Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-15 / 20. szám

Szerkeszti: Tallósi Béla A holló és a vakond Egyszer a holló leszállt egy magas fára, hogy fészket rakjon. Alighogy munkához látott, a föld alól előmászott a vakond, és így szólt a hollóhoz:- Ne rakj fészket erre a fára, holló! Jön az első erősebb széllö­kés, és kidönti ezt a fát. A holló csak nevetett, és vála­szul ezt károgta:- Vak vagy te, vakond bará­tom! Hát nem látod, hogy ez a fa a legmagasabb az egész kör­nyéken? A holló fészket rakott, és ki­költötte a fiókáit. De egyszer csak nagy szél kerekedett. A fa recsegett-ropogott, azután ki­dőlt. Odalett a hollófészek. Ismét előbújt a föld alól a va­kond, és így szólt a hollóhoz:- Nem hallgattál a jó tanácsra, vaknak neveztél engem. Pedig én ástam a fa gyökereinél a föld­ben, és én láttam, milyen kor­hadtak a gyökerek. Nem az a fontos, milyen magas a fa, hanem az, hogy milyen erősek a gyökerei. V. L. LELTÁR Az itt látható tárgyak többsé­ge csak három- három ábrán ta­lálható meg. Né­hány tárgy azon­ban mind a négy képen szerepel. Melyek ezek? A régi szép időkben élt a dzsungelben egy elefánt. Ez az elefánt nagyon ön telt volt, és ha bármilyen erdei állattal találkozott, azonnal elkergette őket: do­bogott a lábával, lengette az ormányát. Senkinek nem ke­gyelmezett, így az egész erdő rettegett tőle. Az elefánt napról napra kevélyebb lett. Egy alkalommal, amikor fontoskodva öntelten lépke­dett a dzsungelben, észrevet­te, hogy az úton előtte, sza­bályos láncot alkotva, han­gyacsapat vonul át. Feldühö­dött erre az elefánt: nem két­séges, hogy ezek a vakmerő hangyák őt akarják kigú­nyolni!- Hé, ti semmirekellők! Hogy meritek elállni az uta­mat? Talán nem tudjátok, hogy ki vagyok én? Azt kép­zelitek, hogy csak úgy sétál­hattok az ormányom előtt? Hiszen csak egyet dobbantok a lábammal, és végetek van!... Nem is sejtette az elefánt, hogy a pici hangyák méltó­ságteljesen és bátran felel­nek:-Elefánt bátyó! Mi na­gyon jól tudjuk, kik vagyunk, és ki vagy te. Mi még soha senkivel nem beszéltünk Megfejtés A május 1-jei szá­munkban közölt feladat megfejtése: hármat- a felső polcról balról a másodikat, felülről szá­mítva a harmadik polcról balról az ötödiket és a földről balról a harmadi­kat. Nyertesek: Fedorás Ildikó, Királyhelmec; Új­helyi Mária, Léva; Rácz Sándor, Őrös; Szűri Szilvia, Dunamocs; Pém Zita, Somorja. másztak rá,-és ki a szemét, ki a fülét, ki pedig az ormányát csípte-marta. Vak volt már az elefánt a hangyaméregtől, zúgott a füle a szűnni nem akaró csípésektől. Az ormányát tel­jes erőből csapkodta, de ez­zel a hangyáknak mit sem ártott. Az elefánt végül feladta a küzdelmet: kínjában a föl­dön hempergett, üvöltött, jaj- veszékelt. Alapos leckét ka­pott a hangyáktól. Azóta az elefánt jobban fél tőlük, mint a fűztől, mesz- szire elkerüli őket. S mivel a hírek még a dzsungelben is futótűzként terjednek, az ele­fánt hússzor is meggondolja, mit mond, nehogy a hangyák fülébe jusson. De legjobban az éjszakától fél, hiszen mi­helyt lehunyja a szemét, már­is arról az átkozott napról álmodik. Csak úgy futkos a hideg a hátán ilyenkor. Juhász János fordítása Róbert Louis Stevenson Az én árnyékom Egy árnyékocskám van nekem, mely föl-le jár velem, de nem tudom, mi haszna van, és meg sem érthetem. Tetőtől talpig pont olyan, mint én vagyok, s előttem ugrik ágyba ő, ha az ágyba huppanok. Míg más gyerek, ahogy szokás, csak lassan, szépen nő, az árnyékom bizony fura, és másképpen tesz ő. Mint labda szökken néha, és tetőig ér feje, és néha oly picinyke lesz, mint senki, senki se. A játékhoz nem is konyít, sosem játszik velem, de ahhoz jól ért, mondhatom, bolonddá hogy tegyen. A sarkamban van szüntelen, mert gyáva kis legény, dadus mögé se bújtam úgy, mint ő bújik mögém. Egy reggel, pirkadás előtt fölkeltem jó korán, a harmat gyöngye csillogott boglárkák bársonyán; de az árnyék nem tartott velem: ez a hétalvó alak otthon maradt, és hortyogott a paplankám alatt. Fazekas Anna fordítása ilyen felfuvalkodottan. Hiába dicsekszel az erőddel, tudd meg, minket nem ijesztesz meg vele. Meghallotta az elefánt a merész és vakmerő választ, és alig akart hinni a fülének. Még inkább dühbe jött: trom­(Vietnami mese) bitált egyet, hogy belereme­gett az erdő, aztán gyerünk! A hangyákat péppé kell ta­posni! - gondolta. De bizony nem így tör­tént. A hangyák szétfutottak, és az elefánt csak a puszta földet döngölte. Ezalatt a hangyák minden oldalról megrohamozták a lábait. Fel­Jártas valamiben Igeképzö Vissza: figyel Doktor A lavór peremei Gramm Tőszámnév Dermedt Kiskorú Kristályos alkohol Határozói Szerencset hozó Élhetetlen ember Ausztriai város A Drina mel­lékfolyója Repülés - szlovákul Varró­eszköz Alak - szlovákul Vas­abroncs Nátrium Tonna Köztársaság fővárosa Kettős betű Kikötő­Patrícius család Genovában varos Japánban Kutrica Súlyarány röv. Kaftánban van! Garonne mel- lékfolyója Vissza: Pan Összevissza Igeképző Utónév Nyakprém Némán tákol! Becézett női név Hidrogén. Zoltán Valloné. Pakisztáni város Török nyelvű néptörzs Miklós. Kálmán Kálium Rádiusz A légnyo­más mér­tékegysége Lőrincz László Névelő Hatvan évvel eze­lőtt született Ml LOS FORMÁN Oscar-dí- jas filmrendező. Rejtvényünk fő sorai­ban hét filmalkotásá­nak címe található. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesz­tőségünk címére (Re- dakcia ÚJ SZÓ, Mar- tanovicova 25., 819 15 Bratislava) legkésőbb május 20- ig. A helyes megfej­tők közül - sorsolás­sal - hárman 300-300 korona pénzjutalomban ré­szesülnek. A boríték­ra vagy levelezőlapra feltétlenül írják rá a „KERESZTREJT­VÉNY" jeligét. A május 1-jén kö­zölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Az ígéret földje, Er­jedések, Parasztok, Népítélet, Komé­diásnő". 300 koronát nyer­tek: Farkas Margit, Csütörtök; Gálfi Csa­ba, Komárom; Kurdi Irén, Léva. 14 1992. V. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom