Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-31 / 31. szám
ai utcán kopog Ef- es sarkantyúja: ép- egy, a sarkon be- sboltba, amelynek undájú kutya siba fogták, szokás iidereg a hámban, a koncot; sokkal e magát a fal tövé- ait nekifordítani az az utolsó, gyengü- csurogjon csontjai- < a falusi kuvaszok ¡szik. inéi szokott Effer árait vásárolni; és ;nnél a görbelábű, él, mivel valamics- írul. Azzal kezdte :, hogy „Pod kabát kosilku igen“, ami : alatt vagy alá nem 'agy alá igen“, „No akar alezredes úr megtanulni?“, kér- níg lenyisszantotta onnát, míg ráhají- :éres mérlegre, és íjját, nyúlt a zsírpa- gészítők elkéstek, kok még nem jöt- k a magyar. Meg ragyáiul.“ „Értem, íbrecenben voltam anultam magyarul. . És nem jól. Örök dni, hogy nem valódién a magyarok tyelvet beszélnek.“ hányat?“ „Sokat, at.“ yarok, akik azt mások úgy mond- “, de úgy is hallot- „mámamá“. Mond- alezredes úr, hogy tanyasi asszonyok, :, meg az alföldiek, szavukat. Effer bó- ott, minden hiába árul. A hentes átad- >t, a tiszt bólintott, sztelgett. Markában ib kezében tartotta it, vagy éppen a fe- egy volt: azokkal is tetszett Effemek. k háza felé ment. íyefák álltak hosszú őszvégi nap bebu- ;at, s már elkezdte ükét. Fent, a fa leg- ;ult levél lenyaklott, ; aranypénz, lehere- velek, ágak között, zt sarkantyús lakk- gállt Effer, elővette ;leírta azokat a ma- íelyeket a hentestől apozta azt a helyet, alokat, hogy melyik mák milyen dalokat /¡küké a legszebb, ist^jjók előtt, s hall- íótazását. A magya- be noteszébe, hogy őttem...“ című dalt ben, természetesen fán ülnek, lóbálják n, az istennek sem ik a lovakat. A cseh ; unos-untalan nótá- lalva, hogy „Mikor ntem, csimcsarára bbiakban a nóta azt ... úgy néztem ki, ivei kopasztra nyír- csim...“ inden versszak után lították, hogy „Hol- a szlovák katonák darabot daloltak: a jávorfáról, kedve- ba...“. Effer fent ndent bejegyzett kis ukránokét is, akik n át, a sáron át...“ megértette, hogy add a másikat is“, is daloltak, de ezek rtette, maga is csak ígyzett fel: „Ungye jyula, a két háború zlovákiai magyar pró- ksjprv iselóje. 1940 óta tágon él. A közelmúltig a Pannónia Könyvek n jelent meg Az öreg nmet elbeszéléseinek vés kiadása. mere - la padurc“, ami azt jelentette - mondták neki a katonák -, hogy „hová mész? - az erdőbe“, ennyi volt az egész. Ugyanígy járt a lengyelekkel is, akiket a magyarok ugrattak, akik egy árva kukkot sem tudtak lengyelül, csak annyit, hogy „Mi újság Varsavában? — Semmi újság Varsavában“, vagyis: „Co nowe- go we Warszawe? - Nie nowego we Warszawe“, semmi több. Becsapta a noteszát, ballagott a nagy gyakorlótéren keresztül, újra kinyitotta a könyvecskét, s elgondolkozott, milyen érdekes emberek a magyar katonák. De mi az oka annak, hogy a magyarok annyira szeretik, mondjuk Zikmund őrmestert, de még inkább, százszor inkább Velicskin hadnagyot? A városból jönnek a telefonüzenetek, hogy alezMORVAY GYULA a »Már megmondtam...« mellett a legeslegkedvesebb dalt, az »Őrmester úr, levelem jött..Ez a nóta volt mindennek a teteje. Belépett a kapun, az őr kiugrott a bódéból, tisztelgett, s egyenesen felment az első emeletre, benyitott irodájába, ahol az asztalnál ülő irodista nyekergetve tolta ki maga alól a széket, hogy felkecmeregjen, és tisztelegjen, mivel papírcsíkokat ra- gasztgatott a rendeletek tárába. A száz rendelethez ezer pótlás jött, ezt az ezer pótlást minden nap, minden héten, minden hónapban be kellett ragasztani, hogy az eszkadróna minden tisztje, őrmestere és katonája - huszárja - tudja, mi is a legeslegutolsó rendelet, mennyi a száma, mire vonatkozik, mikor vesztette érvényét a legutóbbi. Az alezredes unottan hallgatta az írnok