Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-29 / 22. szám

MARKÓ BÉLA 2T á p o r vitán Elázott a kankalin szoknyája, megfázik így, mit adhatnék rája? Kisüt a nap, csillapul a zápor, varrók neki szoknyát napsugárból. KAKUKKTOJÁS A keretben látható számok közül egy nem illik a többi közé. Melyik ez a szám? Készítette: B. A. MEGFEJTÉS A május 15-ei számunkban közölt feladat megfejtése: távcső, villa, bumeráng, reszelő. Nyertesek: Bagin Árpád, Ógyalla; Gecse Szi­billa, Királyhelmec; ifj. Győri László, Nagymegyer; Csákvári Zoltán és Viktor, Karva; Varga Ferenc, Érsekújvár. Mese apóról meg anyóról, akik munkát cseréltek Volt egyszer egy öregapó, amilyenből tizenkettő egy tucat. Az erdőben dolgozott, fát vágott, szenet égetett, mialatt öreganyó otthon font, főzött, és vezette a kicsi háztartást. így ment ez napról napra. De az öregember egyszer csak morogni kezdett amiatt, hogy neki kell az igát húznia és ellátnia a családot, míg az öregasszony csak üldö­gél és főzőcskézik otthon nap­hosszat. Az anyó hiába hajtogat­ta, hogy sok munka akad a ház körül, és hogy apó csak hálás lehet a meleg ételért és a tiszta ruháért, mi lenne velük, ha ő nem végezné el a házimunkát, az öregember oda se figyelt a szavára. Neki meg se kottyan­na az egész, legyintett. Egy nap, mikor a szokásosnál is többet veszekedtek, azt mondta anyó:- Hát legyen! Holnap munkát cserélünk! En megyek az erdőbe szenet égetni meg fát vágni, és te maradsz itthon elvégezni a házimunkát. Az öregnek nem volt ellenve­tése.- Én elvégzem a dolgom itt­hon - mondta -, de hogy te hogy boldogulsz majd a fával, azt sze­retném látni. Másnap korán reggel így szólt az anyó:-Hát akkor süss kenyeret, köpülj vajat, legeltesd meg a te­henet, és ebédre főzz káposztát! Mindez csupa apró házimun­ka volt, hát apó elvállalta. Anyó pedig vette a fejszét, és elindult az erdőbe. Apó befútött a ke­mencébe, és vizet kevert a liszt­be. Mikor úgy gondolta, hogy megkelt a tészta, betette a ke­mencébe. De képzelhetitek, mi­lyen kenyér lesz abból a tésztá­ból, amelyikből kifelejtették az élesztőt, és amelyet olyan ke­mencébe tettek, amelyből elfe­lejtették kisöpörni a hamut. Az öregember azt gondolta, hogy a kenyérsütést immár elin­tézte, és a friss kenyér gondola­tára összefutott a szájában a nyál. (Svéd mese)-A frissen sült kenyér jó - gondolta és ha az ember szalonnát is ehet hozzá, még jobb. Ahogy elgondolta, úgy is cse­lekedett. Kiment a színbe, lógott ott még egy darab szalonna. De a szalonna sós volt, ezért víz után kellett néznie. Letette a szalonnát a pincelépcsőre, maga pedig lement a pincébe. Alighogy elfordította a vizeshor­dó csapját, jött egy kutya, és elvitte a szalonnát. Mikor ezt apó meglátta, rögtön a kutya után iramodott. Már a nyomában volt, amikor észrevette, hogy a kezé­ben maradt a csap. Föladta a kergetést, és rohant haza, hogy legalább a nehezen szer­zett vizet megmentse. De már késő volt. A hordó üres volt, az ivóvíz mind kifolyt a földre. Az öregember azzal vigasztalta ma­gát, hogy a feleségének is sok baja lehet odakint az erdőben. És ha már szalonna és víz nélkül maradtak is, legalább lesz jó friss kenyerük - kinek kenyere van, mindene van. Ám amikor az öregember be­lépett a házba, látta, hogy a ke­nyér egészen odaégett. Egy falat nem sok, de annyit se lehetett levágni belőle. Ez már valóban bosszantani kezdte apót.- Bizony kijut a bajból - pa­naszkodott magának. - Miért nem engedtem az asszonynak? De ha nekem ennyi bajom van itt a ház körül, mi lehet ővele az erdőben? Biztosan levágta már kezét, lábát! De nem volt idő a gondolko­dásra. A nap már magasan fent járt az égen, és neki még ká­posztát kellett főznie ebédre. Eh­hez viszont zöldség is kellett. És mert apó nem talált zöldséget a háznál, feldarabolta anyó da- rócingét, és azt szórta az edénybe. Tudta, hogy víz is kellene a le- vesfözéshez; de a forrás olyan messze volt, s neki még vajat is kellett köpülnie.- Hogy a csudába lehet mind­ezt elvégezni - mondogatta. - Ha a tejet a hátamra kötöm, és jól összerázogatom az úton, biz­tos vaj lesz belőle, mire haza­érek - gondolta. így is tett. De siettében elfelej­tette feltenni a sajtár tetejét, és amikor lehajolt, hogy vizet merít­sen a forrásból, a tejszín kifolyott a sajtárból, le apó vállán, bele a vízbe. Elkeseredetten ment haza a zavaros vízzel. Még ki kellett hajtania a tehe­net a legelőre. Nem lehet kint is, bent is egyszerre! Mit tegyen? Mihez fogjon? A házikó tetején fű nőtt, úgy gondolta, az elég lesz egy tehénnek. Fogott egy hosszú kötelet, az egyik végét rákötötte a tehén nyakára. A tető széléhez egy pallót állított, azon felvezette az állatot, majd a kötél másik végét leeresztette a ké­ménylyukon keresztül a konyhá­ba. Aztán visszament a házikó­ba, és a kéményből lógó kötelet a biztonság kedvéért a derekára kötötte, majd így élesztgette a tüzet a fazék alatt. De a tehén leesett a tetőről, és magával rán­totta odabent az öregembert. Épp ekkor érkezett haza anyó, hátán egy köteg rőzsével. Mikor meglátta a tetőről lógó te­henet, a pincében az üres hor­dót, a megégett kenyeret, a pad­lón nyöszörgő öregembert, si­ránkozva kiáltott fel:- Hát így végzed te a házi­munkát! Szegény öregapó szóhoz se tudott jutni, csak nyöszörgőit és jajgatott. Hogy aztán hogyan folyt az életük, nem nehéz elképzelni. Anyó továbbra is végezte a házi­munkát, apó pedig engedelme­sen járt az erdőbe. Egyházi Katalin fordítása Kétszáz évvel ezelőtt született FE- RENCZY ISTVÁN, a magyar nemzeti szobrászat úttörő mestere. Rejtvé­nyünk fő soraiban életútjával kapcsola­tos tudnivalókat rej­tettünk el. Megfejtés­ként ezt kell bekülde­ni szerkesztőségünk címére (Redakcia ÚJ SZÓ’ Martanovicova 25., 81915 Bratisla- va) legkésőbb' június 3-ig. A levelezőlapra vagy borítékra feltét­lenül írják rá a „KE­RESZTREJTVÉNY" jeligét. A helyes megfejtők közül - sorsolással - hár­man 300-300 koro­na pénzjutalomban részesülnek. Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ A május 15-én kö­zölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Egy szöszi szerel­me, Amadeus, Tűz van babám, Ragtime, Hair, Száll a kakukk fészkére, Fekete Péter.“ 300 koronát nyer­tek: Veleba Antal, Ko­márom; író Edit Duna- szerdahely; Richter Jolán, Losonc. 20 1992. V. 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom