Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 5. szám
A KIS B. NEM TUDJA. HOGY TÍZ TESTVERET IS AZ OTTHONBAN NEVELTEK A betegeket is lehet szeretni • Kevés az örökbe adható csecsemő • Nem baj, ha cigány, ha beteg - a dánoknak Jó volna hinni, hogy egyszer eljön az a kor, amelyben csak óhajtóit, várt gyerekek születnek, akiket a boldog anyák és apák büszkén visznek a meleg családi fészekbe... Jó volna hinni, hogy egyszer elérkezik az a kor, amikor az orvosok csak ép, egészséges gyerekeket segítenek a világra... Jó volna hinni, hogy egyszer majd minden nő anyává válhat, s nem kell várnia arra, hogy valahol valaki lemondjon gyermekéről... Jó volna hinni, hogy egyszer minden anya, aki világra hozza gyermekét, hajlandó és képes is lesz felnevelni... Parányi ágyak, bennük parányi emberkék. Tiszták, derűsek, jóllakottak - szinte idilli állapot. Az is lenne, ha nem csecsemőotthonban lennének az ágyak, a gyerekek. De ott vannak - a komáromi csecsemő- otthonban, - s álmukat, szuszogásu- kat nem az édesanyák vigyázzák, hanem egészségügyi nővérek. Milyen anya az, aki másra bízza az újszülöttet? - zúgolódtunk kollégámmal. - A kívülálló mindig szigorúbban ítél, mint mi - intett türelemre dr. Magda Tvrdonová, a csecsemőotthon főorvosa. - Vannak anyukák, akiket a szükség kényszerít arra, hogy rövid időre bár, de kérjék gyermekük elhelyezését az otthonban. S nehogy téves képet alkossunk az intézetről, elmagyarázta, a csecsemőotthonba azok az újszülöttek kerülnek, akik alacsony születési súllyal, illetve betegen jöttek a világra, de azok is, akik ellátása - rossz szociális, lakáskörülmények, rendezetlen családi viszonyok miatt - nem biztosított. Gyakran a fiatalkorú és a leányanyák gyermekei is az otthonban találnak menedéket.- A szülők - miután a körzeti gyermekorvos engedélyezi — az ép, egészséges gyerekek többségét egy évesen hazaviszik, ám a beteg, sérült csecsemő gondozását sokan nem vállalják. Mielőtt szólhattunk volna és netán ítéletet mondtunk volna, megkérte, Rozália Stefancová főnővért, vezessen végig bennünket az osztályokon.- A legkisebbek, az alig egyhetes babák most alszanak - magyarázta a főnővér, amikor óvatosan, nehogy NE ÍTÉLJÜNK IDŐ ELŐTT - DR. MAGDA TVRDONOVÁ FŐORVOS felriasszuk a kicsiket, benyitottunk az egyik terembe. - Nem tudjuk, mi lehet az oka, de tény, hogy a múlthoz képest kevesebb a gondjainkra bízott csöppség. Az öt osztályon, „csak“ 33 csecsemőt gondozunk, akikből öt súlyosan sérült. A múlthoz képest javult az egy évnél idősebb gyerekek áthelyezése is, hiszen a gyermekotthonok is üresebbek. Az egyik teremből vidám nevetés hangjaira lettünk figyelmesek. — Nagyon lelkiismeretes, jó nővérkék látják el a babákat - dicsérte „lányait“ kísérőnk. - Nemcsak az egészségeseket kényeztetik, babusgatják, hanem - talán fokozottabban- a betegeket is. A legtöbbet adják- a szeretetet - fűzte hozzá csendesen. Az ápolónők készségesen mutogatták a kicsiket, és azt is, mire képesek már. Bevallották, annak ellenére, hogy örömmel foglalkoznak mindegyikkel, vannak kedvenceik is.- A kis B.-t nem lehet nem szeretni. Szép, okos, kedves, ragaszkodó kis lurkó. Hét hónapos sincs, és nemcsak ül, hanem menne is már — büszkélkedett az egyik ápolónő, és nyomban elvezetett a nagyok hálószobájába. A gyerekek, melegen felöltözve, tárt ablakok mellett aludták ebéd utáni álmukat.- Az bánt a legjobban - vallotta be az ápolónő - hogy a kicsik többsége kikerülve az otthonból rossz viszonyok közé kerül. A kedvencem is - mutatott rá az alvó kisfiúra, majd a folyosón mesélte el, hogy a kis B. - tíz testvéréhez hasonlóan- egyéves koráig lesz az otthon lakója. Ugyanis az anyuka minden évben megszüli gyermekét, akit az orvos- az újszülött érdekeit védve- a kórházból a csecsemőotthonba vitet. A szülők természetesnek tartják ezt az állapotot. Igaz, gyermeküket rendszeresen látogatják és nem is mondanak le róla. Sajnos, életkörülményeik megváltoztatásáért egyetlen lépést sem tesznek! Megtudtuk, az alacsony születési súllyal születettek hamar behozzák hátrányukat, s a beteges gyermekek is felerősödnek. Ám a csecsemőotthon a súlyosan, sőt, hatványozottan sérültek otthona is. A néhány hetesnek tűnő, többhónapos, szellemi fogyatékos, majdnem teljesen vak kislányról, az agy- bénulásos kisfiúról, de a hidrocefá- liától (vízfejűség) szenvedőkről lemondtak a szülők, nem vállalták a gyerekek ellátásával járó lelki terheket. Látva a tehetetlen, környezetükre nem reagáló apróságokat, az ember megpróbálja megérteni azt, aki megfutamodik... S nyomban megértettük a főorvosnőt, aki, mielőtt „ítéletet“ hoztunk volna, megmutatta a kis szerencsétleneket. — Habár az orvostudomány nem képes orvosolni a bajt - ültetett le irodájában dr. Tvrdonová - az itt elhelyezettek megkapják mindazt, ami életüket, létüket megkönnyíti- mondta, majd ismertette az örök- befogadás lehetőségeit. — Egyre kevesebb az örökbe adható csecsemőkorú gyermek. Ennek oka egyrészt az, hogy kevesebb gyerek születik, másrészt az is, hogy a mi intézetünkben is évente jó ha jogilag 7-9 gyermek szabadul fel. Sokan azt hiszik, ha elmennek egy intézet kerítése előtt, hogy sok gyerek van ott. Az is felvetődik az emberekben, hogy netán mi késleltetjük a kicsik kiadását. Persze, a helyzet más. Mi is jól tudjuk, CSENDELET... A KICSIKKEL JÁTSZANI JÓ (Méry Gábor felvételei) a legmegnyugtatóbb elhelyezési forma az örökbefogadás. Csakhogy a nagyokat már nem fogadják szívesen. A legtöbben - s ez érhető is - csecsemő iránt érdeklődnek. Tovább szűkíti a kört, hogy a „fehér“ szülő nem fogad örökbe roma származású csöppséget. S itt, és más intézetben szintén, ők vannak többségben. A fizikailag vagy értelmileg fogyatékos gyerekeknek aztán végképp semmi reményük sincs. Beszélgettünk arról, hogy a fejlett országokban nem ijednek meg attól, ha a gyerek cigány vagy néger. A dánok, svédek és a hollandok elég gyakran vesznek magukhoz sérült kicsiket. S nemcsak a gyermektelen házaspárok! Azon sem csodálkozik senki, ha egy négygyerekes család ötödiknek egy epilepsziás cigány- gyereket fogad örökbe. Ok nem abból indulnak ki, hogy jaj, istenem, mennyi bajom lesz vele, hanem abból, hogy az ilyen gyereknek az átlagosnál több szeretetre van szüksége, tehát nem maradhat a gyermekotthonban. Talán a keresztény etika, a szociális gondoskodás fejlettsége vagy a jobb anyagi helyzet teszi, de egészen másként gondolkodnak, mint hazánkban. A főorvosnő elmondta, a gyermek jogilag akkor válik szabaddá, ha a szülők fél éven át elhanyagolják (nem látogatják), nem érdeklődnek iránta. Jelenleg 11 új kérvényezőt jegyeznek, de örökbefogadási lehetőségre várnak még a két évvel előtti érdeklődők. A házaspárok fehér, egészséges babát akarnak, s mint megtudtuk, a legkapósabbak a kislányok. S ha örökbe adható ikerpár kerül az otthonba, azoknak adják, akik vállalják a dupla gyermekáldást. Az intézet dolgozóinak nem az örökbe adható gyerekek elhelyezése jelent gondot. Nehezebb feladat meggyőzni a szülőt, hogy gyereke ellátásáért fizessen is. Bozena Atkáryová szociális nővér nem tagadta, van olyan adósuk, akinek a gyermekét régen más intézetbe helyezték. - Természetesen - magyarázta - a sérült gyerekek ellátása ingyenes. De aki önerőből nem képes, vagy nem hajlandó ellátni gyermekét, vállalja legalább a költségeket. A kicsik naponta gyümölcsöt, zöldséget kapnak, s manapság a tápszer sem olcsó. És akkor még nem is szóltam öltöztetésükről, a mosás költségeiről... Ha a szülők nem képesek előteremteni az élethez nélkülözhetetlen feltételeket, minek vállalkoznak újabb és újabb gyerekek világraho- zatalára? - kérdeznénk legszívesebben, de tudjuk, a csecsemőotthon dolgozói nem vállalkoznának a válaszadásra. Viszont vállalják mindazt, amire a gyermekek szülőanyja nem képes; nemcsak ellátják a magatehetetlen csecsemőket, hanem nevelik és szeretik is őket. Péterit Szonya
