Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-15 / 20. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla A holló és a vakond Egyszer a holló leszállt egy magas fára, hogy fészket rakjon. Alighogy munkához látott, a föld alól előmászott a vakond, és így szólt a hollóhoz:- Ne rakj fészket erre a fára, holló! Jön az első erősebb széllökés, és kidönti ezt a fát. A holló csak nevetett, és válaszul ezt károgta:- Vak vagy te, vakond barátom! Hát nem látod, hogy ez a fa a legmagasabb az egész környéken? A holló fészket rakott, és kiköltötte a fiókáit. De egyszer csak nagy szél kerekedett. A fa recsegett-ropogott, azután kidőlt. Odalett a hollófészek. Ismét előbújt a föld alól a vakond, és így szólt a hollóhoz:- Nem hallgattál a jó tanácsra, vaknak neveztél engem. Pedig én ástam a fa gyökereinél a földben, és én láttam, milyen korhadtak a gyökerek. Nem az a fontos, milyen magas a fa, hanem az, hogy milyen erősek a gyökerei. V. L. LELTÁR Az itt látható tárgyak többsége csak három- három ábrán található meg. Néhány tárgy azonban mind a négy képen szerepel. Melyek ezek? A régi szép időkben élt a dzsungelben egy elefánt. Ez az elefánt nagyon ön telt volt, és ha bármilyen erdei állattal találkozott, azonnal elkergette őket: dobogott a lábával, lengette az ormányát. Senkinek nem kegyelmezett, így az egész erdő rettegett tőle. Az elefánt napról napra kevélyebb lett. Egy alkalommal, amikor fontoskodva öntelten lépkedett a dzsungelben, észrevette, hogy az úton előtte, szabályos láncot alkotva, hangyacsapat vonul át. Feldühödött erre az elefánt: nem kétséges, hogy ezek a vakmerő hangyák őt akarják kigúnyolni!- Hé, ti semmirekellők! Hogy meritek elállni az utamat? Talán nem tudjátok, hogy ki vagyok én? Azt képzelitek, hogy csak úgy sétálhattok az ormányom előtt? Hiszen csak egyet dobbantok a lábammal, és végetek van!... Nem is sejtette az elefánt, hogy a pici hangyák méltóságteljesen és bátran felelnek:-Elefánt bátyó! Mi nagyon jól tudjuk, kik vagyunk, és ki vagy te. Mi még soha senkivel nem beszéltünk Megfejtés A május 1-jei számunkban közölt feladat megfejtése: hármat- a felső polcról balról a másodikat, felülről számítva a harmadik polcról balról az ötödiket és a földről balról a harmadikat. Nyertesek: Fedorás Ildikó, Királyhelmec; Újhelyi Mária, Léva; Rácz Sándor, Őrös; Szűri Szilvia, Dunamocs; Pém Zita, Somorja. másztak rá,-és ki a szemét, ki a fülét, ki pedig az ormányát csípte-marta. Vak volt már az elefánt a hangyaméregtől, zúgott a füle a szűnni nem akaró csípésektől. Az ormányát teljes erőből csapkodta, de ezzel a hangyáknak mit sem ártott. Az elefánt végül feladta a küzdelmet: kínjában a földön hempergett, üvöltött, jaj- veszékelt. Alapos leckét kapott a hangyáktól. Azóta az elefánt jobban fél tőlük, mint a fűztől, mesz- szire elkerüli őket. S mivel a hírek még a dzsungelben is futótűzként terjednek, az elefánt hússzor is meggondolja, mit mond, nehogy a hangyák fülébe jusson. De legjobban az éjszakától fél, hiszen mihelyt lehunyja a szemét, máris arról az átkozott napról álmodik. Csak úgy futkos a hideg a hátán ilyenkor. Juhász János fordítása Róbert Louis Stevenson Az én árnyékom Egy árnyékocskám van nekem, mely föl-le jár velem, de nem tudom, mi haszna van, és meg sem érthetem. Tetőtől talpig pont olyan, mint én vagyok, s előttem ugrik ágyba ő, ha az ágyba huppanok. Míg más gyerek, ahogy szokás, csak lassan, szépen nő, az árnyékom bizony fura, és másképpen tesz ő. Mint labda szökken néha, és tetőig ér feje, és néha oly picinyke lesz, mint senki, senki se. A játékhoz nem is konyít, sosem játszik velem, de ahhoz jól ért, mondhatom, bolonddá hogy tegyen. A sarkamban van szüntelen, mert gyáva kis legény, dadus mögé se bújtam úgy, mint ő bújik mögém. Egy reggel, pirkadás előtt fölkeltem jó korán, a harmat gyöngye csillogott boglárkák bársonyán; de az árnyék nem tartott velem: ez a hétalvó alak otthon maradt, és hortyogott a paplankám alatt. Fazekas Anna fordítása ilyen felfuvalkodottan. Hiába dicsekszel az erőddel, tudd meg, minket nem ijesztesz meg vele. Meghallotta az elefánt a merész és vakmerő választ, és alig akart hinni a fülének. Még inkább dühbe jött: trom(Vietnami mese) bitált egyet, hogy beleremegett az erdő, aztán gyerünk! A hangyákat péppé kell taposni! - gondolta. De bizony nem így történt. A hangyák szétfutottak, és az elefánt csak a puszta földet döngölte. Ezalatt a hangyák minden oldalról megrohamozták a lábait. FelJártas valamiben Igeképzö Vissza: figyel Doktor A lavór peremei Gramm Tőszámnév Dermedt Kiskorú Kristályos alkohol Határozói Szerencset hozó Élhetetlen ember Ausztriai város A Drina mellékfolyója Repülés - szlovákul Varróeszköz Alak - szlovákul Vasabroncs Nátrium Tonna Köztársaság fővárosa Kettős betű KikötőPatrícius család Genovában varos Japánban Kutrica Súlyarány röv. Kaftánban van! Garonne mel- lékfolyója Vissza: Pan Összevissza Igeképző Utónév Nyakprém Némán tákol! Becézett női név Hidrogén. Zoltán Valloné. Pakisztáni város Török nyelvű néptörzs Miklós. Kálmán Kálium Rádiusz A légnyomás mértékegysége Lőrincz László Névelő Hatvan évvel ezelőtt született Ml LOS FORMÁN Oscar-dí- jas filmrendező. Rejtvényünk fő soraiban hét filmalkotásának címe található. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Re- dakcia ÚJ SZÓ, Mar- tanovicova 25., 819 15 Bratislava) legkésőbb május 20- ig. A helyes megfejtők közül - sorsolással - hárman 300-300 korona pénzjutalomban részesülnek. A borítékra vagy levelezőlapra feltétlenül írják rá a „KERESZTREJTVÉNY" jeligét. A május 1-jén közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Az ígéret földje, Erjedések, Parasztok, Népítélet, Komédiásnő". 300 koronát nyertek: Farkas Margit, Csütörtök; Gálfi Csaba, Komárom; Kurdi Irén, Léva. 14 1992. V. 15.
