Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-07 / 32. szám

ilasűrnap t A családok legnagyobb része hétköznaponként csak este, va­csoránál találkozik. Ilyenkor azonban már az egész nap el­foglalt háziasszony is fáradt ah­hoz, hogy friss vacsorát főzzön. Valamit azért mégis találnia kell az éhes gyerekeknek, felnőttek­nek. Lehetőleg olyasmit, ami könnyű - emésztési szempont­ból, és elkészítése nem fáradsá­gos. Receptajánlataink ilyenek. Az adagokat 4 személyre ter­veztük. ZELLERES SONKASALÁTA Hozzávalók: 1 nagy zeller, 1 csomag retek, 15 dkg főtt sonka, fél csomag petrezselyem, 1 evőka­nál olaj, borecet, mustár, só, bors. A zellert 1 cm hosszú darabok­ra, a retket szeletekre, a főtt sonkát csíkokra vágjuk. Fél csomag pet­rezselymet is összevágunk. Mind­ezt összekeverjük 1 evőkanál olajjal, 2-3 evőkanál borecettel, 1 kávéskanál mustárral. Borssal, sóval ízesítjük. ZÖLDBAB FOKHAGYMASZÓSSZAL Hozzávalók: 35 dkg zöldbab, 1 nagy paradicsom, 2 evőkanál borecet, fél fej hagyma, mustár, kevés só, 3 evőkanál olaj, 2 szelet sajt reszelve. A zöldbabot megtisztítjuk, és 20 percig enyhén sós vízben megfőz­zük. Levét leöntjük és lehűtjük. A paradicsomot leforrázzuk, bőrét lehúzzuk és feldaraboljuk. A hagymát karikákra vágjuk. Az ecetet mustárral, összenyomott fokhagymával és kevés sóval elke­verjük. Beleöntjük az olajat, és az egészhez hozzákeverjük a zöldba­bot. Tálalásnál hagymakarikákkal díszítjük, és tetejét megszórjuk re­szelt sajttal. SÜLT BURGONYA Hozzávalók: 75 dkg burgonya 10 dkg szalonna, 2 fej vörös­hagyma, 2 dkg zöldpaprika, só, majoránna. Az apróra vágott szalonnát ki­sütjük, és megpirítjuk benne az apróra vágott vöröshagymát. Ebenn megsütjük a kockára vá­gott, hámozott burgonyát. Sóval majoránnával és csíkokra vágott zöldpaprikával fűszerezzük. MÜZLI n A jól elkészített müzli tápláló, ízletes, egészséges és nem ma­gas a kalóriaértéke, azért fogyókú­rázók is fogyaszthatják. Hozzávalók: 4 pohár joghurt, 2 evőkanál zabpehely, 1 evőkanál búzacsíra, 10 dkg vegyes szárított gyümölcs, 1 evőkanál apróra vá­gott mandula, 1 teáskanál méz. A méz és a joghurt kivételével az összes többi alapanyagot egy serpenyőben, szárazon, keverge­tés közben felmelegítjük. Majd be­lekeverjük a mézet, és az így kapott­masszát lassú tűzön karamellizál- juk. Ezután a joghurtokat simára keverjük, és 4 üvegtálba tesszük, a müzlikeveréket rászórjuk. Gyümölcsös túrógombóc 4 személyre Hozzávalók: 40 dkg félzsíros te­héntúró, 2 púpozott evőkanál bú­zadara, 2 tojás, 1 evőkanál finom­liszt, 2 kemény, magvaváló őszi­barack, 1 evőkanál porcukor, 1 mokkáskanál reszelt citromlé, a tetejére 5 dkg vaj (vagy marga­rin), 2 dl tejföl, 15 dkg zsemlemor­zsa, ízlés szerint porcukor és só. A tojásokat habosra keverjük 1 csapott teáskanálnyi sóval, a cit­romhéjjal és a porcukorral. Addig keverjük, amíg a cukor egészen felolvad a tojásban. Hozzáadjuk a villával áttört tehéntúrót, a búza­darát és a lisztet. Jól összekeverve fél-egy órán keresztül hagyjuk áll­ni. Közben a barackot meghámoz­zuk, félbevágjuk, kimagozzuk, és kis kockákra aprítjuk. Ezután lobo­gó