jelentését, miszerint minden rendben van, az éjjel semmi nem történt. Ugyanezt jelentette a kapumelyeket majdnem egytől-egyik a regruták tartottak kantárszáron, mivel az öregkatonák, akiket „Magos, aranyos“ Prága városában katonaember semmiképpen sem mondhatott másképpen, csak úgy, hogy „sztari mazák“. Ami „Öreg hájast“ jelentett, ha úgy akarjuk. Mármint a katonaság, a lányok és egyáltalában az egész ármádiát illetően. A regrutákra tehát rászakadt az öthat-hét ló tisztítása, holott két-há- rom hónapja, hogy érettségiztek, hogy itt álltak az udvaron a bokáig érő fekete porban, egy árva szót sem tudtak csehül, és sokan voltak, akik azt se tudták, — mi a ló, csak ültek hát a strajfákon, forgatták, nézegették a vasvakarót, csak lóbálták magukat. És énekeltek, mivel otthon maradt a szerető, a szülő, meg hát egy egész világ, ami helyett egy más világ van. A két lósor előtt megint jelentette valaki, hogyhát itt vagyunk, felsorakoztunk. A regruták két-két lovat tartottak, mivel - előbb mondtuk az redes úr - gratulálunk! Velicskin hadnagy, úr lovagolt az eszkadróna előtt, a magyarok daloltak. A Ven- cel-téren (nem is tér, hanem utca) kinyíltak az ablakok, s hallgatták a „tündéri“ (csarogyejná) nótákat. Velicskin hadnagy csak hátrafordult a nyeregben, elkiáltotta magát, hogy „Magyarok, nótára!“ (Magyarzsi, zpivat!). A járdán állók - mondták a telefonba - vitatkoztak: németek ezek vagy magyarok? — Hogyhogy németek? — kérdezte az egyik járókelő. És tetőtől talpig végignézte a polgártársát. — Úgy, hogy azt dalolják, hogy „jaa“, mondta diadalittasan a másik polgártárs, hogy megfejtette a talányt. — Kérem uram, hallhatja, miszerint az a nóta szövege, hogy „Kettő jaa szeretőm...“ — Dehogy. A magyar bakák így dalolják, uram. — Kérem, legyen. Velicskin büszke volt. Kinyíltak az ablakok, a szép asszonyok integettek neki, a hadnagy boldogan mindent elborító örömmel integetett vissza, de csak diszkréten. A laktanyában az udvaron már ott állt a konyha. Velicskin, ez a szibériai „ruszki“ tiszt, ott állt a kondér mellett és egytől-egyik minden magyarnak dupla porciót osztatott, és megköszönte a szép dalokat, a magyarok pedig (Barczi Péter, Samu Lajos, Diósy Károly, Böszörményi György, igen Böszörményi György, akinek nevét egy istennek se tudták kimondani; a Besszermeni még csak ment, de a Györgybe beletörött a foguk (megígérték, hogy „Azon ne múljon, holnap is eldalolják a »már meg- mondtam«-ot, valamint a »Két út van előttem«-et, de legesleginkább bán álló őr, ugyanezt az ügyeletes altiszt, az ügyeletes tiszt, meg a századparancsnok, a kapitány is. fgy hát levetette köpenyét, kivette a szekrényből fehér kesztyűjét, lassan felhúzta, s várta a napos jelentését, miszerint a szokásos vizithez a század lovai ott állnak az udvaron. „Köszönöm, megyünk is!“, mondta Effer alezredes, s lassan kifordult az irodából. Finom, khaki színű japán posztóból készült zubbonya volt, hatalmas, négyszögletes zsebekkel, bal karján négy „V“ alakú jelzés volt, ami azt jelentette, hogy régi legionis- ta, aki megjárta Bahmacsot, Ufát és Uszty-Kamenogorszkot, aki tudja, mi az a Nagy Magisztrál, mik voltak azok a csaták a szovjet és a magyar partizánokkal, a végén még Kolcsak- kal is. Lakkcsizmáján táncolt a napfény, kardját bal karjára emelte, króm sarkantyúja pengése azonban nem hallatszott: fekete, salakos porba fulladt a csengése. Lement az udvarra. A lépcsőkön is az járt az eszében, hogy — meghódítja a magyar katonák szívét, mivel nehezen viselte el a telefonálásokat, amelyek áradoztak Velicskin hadnagyról és a magyar katonákról, valamint egyedülállóan szép dalaikról. „Igen, ha bírom a nyelvüket, bírom a lelkűket“, mondta