Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-29 / 22. szám
B i/asámap Ko nfliktusok a serdülőkkel „Ebbe az örökös civakodásba már halálosan belefáradtam!“ így jellemezte egy anya tartós nézeteltéréseit tizenegy éves lányával. A hasonló esetek nem egyedülállóak. Az okok többnyire jelentéktelen kicsiségek: ki kell vinni a szemetet, mikor kell hazajárni, ki kell takarítani a szobát. Azonban banalitásuk ellenére ezek a konfliktusok megviselik a szülőket. Felmérések bizonyítják, hogy a serdülők szülei (főleg az anyák) gyakrabban panaszkodnak, mint a kisebb gyerekek szülei, elégedetlenek az élettel, a családi boldogsággal és általában kimerülteb- bek. Elkerülhetetlenek-e ezek az állandó viták? Miért változnak meg annyira a családi viszonyok a gyermekkorból a felnőtté érés átmenetének idején? Újra és újra megdöbbentő az a tény, hogy jelentős érzelmi vonzalmak ellenére nem tudják megállni a serdülők és a szülők, hogy ne hadakozzanak egymással. A legjobb családi kapcsolatokat ápoló szülők és gyerekek is meglepően sokszor veszekszenek. Oly sokszor, hogy a velük folytatott beszélgetésekben mindig elkeseredetten panaszkodnak. Egyik leggyakrabban hallott mondat: ■ „Általában jól kijövünk, azonban.. A szülők számára rossz hír, hogy a vitatkozás és szurkálódás formájában jelentkező konfliktus a serdülő korban sokkal gyakoribb, mint a gyerek fejlődésének bármely más fázisában. Viszont jó hír, hogy ezek az ellentétek a szülők és gyerekek között csak ritkán borítják fel a szoros érzelmi kapcsolatot és vezetnek kölcsönös elidegenedéshez. És ha a legtöbb családban a serdülés idején fokozódik is a feszültség, ez csak átmeneti jelenség, és 14-16 éves korban megszűnnek a problémák. A kutatások arra mutatnak, hogy a serdülés korán, már 10-13 éves korban jelentkezik. Jellemző, ahogyan az ifjúság testileg fejlődik, úgy szaporodnak a szülőkkel a konfliktusok. Ha a pubertás korán jelentkezik, korán kirobbannak az ellentétek is, ha megkésik, késnek a feszült viszonyok is. Noha számos más tényező is befolyásolja a serdülő magatartását, az közvetlen kapcsolatban van a serdülés biológiai lényegével, a normális felnőtté érésben valami ösztönzi a szülő-serdülő ellentéteket. Nem meglepő, hogy a teli szemétkosáron, a szétszórt szeny- nyes fehérneműn és az ordító magnón vitatkoznak. De miért kell a serdülő korba jutónak gyakrabban veszekednie a szüleivel, mint azoknak, akiknél a testi fejlődés lassúbb? Pontosabban: Ha a pubertást nem lehet elkerülni, elkerülhetetlenek a konfliktusok is? Ha zavarban vagyunk az emberi viselkedés egyes aspektusait illetően, jó megnézni közelebbről evolúciós rokonainkat. Csak mostanában kezdjük megérteni, milyen a családi kapcsolat a csimpánzok és a majmok között a serdülés korában. Egy azonban biztos, serdülőkorban a majmok elhagyják a „szülői kört“, ahol a világra jöttek. Legközelebbi biológiai rokonainknál csak a nőstények keresnek serdülő korban új falkát, ahol párzanak. A fogságban élő csimpánzok megfigyeléséből tudjuk, mi történik akkor, ha a serdülők együtt maradnak a szülőkkel. Egyes csimfiánzfajtáknál késlekedik a pubertás fejlődés. Ha a kutatások eredményeit ösz- szegezzük: fejlődési szempontból a legtöbb utód számára előnyös, ha serdülő korban elhagyja a szülői házat. Raymond Montemayor pszichológus szerint, aki a szülők-gyerekek kapcsolatát tanulmányozza, ezek a konfliktusok ősi eredetűek. Azonban elődeinknek a mai szülőkkel szemben volt egy nagy előnyük, az, hogy a serdülőkor után kevés gyerek maradt velük. Az iparosítás előtt a középiskolás ifjúság gyakran félautonóm módon élt, vagyis dolgozott és keresett is, nem a szülők, más felnőttek felügyelete alatt. Számos fejlődő országban a serdülőket elküldik a szülői házból. A serdülők problémái nemcsak az amerikai családokat jellemzik. Általában az a vélemény, hogy ezek a konfliktusok nagyjából azonos mértékben megtalálhatók valameny- nyi iparilag fejlett társadalomban. A modern társadalomban a generációk közötti feszültségekre a szociológia magyarázata az lehet, hogy a gyors szociális változások kien- gesztelhetetlen ellentéteket és szakadást okoztak a gyermekek és a szülők értékítéletében, nézeteiben. A jobb egészségügyi ellátás következtében az iparosítás meggyorsította a serdülést (az USA-ban körülbelül négy évvel korábban jelentkezik, mint száz éve), meghosz- szabbodott az iskolába járás, ami magával hozta a gyerekek anyagi függőségének kitolódását. így a fizikailag érett gyerekek kénytelenek sokáig szoros kapcsolatban élni szüleikkel. Száz éve a serdülő fiatalok elhagyták a szülői házat, ma az érett ifjúság hét-nyolc évet még együtt él a szüleivel. Más szavakkal az iparosítás megakadályozta a gyerekek különválását a szülőktől, ami egyenlő a serdülő-szülő konfliktus tartósításával. Természetesen a pubertás csupán egyik tényező a sok közül, amely növeli a családban a feszültséget. A szülői következetlenség, a kapcsolatok akadályozása, a túlzott szigor, vagy szabadosság még ronthatja a helyzetet. Ha a családi perpatvarok túllépik a tűrhetőség határait, akadályozzák a család működését, tekintet nélkül a serdülő fizikai fejlettségére, szakemberhez kell fordulni tanácsért. A szülőknek azonban tudniuk kell, hogy ezek az ellentétek normális tartozékai lehetnek serdülés idején a családnak. Ez ata- vizmus, amely jelzi a szülőknek a serdülés idejét. Ha a fiatalok nem veszekednének a szüleikkel, lehetséges, hogy soha nem hagynák el a szülői házat. (Psychology Today nyomán) Hogyan állapíthatjuk meg a balkezességet? állapították, hogy tapsoláskor mindig az a kéz az aktív, amellyel a legtöbb dolgot végezzük, balosoknál a baj, a jobbosoknál a jobb kéz. A másik kéz alig mozog. 4. CÉLBA TALÁLÁS Tiszta papírlapra rajzoljunk egy pontot és behunyt szemmel próbáljuk tizenöt- ször-hússzor eltalálni. A jobbkezeseknél a jobb kézzel végzett kísérlet lesz eredményesebb. A találatok a pont körül ovális alakban körülbelül egyenlő távolságban helyezkednek el. A jobbkezesek bal kézzel valószínűleg a papír bal felére fognak találni és kisebb pontossággal. 5. PORTÖRLÉS Ezzel a módszerrel állapítjuk meg a kisgyerekek balkezességét. Megkérjük a gyereket, hogy porronggyal töröljön le valamit, mondjuk a táblát. Ha ezt bal kézzel csinálja, megkérjük, hogy az odadobott rongyot hajítsa a szemétkosárba, amelyet 4-6 méterre helyeztünk el. A balkezes gyermek mindent bal kézzel végez. A földre leesett dolgot is bal kézzel emeli fel. 6. PÉNZÉRMÉK DOBOZOKBA RAKÁSA Az aktív tevékenységet itt is csak az egyik kéz végzi, a másik csak segít, a dobozt tartja. E teszt eredményei segítenek felismerni a balkezességet. Ha észrevesszük, hogy két-hároméves gyerek bal kézzel rajzol, vagy csinál valamit, ebből ne vonjunk le semmilyen következtetést, ugyanis a gyerekek asszimetriája ötéves korban alakul ki. De ezután sincs semmi értelme azzal idegesíteni a gyereket, hogy kényszerítjük, csináljon mindent jobb kézzel. A balkezesség nem betegség, nem szerencsétlenség, senkit sem gátol abban, hogy elérje kitűzött életcélját. Semmiben sem találok örömet Mindenkivel előfordul olykor, hogy reggel felébred és a legszívesebben fel se kelne. Nem érdekli semmi, minden közömbös: a szép idő, a régen tervezett találkozó, a kirándulás, vagy felejthetetlen élményekkel kecsegtető kilátások... Ilyenkor nem szabad beadni a derekunkat! Szerencsére az ilyen általános közömbösség, fásultság amilyen ok nélkül hatalmába keríti az embert, olyan gyorsan el is száll. De ha ez a kellemetlen érzés hosszabb ideje tart, gondolkozzunk el, mielőtt még állandósul, hogy mi okozhatja. Az okokat legjobb kettesben elemezni: jó baráttal, barátnővel, ismerőssel, aki ugyan jól ismmer bennünket, de azért nem olyan közeli, hogy ne tudja objektíven megítélni helyzetünket. Kívülről úgy tűnik, hogy semmi, sem történt, semmi oka nincs az egésznek. Azonban alapos elemzés után kiderülhet, hogy épp az egyhangúság, a változatosság hiánya, a megszokott rutin az, ami kizökkentett a kerékvágásból. De az sincs kizárva hogy egy teljesen még be nem hegedt seb okoz gondot. Mit tegyünk? Hogyan segítsünk magunkon? Először is tudnunk kell, hogy egyedül semmire sem megyünk. A kiút érdekében valaminek történnie kell. Az, aki eldöntötte, hogy problémájáról beszél valakivel, már megtette az első lépést a javulás felé. SZÁMOS TESZT LÉTEZIK, AMELYEK SEGÍTSÉGÉVEL MEGÁLLAPÍTHATJUK, HOGY VALAKI BALKEZES-E. ÍME A LEGEGYSZERŰBBEK: 1. UJJFONÁS Gyorsan, gondolkozás nélkül tegyük össze tenyerünket és fonjuk össze ujjainkat. Ismételjük meg néhányszor egymás után. A balkezeseknek a bal, a jobbkezeseknek a jobb hüvelykujjuk lesz mindig felül. Ha másik hüvelykujjunkat helyezzük felülre, természetellenesnek fogjuk érezni. 2. NAPÓLEON-PÓZ Fonjuk össze karunkat mellünkön. A jobbkezeseknek a jobb tenyér, a balkezeseknek pedig a bal tenyér kerül felülre. Ha tudatosan fordítva csináljuk az egészet, tovább fog tartani a művelet és a pózt kényelmetlennek fogjuk érezni. 3. TAPSOLÁS Figyeljük meg hogyan tapsolunk. MegMÉRY GÁBOR felvétele 992. V. 29. IXÍ féltékenyebb, ön, vagy i\l a partnere? Ha kíváncsi rá és nem tudja, tesztünk talán segít kideríteni. Egy dolgot azonban már mindjárt az elején jó tudni: aki szeret, az egy kicsit féltékeny is. Persze mindenki máshogy. Tesztünk arra is választ ad, van-e elég bátorsága, hogy a féltékenységről elbeszélgessen partnerével. Minden kérdésre csak egy lehető választ adhat, az a, b és c-vel jelöltek közül, amelyek pontértéke: a=1 pont, b=2 pont és a c=3 pont. a végén adja össze a pontszámokat, és olvassa el az értékelést. Ezután partnere is készítse el a tesztet, azonban a sajátját ne mutassa meg előre. Az is kiderülhet, hogy tévesen ítélik meg egymást. Jó szórakozást! 1 1. Cseng a telefon. Felveszi és jelentkezik, azonban a vonal túlsó végén a telefonáló szó nélkül leteszi a kagylót. Mire gondol? c) Téves kapcsolás volt. b) Biztosan a partnerét hívta. Azonban miért tette le? a) Mindig sejtettem, hogy valamit eltitkol előttem. 2. Fontosnak tartja, hogy partnerének meggyónja előző szerelmi kapcsolatait? a) Egyáltalán nem. Lehet, hogy faképnél hagyna miatta. b) Azt hiszem, ez szükségtelen. Sokkal fontosabb dolog kettőnk kapcsolatában az őszinteség és a nyíltság. c) Igen. Tudja meg, hogy nem voltam szent. 3. Házasságot tudna kötni bizonyos megfontolásokból, és nem szerelemből? c) Miért ne? Hiszen nem fontos holtomiglan együtt maradni. b) Nehezen menne. Állandóan kínozna a gondolat, hogy 6 ugyan akarta-e a házasságot? a) Ilyesmi nem jöhet számításba. 4. Partnere kedvéért lemondana kedvenc illatszeréről? c) Igen. b) Nem, azonban igyekeznék együttlétünk idején korlátozni használatát. a) Nem. Számomra az a lényeg, hogy nekem kellemes. 5. Partnere tudja, mi szórakoztatja? c) Igen, gyakran beszélgetünk róla. b) Nagyjából. c) Fogalma sincs róla. 6. Elégedett önmagával? c) Mindennap eszembe jut, hogy jó lenne, ha jobb lennék. b) Igen. Nem kell tartanom semmilyen konkurenciától. c) Nem. Másokban több pozitív vonást fedezek fel, mint magamban. 7. Ha partnere a szexben valami újat kezdeményez, mire gondol? a) Hogy azt már biztosan máshol is kipróbálta. c) Szép tőle, hogy ilyesmire is gondol. b) Bizonyára hiányzik neki az újítás. 8. Barátait, barátnőit aszerint válogatja meg, hogy milyen csinosak? c) Egyáltalán nem, az a fő, hogy szimpatikusak legyenek. b) A választásnál eszembe sem jut ilyesmi, azonban örülök neki, ha csinosabb, különb vagyok, mint ők. a) Bizonyos fokig igen, azonban a fő dolog, hogy szimpatikusak legyenek. 9. Megnézne partnerével egy pornófilmet? a) Nem. Rosszul esne, ha tetszene neki. c) Miért ne? a) Csak akkor, ha együtt választanánk. 10. Szeretné partnere nélkül tölteni szabadságát? a) Szeretném, de attól tartok, hogy közben találna valakit magának. c) Igen, de csak közös őszinteség mellett b) Számomra ez nem lenne érdekes szabadság. 11. Ha partnere flörtöl valakivel, mit csinál? c) Én is flörtölni kezdek. a) Megsért vele. b) Én is flörtölök, de csak azért, hogy ne mondják, elrontok minden szórakozást. 12. Szívesen kipróbálja az új dolgokat? a) Nem. b) Ha tudom hogyan végződik, igen. c) Igen. 13. El tud beszélgetni partnerével szexuális elvárásairól, vágyairól? a) Nem, mivel azt gondolná, hogy elégedetlen vagyok vele. c) Igen. Az ilyesmi feldob és gerjeszt. b) Mindep a hangulattól és a helyzetről függ. 14. Képes partnere bizalmas vállomásairól hallgatni? a) Igen, mert ez a természetes. b) Attól függ, miről van szó. c) Minek? A nyilvánosság mindenek felett. 15. Ha partnerétől hosszabb ideig távol van, nem jut eszébe, hogy jó lenne megcsalni? a) Soha. b) Előfordul, azonban ennek titokban kellene maradnia. c) Semmi sincs kizárva. ÉRTÉKELÉS 26 pontig: Ha nem is akarja bevallani, nagyon érzékeny és sebezhető ember. Az ön számára a féltékenység sem ismeretlen fogalom. Azonban fél beismerni, nehogy elveszítse kedvesét és nevetségessé tegye magát. De gondoljon arra, hogy a féltékenység természetes érzés. Ismerje be. Hiszen lehetséges, hogy partnerének fogalma sincs érzéseiről. Lehet, hogy ót is ugyanazok a problémák bántják. Merítsen bátorságot az őszinte beszélgetéshez, és ehhez nyújtson ösztönzést tesztünk. Tegyen valamit önbizalmának erősítéséért is. Az persze nem biztos, hogy ez megszünteti féltékenységét, azonban segít tudomásul venni létezését, és már ez is valami. 34 pontig: önbizalma van, mégis gyakran összehasonlítja magát másokkal. Ez a féltékenységből táplálkozik, ami sok bosszúságot okoz. Ha partnere flörtöl valakivel, mindjárt arra gondol: Hát én már nem vagyok neki elég? Ilyenkor az is előfordulhat, hogy egyszer kirobban és nyilvános botrányt csinál. Ehelyett le kellene ülni partnerével és elbeszélgetni mindenről, ami bántja. Ez elejét vehetné a gyanú- sítgatásoknak és sértegetéseknek. 35 és több pont: Első pillantásra semmi sem hiányzik, van önbizalma és képessége az önmegvalósításra. Rendkívül kellemes partner. Bár néha-néha önben is fellobban a féltékenység, azonban képtelen lenne jeleneteket csinálni. Az ön számára a legfontosabb a tolerancia és a nagylelkűség, amit nem szabad összetéveszteni a nemtörődömséggel és a felületességgel. Azonban ha partnere flörtölése egyáltalán nem bosszantja, gondolkozzon el azon, hogy szereti-e még úgy, mint rég. (A Rodina nyomán) Teszt a partnerkapcsolatról
