Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-19 / 25. szám
;kem jól viselkedisznek, egyenesen rlülyre is felvisz- ssó felé, vagy neki visznek át a Kár- k-forognak ezzel nber azt se tudja, íja, hol van, még on, lassan hajt a manőver jobbra- /unk Keresztúron, ol, már nincs mit incs fény? irt a próba a Kul- t kerülök. dónk van, pénzbe íny a Kultúrpalota rt ha ott sincs, akkor fény gyűl az ukarestit is anulálvicces, a fene egye pityókát, minden- ajjaj, nagy az an- igy csaták dúlnak tt, ma este itt reám ok a szinyorina, de sok a szironyina, llá, szi-nyo-ri-nályik ez a Mámbó [yik, mindegy neki, mindegy neki, még jó lelke van, ez már amelyiknek, , mint ő, egy nagy, cor, bepólyálja ve- ndes fiú lenne, en még fény van, döj frumul. lépésben, itt még i bábókat, szinyori- n azt mondják, mo- 3zben irány a park, icsörészés, ha nem is van hajlandóság, mozinak, megyünk s sgépelgünk a ma- :gy filmmel immár agyunk, ha az én ín kikérdezném tőkedvelem ezeket pöffeszkedöket. 1 mondom, jól sza- i, de már ne hara- múltkori darab is, t a kollektív-elnök a kellett csókolja ktív gazdaság mér- ■gfogja, emlékszel, ináljon a saját kol- lak. Nahát, te hiába íogy van játék csók Jig csak játék, mert s azt a feleségem- í komolyan kellene i igazi színház a vá- ért erőlködnek ők, i helyzet, hogy nem feleséged, az mon- m más, szépen szaunáig szükség van, itkán szaval, na de népséget én rühelás, mért nem küld- kább moziba? Az zínvonal. Marylin / mozgatja a filmen osoknak Párizsban, eresztúron. No, hát . A film az' szent. s^áfolyik, amivel )an van, szétfolyik rajta, nézi az ember a kocsiját, éppen olyan, mint a többi, de mégis az az érzésem, hogy egy nagy lompos kocsiállatot lát a többi között, éppen olyan, mint Mámbó, aki öntelten heherészve paskolja a farát, s mikor beül és vezet! mintha egy nagy lomha víziló, egy bivaly tülekedne végig most is lassan, ráérősen Keresztúr utcáin.- Szent?- Szó szerint. Amikor én kicsi gyerek voltam, nagyanyám, nyugodjék békében, vagy délelőtt, vagy délután a vecsernyére, de minden vasárnap lezavart a templomba. Egész életében a munka, csendes, türelmes asszony volt világéletiben, meglesz nélkülem is, tán még jobban meglesz nélkülem, mint velem, de jó istenem, hogy elkerülte a gyermek- áldás, pedig mennyit imádkozott érte az az asszony, most nézhetné magát, most nézhetnénk magunkat, így jó, így minden el van rendezve.- A fene ment arra. De a vénasz- szony is ravasz volt, mindig elővett, s kikérdezte, mi volt a textus, s ha nem tudtam, szólt a fenekemen a pálca, de nemigen szólt, mert valakit mindig beküldtünk, s az aztán elmondta nekünk, hogy mi volt a textus. Amikor bejött divatba a mozi, oda az öregebbek ritkán jártak, de a leányokat elengedték. Hát azok vagy bejöttek, vagy nem. S aztán én egy-két szóban összefoglaltam nekik a film tartalmát, s az eszmei mondanivalót, hogy felmondhassák otthon, ha kérdezik az öregek a textust. Na, mondom, szent dolog lett a mozi. De viccen kívül ez így is volna helyes. Ez is metafora, ahogy ráfolyik Mámbó a kocsira, ahogy a kocsi ráfolyik Mámbóra, és persze a színház is metafora, ahogy az operett- baronessz ráfolyik Ellára, és Ella ráfolyik a baronesszre, de ez csak játék, ide-oda csobogás, az ember nézi és kacagja, amint Ella baro- nesszkedik, mintha Mámbó Mágnás Miska lenne, de Mámbó erre nem is lenne hajlandó, legfönnebbha filmeznék, na igen, mert akkor jól elkülönülhetne önmagától, ülne Mámbó a széken, és nézné magát, mint Mágnás Miskát, a vásznon. Mint amikor az ember levetkőzik, levetkőzik, behunyja a szemét, s nincs többet semmi gondja, most már nyugodtan leülhetünk mi is, Vencel, kinyújtózhatunk, amennyire csak bírunk, a főügyész úr, nem mondom, de énnekem, ugyan Vencel, mint láthatja, egyszer mindennek vége van, vége van, főügyész úr, de akkor kezdődik egy másik egyszer, s annak is vége lesz, hát lássa, éppen ez az, Vencel, ide be se tehettük a lábunkat, de most itt ülünk az asztal mellett, és másnak nem visz ki bort Icuka, csak nekünk, a többiek sorba állnak a pultnál, s nem is szólhatnak, mert a volt férjének kivihet az asztalhoz egy üveg bort, yisz- szakerül ő még az irodára is, Vencel, a felkészült emberre szükség van, nyújtózhat nyugodtan, Vencel, az idő a paplant szétteregeti, jó nagyot nyújtózhat alatta, igen, nem kell a karos pádon a vakablak alatt aludni, az ember mintha levetkőzhetne, no, s akkor, amikor már nem is számított rá.- De ezek nemcsak a színpadon játszanak. Már ahogy játszanak, mert egy mozinak egy színház, s hát még egy ilyen, mint ezeké, vizet se vihet. A flanctól már az utcán se tudnak járni. Nem a feleségedre mondom, ő inkább szavaló. De nézd meg azokat az emberi lábra nem való hegyes orrú cipőket. Chaplinen jó, nem mondom, röhögni lehet. No, igen, ezeken is. Még ha volna egy jó fogd meg, tapogasd meg nő közöttük, de nincs, ők csak hiszik, hogy van, na mondjuk, leszámítva a naccságát, az egy jobb kicsi asszony, de Marylin is kutyalika, az egész világ odavan vele, de kutyalika, egy porcelán, én a környékről legalább tíz fehérnépet szebbet előállítanék, mint ő, amikor a moziból kitódul a popor az utcára, azt érdemes figyelni, úgy lépnek a szinyoriták, mint Marylin, röhögés, amikor a piszkafalábait úgy próbálja emelgetni egy itteni szinyorina, mint Marylin, hát annak a piszkaiénak nincs meg az a húsos rezgése, bár a Maryliné is kutyalika, mért van úgy oda vele a világ?! Le is vetkőzhetne igazából, most már aztán igazából, lefekhet a zsákokra az ember, ha azt mondják, keljen fel, felkel, ha azt mondják, dolgozzék, dolgozik, én akármit, leginkább a fa, még Szibériában is fogták az ácsokat, egy balta, egy balta, egész falukat húztak fel apá- mék, a famunka a legszebb munka, ha lehet famunkára jelentkezni, akkor famunka.- Na jó, fehémépnek elmegy a szűk nadrág. Ajjaj. De még hogy. Ha van mire felhúzni. De férfinak ezek a szűk nadrágok?! Ismered, mi: olyan szűk, hogy belefingasz, s csak mikor veted le, akkor szól el. Hehe. Ó, mámbó, ó mámbó ittálliánnó. Úgy viseli a bőrét, mint egy szűk harisnyabugyit, ez az, a bőre összeszorítja, olyan pipiskedőre, nem rossz, nem, de hol van attól, hogy a legjobb legyen? kisikálták a bőrét feszesre, nem fér benne, nem is érzi jól magát benne, ez még a szája mozgásán is látszik, csak divat lett, a divattól pedig már nem is lát a szem, csak a szajkózás, így Marylin, úgy Marylin, van nála jobb nő itt a környéken, szutás, tudok, nem is egyet.- Mikor ezeket a szűknadrágoso- kat látom, hát ezek nem férfiak, rögtön kell kacagjak, mámá dráku- luj, hát ezek azért járnak olyan peckesen, mert feszíti őket, hehe, s ha rosszul lépnek, elszólja magát a nadrág valamelyik résen. Hijj! Az anyjuk! Akárhogy ül az ember, fsak visz- szafelé megy, kellett nekem inni, visszafelé, s lefelé, mintha csúsznánk befelé valamerre, fa mindenfelé nő, fű is, s én a füveket is ismerem, akik nem ismerték a füveket, azok rossz burjánokat szedtek le, mérgező burjánt ettek, hiába főzték meg, ez nem minden fűnél segít, a főzéssel kiirthatod a mérget a fűből, a gombából igen, jól megfőzöd, s utána a mérges gombát is megeheted, gomba pedig a világ végén is van, aki a gombákat s a füveket ismeri, az a világ végén is megél, de aki nem ismeri, olyan fű is van, hogy a főzéssel nemhogy kiölnéd belőle a mérget, de még ugyanvalóst beléfőzöd, szálába is, levébe is, így aztán sokan meghaltak, hiába, hogy nem nyersen ették a füvet, hanem megfőzték, még Szibériában is hamar kitapasztalja az ember, hogy melyik fű mérgező s melyik nem, ha egyszer ismeri a füveket.- Szerintem nem baj, ha az emberek játszanak. Kijátszanak magukból egy rakás hülyeséget, s utána mindjárt könnyebb. Nekik is, s talán akik őket nézik, még azoknak is. Aki szétnéz, az mindjárt más ember, ebben a vad vágtában, mi a fenéért hajt úgy ez a Mámbó? élvezi! csak úgy elrobognak mellettünk a fák, a dombok, mint a zászló, mikor a szél fújja, lobogunk, csak úgy süvítünk bele a levegőbe, milyen sebesség, milyen iram, de nézzed CSak magad előtt a holdat, s félóra, óra alatt megdöbbensz, százszor megdöbbentél, százegyedikszer is megdöbbensz, hogy óriási sebességgel rohansz feléje, de csöppet se közeledsz. A fű s gomba mindenkié, a föld is mindenkié, az szentigaz, hogy a föld is mindenkié, mert a fű, a gomba is mindenkié, aki ismeri őket, a fű és a gomba mindenfelé nő, s aki szereti a földet, az mindenhol megél, még a jég hátán is meg lehet élni, hát akkor a föld hátán? akárhol, én ismerem a füveket, azzal is egyetértek, hogy a föld azé, aki megműveli, aki szereti és jól megműveli, hát nekem éppen annyi földem van, amit asszonyostul megművelek, én művelem és én akarok felelni érte, én, kérem szépen, amikor átmegyek a kerten vagy a kaszálómon, sokszor lehajolok, és tövestől tépem ki a bürköt, a bürök mérgező, nem tesz jót az állatoknak, s ha elnövi magát s szaporodik, elnyomja a kaszálón a füvet, s csak gyökerestül tépve lehet irtani, még mielőtt a magva peregne, amikor kimegyek a kertbe, még inkább a kaszálóra, mert az én kertemben már régóta nincs bürök, sokszor lehajolok, és gyökerestül tépem, mondjuk, ha sietek, akkor nem, de ha tehetem, lehajolok, s kihúzok gyökerestül egyet-egyet, és sok lehajlás sokra megy, sok év sokra megy, s évek alatt észrevétlen feljavul a kaszálóm, egy-egy lehajlással is művelem a kaszálóm, hát akkor miért né legyen az enyém az a kaszáló?! Gyóni Géza Öröme van a pacsirtának Börtönudvarból zöld mezőn Hajlik az út a temetőbe. Fehér deszkák közt fehérebb szív: Az én édestestvérem fekszik. Mögöttem börtönőr halad. S fejem fölött, az ég alatt, Napszikrás nyári ég alatt Pacsirta szálldos körbe-körbe. Szabad madár, áldott madár Ujjong, cikáz, dalol, nevet. Lent botorkál a gyászcsapat; Betegszív, rabság, gyászfogat - S öröme van a pacsirtának. A nyári égben most lel társat: Ujjongó csókkal most köszönti Testvér, a te jó lelkedet. Előttem már a temető; Betegség, rabság, ravatal. Mögöttem börtönőr halad. S fölöttem tiszta ég alatt Felujjong, mint a diadal, Pacsirta-csók, pacsirta-száj - S hull, hull, alá, alá, alá Szédült szívemre ez a dal: „Áldott lelkét, fehér lelkét Véres csaták, rossz emberek Soha-soha el nem vehették, Mert szenvedőn is szeretett. Testvéred volt és testvérem lett, S most már a boldog ligeteknek Drága szelíd vendége lett - Hol béke él és szeretet. “ Gyóni Gézáról és verséről Az embernek nehéz választania versélményei közül. Hiszen százszámra, ezerszámra érintették meg lelkét egy életen át. Minden vers szuverén, mint ahogy minden költő külön világ. A külön világoknak ebben a hatalmas birodalmában sosem nyugszik le a nap, s remélhetőleg nem is hajlik soha nyugovóra. A sumerakkád eposzoktól napjainkig nyújt esztétikai élményt és vigaszt a költészet, még akkor is, ha tragédiákról beszél. De éppen a fájdalmak föloldásával ad reményt, hogy tovább élhessünk. Nem véletlenszerűen választottam mondandóm tárgyául Gyóni Géza: Öröme van a pacsirtának című versét. Egyrészt, mert ifjúkori versélményeim sorába tartozik. Másrészt, mert Gyónit már szinte elfelejtették. Az elmúlt évtizedekben is leginkább két versét emlegették: a Cézár, én nem megyek és a Csak egy éjszakára című háborúellenes költeményeit. A Hét évszázad magyar verseiben is csak két költeménye szerepel: a Csak egy éjszakára mellett a Sírvers. Gyóni költői szerepe az igényesebb olvasóknál ismert. Újságíró volt. A régi Magyarországon több város lapjánál dolgozott, közöttük a pozsonyi Híradónál. Első kötete is Pozsonyban jelent meg 1904-ben, Versek címmel. Az első világháború előtti kötetei nem keltettek különösebb figyelmet. A háború vihara emelte magasba, irodalmi vitákat is provokálva. A költő mindjárt a háború elején került az orosz frontra. Galíciában harcolt Przemysl várának védelmében. Az orosz erők bekerítették a várat. A várvédőkkel együtt a költő is bent szorult. Gyóni kezdetben verseivel lelkesítette a magyar katonákat. Háborús költeményeit repülőgépen küldte haza a lapoknak. Mindez jó! jött az otthon biztonságában ülő „hadfiaknak“. A háborús pártiak, élükön Rákosi Jenővel, fölhasználták Gyónit a háború propagálására, s a vérzivatart ellenző Ady fölé helyezték, mint a becsület és hazafiság hősét. Innen ered Ady Gyóni-ellensége. Gyóni ebben az időben sok verset írt. „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett“ című kötete több kiadásban is megjelent. Lelkesedését azonban hamarosan lelohasztották a háború gyötrelmei, a vér és halál infernója. Egy lázas órájában megírja a Csak egy éjszakára című háborúellenes versét, amellyel halhatatlanná teszi nevét. 1915 márciusában öccsével, Áchim Mihály főhadnaggyal együtt fogságba került. A várvédőket Kijeven, Kozlovon, Penzán át Alatírba szállították. E fogolytáborban 1915 októberének közepéig tartózkodtak. Itt kezdte írni a Levelek a Kálváriáról című kötetének első ciklusát. Alatírból Petropavlovszk és Omszk érintésével érkeztek a Jenyiszej partján elterülő Krasznojarszkba, végső állomáshelyükre. Ebben a szibériai táborban szenvedtek közel két esztendőn át, miközben a forradalmat is megélték. 1917 tavaszától egyre többet betegeskedtek a testvérek. Hol az egyik, hol a másik került több-kevesebb időre a tüdőbajosok barakkjába. Mihály nem érte meg a nyarat, június 8-án meghalt. Utolsó útjára a már súlyosan beteg Géza is elkísérte. Öccse temetésének megrázó eseményéből született az Öröme van a pacsirtá-. nak. Megtört lélekkel, bomlott elmével élte át a költő a Mihály halála utáni napokat, s nem egészen két hét múltán ő is kilehelte lelkét. E lüktető, a szív legmélyéről fölszakadó költemény katartikus érzéseket kelt az emberben. A költő kontrasztba állítja a természet kora nyári pompáját, a pacsirta ujjongó énekét a botorgó temetési menettel, szabadsággal. Az élet és halál mágneses pólusai között vibrál a mondanivaló, újabb és újabb feszültségeket csiholva, fokozva az ellentétek erejét, minőségét. Gyakran szakadozva törnek föl az érzések, csapongóvá, rapszodikussá formálva a sorokat. A szerkezet mégis arányos és egységes marad, mert az érzések belső kohéziója egybetartja a vers építményét. A mérhetetlen fájdalomból fakadt, az elsődleges és nyers élmény művészi formába öntése megőrzi Gyóni versét a jövőnek, a békét és szeretetet óhajtó érzéseknek.
