Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-29 / 22. szám

i/asárnap Sz erkeszti: Pomichal Richard Június első hetében a napi középhőmérsékletek közül az átlagos 19,2, a legmelegebb 25,6, a leghidegebb pedig 15,0 Celsius-fok. Szent Iván havának első napjait általában a nyár kezdetének tartják. A húsvét napjától függően (a tőle számított 50. napon) időnként erre a hétre esik a pünkösd. Ilyenkor van a fű első kaszálásának az ideje is. A gyümölcsösben az egyik fő tennivalónk a baracktermés ritkítása, az őszibarack hajtásválogatása. A gyümölcsritkítás általános szabá­lya: úgy kell elvégeznünk, hogy két termés között egy képzelt harmadiknak is legyen helye. A műveletet nem kell egyszerre elvégezni, sőt jobb, ha arra szakaszosan kerítünk sort. A ritkítás > mindaddig végezhető, míg a magok csonthéja meg nem keményedik. További fontos teendőnk a zsendülö gyümölcsfák öntözése. Június elején, illetve az egész nyár folyamán az almafákat a kali­forniai pajzstetü, az almalevélmoly, az almailonca, az atkák, továbbá a lisztharmat, az almavarasodás, a körtefákat szintén a kaliforniai pajzstetü, a körtelevélbolhák, a recés levélpoloska, a körtevarasodás, a szilva- és a ringlóféléket a kaliforniai pajzstetü mellett a szilvamoly, a levéltetvek, az atkák és a levél-vörösfottosság károsítják. A cse­resznyét és a meggyet a cseresznyelégy (úgy június 10-ig), a levélda­razsak, a levéllikasztó gombák, továbbá a monília ellen kell kezelni. Az őszibarackfákat június elején kezdi károsítani aszilvapajzstetü. Veszélyes lehet többek között a keleti gyümölcsmoly, a barackmoly, a levéltetvek, a lisztharmat, a levéllikasztó gombák, a monília fellépte Is. Ellenük - az élelmezés-egészségügyi várakozási idő tekintetbe vételével - a már korábban ismertetett módon lehet védekezni. Júniusban a gyümölcstermő bokrok közé, a gyümölcsfák alá vessünk sarkantyúkát (Tropaeolum május); nagy, sarkantyús narancsszínű vagy világossárga virágaival szépen díszít, s javítja a talaj minőségét is. A rajzó cseresznyelegyek a koronába függesztett sárga színű ragadós lapokkal (enyvcsapdákkal) is gyéríthetők. Az almamolyok terjedését a lehullott gyümölcs összeszedésével és megsemmisítésével is (a fejlődési ciklus így nem fejeződik be) megakadályozhatjuk. A levéltetvek ellen próbáljuk ki az alábbi kör­nyezetkímélő permetszert: 1 liter vízben oldjunk fel 20 gramm kenő­szappant, s keverjünk hozzá 10 gramm spirituszt. Kevésbé ismert, a kártevők ellen általánosan alkalmazható a vízben erjesztett giliszta- űző varádics (Chrysanthemum vulgare); 20 liter vízhez 1 kg friss növényt adjunk. Eljött a szóló kötözésének ideje. Ügyeljünk rá, hogy a kötés ne legyen szoros. Kötözőanyagként használt fóliazsákból stb. vágott csíkokat is használhatunk. A szőlőt ilyenkor a peronoszpóra, a szőlő- orbánc, a lisztharmat, a kártevők közül továbbra is a szőlömolyok hernyói ellen kell permetezni. A fűtött fóliasátorban esedékes a paradicsom négyzetméterenkénti 25 gramm pétisóval történő fejtrágyázása. Készítsük elő az őszi és a téli retek ágyásait - 10-15 cm mélyre dolgozzunk be a talajba négyzetméterenként 30 g kénsavas kálit, 50 g pétisót, 40 g szuper­foszfátot. A paprikának (szabadföldön) egy-egy alkalommal 30-60, az uborkának 20, a fejes és a kelkáposztának 30^10, a vörös káposztának 25-30, a zöldbabnak szintén ennyi mm vizet adjunk. A rózsát a levéldarazsak és a levéltetvek károsítják. Rajtuk a levéltetvek ellen általában gazdasági kockázat nélkül próbálhatjuk ki a „bioszerek“ hatékonyságát. A zöldségek mellett ne feledkezzünk meg az évelő dísznövények és az egynyári virágok öntözéséről sem. Inkább több alkalommal, de kisebb mennyiségű vizet juttassunk ki.-r­Cserepes dísznövények átültetése 23 1992. V. 29. A cserépben tartott dísznövények idővel felélik talajuk tápanyagait. Az új levelek apróbbak lesznek a szo­kottnál, lelassul a fejlődés, a levélle­mez megsárgul, részei szakaszosan elhalnak. A növényeknek fejlődésükhöz ta­vasszal és nyáron van a legtöbb tápanyagra szükségük. Tavasszal ezért minden cserepes növényünket ellenőrizzük - ütögetéssel lazítsuk meg és emeljük le a cserepet a föld­labdáról, ha azt a gyökérzet teljesen átszőtte, akkor szükség van az átül­tetésre. Ezt legjobb még március­ban, áprilisban elvégezni, de ilyen­tájt sem késtünk még el vele. Mielőtt erre sor kerülne, minden szüksége­set - a megfelelő földkeveréket, az előzőnél 1-2 cm-rel nagyobb átmé­rőjű cserepet, kést, lapos ültetőfát, vizet - készítsünk elő. A kisebb növényfajoknál elég, ha az új föld- mennyiség 1-2 ujjnyival meghaladja a földlabda talpi részét és oldalait. A nagyobb övényeknél ez persze több legyen - ezeket viszont nem kell minden évben átültetni. A földlabda felső részéről az ön­tözéstől már kilúgozott, algás és cserepes földet - ügyelve, hogy a gyökereket meg ne sértsük - távo­lítsuk el. Az új föld elhelyezésénél ne feledkezzünk meg a tömörítésről, így elkerüljük, hogy benne hézagok, levegözárványok maradjanak. Az átültetés után alaposan öntözzük meg a növényeket, majd a cserepet helyezzük 2-3 hétre félárnyékos, huzatmentes helyre, s csak ezt kö­vetően kerüljön vissza eredeti helyé­re. Tápoldattal csak erőteljes növe­kedés idején öntözzük növényein­ket. Őszi átültetést (augusztus végi, szeptember elejei) csak akkor aján­latos végezni, ha a növényeknek tavaszig nem volna elég tápa­nyaguk. Figyelembe kell vennünk a szo­banövények talajigényét, ez a jó fej­lődés fontos feltétele, ha pl,, a víz­áteresztő talajt igénylők nehéz, a mészkerülök meszes talajba kerül­nek, akkor szenvednek, sót el is pusztulnak. A mészkerülöknek sa­vanyú laza talaj szükséges. A legsa­vanyúbb közeget az epifiton orchi­deák, a broméliafélék, a talajlakók közül a rododendronok kedvelik. Az utóbbiakat melegágyi föld-fenyő- lombföld-savanyú tőzeg-homok ke­verékébe ültessük. Az orchideákat, broméliákat nem szabad lúgos hatá­sú, mésztartalmú tápoldattal, műtrá­gyával öntözni. A legtöbb szobanövénynek a gyengén savanyú vegyhatású, tápanyagban gazdag, laza föld felel meg (pl. a marhatrágyaföld - meleg­ágyi föld - kevés folyami homok keveréke). A muskátlik, a nagynövé- sű pálmák és néhány más dísznö­vény a gyengén meszes, középkö­tött, közömbös vegyhatású talajokat (2 rész lombföld - 1-1 rész trágya- föld-tózeg-folyami homok) kedve­lik. Juhász Árpád A BAROMFITARTÁS VELEJÁRÓI Legfontosabb egészségügyi tényező - a tisztaság A betegségek megelőzése a baromfiak kifutójában sem ha­nyagolható el. így például soha­sem szabad fiatal baromfiakat olyan kifutóba engedni, amely­ben megelőzően kifejlett állatok tartózkodtak. Az ivóvizet gyak­ran kell cserélni, hogy az ne szennyeződhessék. A baromfi­ak sohasem ihatnak esővizet tó­csákból vagy a vizeletet elveze­tő árokból, sohasem szorulhat­nak félreeső ivóhelyre. Amennyiben csak kis területű kifutó áll a szárnyasok rendelke­zésére, annak felső rétegét időnként ki kell cserélni, új felü­leti réteget kell számukra bizto­sítani. Nagyon fontos a talaj fer­tőtlenítése is. A rövidre nyírt fü­vű és száraz talajú kifutók meg­akadályozzák számos betegség kialakulását és elhatalmaso­dását. Az istálló (ól) padozatának Nemcsak süteménybe Az ánizs (Pimpinella anísum) az ernyósvirágzatúak családjába tarto­zó, hazánkban termesztett egynyári növény. Május elejei vetéssel kora őszre kapunk termést, amely 3-5 mm hosszú szürkésbarna, domború hátú, bordázott. A bordák között már kis nagyítással is láthat­juk az olajtartókat. Ettől az illóolajtól származik az ánizs fűszeres, aro­más illata és édeskés íze. Az olaj nagy része anethol, de tartalmaz még kevés» zsíros olajat, fehérjét, cukrot, kumarínt és glikozidokat. Az ánizs terméséből készített tea igen hasznos, valamint értékes anyagokat tartalmazó, mind a gye­rekek, mind a felnőttek számára. A kellemes közérzethez hozzátarto­zik a jó emésztés, a gyomor, vala­mint a bélcsatorna rendes működé­se. Az ánizstea ezt segíti elő. Görcs­oldó és nyugtató hatású. A tej kivá­lasztását is serkenti. Az ánizsteát az állatgyógyászat is alkalmazza. Olaja hígítva rovarölő hatású, ezért bedörzsölésre, külső­leg használják. Az ánizs a likőr- és cukrászipar, illetve a kozmetikai termékek alap­anyaga. Kertészet és Szőlészet mindig száraznak és tisztának kell lennie. A napsugár jó hatá­sú, mert nagyon sok csírát meg­öl. Lényeges tehát az ól tájolása és a napfény bejutása, valamint a szellőzést biztosító ablakok nagysága. Az ólakban is szük­séges a gyakori fertőtlenítés. Ha a tenyésztő kiállításokat vagy idegen tenyészeteket látogat, akkor, mielőtt saját tenyészeté­be lépne, ajánlatos lábbelit cse­rélnie. A megbetegedett vagy csak betegségre gyanús állato­kat azonnal el kell különíteni. A betegséget okozó csírákat - a porral együtt - a légáramlás is terjesztheti, ezért az ólak le­vegőjének pormentesnek kell lennie. A lehetőség szerint meg kell akadályozni, hogy a vere­bek, balkáni gerlék a baromfiak óljába bejuthassanak és ott ürít­hessenek. A rágcsálóknak sem szabad az ólba bejutniuk, a ta­karmánnyal érintkezniük, mert betegségeket terjeszthetnek. Fi­gyelmet kell szentelni a külső élősködőknek is. Az ürüléket mindig idejében és rendszeresen el kell távolíta­ni. A kifutókat legalább heten­ként egyszer fel kell gereblyézni, s az így összegyűjtött ürüléket, egyéb hulladékot min. 50 cm mélyen el kell földelni. Egész évben, de különösen a nyári hónapokban, naponta háromszor-négyszer kell szár­nyasainknak hideg, friss vizet biztosítani. Kánikula idején egy- egy tyúk naponta akár 0,5 liter vizet is fogyaszthat, hogy testét lehűtse. A megfelelő nagyságú itatok árnyékos helyen álljanak. A langyos víz nem képes a test hűtésére. Hogy a kifutó talaja száraz maradjon, az itatókat na­ponta át kell helyezni. A Kisállataink nyomán Gyakran tapasztaljuk, hogy a fólia alatti, de a szabadba ültetett paradicsom is erősen gerezdes terméseket nevel. A jelenségnek több kiváltó oka lehet. Az utóbbi években legtöbbször a túladagolt vagy rosszul megválasztott gyomirtó szerek, valamint a mesterségesen kijuttatott hormonok okozzák. Nem ritka ilyenkor az sem, hogy a bogyó a kocsány felőli oldalán csillag alakban fölreped. Az úgynevezett többrekeszű fajták, ha virágzáskor megfáznak vagy rosszul kötnek, általában hajlamosak a gerezdesedésre, bár az utóbbi termésalak változatos, inkább szögletes formákra emlékez­tet. K. Sz. Top cseresznyealanyok Belga siker A belgák évek óta munkálkodnak gyenge növeke­désű (törpe) cseresznyealanyok kifejlesztésén. A Gemblloux-i kutatóintézet az Idén mutatkozott be az eredménnyel, a cseresznyesövénnyel és a szabad orsóval. Az alanyok neve - Damil (GM 61/1), Camil (GM 79/1 ) és Inmil (GM 9) - szabadalomként védett. Növekedési erélyűket az F 12/1 (a vadcseresznyema- gonccal azonos erősségű) alany növekedésének szá­zalékában adták meg: Damil 35-50 %, Camil 50-65 %, Inmil 25—50 %. Orsónak nevelve az első kettőből 400-500 oltvány szükséges egy hektárra, az Inmilből 2000 is lehet a sűrűség. Nemes fajtának nagy gyümölcsű, sötét színű, ke­mény húsú fajtákat választottak, mint a Hedelfingeni, a Bic Brun, a Bic Cardinal és a Bigarreau Burlat. Most nemesítenek új, az alanyoknak megfelelő nemes fajtá­kat Is. Az új törpe alanyok előnye: nagy munkamegtakarí­tás, a virágok a fagytól, a termés az esőtől védhető, ezáltal biztos a nagy hozam. (Óvatos becslés szerint a költségek nem haladják meg a kilónkénti 3,50 márkát!) K. Sz. Szobanövényeink nyaranta meghálálják a rend­szeres permetszerü lemosást, valamint - főleg a gyengén savanyú talajt kedvelők - a lágy (forralt-)vizes öntözést (P. R. felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom