Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-14 / 33. szám
Rekviem egy sportnagyhaËaloinért Nem várt aranyakkal tért haza Barcelonából az Egyesített csapat, ahogy a Független Államok Közösségének képviselőit nevezték; mellesleg igen találóan. A XXV. Nyári Olimpiai Játékok éremtáblázata a régi szép időket idézi: a FÁK, a volt Szovjetunió sportdlcsö- ségének utóda 45 aranyérmet szerzett, nyolccal többet, mint a nagy rivális Egyesült Államok. Látszólag tehát semmi sem változott, az Untied Team (Egyesített csapat) semmit sem vesztett erejéből. És mégis... „A FÁK sportolói állami szimbólumok nélkül csodálatos teljesítményeket nyújtottak, amelyeknek egyetlen motívumuk volt: megfelelő szponzorokat találni Nyugaton - írta a Washington Post. - Már nem a Lenin-rend, hanem a pénz volt a leghatalmasabb ösztönző erő az olimpián." A politikai és gazdasági gondok ellenére a volt Szovjetunió sportolóinak sikerült megtartaniuk fölényüket az USA és Németország előtt. Az Egyesített csapat érmesei az olimpiai bizottság rendkívüli alapjából kapnak jutalmat: az aranyért 3000, az ezüstért 2000, a bronzért 1000 dollárt. Állítólag minden bajnokra még egy személygépkocsi is vár. Sok dobogós azonban azt állítja, a legnagyobb jutalom számukra, ha Nyugaton megfelelő pénzforráshoz jutnak szponzorok segítségével. Természetesen úgy, hogy ne szakítsák meg a kapcsolatokat az otthoniakkal, a családdal, a barátokkal. A férfi tornászversenyek hőse, Vitalij Scserbo a Mercedesszel kötött szerződést, a hihetetlen kudarcot vallott Szergej Bubka a Nikét propagálja, az egyik legjobb orosz kosaras, Alekszandr Volkov egy olasz klubbal írt alá hárommilliós szerződést. A Nyugaton edzősködő Alekszandr Go- melszkijt, aki bajnokságot nyert a szovjet férfi kosárlabda-válogatottal Szöulban, a Citybank, a Continental Airlines és a McDonald pártfogolja. „A volt Szovjetunióban mindent a sportnak rendeltek alá - mondotta a háromszoros olimpiai úszóbajnok Jev- genyij Szadovij. - Kicserélődtek a vezetők és mindent saját magunknak kell intéznünk. Segítséget csak a szponzoroktól, rokonoktól, ismerősöktől remélhetünk, állami támogatás nem létezik.“ Érdekes, sok FÁK-sportolötól azt hallani: a barcelonai sikereket nem utolsósorban a büszkeség és a baráti összetartás eredményezte. Többnyire arról volt szó, hogy méltóan távozzanak a korábbi szovjet sportdinasztia tagjai. Nagy szerephez jutott az emóció Is, hiszen az állami sportakadémiák hosszú fennállása alatt (sok versenyzőnek ez volt a második, ha nem az első otthona) erős barátságok szövődtek. „Kár lenne felszámolni a precízen kidolgozott felkészülési szisztémát - állítja a 17 éves Tatyjana Liszenko aranyérmes tornásznö. - Számomra a sport a legfontosabb, és nem az ország, amelyet képviselek. Most a hosszú együttlét után elválunk...“ „Este gyakran nem merek kimenni az utcára - mondja a 15 esztendős ogyesszai tornászlány, Tatyjana Gucu. - Félek, hogy az emberek, akik Irigykednek ránk, megtámadnak.“ És a belorusz Vitalij Scserbo még hozzáteszi: „Nehéz az embernek normális életet élni. Mit tehetünk, ha fűtetlenek a tornatermek, ha van autónk, de nincs benzin, nem kapható kenyér és élelmiszer. Az Egyesitett csapat olimpiai sikere nagyban az Olasz Olimpiai Bizottságnak köszönhető, a Játékok előtt lehetővé tette számunkra az Itáliai edzőtáborozást. Porto San Giorgio a nyugalom szigete volt, ideális feltételek mellett csak a olimpiára koncentrálhattunk“. ■ 56 éves férfi szeretne megismerkedni hozzáillő növel. Jelige: Csallóköz. Ú-2204 A közös csapat már földet ért Sereme- tyevón. A sportolók többsége azonban nem sokáig marad otthon. Szétszélednek. Az előrejelzések szerint legalább egyharmaduk nyugati klubokban folytatja pályafutását. A Rosszljszkaja Gazeta tudósítása önmagáért beszél: „A boltok üresek, sohasem lehetsz biztonságban, forrong a társadalom. Érthető, ha mindenki, így a tornászok vezető edzője, Leonyld Arkajev is külföldre megy. Arkajev húsz éven át világsztárokat nevelt ki, olyanokat, mint Andrianov, Gyityatyin, Bilozercsev és most Scserbo. De ki vetheti meg őt mostani döntéséért?“ VITALIJ SCSERBO még nem döntött. Az a sportoló, aki Barcelonában hat aranyérmet nyert tornában, ráadásul ebből négyet egyéni számban. Nála csak Mark Spitz eredményesebb. Nézzük, hogyan vélekedik a jövőjéről és általában az életről. • Mit jelentett számára az a tény, hogy Belorussziát képviselte az olimpián? „Büszke vagyok rá. Már csak azért is, mert a Szovjetunió felbomlása után vísz- szaesett a torna az egyes köztársaságokban. De ez nem tarthat sokáig, már négy esztendő múlva minden visszatér a régi kerékvágásba." • Sarlós-kalapácsos mezben versenyzett. Nem volt ez egy kicsit kellemetlen? „Nem tornászhattam saját országom címeres mezében. A sarló és a kalapács már elvesztette ideológiai töltését, és amolyan fétissé vált. Szép embléma, tetszik nekem, számomra talizmán, amely szerencsét hoz. Mindig a mellemen hordtam, és nem tudom, miért kellett volna most megválnom tőle. • Hogyan hatott a sportolók felkészülésére az országban zajló politikai és gazdasági folyamat? „Csak az edzésekre összpontosítottunk, így kevésbé érintettek bennünket az események. A legjobb tornászok a különböző köztársaságokból Moszkvában készültek, nacionalista súrlódások nélkül. Minden bizonnyal azért, mert barátok vagyunk, sok éve ismerjük egymást.“ • Milyen a kapcsolata az Egyesített csapat tagjaival, akikkel sokszor egy zászló alatt versenyzett? „Amolyan érzelmi zűrzavar uralkodik bennem. Szomorú vagyok, hogy régi barátaimtól el kell válnom, azoktól, akikkel sok jót és szépet átéltünk. Egyúttal azonban örömet érzek, hogy szabad országban élek..." • Nem foglalkozik a gondolattal, hogy olyan országban telepedne le, ahol sokkal jobbak az anyagi feltételek egy élsportoló számára? „Mlnszkben él a feleségem, az egész családom, a barátaim. Nem tudom, hogyan döntök. Egyet azonban tudok: a világ sportközvéleménye tudomásul vette: hat aranyérem Belorussziába került." • Hogyan használja ki népszerűségét saját boldogulására? „Nem célom a pénzhajhászás. Tovább akarom tökéletesíteni sporttudásomat.“ • Örültek az emberek Belorussziában az olimpiának? „Sokkal nagyobb figyelmet szenteltek neki, mint bármikor azelőtt. Először hallottam Ilyen nagy sporteseményen a himnuszunkat. Már ez a momentum is óriási motiváció volt számomra. Egyszerűen aranyérmet akartam szerezni népemnek, amely nagyon nehéz, emberpróbáló időket él át. A sportsikerek összekovácsolják a embereket." • Számított arra, hogy hat aranyérmet nyer? „Még most is izgalom fog el, hogy hatszoros bajnok vagyok. Pedig egy tornásznak minden helyzetben meg kell őriznie nyugalmát, nem engedheti meg, hogy eluralkodjanak rajta az érzelmek. Sok hátulütője van annak, ha az ember csak azt számolgatja, hány érmet szerez. Azt azonban elmondhatom: egyetlen korábban szerzett érmem sem olyan becses számomra, mint a mostaniak. Belorussziának nyertem mind a hat bajnoki címet... (ie) S írtak az emberek és az aranyérmet csókolgatták. Békéscsaba főterén több ezer ember gyűlt össze, hogy a hazatérő ÓNODI HENRIETTÁT köszöntsék. Az olimpiai bajnok tornásznöt Mercedes gépkocsin vitték a városházára, és az autónak motoros rendőrök adták a díszkíséretet; emelvényt építettek a főtéren, amit a sportrajongók virágcsokrai borítottak el. A többórás ceremónia után a bajnoknő édesapját, ÓNODI JÁNOST arról kérdezték, mibe került a családnak a bajnoki cím.- Nem tehettük meg, hogy az egyik gyereknek sonkát, szalámit adjunk, a másiknak pedig zsíros kenyeret. Henrietta nővére, Barbara is tornászott, de mindössze három hónapig. Kis fizetésű nyomdász vagyok, és a feleségemmel éjjel-nappal dolgoztunk, hogy az élsporthoz szükséges körülményeket megteremtsük. Az első támogatókat az Unyatyinszky edzőházaspárral együtt kerestük. • Mikor jelentkezett az első szponzor?- Három esztendővel ezelőtt, amikor a lányom Európa-bajnok lett. De nem jelentkezett, pályázaton nyertük. A kiírást újságban olvastuk. • Mekkora volt ez az összeg? sky COMPUTERÉ 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 'S* 43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099- Félmillió forint. Ezt a pénzt az edzőjével együtt kapta. Megvallom őszintén, korábban volt olyan időszak is, amikor nem sok értelmét láttuk, hogy lányunk élsportoló legyen. De ő nagyon akart, aztán a feleségem is sokat vállalt, és az edzők állandóan bizonygatták: a lány istenadta tehetség. Szerencsénkre, amikor Henrietta még csak 10-11 éves volt, a békéscsabai Előre sem állt rosszul anyagilag és a' város is tőle telhetőén segített. De segítettek a mi szüléink is, édesanyámék, anyósomék. Lényeges változás akkor következett be, amikor kétéves szerződést kötöttühk a Caolával. Ónodi Henrietta annyira meghatódott a hosszú ünnepléstől, hogy sokáig nem talált szavakat.- Furcsa volt látni, hogy eny- nyien eljöttek a tiszteletemre. Azt szeretném, ha továbbra is úgy néznének rám, mint normális gyerekre. Annak örülök a legjobban, hogy a nehéz helyzetben élőknek is reményt adtam. • Úgy hallottuk, befejezi a tornászást...- Elértem a célomat. Eddig a torna volt életem fő célja, ezután is lejárok edzeni, de valószínű, hogy nagy versenyeken már nem veszek részt. Talán jövőre a világbajnokságon még elindulok. Szóval nem tudom, mi lesz. Ami biztos: hamarosan leérettségizem, aztán felvételizek valamelyik főiskolára. • Melyikre?- Ezt sem tudom. A művészet érdekel... • Nem akar edző lenni?-Többen javasolták, nyissak sportiskolát. De ki tudja ezt megfizetni? Lehetőségem lenne, hogy Amerikába menjek, az egyetemen tanuljak. Ám csak úgy kaphatnék ott ösztöndíjat, ha továbbra is tornászom. Én pedig az élsportot lassan be akarom fejezni. • Árulja el, mennyi pénzt keresett a tornával?- Nem sokat. Havonta hétezer forintot juttatott a szövetség. Most körülbelil hárommillió forintot kapok az arany- és ezüstéremért. De ha nem jutottam volna el az olimpiai csúcsra, akkor azt mondanám, az élsportoló - kivéve a futballistát - mostoha körülmények között dolgozik. • Változtat az életmódján is? Azt hisszük, a fiúkra eddig nem sok ideje juthatott...- Nem mondom, hogy nem ismerkedtem, de sokan nem jelentkeztek, mert tudták, nincs energiám a kapcsolatteremtésre. Mutassanak nekem olyan srácot, aki szívesen jár azzal a lánnyal, aki csak a hétvégén ér rá. Ezután erre is több időm lesz. Ha jönnek a fiúk... (H. K.) Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság S 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László S 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf S 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, sportrovat: ® 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. . Adminisztráció: Slovakopress állami vállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, ® 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v„ 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. AZ ÚJ SZÓ Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25, 8. emelet, ® 210/4455 és 4476, irodavezető (telefon és telefax) 551 29. HÉTVÉGI MAGAZINJA Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint- KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Index 480 201 Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.