Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
Franco Zeffirelli,.a filmrendezés talán legszelídebb és legérzelmesebb mestere 1986-ban kiadott önéletrajzi kötetében a következőket írja: „Michael York nekem nemcsak a gyengém - értékelem és tisztelem őt, és nem ismerek senkit, akivel jobban tudnék együtt dolgozni, mint vele.“ Szándékosan idéztem a neves olasz filmrendezőt. Michael York neve ugyanis olyannyira elválaszthatatlan Zeffirelli nevétől, mint például Mastroiannié Felliniétől vagy Brandaueré Szabó Istvánétól. 1966-ban, a londoni Nemzeti Színházban kerültek először kapcsolatba Shakespeare Sok hűhó semmiért című darabjában. York huszonnégy éves volt akkor, s bár az oxfordi egyetem bölcsészkarán angol nyelvből és irodalomból szerzett diplomát, színészi tapasztalatai is bőven voltak már, hiszen tagja volt az egyetem országos hírű drámaegyüttesének. Kemény kötésű, szúrós szemű szicíliait játszott a Sok hűhóban; fekete parókát viselt és ragasztott pajeszt. Úgy énekelt és úgy táncolt, hogy amikor Zeffirelli Laurence Olivier véleményére volt kíváncsi Yorkot illetően, minden idők egyik legkiválóbb Shakespeare-színésze annyit mondott csupán ifjú partneréről: „Hagyni kell kiforrni a tehetségét. “ 1967-ben Zeffirelli A makrancos hölgyet forgatja. Lucentino szerepére hárman-négyen is esélyesek, dönteni kell, ki kapja a figurát, ám a rendező tanácstalan. Végül is Richard Burton, Petrucchio megformálója segít választani neki. „Mire vársz? York a legjobb, őt vigyed!“ Egy évvel később, a Rómeó és Júliában már csak egyetlen jelölt van Tybalt szerepére. York. „Lelkes volt és elragadtatott, amikor megkérdeztem, volna-e kedve újra együtt dolgozni velem, de amint megtudta, hogy Tybaltot játszaná, jócskán meglepődött - írja Zeffirelli. - Nem Rómeót vagy Mercutiót? - kérdezte. - Nem, Tybaltot - feleltem. De nem fogod megbánni, mert huszonnégy sorával is fontos a szerep. Majd meglátod...“ Színész és rendező közös sikere Tybalt három jelenete. Zeffirelli teret ad Yorknak, York pedig igaz haragból, vad indulatokból, hazug nyájasságból gyúr dölyfös, öntelt figurát. Tehetségére újabb és újabb rendezők figyelnek fel; 1969-ben már Amerikába hívják. Három évvel később Bob Főssé Kabaréjával arat világsikert, majd a Három testőrben, a Logan futásában és a Balesetben nyújt emlékezetes alakítást. 1977-ben ismét Zeffirelli hívja, a Názáreti Jézusba, Keresztelő Szent János szerepére. York ezúttal sem hibázik, mindvégig a szigorú és félelmetes próféta beszél belőle. Ma, ötvenévesen az Amerikában élő, Oscar-díjas magyar operatőr, Zsigmond Vilmos első rendezésében, A tékozló apában remekel és a New York-i Nemzeti Színházban Arthur Miller Salemi boszorkányok című darabjában játszik. — Evekkel ezelőtt, amikor egy amerikai forgatócsoporttal a kőbányai sörgyár alagsorában dolgozott, a felvételek szünetében, emlékszem, azt is megemlítette, hogy ifjú korában újságírói pályára készült. Cikkek helyett végül szerepek jöttek, az íráskész- ség azonban úgy látszik, megmaradt önben. — Tudja, ki biztatott? Pat, a feleségem, aki újságíró és fotóriporter. Ő tett bogarat a fülembe, az ő ötlete volt, hogy írnom kellene. Pat okos nő, én meg hallgatok a jó szóra. Először úgy gondoltam, kiadom a leveleimet, amelyeket egy színházrendező