Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-19 / 25. szám
♦ Jr A társulás megalakulásáról nyilatkozik a kálazi Ladányi Lajos és a nyitrai Balkó Ferenc A csehszlovákiai magyar politikai mozgalmak és pártok választási programjaikban a nemzeti kisebbségünk megmaradásának ügyét tűzték ki elsődleges céljukul. Az Együttélés létrejötte óta, valamint a vele koalícióra lépő Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom s a Magyar Néppárt is következetesen hirdeti: „Az önigazgatás elvére épülő társadalmat akarunk, erős önkormányzati hálózat kiépítése a célunk. Az önkormányzatokra épülő regionális szerveződést és fejlődést szorgalmazzuk...“ A Magyar Polgári Párt a kisebbségi önkormányzati rendszer (autonómia) létrehozásának feltételei között említi a helyi, regionális és megyei önkormányzatok illetékességi jogkörének szélesítését, a helyi önkormányzatok szintjén létrejövő regionális szerveződést - régiók kialakítását... A célkitűzések nagyon is hasonlóak egymáshoz. A gyakorlatban kerestem példát, hogy a valóságban miként is valósíthatók meg. Például Zoboralján, a Nyitrai járásban, ahol nem könnyű az ott élő magyarság sorsa. A NYITRAI JÁRÁS MAGYARLAKTA TELEPÜLÉSEI 10 km 10000-20000 20000 felett A magyar nemzetiségűek aránya az 1991. évi népszámlálás alapján (10 fő vagy 1 % felett) Érdeklődtem, kitől is kaphatnék tájékoztatást. Azzal biztattak, utazzak csak Kálazra, beszélgessek el az ott élő és dolgozó Ladányi Lajossal, az Együttélés járási szervező titkárával. Elsősorban az ö szervező munkájának köszönhető, hogy december derekán a Nyitrai járás tizenhárom községének képviselői megegyeztek abban, hogy megalakítják a Zoboralji Községek Regionális Társulását. Kálazon felkerestem Ladányi Lajost. Még fiatalember, az idén lesz csak harmincnégy éves. A községi hivatal kulturális szakelőadója. Már beszélgetésünk elején kijelenti, hogy Balkó Ferenccel, az Együttélés Nyitrán élő járási elnökével együtt szervezte a zoboralji polgármestereket, de nem pártszempontból, mert ez már nemcsak mozgalmi érdek. Mint az Együttélés tisztségviselőit dicséret illeti őket, hogy a társulás megalakítását párthovatartozás nélkül az itt élők érdekében szorgalmazták. Ez a következőkből is kitűnik: a tizenhárom polgármester közül az Együttélés és az MKDM csak egyet-egyet mondhat a „magáénak“, az FMK, vagyis az MPP kettőt, egy a KDH (Kereszténydemokrata Mozgalom), egy a VPN (NYEE) listáján indult, heten pedig függetlenként (volt kommunista párttagok, hnb-elnökök) kerültek ismét a falu élére. A két régiószervező valóban az ügy érdekében állt ki. Ladányi Lajos a térképen mutogatja a zoboralji községeket. A társulás érdek-A mi vidékünkön úgy érezzük magunkat, mintha egy szigeten élnénk. - Meg kell őrizni a nyelvünket. Nagy munkába kerül megtartani magyarságunkat. Balkó Ferivel - aki jelenleg konstruktőr egy magáncégnél, még az Illegálisnak titulált jogvédő bizottságból is kivette a részét, a Csemadok területi elnökségének is a tagja - még tavaly tanácskoztunk a regionális szerveződés szükségességéről. Múlt év nyarán szakmai előadásra hívtuk össze a polgármestereket. Mondogatták is, jó lenne a társulást megalakítani Zoboralján. Csakhogy megfeneklett az ügy, nem léptek tovább. Ha ők nem, akkor mi, mondtuk Balkóval. A falvakat szétosztottuk magunk között, s megkezdődött a terepmunka. A falvak java része túllépi az ezres lélekszámot. Nagycétény a legnagyobb és a legerősebb magyar község. A járásban egyedül itt volt kétnyelvű közúti helységnévtábla. Ezt az önkormányzat határozata alapján tették ki. Az Útkarbantartó Vállalat eltávolította, s hiába tiltakoztak, az önkormányzat alulmaradt. Ez is azt tanúsítja, hogy a falvaknak társulni kell, egyedül egy falu gyenge, elvész a küzdelemben...