Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-31 / 31. szám
tit rn *■» «*»11* ft*, »«»•**3« IttrUi. Si » * * ji\ ;«• Solim gtctiblae Sorafin»;. 511 titter »(lUtVit, %3rJ) twf «MB ft# fists ;t?öí Több mint kétszáz éve, a 18. század folyamán kezdtek kialakulni Közép-Európa nemzeteinek modern tudományai. A magyar tudomány bölcsőjénél olyan személyiségek álltak, mint Bél Mátyás, Hatvani István, Mlkovínyl Sámuel és Berze- viczy Gergely. Velük együtt számos további, nemesi és polgári származású tudós férfiú vállalta a nemes küldetést: sokszor nehéz anyagi körülmények között a tudományos ismeretek terjesztését, s hazája népének művelését. Közéjük tartozott Korablnszky János Mátyás is, aki földrajztudós, történész, nyelvész és pedagógus volt egy személyben. A múlt évben emlékeztünk halálának 180. évfordulójára. Eperjesen születeti 1740. február 23-án Johann Korabinszky német evangélikus tanító családjában. A városban töltötte gyermekkorát, itt végezte elemi Iskolai tanulmányait. Eperjes, az egykor híres kulturális központ protestánsnak ekkor már magasabb műveltséget nem nyújthatott. 1711 -ben a Rákóczi-szabad- ságharc leverése után a híres kollégiumot elkonfiskálták, az evangélikusoknak csak egy külvárosi faépületben volt iskolájuk. Ide járt a kis Korabinszky is. Szülei halála után 1756-ban Pozsonyba került. Az evangélikus líceumban folytatta tanulmányait. Mivel szegény volt, mendikáns diákként a gazdag protestáns polgárok támogatásából élt. Tanulmányai befejezése után a líceumban tanított, először adjunktusi, majd professzori rangban. Pedagógiai elképzeléseit azonban nem tudta érvényre juttatni, ezért 1761- ben magán leánynevelő Intézetet létesített, amely sok “szempontból különbözött a korabeli, többnyire egyházi intézménytől. Korabinszky a pozsonyi polgárok leányai számára hozta létre intézetét. A növendékek elsajátíthattak minden, a háztartás vezetéséhez és a társasági élethez szükséges Ismeretet. Nagy súlyt fektetett a nyelvek tanulására. Újdonság volt nemcsak a divatos francia nyelv, de a magyar nyelv oktatása is, amelynek a jelentősége Magyarországon, s az akkor túlnyomó- részt német nyelvű Pozsonyban egyre nőtt. Emberfeletti erőfeszítései ellenére próbálkozása kudarcba fulladt. Új szemléletmódjával főleg az egyházi köröket haragította magára, s nem kapott támogatást a pozsonyi magisztrátustól sem. De az Intézet Irányításának hét éve alatt hasznos tapasztalatokat szerzett, amelyeket később nevelőként értékesített itthon és külföldön. 1769-ben otthagyta a líceumot és Németországba utazott, ahol olden- burgi és brémai rokonainál tartózkodott. Pedagógiai képességeinek és tapasztalatainak köszönhetően több előnyös állást ajánlottak neki Németországban és Dániában. A rin- telni egyetem szuperintendánsának, Gottfried Schartznak az ajánlatát fogadta el, hogy ismereteit bővíthesse. Emellett nevelői állást is vállalt Hammerstein báró családjában. Két év múlva tért vissza Pozsonyba. Itthon értesült róla, hogy távollétében minden megtakarított pénzét elveszítette, s így meg kellett elégednie a szegény nevelői állással. 1773-ban a Pressburger Zeitung főszerkesztője lett. A lapot az ország legnagyobb kiadóvállalata, a Lande- rer cég jelenteti meg. Tíz évig tölti be a főszerkesztői állást, ekkor írja első jelentősebb műveit. 1774-ben átdolgozott és bővített kiadásban megjelenteti Bél Mátyás Dér Ungarische Sprachmeister című tankönyvét. 1778-ban - német mintára - megpróbálja Magyarországon is meghonosítani az évkönyvek kiadását. Almanach von Ungarn auf das Jahr 1778 című évkönyvének ugyan nem voltak közvetlen követői, de példaként szolgált Décsi Sámuel 1794- ben kiadott Magyar Almanakjának, majd Kisfaludy Auróra Évkönyvének is. Három év múlva megjelentette Pozsony város leírásának első részét. A mű második részét, amely a város történetével foglalkozik, nem sikerült megjelentetnie, egy része a szerző halála után került közlésre. 1780-tól Korabinszky egy saját könyvesbolt tervét dédelgette. A városi tanácstól 1000 forint kölcsönpénzen megvásárolta a város könyvtárát. Miután azonban a magisztrátus különböző ürügyekkel egyre halogatta a könyvesbolt megnyitásához szükséges engedély kiadását, eladósodott, s újra Németországba ment. Útközben érte a hír, hogy brémai nagybátyja, akitől anyagi támogatást remélt, meghalt. Külföldi tartózkodása alatt megismerkedett több német város, így Berlin, Drezda, Dassau, Magdeburg, Halle és Potsdam iskoláinak és nevelőintézeteinek vezetési és irányítási módszereivel. Újra visszatért Pozsonyba, s We- ber nyomdásszal együtt megalapította a Weber und Korabinskyscher ®r»srap*tf<M>iil<>MÍ*<í! ¡¡I 2 t £ í f D u U ugat 11, v ti orí*.« ''tólf hr iantjíő.ín ; .Crf-tuB? W3&8* IN . Korabinszky János Mátyás Korabinszky fő munkája a magyarországi lexikon Verlag kiadóvállalatot. 1786-ban itt jelent meg legjelentősebb műve, a Geographisch-Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn. Ez a maga nemében az addigi legteljesebb tudományos mű. Mintegy 850 oldalon mutatja be az akkori Magyarország (Erdély és Horvátország területe nélkül) minden városa és községe földrajzi, történelmi, demográfiai és adminisztratív adatait. A helységek nevét több nyelven is közli. A lexikonba ezen kívül besorolta a folyók, a hegységek nevét és más földrajzi neveket is. Korabinszky munkája voltaképpen Bél Mátyás tevékenységének a folytatása. A későbbi években a lexikont átdolgozta és kibővítette, de nem sikerült újra kiadnia. Az oszmán birodalommal folytatott harcok Idején török-német-ma- gyar-cseh szótárt adott ki, egy kis török nyelvtannal együtt (1788). Könyvének kimondottan gyakorlati jelentősége volt, elősegítette a török foglyokkal és az ellenséges területen élő lakossággal a kommunikációt. Korabinszky a heraldika terén is úttörő művet hagyott hátra, száz magyar nemesi cimer ábrázolását és leírását tartalmazza. Weberrel való együttműködése nem tartott sokáig. Anyagi természetű nézeteltérések miatt szétváltak útjaik, s a kiadóvállalat megszűnt. Korablnszky ismét elszegényedett. Mivel még a korábbi ezer forintos tartozását sem rótta le, a város minden vagyonát elkobozta. Ekkor a Pressburger Zeitung szerkesztői segítettek rajta. Bécsbe ment, itt Fries gróf vette pártfogásába. Korabinszky egyetlen vagyonát, Horvátország és Szlavónia lexikonénak kéziratát eladta Oehler bécsi kiadónak. A kézirat tartalmazta Dalmácia, Bosznia, Szerbia, Gácsország, Bukovina, Erdély, Moldávia, Havasalföld, sőt Görögország és Törökország európai részének leírását is. Kiadásával azonban nem volt szerencséje, még azután sem, hogy visszavásárolta a kiadás jogát. Van Swieten báró közbenjárására gróf Széchenyi Ferenc és gróf For- gách Miklós tisztes anyagi támogatásban részesítette. Ezért a pénzért megvásárolta a lexikon már kinyomtatott részét, s kiadta Magyarország első gazdasági térképét. A pozsonyi magisztrátus 1789- ben elárverezte Korabinszky egész vagyonát. Tönkretételéhez nagy mértékben hozzájárult Kari Gottfried Windisch városbíró, aki szintén foglalkozott földrajzzal, s irigyelte Korabinszky tudományos pályán elért sikereit. A tudós újból Bécsbe ment. Itt, hasznosítva gazdag tapasztalatait, tisztes megélhetést biztosított számára a Hornpostet gyáros családjánál betöltött nevelői állás. Bécs- ben kiadta Magyarország zsebatlaszát (Atlas regni Hungáriáé portatu- lis), amely 60 térképet tartalmazott. Kenyéradója halála után megint csak visszatért Pozsonyba. Élete utolsó éveit lányánál töltötte, nagy szegénységben. Végül az uralkodó mégsem feledkezett meg Korabinszky tudományos munkásságáról és annak jelentőségéről. 1811 márciusában József nádor évi 400 forint nyugdíjat utaltatott ki neki. Nem sokáig élvezhette, még az év június 23-án meghalt. Korabinszky János Mátyás munkásságával a magyarországi tudományok úttörői közé tartozik. Olyan személyiség, aki egész életét égy célnak: hazája tudományos felemelkedésének rendelte alá. A kor szellemének megfelelően több tudományággal is foglalkozott, így több munkája csupán saját kora színvonalának felel meg. Más művei viszont, elsősorban lexikona, a történészek számára máig is az ország 18. szénád végi állapotának hiteles, teljes és pontos képét nyújtják. Kónya Péter Pozsony a 18. században egy korabeli fametszeten % ♦ UTCAI JELENET A lélekelemzés atyjának tartott Freud egy meleg tavaszi napon beugrott egy taxiba, s felső kabátját a hátsó ülésre dobva, elvitette magát egy hivatalhoz, ahol sürgős elintéznivalója volt. Mire dolga végeztével visszatért a kapu előtt hagyott kocsihoz, az autó körül valóságos kis csődület kerekedett. Mint kiderült azért, mert miközben a sofőr utasára várakozva újságot olvasott, az átmeneti kabátot valaki kilopta az ülésről.- Saját magának köszönheti a dolgot, uram! - förmedt Freud- ra a tömegből az egyik bámészkodó. - Az ember egy jó átmeneti kabátot nem hagy őrizetlenül az autóülésen.- Miért lett volna őrizetlen az a kabát - avatkozott közbe egy másik ismeretlen. - Elvégre ott ült a kocsiban a sofőr, neki kellett volna vigyáznia az autóban hagyott holmira. Szerintem a sofőr a hibás.- Dehogy a sofőr! - vélte egy harmadik. - A hivatal portása a felelős. Kint állt a kapuban, ha látta, hogy valaki benyúl a kabátért, miért nem kapta el az illetőt? Freud barátságosan körbebó- lintgatott:- Igazuk van, uraim! Valamennyien hibásak vagyunk, csak a tolvaj ártatlan. Hisz ő nem tett mást, mint hogy a választott mesterségében csendesen dolgozott. FORD ÉLCELÓDIK Az autógyáros Ford egy derűs napján becsöngette a titkárát.- Maga igazán remek munkát végzett az utóbbi évben - dícsérte meg. - Fogadja hálám jeléül ezt a csekket. A titkár rápillantott a csekkre, és látván, hogy 1000 dollárra van kiállítva, egészen meghatódott. Éppen szavakba kezdte önteni háláját, mikor Ford közbeszólt:- Ha pedig a következő évben is ilyen kiváló munkát fog végezni, akkor esetleg alá is írom a csekket, hogy beválthassa. SZORGALMAS GLECCSER Einstein egyszer a svájci hegyekben sétált, amikor megállt mellette egy rikítóan cicomás hölgy - valami tengerentúli turista és érdeklődni kezdett:- Nem tetszik tudni, hogyan kerülnek ide az út szélére ezek a hatalmas sziklák?- A gleccser hozza le őket a hegyekből - válaszolta Einstein.-És a gleccser most hol van? kíváncsiskodott tovább a hölgy. Einstein nem maradt adós a felelettel:- Bizonyára visszament, hogy újabb sziklákat hozzon. BISMARCK ÉS A KANCSAL A vaskancellárnak nevezett Bismarck éppen békésen unatkozott egy estélyen, amikor mellé lépett egy feltűnően kancsal idegen, és megkérdezte:- Mondja, kancellár úr! Tulajdonképpen milyen most a politikai helyzet? Bismarck végigmérte a kancsal ismeretlent, aztán megszólalt:- Pontosan olyan, uram, amilyennek ön látja. A NAGY LÁBON ÉLÓ Abraham Lincoln nem egykönnyen jött ki a sodrából. Még azt is derűsen tűrte, ha náthás volt, pedig a nátha más embertásainál jóval gyakrabban gyötörte. Szinte állandóan fújta az orrát, tüsszögött és kráko- gott.- Hol fázik meg folyton ennyire? - kérdezte aggódva egyik híve.- Egyszerű a felelet - válaszolta Lincoln. - Nekem 46-os lábam van, így testem túl nagy felülete érintkezik sorozatosan a hideg padlóval.
