Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-06-12 / 24. szám

tíasÉrnap ll lSHBBiti Hogyan lehet megszabadulni a félelemtől? AKADNAK SZÉP SZÁMMAL EMBEREK, AKIK MINDEN KÜLÖNÖ­SEBB OK NÉLKÜL PÁNIKBA ESNEK, AKIK FÉLNEK BESZÁLLNI A FELVONÓBA, VAGY KÉTSÉGBEESNEK, HA MEGLÁTNAK EGY PÓKOT. Az iskolákban kedvelt foglalkozási téma: Amikor féltem. Mindenkinek eszébe jut valamilyen eset. Azonban nemcsak a gyerekek félnek. A pszi­chológusok szerint minden tizedik ember szinte naponta fél valamitől. Ez a legváltozatosabb formában je­lentkezik. Bizonyos esetekben egy ártatlan kétely is pánikba torkollhat. Az ok jóformán sohasem igazi ve­szély, hanem többnyire teljesen ár­tatlan helyzet. Aki nem fél, képtelen megérteni, hogy valakinek szívdobogást és iz- zadást okozhat egy pók a falon. Vagy miért retteg valaki, ha egy aluljárón, téren kell átmennie, vagy be kell szállnia egy felvonóba? A fé­lelemmel járó testi reakciót azonban mindenki ismeri: gyengül a térd, megfeszülnek az izmok, izzad a te­nyér, erősebb a szívdobogás, a gyo­morgörcs légzési zavarokat idézhet elő. A félelem mértékétől függ, mi­lyen erősek a kísérő jelenségeik. Minden ember átélt már félelmet. A félelemérzés velünk született adottság, amely lehetővé teszi, hogy veszély esetén helyesen viselked­jünk: meneküljünk el, szálljunk szembe vele, vagy merevedjünk mozdulatlanságba, míg a veszély el nem múlik. Ebben az értelemben a félelem fontos védekező funkció, amely hozzátartozik az élethez. Sok ember azonban ott is veszélyt lát, ahol nincs. Az ilyen félelem eleinte csupán kellemetlenség, azonban idővel erősödik és elvisel­hetetlenné válik. Ezek az egyének úgy védekeznek, hogy igyekeznek elkerülni az olyan helyeket, amelyek kellemetlen félelmet váltanak ki bennük. Eleinte ez a reakció ésszerűnek tűnik, azonban később csupa kelle­metlenséget szül. Ugyanis, ha valaki állandóan kerüli az ilyen helyzete­ket, nagyon leszűkíti életterét, és lemond számos, örömét jelentő do­logról. A legrosszabb az, hogy a fé­lelem nem tűnik el, sőt fokozódik, ha az Illető nem győződik meg róla, hogy képes túltenni magát minde­nen, amitől fél. A félelem veszély esetén szüksé­ges reakciókat vált ki az emberben. Azonban vannak egészen másfajta félelmek is. Valaki például azért nem megy vidékre, mert fél az állatoktól. Más viszont azért nem jár szórakozni, mert tömegiszonya van. Egyesek viszont inkább sötét földszinti lakás­ban élnek, mivel irtóznak a magas­ságtól, ezért nem mennek szép nap­fényes, harmadik emeleti lakásba. Ezek az emberek többnyire nem ismerik be félelmüket. Könnyen ki­magyarázkodnak: utálom a mulato­zást, a vidéken töltött szabadság unalmas stb. Általában talány, ho­gyan kezdődött az ilyen félelem. A legtöbb ember nem emlékszik rá, mikor jelentkezett először. A pszi­chológusok azt állítják, hogy az em­ber az irracionális félelmet valahol megtanulta. Senki sem születik úgy, hogy fél a kutyáktól, a sötétségtől, vagy a kihalt területektől. Ezt a félel­met mindig megelőzi valamilyen él­mény, a felnőtteknél még a gyerek­korban átélt félelem. Például, ha valaki a kutyáktól fél, lehetséges, hogy valamikor megha­rapta egy kutya. Ez valóban kelle­metlen és veszélyes élmény. Azon­ban nem ok arra, hogy ha feltűnik egy pórázon vezetett kutyus, átmen­jünk az utca másik oldalára. A fóbia oka többnyire megmagya­rázhatatlan. Azonban megszünteté­séhez nem kell ismerni az okokat. A magasságtól való irtózás oka lehet például egy esés a síugró sáncon. De