-A községekben folytatott megbeszéléseink alkalmával - folytatja Ladányi Lajos - jó kiindulási pontként tájegységünk régi hagyományokon alapuló együttműködésére hivatkoztunk. Az utóbbi években azonban megnőtt a gondunk. Azelőtt nyolc faluban volt teljes szervezettségű magyar Iskolánk, mára háromra zsugorodott a számuk (Pog- rány, Nagycétény, Ghymes). Ot faluban csak kisiskola működik, s öt községben: Kálazon, Felsóklrályi- ban, Berencsen, Lédecen, Gesztén magyar kisiskola sincs. Ha így megy tovább, lassan klvész itt a kultúra, a hagyományőrzés, a nyelvápolás. Gyakran nem is tudjuk megállapítani, hogy ki is a magyar, mert gyermekeik, unokáik már szlovákul beszélnek. Ezen csak a régió segíthetne, de óvatosan kell ehhez hozzá; nyúlnunk, mert nem egy faluban azt tapasztaltuk, hogy nem nézik jó szemmel a nemzetiségi csoportosulást. Sokat kellett magyaráznunk, hogy nem magyar mozgolódásról van szó, hanem regionális területünk fejlesztéséről, a talpraállásunk- ról. Ezt még Ghymes szlovák nemBalkó Ferenc: Már két éve demokráciában élünk, de a görcsök még nem oldódtak fel zetiségü polgármestere is megértette, s megígérte, eljön az alakuló gyűlésünkre. Egyedül Nyitracsehi önkormányzata mutatkozott félénknek, képviselője nem is jött el a decemberi alakuló összejövetelünkre, amelyen jóváhagyták a társulás alapszabályát is. A tizenhárom községen kívül vannak még magyar falvak a Zobor hegységen innen és túl is, de azok már igen vegyesek, az ott élő magyarság már nem képvisel annyi erőt, hogy belépjenek a társulásban. De felkínáljuk nekik újra a lehetőséget ...- Kezdem a miénkkel - válaszolja kérdésemre Ladányi Lajos. - Kálaz, Alsóbodok, Pográny, Geszte, Zsére, Nyitragerencsér, Kólón, Ghymes, Lédec, Nagycétény, Berencs, Felsőkirályi. Reméljük a nyltracsehiek is meggondolják magukat, mert velük továbbra is számolunk. A társulás március végén tartotta meg első közgyűlését, amelyen Finta Rezső mérnököt, a gerencséri polgármestert választották meg elnöknek, a titkár Gulka Ede lett, a berencsl polgármester, s az elnökség tagja még a gesztéi polgármesternő, Gál Erzsébet. A társulásunkat a Belügyminisztériumnak kell jóváhagynia. Május végéig egy-két község még nem írta alá a belépési nyilatkozatot. Még szükség van a szervező munkára... Nehéz ezt megérteni. Miért ódzkodnak attól, hogy aláírásukkal erősítsék a Zoboralji Községek Regionális Társulását, amikor az általuk is helyeselt alapszabály küldetésként tűzi ki az önkormányzatok törvényes jogainak és sajátos érdekeinek védelmét. Továbbá: az önigazgatási funkció gyakorlati kiteljesítését, a társult falvak egységes fellépésének gyakorlását az állami szervekkel szemben, az illetékes önkormányzatok és a területi közigazgatási szervek közti illetékességi problémák együttes kezelését, a kölcsönös tapasztalatok kicserélését. A társulás biztosítja a községek közös fellépését önkormányzati jogaik védelmére, a gazdasági, szociális, környezetvédelmi, regionális fejlesztési, kulturális, kisebbségvédelmi stb. problémáik megoldására; határozottan fellép, amennyiben az állam a résztvevő önkormányzatok tevékenységébe másként, mint törvénnyel avatkozna be; állást foglal az önkormányzatokat érintő törvénytervezetekkel kapcsolatban, szükség szerint kapcsolatokat épít ki Ladányi Lajos: Nagy munkába kerül megtartani magyarságunkat más regionális és érdektársulásokkal ... Egyes községek vonakodása azzal függ össze, amiről Nyitrán Balkó Ferenc beszélt nekem. Ő is Ladányihoz hasonlóan kezdi:- Itt elszigeteltek vadunk, a Zoboralján élő szórványmagyarságnak ebben a helyzetben szüksége van az összefogásra, hogy érezzék az összetartozást, s a politikai, gazdasági problémáikat közösen oldják meg. Javítanunk kell az egészség- ügyi ellátást. A legtöbb községben nincs orvosi rendelő. Nagyobb gondoskodásra van szükség az idős emberekről, a munkanélküliekről. Meg kell oldanunk a környezetkímélő szemétlerakás problémáját, a kis tisztítóállomások építését, a fiatalság igényeinek kielégítését, a magánvállalkozások támogatását, hogy á községeknek legyen pénzforrása. Itt többnyire a mezőgazdaságban dolgoznak az emberek, meg kell teremtenünk az értékesítést is, hogy a haszon a faluban maradjon. Hacsak emiatt jönnének össze negyedévenként megbeszélésre az önkormányzatok képviselői, már emiatt is érdemes volt megalakítanunk a regionális társulást.- Tavaly ősszel kezdtük a szervezést - folytatja Balkó Ferenc -, akkor Szlovákiában magasra csaptak a nacionalizmus hullámai. A polgár- mesterek, a képviselők többsége óvatos volt, egyesek még ma is azok. Az ok érthető: kevesen vagyunk. A Nyitrai járásban jelenleg alig hét százalékot képvisel a magyar nemzetiség. Több község, ahol ma a magyarság kisebbségben van, a háború után még színmagyar volt. Gerencséren már csak 47 százalék a magyarok száma, Berencsen nem egészen ötven, Felsőkirályiban 20 százalék. Ghymes a háború után még 80 százalékos magyarsággal büszkélkedhetett, ma ötven százalék alá esett. A Zobortól északra fekvő falvak, Menyhe, Béd, Vicsáp- apáti, Egerszeg a 20 százalékot sem éri el, az ötvenes években Itt is volt magyar iskola, a Csemadok is működött. Van, ahol tartják, van, ahol feladták a magyarságukat. A gyökerek meggyöngültek. 1991- ben a Nyitrai járásban 14 244 magyart számláltak össze, tíz évvel előbb 14 567, 1971-ben 17 000 volt a számuk. 1961-ben az anyanyelvre is kíváncsiak voltak, ekkor 21 000 személy vallotta, hogy magyar az anyanyelve. A beolvadásnak is tulajdonítható, hogy az utóbbi húsz év alatt rohamosan sorvadtak el a magyar iskoláink. A meglévők számára évente alig 60 elsőosztályost tudnak „összehozni". Elképesztő ez, amikor jól tudjuk, hogy sok magyar szülő gyermeke szlovák iskolába jár, és ahol nincs magyar iskola, kénytelen oda járni. Más lenne a helyzet, ha az önkormányzatok hatáskörébe tartozna az Iskolaügy. Két-három község összefoghatna, s magyar iskolát alapíthatnának; De ez még hosszú nóta... Ne mások mondják meg, mi jó nekünk- Jó lenne nekünk - mondja még Balkó Ferenc -, ha lenne magyar papunk is. A magyar fiatalok részéről voltak jelentkezők, de nem vették fel őket. Csehiben például csak szlovákul tud a pap, azelőtt is szlovák volt, de beszélt magyarul! A faluban 65 százalék a magyar, de a hívók 90 százaléka magyarul imádkozik! Erről nem is illik többet mondanom, mert nálunk ezt tartja a mondás: ,,Megbánod a napot, ha megbántod a papot! A mi vidékünkön pártszempontból az emberek számára szimpatikus az MKDM, mert inkább vallási szinten szerveződnének, de amikor alá kell írni, nem teszik. Zoboralján kevés az aktív ember, nem érezzük a magyar értelmiség bekapcsolódását. Pedig vannak orvosaink, mérnökeink, jogászaink. Hetven pedagógusunk is van, de néhányuk kivételével nagyon passzívak. Akad köztük olyan is, aki szlovák iskolába járatja gyermekét. Már két éve demokráciában élünk, de a görcsök még nem oldódtak fel. A görcsoldásban is sokat segíthet a Zoboralji Községek Regionális Társulása. Ne mások mondják meg, mi jó nekünk, hanem mi mondjuk meg, hogyan akarunk élni! Petrőci Bálint 992. VI. 19. Zoboralji Községek Regionális Társulása
