Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-29 / 22. szám
MARKÓ BÉLA 2T á p o r vitán Elázott a kankalin szoknyája, megfázik így, mit adhatnék rája? Kisüt a nap, csillapul a zápor, varrók neki szoknyát napsugárból. KAKUKKTOJÁS A keretben látható számok közül egy nem illik a többi közé. Melyik ez a szám? Készítette: B. A. MEGFEJTÉS A május 15-ei számunkban közölt feladat megfejtése: távcső, villa, bumeráng, reszelő. Nyertesek: Bagin Árpád, Ógyalla; Gecse Szibilla, Királyhelmec; ifj. Győri László, Nagymegyer; Csákvári Zoltán és Viktor, Karva; Varga Ferenc, Érsekújvár. Mese apóról meg anyóról, akik munkát cseréltek Volt egyszer egy öregapó, amilyenből tizenkettő egy tucat. Az erdőben dolgozott, fát vágott, szenet égetett, mialatt öreganyó otthon font, főzött, és vezette a kicsi háztartást. így ment ez napról napra. De az öregember egyszer csak morogni kezdett amiatt, hogy neki kell az igát húznia és ellátnia a családot, míg az öregasszony csak üldögél és főzőcskézik otthon naphosszat. Az anyó hiába hajtogatta, hogy sok munka akad a ház körül, és hogy apó csak hálás lehet a meleg ételért és a tiszta ruháért, mi lenne velük, ha ő nem végezné el a házimunkát, az öregember oda se figyelt a szavára. Neki meg se kottyanna az egész, legyintett. Egy nap, mikor a szokásosnál is többet veszekedtek, azt mondta anyó:- Hát legyen! Holnap munkát cserélünk! En megyek az erdőbe szenet égetni meg fát vágni, és te maradsz itthon elvégezni a házimunkát. Az öregnek nem volt ellenvetése.- Én elvégzem a dolgom itthon - mondta -, de hogy te hogy boldogulsz majd a fával, azt szeretném látni. Másnap korán reggel így szólt az anyó:-Hát akkor süss kenyeret, köpülj vajat, legeltesd meg a tehenet, és ebédre főzz káposztát! Mindez csupa apró házimunka volt, hát apó elvállalta. Anyó pedig vette a fejszét, és elindult az erdőbe. Apó befútött a kemencébe, és vizet kevert a lisztbe. Mikor úgy gondolta, hogy megkelt a tészta, betette a kemencébe. De képzelhetitek, milyen kenyér lesz abból a tésztából, amelyikből kifelejtették az élesztőt, és amelyet olyan kemencébe tettek, amelyből elfelejtették kisöpörni a hamut. Az öregember azt gondolta, hogy a kenyérsütést immár elintézte, és a friss kenyér gondolatára összefutott a szájában a nyál. (Svéd mese)-A frissen sült kenyér jó - gondolta és ha az ember szalonnát is ehet hozzá, még jobb. Ahogy elgondolta, úgy is cselekedett. Kiment a színbe, lógott ott még egy darab szalonna. De a szalonna sós volt, ezért víz után kellett néznie. Letette a szalonnát a pincelépcsőre, maga pedig lement a pincébe. Alighogy elfordította a vizeshordó csapját, jött egy kutya, és elvitte a szalonnát. Mikor ezt apó meglátta, rögtön a kutya után iramodott. Már a nyomában volt, amikor észrevette, hogy a kezében maradt a csap. Föladta a kergetést, és rohant haza, hogy legalább a nehezen szerzett vizet megmentse. De már késő volt. A hordó üres volt, az ivóvíz mind kifolyt a földre. Az öregember azzal vigasztalta magát, hogy a feleségének is sok baja lehet odakint az erdőben. És ha már szalonna és víz nélkül maradtak is, legalább lesz jó friss kenyerük - kinek kenyere van, mindene van. Ám amikor az öregember belépett a házba, látta, hogy a kenyér egészen odaégett. Egy falat nem sok, de annyit se lehetett levágni belőle. Ez már valóban bosszantani kezdte apót.- Bizony kijut a bajból - panaszkodott magának. - Miért nem engedtem az asszonynak? De ha nekem ennyi bajom van itt a ház körül, mi lehet ővele az erdőben? Biztosan levágta már kezét, lábát! De nem volt idő a gondolkodásra. A nap már magasan fent járt az égen, és neki még káposztát kellett főznie ebédre. Ehhez viszont zöldség is kellett. És mert apó nem talált zöldséget a háznál, feldarabolta anyó da- rócingét, és azt szórta az edénybe. Tudta, hogy víz is kellene a le- vesfözéshez; de a forrás olyan messze volt, s neki még vajat is kellett köpülnie.- Hogy a csudába lehet mindezt elvégezni - mondogatta. - Ha a tejet a hátamra kötöm, és jól összerázogatom az úton, biztos vaj lesz belőle, mire hazaérek - gondolta. így is tett. De siettében elfelejtette feltenni a sajtár tetejét, és amikor lehajolt, hogy vizet merítsen a forrásból, a tejszín kifolyott a sajtárból, le apó vállán, bele a vízbe. Elkeseredetten ment haza a zavaros vízzel. Még ki kellett hajtania a tehenet a legelőre. Nem lehet kint is, bent is egyszerre! Mit tegyen? Mihez fogjon? A házikó tetején fű nőtt, úgy gondolta, az elég lesz egy tehénnek. Fogott egy hosszú kötelet, az egyik végét rákötötte a tehén nyakára. A tető széléhez egy pallót állított, azon felvezette az állatot, majd a kötél másik végét leeresztette a kéménylyukon keresztül a konyhába. Aztán visszament a házikóba, és a kéményből lógó kötelet a biztonság kedvéért a derekára kötötte, majd így élesztgette a tüzet a fazék alatt. De a tehén leesett a tetőről, és magával rántotta odabent az öregembert. Épp ekkor érkezett haza anyó, hátán egy köteg rőzsével. Mikor meglátta a tetőről lógó tehenet, a pincében az üres hordót, a megégett kenyeret, a padlón nyöszörgő öregembert, siránkozva kiáltott fel:- Hát így végzed te a házimunkát! Szegény öregapó szóhoz se tudott jutni, csak nyöszörgőit és jajgatott. Hogy aztán hogyan folyt az életük, nem nehéz elképzelni. Anyó továbbra is végezte a házimunkát, apó pedig engedelmesen járt az erdőbe. Egyházi Katalin fordítása Kétszáz évvel ezelőtt született FE- RENCZY ISTVÁN, a magyar nemzeti szobrászat úttörő mestere. Rejtvényünk fő soraiban életútjával kapcsolatos tudnivalókat rejtettünk el. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Redakcia ÚJ SZÓ’ Martanovicova 25., 81915 Bratisla- va) legkésőbb' június 3-ig. A levelezőlapra vagy borítékra feltétlenül írják rá a „KERESZTREJTVÉNY" jeligét. A helyes megfejtők közül - sorsolással - hárman 300-300 korona pénzjutalomban részesülnek. Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ A május 15-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Egy szöszi szerelme, Amadeus, Tűz van babám, Ragtime, Hair, Száll a kakukk fészkére, Fekete Péter.“ 300 koronát nyertek: Veleba Antal, Komárom; író Edit Duna- szerdahely; Richter Jolán, Losonc. 20 1992. V. 29.