sós vízbe tesszük a nedves kézzel formált nagy diónyi gombó­cokat, amelyek közepébe egy-egy gyümölcskockát rejtettünk. A gom­bócok a fővés folyamán szépen megdagadnak, 15 percnyi forralás után meggyőződünk arról, hogy megfóttek-e. (Egyet kettévágunk, s ha a közéjjé lyukacsos, akkor biztosan megfőtt.) Lapátkanállal kiszedve lecsöpögtetjük, és a köz­ben a vajon megpirított zsemle- morzsára rakjuk. Óvatosan, az edényt rázogatva a gombócokat egyenként átforgatjuk, hogy a pirí­tott morzsa mindenütt rájuk tapad­jon. A kissé megmelegített tejföllel lelocsolva és kevés porcukorral meghintve tálaljuk. Gyakorlott háziasszonynak nem okoz gondot a finom és köny- nyü gombóc készítése, a tészta pihentetésével együtt sem tart tovább, mint 1 óra. Mit kezdhetünk a megmaradt: zöldségekkel: a főtt vagy párolt maradék zöldségféle sokfajta sa­láta alapja lehet, de kitűnő olaszos mártás is készíthető belőle. A hús­leveszöldségből hamis vadasmár­tást főzhetünk, az egyéb zöldség pedig különféle hasék és krokettek alapjául szolgálhat; főtt étellel: maradék zöldföze- lékből leves készíthető, a paprikás krumpli is átlényegülhet tejfölös krumplilevessé vagy paprikás krumplifánkká. A főtt étel jellegétől függően számos variáció létezik, amelynek csak a fantáziánk szab­hat határt! száraz kekszmaradékkal, pis­kótával, kalácsdarabbal: kevés befőtt, lekvár vagy szörp, esetleg egy csomag vaníliapuding hozzá­adásával édességeket készíthe­tünk belőlük a gyerekek nagy örö­mére; palacsintatésztába belekever­hetünk apróra vágott maradék sonkát, főtt zöldséget, burgonyát, reszelt káposztát, egy-két megre­szelt gombát, tehát amivel egyéb­ként nemigen tudnánk mit kezdeni. A megsütött palacsintákat azután egymásra rakhatjuk, közüket meg­hintjük kevés reszelt sajttal, vagy megkenhetjük sűrű paradicsom­mártással aszerint, hogy ízben mi illik hozzá; gyümölcsökkel: a megmosott gyümölcsből vágjuk ki az esetle­ges hibás részt, magozzuk ki (ha szükséges, hámozzuk is meg), és gyümölcslevest vagy kompótot főzzünk belőle. Megpárolva süte­mény tölteléke is lehet. Ha a gyü­mölcsöt nyersen jobban szereti a család, rostos ivóié vagy turmix készülhet belőle. Kevés citromlé­vel ízesítve, üvegbe töltve, a hűtő- szekrényben még jó néhány napig eláll; felvágottal: a felvágottmaradé­kot vékony csíkokra vágva tojásle­pénybe vagy különféle töltelékek­be lehet belekeverni, és krokettbe, ropogósba is tehető. Főtt tészta raguját is főzhetjük vele. Nagyon fontos azonban, hogy mindenkor meggyőződjünk arról, valóban alkalmas-e még fogyasz­tásra a megmaradt étel, nyers­anyag. Az esetleges takarékosko­dás okán egyetlen pillanatra se tegyük kockára egészségünket! Hozzávalók: 12 darab, a szokásos módon megsütött sós palacsinta (1 tojás, kb. 25 dkg liszt, 2 dl tej, 2 dl víz, fél dl olaj, 1 mokkáskanál só szükséges hozzá), 1 üveg (2dl) ketchup, 2 dl tejföl, 1 tyúkhúsleves-kocka, 10 dkg reszelt sajt, 1 mokkáskanál currypor, 1 késhegynyi őrölt fahéj, 1 késhegynyi törött fekete bors, ízlés szerint só, csipetnyi cukor. A ketchupöt kis lábosba öntve felmelegítjük, majd bele­morzsolva a