magának. No jó, gyerünk vizitre! Az őszvégi, de még mindig meleg nap odavágott a laktanyaudvarra, ahol a két sor istálló két sor lova felsorakozott, hogy most nem az istállóparancsnok, nem a patkolókovács (annak is joga volt a lovak körül, de még mekkora joga!), nem az ügyeletes tiszt és nem a századparancsnok kapitány, hanem maga az alezredes vizitálja meg a lovakat, okát - az öregkatonák után nyakukba szakadt a sok ló. Ember, ember, regruta volt kevés, mivel a hadkiegészítők valahol elkéstek ideküldeni a regrutákat. így aztán ezek a szegény katonák verejtékeztek, mivel a lovak - lovak? bestiák! - toporzé- koltak. Nem álltak egy helyben, holott „elvágólagos“ sort kellett „ki- alakitani“, de fene volt ott, nem egyenes sor. Éspedig azért bomlott fel a sor, mivel mindennek azok az átok öregkatonák voltak az okai. Letelt nekik az idő, két esztendő után most otthon ölelgetik a babájukat, igen, de itt meg a lovakkal sem bírnak a regruták. Hogyan bírnának, mikor egy Botgál Józsi nevű öregkatona már egy hete nevetgélt, s azt mondta:- No, gyerekek, olyan lovakat kaptok, hogy no.- Jókat? — kérdezték a porosfülű regruták.- Jókat az öregistent. Úgy el vannak azok rontva, hogy az öregisten se hozza őket helyre. Majd meglátjátok, de nekem már - fukk, megyek haza, civilbe... Gyiviska még csak- csak, meg az Aloi is rendes állat, de aki teszem azt, kivezeti a Fúriát, meg a Remót, az kösse fel a gatyáját, gyerekek. Nem tudjátok, mit jelent Fúria? Majd megtudjátok! És azt se tudjátok, mit jelent Remó? Remon- dát, gyerekek, remondát, vagyis - vadlovat, akit a legjobb öregkatonák se nagyon törtek be. A Fúria, az meg egy musztáng. Az egy átok-bestia. Majd meglátjátok, gyerekek! A kerek márványjászol elé kötött lovak fejét rozoga seprőkkel verték; Fúria pofája előtt szalmacsutakot gyújtottak; Remót pedig felpofozLőríncz Zsuzsa: Munkásportré (mezzotinta) (Lőrincz János foto reprodukciója) i Tábor Ádám A fordított napóra Prágára leszállt az este Prágából kel fel a hajnal az eget leste Kepler az égen túlit Kafka a Tyn tornyait nézte délelőtt az ablakba átvág az Óváros téren siet várja atyja csillog a kastély dél van aranyra válik Prága itt még a kövekben is bölcsességre találhat délután az üzletben gondolatban vitázva aztán egy papír előtt egyedül egy szobába míg Prágára leszáll az este csak az Istennel szembe alázattal száll perbe és felébred Kafka ták, hogy vicsorgott, harapott, mart, rúgott és ágaskodott. Éppen ezért Böszörményi megdühödött, fogta magát, és áthurkolta Remó pofáján a kötőféket, s megcsavarintotta benne a fadarabot, a „lakatot“. Amint a kévekötőfával megcsavart kévekö- télcsomót nevezik. Moccanni nem tudott Remó, tehát kapart, ágaskodott és horkolt, s el akart rohanni, de Böszörményi irgalmatlanul tartotta a bestiát.- Hát ki lehet tisztítani egy lovat, hogy abban ne legyen piszok? Különösen akkor, ha a tiszt fehér kesztyűt húz? — kérdezte Barczi Péter.- Nem lehet úgy kitisztítani — mondta Samu Lajos. Kitörülgettem Aloe csipáját, farka alatt a fenekét vazelines ruhával is, patáiból kiszedtem a lóganajos szalmát, a „papucsokat“ vagy a „laskát“, amint a katonaemberek mondják, de meglásd, minden hiába lesz. Ott jön Effer alezredes, és nemhogy valamilyen barna, hanem fehér kesztyűt húzott. Baj lesz, gyerekek, baj lesz, látom én, érzem én! Barczi Péternél kezdődött a vizi- tálás. Gyiviskánál. Ez volt a ló neve. Törzslapja volt, melyen fel volt tüntetve, ki volt az apja, anyja, mikor csíkozták, hol nevelkedett, mi az ára, foga, lába, alakja, jó és rossz tulajdonságai. Barczi Péter összekapta bokáját, tartotta a lovat, az alezredes fehér kesztyűje végigszántott a ló oldalán, hátán — csupa szürke kosz volt rajta. Effer alezredes megállt, nézte a piszkos kesztyűt, ránézett Barczira, majd a lóra, Gyiviskára, amely ott állt az ősz végi prágai melegben, s oldala elszürkült.- Szakra! Mi ez? Odanézzen! Nézzen hátra, mi az?- Nem tudom, mi legyen az? — felelte Barczi Péter, holott látta, hogy a melegben minden tetű, serke, minden piszkosszürke állatka ellepte Gyiviskát. És ekkorra mind a két sor lovat: Fúriát, Aloet, Remondát, vagyis Remót és a többi, kimondhatatlan nevű állatot. Az alezredes odafordult Érben őrmesterhez.- Hány ló jut egy regrutára?- Cirka nyolc.- És nem cirka?- Kilenc, alássan jelentem.- Vessék be a lovakat — és a legénység tisztogasson, tisztogasson. Éjjelre azonban az egész bagázs a laktanyabörtönben alszik. Reggel tisztogatnák, éjjel a börtönben lakoznak. Elmehet! - Intézkedem, hogy több regruta rukkoljon ide. Érben tisztelgett, megállt a két sor ló előtt. Felemelte kezét, és intett. Belevágott a levegőbe, mintha karddal suhintott volna. „Az egész bagázs be a lovakkal!“ Aztán, sorakozó! - A sorakozón pedig csak ezt mondta (megállt a regruták előtt, szétvetette ikszlábait, dühtől fuldokolt, szája szegletében kis habcsomó szaladt össze):- Szakraherrgottkrucifixalleluja! És még egyet vágott a levegőbe, de olyat, mintha minden regruta fejét lekaszálta volna.- Az egész - mars a börtönbe!- Őrmester úrnak jelentem, nincs ennyi hely ott - jelentette a napos altiszt.- Akkor felváltva! Csoportonkint. Éjjel váltsák egymást a csoportok. Mars! Érben félrefordult, összekulcsolta kezét, s elkezdett rimánkodni: „A lovak, azok a drága egy lovak. Mindegyik tízszer annyit ér, mint egy bugris regruta, tízszer annyit, ha nem többet!“ — Többet, őrmester úr, sokkal többet“ — vigasztalta őt cinkosan, kárörvendően az altiszt. „De hát minden ló tetves!“ „Sajnos, tetves, jelentem alássan!“ És hetekig úgy járt az udvaron, mintha tetveket gyúrna széjjel, fullasztana a porba negyvenötös csizmatalpával, mivel az egész ember 180 kilót nyomott; lábikrája nem fért a csizmaszárba, tehát a műhely csizmadiái felhasították a szárát, de még mindig kibugy- gyant elefántlába. No aztán jobbról- balról betoldottak a csizmába, természetesen másszínű bőrből, mivel Érben őrmester az eszkadróma „begyében volt“. „Ugye, nyavalyás banda, a begyetekben vagyok?“, — kiáltotta sokszor a katonák előtt. „Igenis, az őrmester úr, alássan jelentjük, a begyünkben van!“ Ezen az őszvégi, prágai éjjelen olyan kavarodás volt a laktanyabörtönben, hogy azt az égre se lehet írni. így aztán Velicskin hadnagy úr a kis, feketebajuszú, magyarokat szerető Zikmund őrmestert küldte oda, aki mindent elintézett: másnap már mindenki az ágyán aludt. Effer alezredes másnap odaszólt az írnoknak:- Mondja, miszerint becsülik a katonák spéciéi most a magyarzsi, a magasabb rangú tiszteket?- Jószerint aszerint, hogy mit kapnak tőlük - felelte Szalóki Endre, aki a csíkokat ragasztgatta, és már valamicskét tudott csehül.- Jószerint... jószerint. Mi az, hogy „jószerint“?- Rendszerint. Rendesen. Mind közönségesen.- Ahhá. Értem. Tehát, hogy mit kapnak. Na és az eszkadrónánál például spéciéi a magyarzsi mit kapnak?- Alezredes úrnak jelentem alássan: Velicskin hadnagy úrtól dupla menázsit, az alezredes úrtól pedig egyheti, ha nem kétheti laktanyabörtönt kaptak.- Ahhá. Értem. Ez így van - „jószerint“.- Igenis. Jószerint. Ezüstnek látszó sarkantyúja kikopogott a laktanyából; az alezredes megállt a gesztenyefák alatt, hullottak rá az aranypénzek, testében zsongott az őszvégi, szép prágai meleg, noteszét nyitogatta, belenézett, becsapta. Tűnődött, nyugtalanul lépett. Úgy érezte, mintha minden összekuszálódott volna benne. (Prága, 1927)
