelley angol költő. Gyökeres György felvétele