húsleveskockát, addig keverjük, amíg feloldó­dik. Ezután hozzáadjuk a tejfölt és a reszelt sajtot, de már nem melegítjük. A sóval, a borssal, a fahéjjal és a curry- porral fűszerezzük, s ha szükséges, csipetnyi cukrot is teszünk bele. A krémet jól összekeverjük. Egy kerek tűzálló tálra fektetünk egy palacsintát, ezt megkenjük a sajtos krémmel, majd ráborítunk egy másik tésztát. A rétegezést addig folytatjuk, amíg csak el nem fogy a töltelék és a palacsinta. A tetejére kevés krémet kenve, betoljuk az előmelegített sütőbe, 20 percig sütjük közepes lángon. Ezután cikkekre vágjuk, mint a tortát szokás. Laktató, kiadós étel. Palacsintasütéssel együtt másfél óra alatt elkészíthető. VASÁRNAPI KRIMI A korszerű börtönkolosz- szust csönd és sötétség vette körül. Mindenki aludt... Min­denki, kivéve Pat Conneyt. Pat Conney a háromágú horgot gondosan betekerte ronggyal. Amikor kitette az ab­lakpárkányra, a legkisebb zö­rej sem hallattszott. Pat még egyszer kipróbálta a kötelet. Jól odahurkolta a horoghoz. Bal kézzel fogta a kötél végét, a jobbal átdobta a horgot a magas falon. Semmi nem RtCHARD SANDERS embereket. Egyszerre csak egy férfire lett figyelmes, aki éppen egy taxiból szállt ki, ke­zében kézikofferrel. Huszon­hét éves lehetett, mint ő. Ke­rek arca, rövid, világos haja, szürke szeme volt - éppen, mint Conneynek. Még a ma­gasságuk is csaknem egye­zett... Az ismeretlen a pénztárhoz ment, Amszterdamba kért re­pülőjegyet. Conney távolról fi­gyelte. Párizs, vagy Amszter­dam, mindegy, fő, hogy útle­vele legyen. Conney nyomon követte hallatszott. Conney meghúzta a kötelet. Az éles horog bele- vájódott a téglafalba. Pat Conney elítélt elmoso­lyodott. .. Ugyanakkor az őrto­ronyra pillantott. Az őr éppen rágyújtott. Jól ki lehetett venni az arcát. Pat lábát nekifeszítet­te a falnak, kezével az erős kötélen függött. Elkezdett mászni a falon. Az ablakpárká­nyon töltött pillanatok voltak a legveszélyesebbek az éles holdfényben. Mindenütt csend volt, nem szólalt meg a sziré­na, a falat nem pásztázta végig a fényszóró... A szökés a továbbiakban már gyerekjáték volt. Át kellett jutnia néhány kerten, míg egy telefonfülkéhez ért. Minden stimmelt. Betty, Conney barát­nője pontos volt. Az idő sürge­tett. Pat gyorsan megsimogat­ta a lány kerekded arcát, aztán egy bokor mögött levetette rabruháját. Betty tiszta inget, öltönyt, zoknit, könnyű cipőt, nyakkendőt hozott neki.- Van nálad pénz? - kér­dezte suttogva, amíg öltözött.- A zakó belső zsebében, a pénztárcába tettem. A másik zsebben van a rúgós kés...- Csak húsz font? Nem tud­tál többet szerezni? - dünnyö­gött Conney. - Ezzel nem ju­tok messzire. Legfeljebb Lon­donig.- Ez az összes pénzem. Utánad mehetek, ha már biz­tonságban leszel?- Természetesen - suttogta nem túl meggyőzően. - Légy türelmes. Előbb új iratokat kell szereznem. Betty bólintott.- Az oldalzsebben ott a je­gyed a londoni gyorsvonatra. Tizennyolc perc múlva indul. Tizenöt perc alatt az állomá­son vagy... Conney nyugodt pillantást vetett az állomás nagy órájára. Éjfél múlt két perccel. A távol­ban felhangzott a mozdony füttye. Néhány perc múlva egy üres fülkében ült.