Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-05 / 23. szám
* * Végre, végre! - sóhajtottak föl nyilván nagyon sokan. Elegük volt ebből a választási kampányból, a plakátháborúból, az ígérgetésekből és a legkülönbözőbb licitálásokból, a politikusok és más képviselőjelöltek műmosolyából. Jótékony ez a politikai szélcsend, kell ez a negyvennyolc órányi lehetőség, hogy ha még szükséges, hát újra végiggondoljuk: kiknek szavazunk bizalmat az elkövetkező esztendőkre. Jól tudjuk, hogy minden józan várakozás, utólagos kifogások és jogos észrevétel ellenére a valóság az, hogy két magyar választási szubjektum igyekszik elnyerni a bizalmat és szeretne átjutni azon a nem éppen alacsony küszöbön, amelyen át az út vezet a parlamentbe. Ez a helyzet nyilvánvalóan nem a legkedvezőbb, ezért növekszik most minden szlovákiai magyar egyéni és közösségi felelőssége. Mert minden szavazatra szükség van ahhoz, hogy továbbra is legyenek parlamenti képviselőink. Nálunk ma már valóban nem kötelező szavazni, senkit sem érhet bántódás azért, mert nem él állampolgári jogával. Sokan talán kiábrándultak az elmúlt két esztendő során, mert a szép szavakból, ígéretekből, őszinte vágyakból bizony kevés vált valóra. Súlyos társadalmi és egyéni gondok nehezítik hétköznapjainkat, teszik bizonytalanná a jövőt. Ám a remény, a hit továbbra is itt pislákol, itt lobog e sokat szenvedett tájon, a sok megpróbáltatást túlélt emberek szívében. Reméljük, hisszük: a vártnál jóval nehezebben és lassabban ugyan, de talán mégis araszolgatunk az emberségesebb, igazságosabb élet irányába. Mi, csehszlovákiai magyarok is. Ennek a reményteljes fejlődésnek adhatunk nagyobb esélyt sza vazatainkkal. A demokrácia szabad választás és felelősség is egyszerre. S a felelősségteljesen gondolkodó és cselekvő ember ezekben a sorsdöntő órákban nem lehet pasz- szív. Meghökkentő következtetésnek tűnik, pedig tény: aki nem megy el választani, voltaképpen az is szavaz. A bizonytalanságra voksol, a kedvezőtlen társadalmi folyamatokat erősítheti. A szlovákiai magyarság szempontjából tragikus következményekkel járhatnak az elmaradó szavazatok. Ha sokan maradnának távol a szavazástól, akkor bizony előfordulhat, hogy ismét rólunk, de nélkülünk döntenek. A parlamentben, ahol a magyarság sorskérdéseiről is határoznak, nem lesz magyar képviselő. Sorsdöntő■ helyzetekben leegyszerűsödnek az alternatívák, háttérbe szorulnak indokolt kételyek és ellenérvek.- ilyenkor különösen fontos a lényeget, az alapvető érdekeket tudatosítani. Alapvető érdekünk pedig az, hogy továbbra is legyenek hivatott szószólói, védelmezői magyarságunk jelenének és jövőjének. Legyenek, akik Prágában és Pozsonyban értünk és érdekünkben cselekszenek. Ezért kell itt és most szavaznunk. Néhány hete egy tanácskozás végén halk nótázásba kezdett több magyar képviselőjelölt. Dúdolták-mondták a Kossuth-nótát, amely köztudottan akkor született, amikor súlyos veszély fenyegette a magyar hazát, a magyar- és a világszabadságot. A nóta egyik soránál valaki felkiáltott: - Ez legyen a választási jelszó! Igaza volt. Az ismert, tízezreket lelkesítő, bátor tettekre buzdító toborzóból e napon őseink intelme, erkölcsi parancsa szól hozzánk: Mindnyájunknak el kell menni! így cselekedjünk. ■ Szilvássy József Méry Gábor felvétele