barátomnak írogattam éveken át. Fel is kerestem egy New York-i kiadót, ahol ugyan azt mondták, jó az ötlet, érdekes, de mégis az lenne a jobb, ha az életemről írnék. Ez két évvel ezelőtt történt, és én úgy gondoltam, lesz még időm bőven a múlttal foglalkozni, hiszen épp hogy csak lezárult az ifjúkorom, nem vagyok még olyan öreg, hogy emlékezzek. Angliában ismét a leveleimet ajánlottam fel egy kiadónak, de ők is ugyanazt kérdezték, amit az amerikaiak; miért nem ír inkább a forgatásokon szerzett élményeiről vagy az utazásairól? Az utazásaimról? Szívesen, mondtam, és Pat sem idegenkedett a dologtól, sőt! írd meg akkor azokat a történeteket, amelyeket nekem meséltél, buzdított, hogy hol, milyen helyzetekbe kerültél egy-egy film kapcsán. Csaknem két évig írtam a könyvet, Utazó játékos lett a címe. Amikor elkezdtem, úgy képzeltem, az írás jelenti majd a pihenést, a kikapcsolódást számomra, hogy akkor veszek csak tollat a kezembe, ha két szerep között nagyobb szünetem lesz. Nem így történt. Minden szabad órától megfosztottam magamat. írtam a repülőgépen, utazás közben, írtam két jelenet közt, a forgatási helyszíneken, írtam reggel, írtam este, otthon és szállodákban, mikor hol voltam. Most, hogy. megjelent a könyv, el is határoztam, hogy folytatom, nem hagyom abba, írni és játszani ezentúl egyformán fontos lesz számomra. — Forgatókönyvírással nem próbálkozik meg? — Nem, biztos nem.- Megajándékozhatná magát egy kedvére való szereppel.- Ajándékozzanak meg mások, írói babérokra én egyáltalán nem vágyom. Egyszerűen élvezem, hogy papíron mesélhetek, semmi több... Az Utazó játékoshoz is, mondom, a feleségem kellett. Húsz éve vagyunk házasok, mindketten imádunk utazni. Másokat talán az őrületbe kergetne ez a fajta életstílus; mi akkor örülünk a legjobban, ha csomagolhatunk. Voltak persze, idegölő helyzetek, például a sivatagban, amikor a Szahara titkát forgattuk három hónapig. Ott nem éreztük jól magunkat. Rekkenő hőség, homokvihar, sehol egy ház, egy fa, amely megnyugtatná a Szemet, legfeljebb egy lakókocsi, amelyet majd szétolvaszt a nap, alig vártam, hogy befejezzük a filmet. Indiában, Ausztráliában, Izraelben, Pozsonyban vagy Budapesten forgatni sokkal, de sokkal kellemesebb. Országokkal, emberekkel ismerkedni mindig is szerettem, a feltöltődésnek is legtöbbször ezt a módját választom. — Feleségével hol és hogyan ismerkedett meg? — Egy olaszországi kisvárosban, ahol a Rómeó és Júliát forgattuk. Pat akkoriban a Sun- day Telegraph fotósa volt és jött, hogy riportot készítsen a készülő filmről. Egy évvel később Indiába, a - Guru forgatására már egyedül énmiattam utazott el. Akkor már szerettük egymást. — Rajta kívül kik azok a nők, akik hasonlóan fontos szerepet játszanak az életében? — Először is: az édesanyám, akitől rengeteg szeretetet és megértést kaptam. Aztán a nővéreim; az idősebbik ápolónő, a másik újságíró volt, de pályát változtatott, és most ő is az egészségügyben dolgozik. — Partnernői közül kikhez fűz- ték szorosabb szálak? — Olyan igazán egyikhez sem.- Raquel Welch, Liza Minnelli ... Semmi, semmi. ■ Marlene Jober, Andie Patríciával, a feleségével Pozsonyban (Méry Gábor felvétele) MacDowell... — Nem, nem. — Janne Seymour, Berben,,, — Csak a feleségem. Furcsán hangzik, tudom, mégsem mondhatok mást, mert ez az igazság. Pat mind a mai napig az eszményi társat jelenti számomra. Egyébként ő is megjelentetett most egy könyvet, Megy a dolog?— ez a címe, és vagy hetven neves egyéniségről ír benne. — Rendezői közül kik voltak a legnagyobb hatással pályája alakulására, és ma, amikor forgatókönyvek tucatjaiból választhat, kiknek van igazán esélyük önnél? — Zeffirellit és Bob Főssé-1 említem elsőként, mert nélkülük aligha tartanék ott, ahol most tartok. De hosszasan beszélhetnék Billy Wilderről, George Cukorról, Joseph Loseyról... Lo- seytól a Baleset forgatása közben tanultam a legtöbbet. Pontosan emlékszem a szavaira most is: a jó színész úgy játszik, mondta, hogy az agya egyik féltekével a kamerára és a fényre figyel, a másikkal pedig a szerep ívére. Igaza volt. Hálás vagyok azonban az osztrák Peter Pat- zaknak is, akivel eddig három filmben dolgoztam, és vagy egy veszélyes gazfickót, vagy egy kíméletlen gyilkost, vagy valami perverz, sötét alakot kellett megformálnom nála. Fütyült a rólam kialakult képre, eszébe sem jutott, hogy ő is a rokonszenves, romantikus lelkű férfit kéije tőlem. A Pozsonyban forgatott Elsáncolásban például odáig ment, hogy szakadt, koszos köpenyt adott rám, és egy félig telt szeméttartályba dugott. Abból másztam elő, mint „jó nevű“, nemzetközi hírű fegyverkereskedő és meg kell, hogy mondjam: élveztem a helyzetet. - Dolgozott már Budapesten is. Először Az Operaház fantomjában, legutóbb pedig A tékozló apában. Mekkora különbséget észlelt forgatás és. forgatás között Kelet-, illetve Nyugat-Eurószorosak pában? — A körülmények, a helyzetek különböznek csupán, a film nyelve univerzális. Legfeljebb országonként más és más akcentusban beszélik. — Ha kap egy forgatókönyvet, mi az első, mire a leginkább Iris kíváncsi? Hogy ki a rendező, hogy miről szól a történet vagy hogy milyen színészi lehetőséget kínál a felajánlott szerep? — A történet, az érdekel a legjobban. Hogy mit takar a szöveg, van-e valami komoly jelentéstartalma? — Akkor A tékozló apát, amely az antiszemitizmus ellen szól, biztosan szerette. — Igen, nekem szívügyem volt ez a film. Egy híres magyar színészt játszom benne, aki a negyvenedik évén is túljutott már, amikor rádöbben, hogy zsidó apja annak idején nem őt, hanem az országot hagyta el, ahonnan koncentrációs táborba hurcolták. Izraelben aztán, amikor találkozik apja özvegyével, azt is megtudja, mi is az a szerelem. Mindent, az egész életét átértékeli az új kapcsolat tükrében, a váratlanul feltörő emlékek pedig arra késztetik, hogy apja nyomdokaiban haladjon tovább. Egyébként elég feszült helyzetben forgattuk a filmet. Hetvenkét órával az első iraki rakéták becsapódása előtt még Izraelben dolgoztunk, már azt is megtanultam, hogyan kell pillanatok alatt gázálarcot ölteni, gázellenes injekciót beszúrni... mindenre fel voltunk készülve, a legrosszabbra is. — Most mire- készül, milyen szerepre? — A pihenő színész szerepére. Kiülök majd a kertembe Los Angelesben és ott fogok olvasgatni, lustálkodni, erőt gyűjteni. A holnap és a holnapután: kérdőjel. És én éppen ezt szeretem benne. Nem kell mindent előre tudni... Szabó G. László 1992. VI. 12. Michael York - túl az ötven en (Endrényi Egon felvétele) A tékozló apa forgatási szünetében, Izraelben