- Szabad vagyok! - tudato­sította Conney. Négy kemény év után, végre szabad...! Arra a tizenegy évre, amit még le kellett volna ülnie, kiadhatják a celláját másnak. Boldogan elvigyorodott... XXX Pat Conney Londonban nem érezte magát biztonságban. Erre rögtön az első órákban rájött. Ha le akarja zárni a múl­tat, hátat kell fordítania az öreg Angliának. Azt, akinek még 11 évet kellene ülnie, a rendőrök addig fogják keres­ni, amíg meg nem találják. Elindult a repülőtérre. Most már elrepülhet Párizsba, van pénze, kölcsönzött. Már csak útlevélre van szüksége. Való­dinak kell lennie... Útlevél nél­kül az út nem a szabadsághoz vezet. Állt a bejárat előtt és gon­dolkodott. Figyelte az épület­be érkező és onnan távozó a férfit, aki bizalmatlanul mére­gette. Biztos, hogy nem rend­őr. Pat a rendőröket jól ismer­te, teljesen másképp viselked­nek. A kézikofferes férfi az ol­dalbejárat felé tartott. Conney várt néhány percet... Az ismeretlen eltűnt. Nem, nem tűnt el, felfedezte a repülőteret körülvevő magas kerítésnél. Kettőjükön kívül senki sem volt ott; ezt Conney jólesően nyugtázta. Amint hirtelen kilépett a bokrok közül, a kofferes férfi megijedt. Conney ütése leterí­tette. Kivette áldozata tárcáját annak zsebéből. Benne volt az Amszterdamba szóló repülő­jegy, ötven font és az út­levél... Herbert Róbert Fresher, is­mételgette Conney. Az igazi Fresher kinyitotta a szemét. Megpróbált felállni. Conney­nek már a kezében volt a kés... Már az első gyilkos­ságnál sem érzett sajnálatot. Aztán alaposan megnézte az öltönyét, a kezét, nincs-e rajta vér nyom... Fresher tárcáját eldobta, a kézikoffert viszont magával vitte, mert csomag nélkül gya­nús lehetne. A repülőtéren nem kellett sokat várnia. Egy kellemes női hang szólította az amszterda­mi utasokat. Conney összeha­sonlította a járat és az elrabolt repülőjegy számát. Végre sorra került, átadta az útlevelet az ellenőrnek.- Köszönöm, Fresher úr- hallotta, s az útlevél már ismét a kezében volt.- Volt már vámvizsgálaton?- kérdezte mosolyogva egy csinos tisztviselőnő, de Pat nem is figyelt rá. Az élet gyö­nyörűnek tűnt neki, álmo­dott... Ó, szabadság!- Van valami elvámolniva- lója? - kérdezte újra a tisztvi­selőnő.- Nincs - mosolyodon el Conney.- Kinyitná a kofferét, kérem!?- Szívesen - mondta, s a koffert a keskeny pár­kányra helyezte. Felkattintotta mindkét zárat és felemelte a koffer tetejét... Jobban megepődött, mint a tisztviselőnő: a koffer vastag fontkötegekkel volt tele. Leg­felül egy álarc feküdt. A vámtiszt belefújt a sípjá­ba. Ekkor tudatosította Con­ney, miért volt Herbert Fresher olyan ideges, bizalmatlan. Ő volt az a bankrabló és gyil­kos, akiről az aznapi újságok­ban olvasott. Conney jól tudott számolni. Tizenegy év, ehhez még öt év a szökésért, plusz legalább huszonöt év gyilkosságért, az összesen negyvenegy év... A halál előbb eljön... tudatosí­totta, hogy nem cellában, ter­mészetes halállal fog meghal­ni, mert egész biztosan akasz­tófára ítélik... Fordította: f. m. m. * 1992. Vili. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom