Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-22 / 21. szám
*r P * * Ferenc György: Piéta Méry Gábor felvétele Látogatóban Ferenc György fafaragónál Ferenc Györggyel úgy három- négy éve találkoztam először, amikor egy kerékpártúra alkalmával ó is elvetődött Gömörbe, pontosabban a szülőfalumba. Akkor, a nagy tolongásban (anyám udvara, de még a ház előtt az utca is, teli volt biciklikkel, némi felfordulást okozva a kis faluban) nem sok szót válthattunk, de megfogadtuk, ezentúl jobban odafigyelünk egymásra. Aztán megszaladt az idő, közben volt egy forradalom is, s csak nem bírtam elérni Nagyka- posra, ahol Gyuri él. Mígnem tavaly év vége felé nyugtalanító hírek jöttek róla: elvágta a kezét valamilyen fűrésszel, talán vésőt sem foghat többé. Még így is télutó lett belőle, mire nagy nehezen eljutottunk Kapósra, s ott tapicskoltunk tanácstalanul a sáros utcán, a háza előtt. Nem volt otthon. Azért csak bementünk az udvarba, hátha ott találjuk valahol a takaros, földszintes ház végében, ahol kirakatnyi ablak mögött a műtermét sejtettük. De csak a lírai rendetlenség: Mózes-fejek, vésők, gyalupad, fűrészek, fúrók mindenütt. S egyszer csak előkerült, krisztusi szakállá- val, logobó hajával, mintha várt volna bennünket. A hír igaz volt, mondja, de hál’ istennek, gyógyul a keze, s dolgozgat is már, egyre többet. Munkával gyógyítom, mondja elképedésemre, s mutatja bal karján a hatalmas forradást. Kassai kiállításomra készülök, árulja el, az Ipari évfordulójára kértek szobrokat. Talán tudod, ott végeztem én is. Hogy interjú? Akkor menjünk beljebb... (Folytatás az 5. oldalon) Magánvállalkozók adóssága: Javítani kell a szolgáltatásokat Magánszektor, illetve a belőle rövidült foglalkozási forma: maszek. Évtizedeken keresztül úgymond ismeretlen fogalmak a hazai gazdaságban. Nem kisebb dolognak, mint rendszerváltásnak kellett történnie ahhoz, hogy újra bekerüljenek a szótárunkba, és felfedezzük azt is, ami mögöttük rejlik. Mindennek azonban idestova immár két esztendeje, ezért nagyjából már felmérhető, mit adott a lakosságnak a magán- vállalkozások újbóli megjelenése, főleg a kereskedelem és a szolgáltatások területén. Az utca emberének tettük fel kérdéseinket: Mennyiben javult a faluban, városban, ahol él, az ellátás, a választék, a szolgáltatások színvonala? Hogyan győzi mindezt pénztárcával, hol vásárol szívesebben és miért? Végül: Mi az, ami még mindig hiányzik, illetve amiből lehetne több is? A megkérdezettek két járás összesen hat településének lakosai, a közepes nagyságú községtől a kisvároson keresztül egészen a járási székhelyig, s „kiválasztásuknál“ azt is szem előtt tartottuk, hogy mindkét nem, illetve minél több korosztály képviselve legyen. íme a válaszok és a vélemények: és nem is mindig a legszükségesebbekből. Ruhabutik például legalább négyszer annyi van, mint amennyi kellene, a legtöbbjükben ráadásul a Nyugaton kiselejtezett, úgy-ahogy rendbehozott holmit kínálják, méregdrágán. Közben nincs a városban egy rendes játéküzlet, de még rosz- szabb a helyzet a szolgáltatások terén. Kevés a tisztító, a mosoda, ezek úgy látszik, nem vonzóak a magánvállalkozók számára. Hogy anyagilag győzöm-e? Nézze - egyszerűen muszáj. Természetesen nem a luxuscikkekre gondolok; azokra nem csak a magamfajta nyugdíjasnak, hanem egy átlagos keresetű családnak sem telik. A mindennapi bevásárlásaimat pedig tulajdonképpen mindegy, hogy hol végzem, mert az árakban nincs akkora különbség. A magánkereskedőnél viszont általában nagyobb a választék. ALENA GRÁNEROVÁ Nagysalló — Én azt mondom, hogy nálunk egy kissé még rosszabb a helyzet, mint volt. Ami a legjobban hiányzik, az egy zöldséges. Szolgáltatásokból is elkelne néhány, mert mindössze egy órás van a faluban. Ami pedig az árakat illeti - ami kell, az kell, ott nincs mese, tartanom kell a lépést! Pedig nem könnyű; talán elég, ha csak annyit mondok, hogy a harmadik gyermekemmel vagyok gyermekgondozási szabadságon... (Folytatás a 2. oldalon) TANIS FERENC Udvard — Hatvankét éves nyugdíjas vagyok, és amennyire én látom, nálunk is van már mindenféle üzlet; igaz, Udvard egy csaknem hatezer lakosú falu. Hirtelenjében nem is tudnék olyasmit mondani, ami hiányzik. Illetve dehogynem: pénz nincs elég! Van minden, de drága, és az árak továbbra is csak kúsznak felfelé. Mi hasznunk akkor belőle? SURÁNYI MARGIT Érsekújvár-Természetesen javult az ellátás is, a választék is, de nem mindenből,