az is lehetséges, hogy a féltő mama állandóan figyelmezteti gyerekét: ne menj az ablakhoz, ne játssz a mászókán, ne mássz a ke­rítésre stb. Legyen a félelem oka bármi, nem kell kutatni. Úgy is változtathatunk rajta, megszabadulhatunk tőle, ha nem is ismerjük. A szakorvosok ki­dolgoztak erre egy nagyon hatásos módszert. Beidegződött érzéseket, reakciókat, viselkedéseket is meg­változtathatunk rendszeres tréning­gel. Ez azonban megköveteli, hogy szembeszálljunk a félelemmel, cá­foljuk meg félelmünk kitalált és be­beszélt okait. Nyíltan be kell Ismer­nünk, hogy számos dolgot és helyzetet helytelenül ítélünk meg. Nincs értelme menekülni a féle­lem elől. Aki meg akar szabadulni tőle, szembe kell vele szállnia és meg kell tanulnia másképpen rea­gálni. Ez logikus és teljesen egyszerű dolog. Akit irracionális kételyek kí­noznak, tudja, hogy a félelemmel való szembeszállás csupán a kez­deti lépés. Ezerszer elmondhatjuk magunkban, hogy „ugyan mi törté­nik, ha átmegyek az alagúton“? De amint elindulunk, elfog a félelem. A félelem legyőzéséhez több kell, mint annak helyes megítélése. Meg kell tanulni fokozatosan legyőzni ké­telyeinket. Első lépésként leltárt kell készíteni az életünket megkeserítő félelemről. Ugyanis tudatunkban csak azt tudjuk feldolgozni, amit tökéletesen ismerünk. A legjobb összeállítani annak jegyzékét, hogy milyen körülmények között érzünk félelmet: például munkahelyen, a magánéletben, Idegen emberekkel stb. Mégpedig olyan sorrendben, hogy mikor elviselhető és mikor tűr­hetetlen. E jegyzék szerint fokozato­san megszüntethető a félelem. Például: Valaki irtózik a magas­ságtól. Jegyzékében első helyen szerepelhet, hgy rendszeresen ki­néz az első emeleti ablakból. A szoktatás végén pedig kötélpályán felmegy a hegycsúcsra. Tehát elő­ször az első emeleti csukott ablakból bámul ki, majd amikor már ezt meg­szokta, kinyitja az ablakot. Ezután a második emeleti erkélyről néz ki és kimegy egészen a korlátig. És így tovább. A lényeg az, hogy mindegyik gyakorlat után érezze: elmúlt a félel­me, kellemetlen érzése. A hegy­csúcsra csak azután Indulunk el a kötélpályán, ha már túljutottunk a közbeeső gyakorlatokon. Hasonló séma szerint megszaba­dulhatunk mindenféle félelemtől. Néha azonban barátunk, vagy orvos segítsége is szükséges, ha meg akarunk szabadulni az állatok és pókok félelmétől. Más módszer is létezik. Az ember az ,,edzés“egyes gyakorlatait kép­zeletben végzi el. Egyszerűen ha­nyatt fekszik, lazít és képzeletben gyakorlatozik. Az ilyen képzeletbeli edzés után könnyebben megy a gyakorlatban is. A félelem ellen beváltak a lazító gyakorlatok. A félelemtől légzésünk mélysége csökken. Ugyanis aki fél, gyorsan és aprókat lélegzik. A kö­vetkező légző gyakorlat még hatá­sosabb: mélyet lélegzőnk, nyomban kifújjuk a levegőt és ezután hat-hét másodpercig visszatartjuk a belég- zést. Valamennyi lazító gyakorlat segít, ugyanis a laza test és a féle­lem kizárják egymást. (A Freundin nyomán) Ne tűzzünk magunk elé túlságosan nagy célokat! Karcsú és ápolt, jókedvű, akit minden érdekel, kiegyensúlyo­zott és sikeres a munkában, lenyűgöző nő. Kit ne érdekelnének ezek az ideális tulajdonságok? A legrettenetesebb az, hogy mindig az a legvonzóbb számunkra, ami a legtávolabb áll természetünktől. „Hogyan csinálják azt mások, hogy háztartá­suk mindig tökéletes?“ Ilyen sóhajok törnek fel azokból, akiknek a hét minden estéjére van valamilyen programjuk: traccsolás a barátnőkkel, sportolás, kultúra stb. Őket viszont azok a nők irigylik, akik nem is gondolhatnak semmiféle szórakozásra, míg nem teljesítik minden kötelességüket. Ezek viszont folyton arra gondolnak: „Több szabadidőre lenne szükségem, rugalmasabb­nak kellene lennem.“ Akik mások mértékével mérik saját magukat, rosszul teszik, mivel belefáradnak és soha nem lesznek elégedettek önma­gukkal. Vannak olyan nők is, akik örökké súlyfeleslegükkel küszköd­nek, vagy a dohányzás és az aktív sportolás gyötri őket. Mások folyton kolléganőikkel civakodnak, ahelyett, hogy baráti kapcso­latot tartanának velük és tartózkodóan viselkednének. Amikor aztán kínozni kezdi őket a lelkiismeret-furdalás, újra és újra felteszik magukban a kérdést: „Miért nem tudok mindezeken felülkerekedni?“ Akiknek ilyen tartós problémáik vannak, el kellene gondolkod­niuk azon, honnan származnak ezek a kritériumok, követelmé­nyek, amelyeket magukkal szemben felállítanak? Itt van például a családi ház, amelynek rendbentartásában tökéletességre törekszenek. Pedig érdemes lenne megkérdezni önmagunkat: Valóban olyan rettenetes dolog az, ha egy kis rendetlenség van? Vagy csak azért takarítok, mert látogatóba jön a barátnőm, aki páratlanul pedáns, rendszeretö. (Elvégre nem fogom lejáratni magam előtte!) Vagy csak azért koplalok, hogy olyan szuperkarcsú legyek, mint a barátnőm, ezért örökre lemon­dok a csokoládéevésröl is? Nehéz dolog, azonban igen fontos figyelembe venni negatív tulajdonságainkat is. Ugyanis ez a lényeg. A pszichológusok jól tudják, hogy amit az ember a saját meggyőződéséből csinál, azzal meg is birkózik. Azonban ha idegen ideálokat, elképzeléseket valósítunk meg, egész belsőnk viszolyog ellene és valóraváltásával kudarcot vallunk. Egyetlen kiút, ha bátran beismerem: nem vagyok olyan aktív, mint a barátnőm, sokkal jobban befolyásol a hangulat, mint kolléganőimet és lustább, kényelmesebb vagyok, mint a többiek. Ezért még nem ábrándulunk ki önmagunkból, nem veszthetjük el a reményt. Akarattal bizonyos tulajdonságokat, szokásokat kifejleszthetünk magunkban. Egyrészt azért, mert tudjuk, hogy javunkra válik, ha leszokunk a dohányzásról, vagy sportolni kezdünk. A varázsszavak pedig így hangzanak: Próbáljuk meg fokozato­san elérni a célt! Ne tűzzünk magunk elé túlságosan nagy célokat! Ha naponta csak két cigarettával kevesebbet szívunk el, már az is valami. Ha a déli ebédszünetben sétálunk egyet, már azzal Is szolgáljuk az egészségünket. (A Freundin nyomán) Egy amerikai orvosnő felfi­gyelt arra, hogy az infarktus­ban szenvedő betegeinél sokkal hatékonyabb és gyor­sabb volt a gyógyulás azok körében, akik otthon valami­lyen háziállatot tartottak. Megfigyelését kísérletekkel próbálta igazolni, és eredmé­nyét közzétette, miszerint a 97 infarktusos utókezelőé­ből 85-en élték túl az első esztendőt, mi több, még né­mi javulást is mutattak azok, akik otthon az állatvilágból tartottak társat. Tizenketten közülük sajnos eltávoztak - ők magányosan éltek, mindennemű élőlény társaságát hiányolva. De nézzük, hogy a túlélőknek milyen állataik voltak, s milyen panaszra nyújtottak gyógyírt? Hát kérem, az asztma, a szív- és keringési betegségekre kitűnő mozgástera­peuta a kutya, ö gazdáját minimálisan napi két órára kikényszeríti az utcára. Esetleg a zöldbe. Az ölben doromboló macska csökkenti a vérnyomást, enyhíti az ideges szívdobogást, de egyéb ideges tüneteket is. Jó hatással van a depresz- szióra a hangulatjavító papagáj, de ne hagyjuk ki a törpenyulat és a tengerimala­cot sem. Az ö társaságuk a melankólia ellenszere. Feloldják a gátlásokat, és állítólag a velük élő kontaktusteremtő képessége jelentősen fejlődik. AZ ALÁBBI TIZENÖT KÉRDÉS MINDEGYIKÉRE HÁROMFÉLE VÁLASZ LEHETSÉGES: IGEN, NEM ÉS TALÁN. TÖREKEDJÜNK ARRA, HOGY A VÁLASZOK LEGYENEK ŐSZINTÉK ÉS A LEHETŐ LEGPONTO­SABBAK. Ha három percen belül megtalálja a két egyformának látszó rajz között a húsz különbséget, szemfülességé- hez gratulálunk. 1992. VI. 12. Megfejtés a 2. oldalon. 1. Nekem a legtöbb ember szim­patikus. 2. Feltétlenül fel kell hagynom né­hány rossz szokásommal. 3. Nem félek a jövőtől. 4. Szívesebben dolgozom kollek­tívában, mint egyedül. 5. A legtöbb embernek hiszek. 6. Ha rájövök, hogy nincs Igazam, nyíltan beismerem. 7. Függetlenül attól, hogy szeret­nék előrejutni az életben, nem va­gyok túl becsületes. 8. Tudok alkalmazkodni. 9. A legtöbb ismerősöm nehezeb­ben teremt kapcsolatot a környeze­tével, mint én. 10. Nagy nehézségek esetén sem vesztem el magabiztosságomat. 11. Sok dologban kicsit fegyelme­zettebbnek, alaposabbnak kellene lennem. 12. Hozzátartozóim és barátaim adnak a véleményemre. 13. Gyorsan és magabiztosan döntök. 14. Saját ügyetlenségemen is jót tudok nevetni. TESZTJÁTÉK 15 Vonzanak az újdonságok, szí­vesen foglalkozom számomra isme­retlen dolgokkal. Pontszámlálás: Ezután összeszámláljuk a ponto­kat. Minden igen válaszért 2 pont, talánért 1 pont, a nemért pedig 0 pont jár. Most már csak el kell olvasni a pontszámoknak megfelelő értékelést. 0-6 pont: Nincs megfelelő önbizalma, minden­ben kételkedik. Bizonytalan, elége­detlen önmagával és ezért gyakran úgy tűnik, hogy mások lebecsülik és igazságtalanok. A legenyhébb kriti­kába sem tud beletörődni, úgy veszi, mint kihívást. A legkisebb szemre­hányás is kizökkenti nyugalmából és irigységnek, ellenséges magatartás­nak tekinti azt. Bizalmatlan termé­szetű. Ne vegyen mindent úgy a szí­vére. Legyen igazságos önmagával szemben, bízzon képességeiben, csak így nyerheti meg környezete bizalmát is. 7-12 pont: Hiányzik belső egyensúlya, ezért gyakran zaklatott. Szüksége van di­cséretre, elismerésre. Nagyon tart a kudarcoktól, nehezen viseli el a jogos, igazságos bírálatot is. Ha valaki bármilyen kis hibát szemére vet, szerencsétlenségnek tartja. A túlzott érzékenység gátolja a kriti­ka és az élet más dolgainak helyes megítélésében. 13-18 pont: Nehezen ismeri be fogyatékossá­gait, hibáit. Azonban a konstruktív bírálatot tudomásul veszi. Gyenge oldala, hogy a realitások iránti fogé­konysága ellenére, nehezen tudja megérteni a személyére vonatkozó érveket. 19-24 pont: Szilárdan áll a talpán, biztos önma­gában és nyílt a környezetével szemben. Másokat és önmagát is tárgyilagosan ítéli meg és képes beismerni saját fogyatékosságait, hi­báit. Jól elviseli az objektív kritikát, nem látja benne a személyi számlák törlesztését. Ha rájön, hogy helyte­len dolgot tett, mindig le tudja belőle vonni a megfelelő következtetéseket és képes tanulni saját hibáiból. 25-30 pont: Nem kerüli a nehézségeket, vitákat, bár mások eltérő nézeteit gyakran provokációnak tekinti. Kiegyensú­lyozott és magabiztos, ezért nyu­godtan fogadja a személyi támadá­sokat is. Nagy adag önbizalma van, hisz saját képességeiben, ezért a legélesebb kritika sem zökkenti ki nyugalmából. Jóformán semmi sem képes felborítani belső egyensúlyát, mindig ura a helyzetnek. Környeze­tében magabiztosságát gyakran aroganciának veszik. *>

Next

/
Oldalképek
Tartalom