Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-31 / 31. szám
* i\ Iá S)/Sf \§j í mm 1 / .smeritek azt a régi történetet a kis pásztorlányról, aki tizenhét éves korában a francia hadsereg élére állt, hogy felszabadítsa szülőföldjét az angol uralom alól? Akkor hát gyertek és hallgassátok meg: Abban az időben a háború már nagyon régóta tartott, majdnem száz éve, s az emberek már belefásultak. — Engem csak az bánt, hogy a juhainkat egyszer majd angolul fogják terelni. Szegény barikák, hát értenek azok idegen nyelven? - mondogatta egy idős pásztor, Domrémy falu lakosa, és mindig köpött egyet. — Ugyan, minek töri rajta a fejét, apó? Ez Károly herceg, a trónörökös gondja! És törődik ő vele? Esze ágában sincs. Csak az érdekli, hogy minél tovább élvezhesse az életet a Loire-parti várában, míg az angol király ki nem húzza alóla a széket - mondták nevetve a pásztorok. Csupán a legfiatalabbik, az apó unokája, Johanna hallgatta őket lélegzet-vissza- fojtva, tágra nyitott szemmel. És amikor reggel kihajtotta a nyájat a legelőre, gondolkodott a dolgon. Hogy még ez a nyáj is, ha nem vezetné okos kos, vakon bolyongana a vidéken, és egyenesen besétálna a farkas torkába.- Valami azt súgja nekem, hogy jó hadvezér nélkül nem lehet megnyerni egy háborút sem - mondta este nagyapjának.- Ezt a jóisten sugallta neked - dünnyögte nagyapó. - Akkor még abban is tanácsot adhatna, hol található ilyen vezér. Johanna másnap csak ezen törte a fejét, majd kijelentette:-Azt sugallja nekem egy hang, hogy magam álljak a katonák élére. Ha nincs jobb nálam, akkor én leszek a legjobb! Haladéktalanul elindult a városba, a legközelebbi helyőrségre, ahol hadifelszerelést kért, és lovat nyergelte- tett fel magának.-Azt sugallja nekem egy hang, hogy ezt a háborút megnyerjük! — kiáltott fel olyan lelkesedéssel, hogy a katonák és a helyőrség parancsnoka minden szavát elhitték. így teljes fegyverben elvágtatott lován a Loire folyó partján álló Chinon várába, hogy Károly herceg rábízza a hadsereg vezetését.-Azt sugallja nekem egy hang, hogy megmentem Franciaországot. Szavaiból olyan önbizalom áradt, hogy a tétova Károly herceg egy pillanatig sem habozott... Ekkorra már a pásztorlányt nagy tömeg követte, katonák, takácsok és parasztok. A hímzett liliomokkal ékes fehér zászlaja alatt egymás után szabadították fel a francia földet. Az első nagy győzelmet Orléans visszafoglalása jelentette, attól kezdve Szerkeszti: Tallósi Béla Johannát orléans-i szűznek nevezték. Az angolokat ettől a perctől fogva egyik vereség és kudarc a másik után érte. Johanna seregével bevonult Reimsbe, és Károly herceget a reimsi székesegyházban Franciaország királyává koronáztatta. Úgy látszott, most már semmi sem állíthatja meg, s hamarosan vissza- szerzi hazája fővárosát, Párizst is. HANA DOSKöClLOVÁ gára haragította az egész királyi udvart. A királynak, tanácsadóinak, az udvamokok- nak, püspököknek és tábornokoknak ugyancsak nem tetszett, hogy mindig, talán halálukig azt tegyék, amit egy falusi pásztorlánynak sugall a titokzatos hang. Bizonyára ezért nem sietett senki Johanna megsegítésére, amikor a következő csatában az angolok fogságába került. Semmit sem tettek megszabadítása érdekében akkor sem, amikor négy hónapig börtönben sínylődött, majd bíróság elé állították és megvádolták, hogy az ördöggel cimborái, sőt akkor sem, amikor mint boszorkányt és eretneket máglyán megégették. Johanna ekkor tizenkilenc éves volt. Az emberek és a közkatonák azonban hűek maradtak az orléans-i szűzhöz. A hímzett liliomokkal ékes fehér Janiga József illusztrációja Akkoriban az a szokás járta, hogy a koronázási ceremóniát többhetes lakoma és vigalom követte, aminek az újdonsült király és az udvar- nokok nagyon örültek.-Miféle vigalom? - kérdezte Johanna. - A hang azt sugallja nekem, hogy azonnal folytassuk a harcot. Irány Párizs! Ezzel persze igencsak mazászlaja alatt felszabadították Párizst és egész Franciaországot, sohasem hitték, el, hogy Johanna meghalt. Úgymond, minden döntő csatában megjelent közöttük az apró termetű lány férfifegyverzetben, és ő vezette őket győzelemről győzelemre. A máglyán állítólag Johanna helyett csupán egy szalmabábut égettek meg... Schmidt Éva fordítása Lásho Balatonparton Balatonparton barna liléit a nádi világban vízi útra vitte. megbújtam egyszer, Senki se látta, s csodaszépet láttam: csak magam csodáltam, bóbitás nádon ott a víz partján nádiveréb-fészket, még sokáig álltam. sásbokor alján Játszott a nádas kis vízicsibéket. széllel és derűvel Vadruca moccant, s hazaindultam topogott a vízre, nádihegedűvel. Füredi József A kis veréb és a csodatükör A szürke kis veréb nagyon el volt keseredve, hogy ő olyan picike madár. Irigykedve nézte mindig a nagyobb madarakat, amikor azok fenn a magasban repültek. Sírva kérdezte meg verébmamájától:-Hogyan lehetne nekem is olyan szárnyam, amelyikkel a magas hegyeken is át tudnék repülni? Erre a mamája sem tudott válaszolni. Egyszer a kis veréb találkozott a bölcs, öreg bagollyal, akinek elpanaszolta bánatát. A bagoly végighallgatta a kis veréb panaszait, azután azt mondta neki:- Nem vágy te olyan pici kis madár, mint gondolod. Van neked is olyan szárnyad, mint a nagyobb madaraknak, ígérd meg: ha majd a saját szemeddel látod, milyen nagy vagy, soha többé nem fogsz azon keseregni, hogy a többi madár nagyobb nálad. A kis veréb ezt szépen meg is ígérte. Ekkor a bölcs bagoly elővett egy nagyítótükröt, és azt a kis veréb elé tartotta:- Nézzél bele; no milyen vagy? A kis veréb belenézett a nagyítótükörbe, és látta, milyen nagy madár is ő. Szárnyait is kitárta, s látta, hogy azok sem kisebbek a nagy madarak szárnyainál. Boldog volt a kis veréb: már nem azt érezte, hogy ő milyen icike-picike. Sőt a nagyítótükör segítségével a többi kis verebet is megvigasztalta, hogy ők nem is olyan kicsi madarak. Azóta a verebek boldogan élnek, mert nem azon töprengenek, hogy ók mennyivel kissebbek és gyengébbek a többi madárnál. Különben is tudják: aki kicsi, még lehet erős. Mint például a kicsike bors. Hogyan kelnek ki a teknősbéka tojásai? A teknősbékák a madarakhoz hasonlóan, tojásokkal szaporodnak. A nőstény lyukat ás a földbe vagy a laza homokba, egyszerre rakja le valamennyi tojását, és szépen betakarja őket. A kis teknősök a nap melegének hatására fejlődnek a tojások belsejében, és amikor elérkezik az idő, kibújnak belőle. Kiássák magukat a földből, és máris mennek a mocsári teknősök a vízbe, a szárazföldiek a fű közé. A nagy tengeri teknősök nőstényei évente csak egyszer jönnek ki a vízből, hogy tojásaikat a homokba temessék. SÖTÉT HELYIÉT A helyzet valóban elég sötét, mert este egyszer csak kialszik a villany, amikor Zoli éppen zoknit akar keresni a másnapi kirándulásra. A fiókjában vagy tíz pár fehér és tíz pár kék zokni lapul, de nem ám szépen párosítva, hanem csak úgy lazán egyenként bedobálva. Legalább hány fél párat kell Zolinak kivennie a fiókból ahhoz, hogy biztosan kihalásszon két egyforma színűt? ÁRNYJÁTÉK Nézd meg figyelmesen a négy árnyékképet, és állapítsd meg, melyik közülük a bal felsó sarokban látható polip árnyéka! Készítette: M. Motycík MEGFEJTÉS A július 17-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 4-es számú elem; 6 + 4 + 9 + 5:8 = 3. Nyertesek: Kovács Éva, Bős; Fördós Krisztián, Gúta; Kovacsics Marian, Per- bete; Vajké Zsolt, Tornaija; Dudás Ildikó, Léva. CB cia 14 1992. VII. 31. Az orléanS’i szűz
