Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-22 / 21. szám
-T-é 1992. V. 22. A zsinagóga korunk épületszörnyeinek ölelésében Milliók kellenének a tatarozáshoz és a befejezéshez I Sokszor írtunk már az egy- pártrendszer baklövéseiről, így az emberek, egész községek életét megkeserítő gigantomániáról is. Ez sok esetben visszafordíthatatlan, kóros állapotokat eredményezett. Ennek élő példája Losonc. A nógrádi járási székhelyet annak idején 30 ezres lélekszámú központtá duzzasztották fel, bekebelezve a környező falvakat. A rendszerváltást követően az önállósulni kívánó falvak közösségei megtalálták a módját annak, hogy ismét a maguk urai legyenek. Az egykori városrészek - Pinc, Vidiná és Miski - újraélednek, s így Losoncnak ma nem 30, hanem 28 ezer lakosa van. Az épületek sorsa már nem egyszerű leválás, adminisztratív döntés kérdése. Losoncon szép számban akadnak a múltból örökölt és a szocializmusban maximálisan elhanyagolt, értékes objektumok. De vannak épületszörnyek, gigantikus komplexumok, félkész állapotban lévő épületek is, amelyek nem kis fejtörést okoznak. Sem a városatyáknak, sem a városi hivatal vezetőinek nem mindegy, hogyan alakul ezen épületek sorsa. Sok türelmet, kitartást és főleg pénzt igénylő munka áll előttük, amit az alábbi konkrét eseteken is lemérhetünk. Annak idején testnevelési központnak nevezték el azt az épületegyüttest, melyet még 1973-ban kezdtek el építeni. Egy nagy és egy még nagyobb tornatermet, vendéglátóipari központot és egy 25 méteres medencét kezdtek építeni Z akcióban. A gyöngéd forradalom a Z akciót és a dotációkat is leseperte a városok asztaláról. Arra futotta csak a városi kasz- szából, hogy 300 ezer koronáért konzerválták az építkezést. Gondolkodni kezdtek, mi is legyen a továbbiakban.-Nem egyszerű a helyzet- mondja Vladimír Ragan, a városi hivatal vezetőhelyettese.- Szerény becsléseink szerint 37 millió korona keltene a munkálatokra, aztán be kellene rendezni és persze üzemeltetni. Sajnos, a fűtés a mai napig nincs megoldva, még el sem kezdődött a kazánház építése. Nem tehettünk mást, áruba bocsátottuk az egész komplexumot. Hajlandóak lennénk három különálló részként is eladni. Május közepén már okosabbak leszünk, ugyanis ekkor jár le a vásárlás vagy bérbeadás határideje. A korábban születettek nem kis nosztalgiával emlékeznek a losonci Redutra, melynek falai között az egykori színházban, kávéházban, játéktermekben, társalgókban zajlott a társasági élet. A korabeli képeslapokról is jól ismert, hangulatos épület ma kong az ürességtől, az idő vasfoga több helyen is kikezdte már falait. Kihasználatlanul, gazdátlanul várja a szebb napokat. Mindössze egy üdítőitalokat árusító kis üzlet bújik meg a földszinti rész egyik szegletében. És hogy mit szól mindehhez Vladimír Ragan?- Ez városunk egyik legszebb, legnevezetesebb épülete. Nem a városé, a Regionális Kulturális Központ hatáskörébe tartozik, de ők semmit sem csinálnak vele, s így évről évre egyre rosszabb állapotba kerül. Először a tulajdonjogot kellene rendezni, vagyis a Kulturális Minisztériumnak kellene lépnie az ügyben, és átruházni az épületeket a városra. Ebben az esetben vagy felújítanánk, vagy bérbe adnánk, esetleg eladnánk. Sajnos az épület nincs jó állapotban. Szakvélemény szerint mintegy 30 millió koronába kerülne a legszükségesebb munkák elvégzése. Most, miután látjuk a kulturális tárca passzivitását, minél előbb szeretnénk megszerezni az épület tulajdonjogát, hogy gyorsan cselekedhessünk. A zsinagóga kérdése is fájó pontja a városnak. A buldózerek alapos munkát végeztek közvetlen környezetében, s egy otromba szállodát terveztek mellé. Ha valaki meglátja a monumentális imaház omladozó falait, beázó kupoláját, az őrizetlenül hagyott, mindenki prédájára bocsátott építményt, sok mindenre gondolhat, csak éppen jóra nem. Hogyan látja mindezt dr. Miros- lava Cermáková, a város alpolgármestere?- Azon, hogy a Pelikánt oda építették, már változtatni nem tudunk. A zsinagóga sorsán viszont sokat törtük a fejünket. Ez elsősorban pénzkérdés. Hasztalan kértünk a Zsidó Egyházközösség pozsonyi központjától segítséget. Az Amerikában élő szlovákok képviselőivel is tárgyaltunk már, de sajnos még mindig csak az Ígéreteknél tartunk. Egy reménysugár: a Szlovákiáért Alapítvány képviselője nemrég azzal a hírrel örvendeztetett meg, hogy kétmillió koronát hagynak jóvá számunkra ebben az évben. Ez az összeg csak arra lenne elég, hogy a tetőt megjavítsuk, az épületet kitisztítsuk és bekerítsük. A múltban elkészített költségvetés szerint nem kevesebb mint 50 millió korona kellene az épület felújításához. Foglalkoztunk a kérdéssel, de gyors változás, végleges megoldás belátható időn belül nem várható. * * * A gigantikus bevásárlóközpontok építése szintén divat volt a múltban. Megváltozott a helyzet, miután a komplex lakásépítés beruházásait segítő pénzforrások kiapadtak. Nem egy olyan üzletközpont áll befejezetlenül, melynek üzemeltetése ma eleve veszteséges lenne. A piaci gondolkodás tehát váltásra ösztökéli a városokat. Losoncon a Rú- banisko II. lakótelep épülőfélben lévő üzletháza okoz fejtörést a város vezetőinek. Ezt az alpolgármester szavai is igazolják.- Ez sem egyszerű probléma. A lakásépítés egyelőre patthelyzetben van, pénzünk pedig nincs a befejezésre. Kérdés, hogy kinek építenénk az üzletházat, hisz már nincsenek monopol helyzetet élvező vállalatok és szövetkezetek. Azt a taktikát alkalmazzuk, ami másutt már bevált: átépítjük az épületet valamilyen más célra. Egyelőre az iskolaügynek ajánlottuk fel. Ha nekik nem kell, akkor másvalakit keresünk, aki a lakosság szolgálatába állítaná az épületet. Polgári László A _ európai politikában, s külör\Z. nősképpen a helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet fórumain egyre erőteljesebben kerül előtérbe a nemzeti kisebbségi jogok szavatolásának és védelmének kérdése. Mind jobban tért hódít az a szemlélet, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak megóvása, gyakorlati érvényesítése egyben Európa békéjének is fontos tényezője. A kisebbségek, s különösen a magyar nemzeti kisebbségek múltjának és jelenének vizsgálatát illetően komoly feladatokat vállalt magára a Budapesten negyedévenként megjelenő, a csehszlovákiai magyarság körében is jól ismert RÉGIÓ című kisebbségi szemle. A felelős szerkesztővel, DR. SZARKA LÁSZLÓVAL, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársával Prágában beszélgettünk a 3. évfolyamába lépő folyóirat eddigi útjáról, közeli terveiről.- A Régió idei első száma nemrég került az olvasók kezébe. Folyóiratunk tartalmában és szerkesztésében több újdonsággal találkozhatunk, ezért tömören utalnék arculatának eddigi alakulására. A legelső számot Tóth László, Szlovákiából Budapestre költözött magyar költő kezdeményezésére úgy indítottuk el, hogy elsősorban a csehszlovákiai magyar tudományos teljesítményeknek adjon helyet, s biztosítsa az összehasonlítás lehetőségét az erdélyi, a vajdasági és más magyar kisebbségi tudományossággal. • Mennyire sikerült megvalósítani ezt az elképzelést?- Hamarosan kiderül, hogy a csehszlovákiai magyar tudományosság teljesítőképessége és piaca sem olyan nagy, hogy úgymond önerőből képes legyen egy folyóirat fenntartására. Ezért a második évfolyamtól kezdődően a Régió átalakult középeurópai kisebbségi szemlévé. Ennek megfelelően a második évfolyam egyes számaiban például a kárpát-medencei kisebbségi egyházak, s e térség zsidóságának kérdéseivel foglalkoztunk. A Régió 1991. évi 4. számában pedig tanulmányokat közöltünk a menekültügy és a migráció nemzetiségi vonatkozásairól. gyárnak, harmadsorban csehszlovákiai magyarnak, negyedsorban pedig szlovákiai magyarnak érzi magát, s végül ötödsorban tekinti magát Magyarországhoz tartozónak. Ez a sorrendiség úgy látjuk, érvényes a romániai és a vajdasági magyarságra is. • Milyen témakörökre figyel a szerkesztőség a Régió további számaiban?- A második szám központi témaköre a kárpát-medencei kisebbségek politikai A REGIO - régiónkért Prágai beszélgetés Szarka László történésszel • Milyen szempontokat követtek az idei első szám összeállítása során?- Arra törekedtünk, hogy a kárpát-medencei és a közép-európai német, valamint magyar kisebbségeket összehasonlítva feltárjuk azokat a tényeket, amelyek miatt az egyes, csehszlovákiai, a kárpátaljai, a romániai és a horvátországi magyar kisebbségek tipológiailag különböznek a térség többi kisebbségétől. A magyar kisebbségek tudatában mindmáig elsőrangú szempont, hogy nem csupán származási és nyelvi tudattal rendelkező etnikai kisebbségnek, hanem az egyetemes magyar nemzeti közösséghez tartozóknak tekintik magukat. • Mire alapozzák ezt az úgymond önismérvet?- Alátámasztják például a Kassai Társadalomtudományi Intézet szociológiai felmérésének eredményei is. Ez a kutatás, amelyet Alena Zelová asszony irányított, bebizonyította, hogy a szlovákiai magyar kisebbség elsősorban a magyar nemzethez tartozónak, másodsorban kisebbségi maés gazdasági önszerveződésének a vizsgálata lesz. A harmadik szám anyagát a magyarok augusztus 12-től 25-ig tartó világ- kongresszusának anyaga szolgáltatja. Az esemény tiszteletére a magyar kisebbségekkel és a magyar szórványokkal kapcsolatos reprezentatív adatokat, alapvető demográfiai áttekintéseket, visszaemlékezéseket, memoárrészleteket közöl majd. Ez a számunk, tekintettel a világtalálkozóra, mintegy tízezer példányszámban jelenik meg, még augusztusban. A találkozót kísérő rendezvények lehetővé teszik, hogy az érdeklődök többek között ellátogassanak Csehszlovákia, Kárpátalja és Erdély magyarlakta területeire is. A találkozó iránt egyébként óriási az érdeklődés, a rendezők mintegy ötezer résztvevővel számolnak. Ami pedig az idei utolsó, vagyis negyedik számunkat illeti, az a kelet-európai új államalakulatok és a kisebbségek témakörét öleli fel. Ez a szám novemberben jelenik meg. Itt szeretném ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy Csehszlovákiában a Régió évi előfizetési díja 100 korona, szemben a magyarországi évi 526 forinttal, s megrendelhető a prágai Magyar Kulturális Központtól, illetve a Cse- mart komáromi irodájában. • A Régió, más kiadókkal közösen, könyvkiadással is foglalkozik.- Eddig összesen kilenc könyvet adtunk ki. Közülük megemlítem például Richard Prazák Cseh-magyar párhuzamok című, 1991 novemberében megjelent tanulmány- kötetét. A Püski Kiadóval közösen készült Ortvay Tivadar Pozsony város utcái és terei című, 1905-ben napvilágot látott müvének reprint kiadása. Jób regénye címmel megjelentettük Ébert Tibor pozsonyi memoárregényét, valamint a Madách és a Kalligram kiadóval együtt a Demokrácia, nemzetiség című /Wasa/yk-tanulmánykötetet. • Mivel folytatják ezt a könyvkiadási tevékenységet?- Az idén a Kisebbségkutatás Könyvtára néven sorozatot indítunk. Ennek legnagyobb vállalkozása egy oxfordi angol kiadvány magyar fordítása, illetve a magyar viszonyokra alkalmazott megszerkesztése lesz. A kiadvány címe: Kétnyelvűség a családban. Ez a kötet fontos módszertani útmutatást nyújt azoknak a családoknak, amelyekben a gyermekek nevelése két nyelven folyik, ahol maga a család is kétnyelvű. Szerintünk ez a tanulmány - Lans- tyák István pozsonyi, valamint a kárpátaljai, az erdélyi és a vajdasági magyar nyelvészek bevonásával, s igazi kárpát-medencei példaanyaggal kibővülve - itt is hasznosnak bizonyul. Reméljük, hogy a térség kisebbségben élő magyar családjainak, illetve a magyarországi nemzetiségi családoknak is segítséget nyújt ahhoz, hogy körükben az ösztönös kétnyelvűség helyett a tudatos kétnyelvűség alakuljon ki. Somogyi Mátyás
