Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-15 / 20. szám
Uasárnap #• M r MIRŐL REGÉLNEK A „DALLOS FÜZETEK“? Ezerkilencszáztizennyolc őszén véget ért a világháború. Széthullott az ebből vesztesként kikerült, többnemzetiségü Osztrák-Magyar Monarchia. Károly királyt, az utolsó Habsburgot kiűzték Bécsból és kikiáltották az Osztrák Köztársaságot. Magyarország különálló köztársaság lett. Csak később alakult király nélküli „királysággá“. Létrejöttek az utódállamok. Köztük a Monarchia északi részéből a Csehszlovák Köztársaság, mégpedig az eddig szervesen a Monarchiához tartozó Cseh Királyságból, Morvaországból, mely addig Ausztria része volt, és Szlovákiából - a magyarlakta vidékek egy része vele együtt. A háborút követő forrongások után, 1921 -tői sorozták be az itt lakó magyarokat a Csehszlovák Hadseregbe. Csehszlovákiában akkor Európa egyik legfejlettebb demokratikus állam- rendszere alakult ki. A magyarok kisebbségi jogot kaptak. A sok hivatalos irat kétnyelvű (szlovák-magyar) volt. A katonakönyvek is. Békésebb évek következtek. A tényleges katonai szolgálat kétéves volt; 1930 táján csupán másfél éves. Az egészséges fiataloknak is csak kis hányadát sorozták be katonának. A bevonulás mindig október elsején volt. A magyar nemzetiségüeket szinte kivétel nélkül Csehországba és Morvaországba vitték katonának. Talán azért is, hogy jobban elsajátíthassák a cseh nyelvet, ha távolabbra kerülnek szülőföldjüktől. És biztonságosabbnak vélték, hogy fegyverrel a kezükben a csehszlovák-magyar határtól távol teljesítsenek szolgálatot. A legtöbben a húszas-harmincas években főleg Prágában, Terezinben, Litomericébep és Jose- fovban szolgáltak. A nyelvet tanulniuk kellett, de baráti, bajtársi alapon beilleszkedtek a cseh katonai és civil életbe. Többen rendfokozatot is elértek. A belőlük kikerült másodéves altisztek az újonc magyar ajkúak kiképzését anyanyelvükön is segítették. Az említett városban sok magyar nemzetiségű katona szolgált. így nemegyszer megesett - mesélték e sorok írójának többen is hogy a város utcáin menetelve, a katonák magyar katonanótákat énekeltek. A tiszteknek ez ellen semmi kifogásuk nem volt. A civilek pedig... Amikor rázendítették, hogy „Nyitva van a százados úr ablaka...“, bizony kinyíltak az ablakok, még az emeleteken is. Noha nem értették a szöveget, az ablakokból civilek, főleg lányok, virágokat lengetve integettek a katonáknak. Az írásunk címeként idézett régi katonanótának az is az érdekessége, hogy 1918 előtt ezt Így énekelték: „Messze van a nyíregyházi kaszárnya...“ A katonák leleményessége, ami beilleszkedésüket is tanúsította a cseh környezetbe, változtatta meg a nóta szövegét, arra a városra utalva, ahol éppen katonáskodtak. Hasonlóan változott egy ugyancsak régi katonanóta, amelynek eredeti szövege: ... Nem tehetek én róla, mert hervaszt Ferenc-Jóska, a budapesti hatos, harminchat ablakos honvéd kaszárnyában... Az új változatban így hangzott: ... nem tehetek én róla, mert hervaszt Republika, a prágai hetes, három emeletes, tüzér kaszárnyában... A fiatalság vidám életének, de olykor szerelmi bánatának megnyilvánulásait is kis füzetekben örökítette meg. Ezeket nálunk - a Palócföldön - tájnyelven „Dallos irkáknak" nevezték (két l-lel). A falvakban szinte minden lánynak, sok legénynek is volt ilyen füzete, néha több is. Ezekbe ismert nótákat, népdalokat, népballadákat, szerelmes versikéket másoltak le. Manapság még itt-ott fellelhetők az ötven-száz évvel ezelőtt teleírt füzetek. Nemcsak a tulajdonos, de a barátnők, legények bejegyzései is megtalálhatók bennük. Sok esetben a bejeqv- zök saját szerzeményekkel gazdagították tartalmukat. A többségükben kezdetleges versikék is a népköltészet értékei. Ilyen füzeteket írtak tele a szülőföldtől távol szolgáló katonák, így a magyar fiatalok is csehországi katonai szolgálatuk idején. E sorok írójának több évtizedes gyűjtése során sikerült néhány ilyen Csehországban vezetett „dallos irkát“ fellelnie. A következőkben két katona füzetéből válogattam szemelvényeket. Az egyik a Horvátiban született és élt Hornok Pál (már sajnos meghalt), a másik Csala Ferenc, ugyancsak Horvátiból, ö még él. Hornok Pál 1927-29-ben szolgált Terezinben. Csala Ferenc pedig 1932-34-ben Prágában és Litoméricében. Nem az ismert nótákból, hanem a füzet tulajdonosának vagy katonabarátjának saját szerzeményeiből válogattunk. E füzetekben cseh nyelvű bejegyzések is találhatók, katonabajtársaiktól. Magyar fiúk Terezinben Berukkoltunk Terezin várába, Sok magyar kislánynak hervadó babája. Itt kell nékünk fiúk, másfél évig lenni, Búval és bánattal az időt tölteni. Terezin várában nehéz az életünk, Nem tehetünk róla, bele kell törődnünk. Fél komisz a polcon, meg egy rozsdás sájka, Ilyen az életünk a terezini várban. Hej, barátaim! - Ha ti ezt tudnátok, Mennyit ázik-fázik a ti kollégátok? Elbujdosnátok ti a széles világba, Hogy ne kerüljetek Terezin várába. Katona litánia Köztársaság - irgalmazz minékünk, Katonaélet - kegyelmezz minékünk, Tisztelt elnökünk - hallgass meg minket, Prágában lakó Atyaúristen - hallgass meg minket. Pénzzel forgolódó Szentlélekisten - hallgass meg minket, Oh, szent pénzfizető - hallgass meg minket, Piros szoknyás zsidó lány - könyörögj érettünk, Oh, szent fogyasztás - a dohányt ne vedd el tőlünk. Oh, szent katonafegyház - ne végy be minket, Ments meg minket minden szenvedéstől, Kiváltképp a hamis, csúnya nemzetségtől, A menetgyakorlattól és ágyú cvicsittől, És ruhavizittől - ments meg Uram minket. Ments meg Uram, a reggeli púlhogyinkától, Koplalástól, szomjúságtól, s minden rossztól. Éhes, hosszú rukkolástól - szabadíts meg minket, A szombati rukkolástól - ments meg Uram minket. Most és mindörökké - Ámen! Az átköltött nótaszövegek és versikék nem remekművek. Ám az első köztársaságban katonáskodó magyar fiatalok életét tükrözik. Érződik az idegen nyelvi környezet hatása is. Ahol a rím úgy kívánta vagy egy-egy fogalomnak ném találták meg a magyar megfelelőjét, meghagyták a megmagyarosított cseh kifejezést. A füzetecskék sárguló lapjai így is egy korról tanúskodnak. Az idegenbe szakadt magyar fiatalok a cseh városok utcáin menetelve magyarul énekeltek. Vajon több mint fél évszázad után - azóta nyelvtörvénnyel gazdagodva - hogyan fogadná ezt mondjuk a szlovák városok lakossága? Tipary László 9 Közel fél évszázadon át Kárpátalja nálunk tabu-téma volt. Az utóbbi időben viszont gyakran foglalkozik vele a sajtó. A Lidové noviny című cseh napilapban Jan Rychlík közölt érdekes ismertetést róla, eleve eloszlatva azt a tévhitet, hogy lakosságának különösebb óhaja lenne a Csehszlovákiához való csatolása. Kárpátalja az első világháború előtt Magyarországhoz, utána Csehszlovákiához tartozott. A nemzetébresztök egy része a ruszinokat oroszoknak, másik része ukránoknak tekintette. Csak később keletkezett a harmadik, a kárpátaljai ruszin lakosságot önálló nemzetté nyilvánító irányzat. Kárpátalja Csehszlovákiához történő csatolásának gondolata Amerikában született, ahol a ruszin emigránsokból dr. Grigorij Zsatkovics vezetésével megalakult a nemzeti tanácsuk. Zsatkovics 1918-ban egyezett meg Ma- sarykkal arról, hogy Kárpátalja az új Csehszlovák Köztársaság keretében autonóm statútummal rendelkezzen. Nemzetiségi viszályok A tényleges csatlakozásra 1919-bena Magyar T anácsköztár- saság elleni katonai hadműveletek eredményeként került sor. Bár az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után három (magyar, orosz, ukrán beállítottságú) nemzeti tanács is alakult, mind a három beleegyezett, hogy csehszlovák katonaság szállja meg őket. Kárpátalja Csehszlovákiához történő autonóm területként csatolását nemzetközileg a Saint Ger- main-i egyezmény rögzítette. Ez a megállapodás kifejezésre jutott az 1920. évi alkotmányban, ám a csehszlovák kormány ezt a kötelezettségét nem teljesítette. Csehszlovákia vitathatatlanul sokat tett Kárpátalja kulturális és gazdasági fejlesztéséért. Általános, polgári, közép- és szakiskolák nyíltak anyanyelvi oktatással. Könyvtárak, művelődési intézmények létesültek és megkezdődött az írástudatlanság felszámolása. 1919-ben még a lakosság 67 százaléka vólt írástudatlan. Ám e keleti országrész gazdasági helyzete a két évtizeden át katasztrofális volt. (Erről szólt Fábry Zoltán: Az éhség legendája című műve.) A nagy gazdasági válság (1929- 1934) itt különösen éreztette hatását. A kárpátaljai viszonyokat tovább bonyolították az orosz és az ukrán orientáltságú csoportok közötti viszályok. Harmadikként jelentkeztek a ruszinok is, akik egyre erőteljesebben követelték az ígért autonómiát. Az 1938. évi müncheni döntés után a szlovák autonómiát követően Kárpátalja is elnyerte ezt a statútumot. A későbbi bécsi döntés után azonban Kárpátalja egy részét is visszacsatolták Magyarországhoz, majd 1939. március 14- én a magyar hadsereg megkezdte Kárpátalja teljes megszállását. A csehszlovák egységek ellenállását megtörve a hadműveletek négy nap alatt be is fejeződtek. Magyarország részeként korlátozott kulturális autonómiát élvezett. Kényszerhelyzetben Kárpátalja Szovjetunióhoz való csatolásának körülményeiről mind- mindmáig keveset tudunk. Bizonyára a szovjet levéltárak anyagai erre is fényt derítenek, ha majd hozzáférhetővé válnak. Tény az, hogy a Szovjetunió a második világháború idején elismerte Csehszlovákia München előtti határait. Ennek értelmében a háború után Kárpátalja is a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott volna. A szovjet hadsereg a németek kiűzése után az oda érkező csehszlovák képviselet munkáját mindenben akadályozta. A szovjet hivatalok erős kampányt indítottak Kárpátalja Ukrajnához, tehát a Szovjetunióhoz való csatolásáért. Erről azután 1944. február 26-án Kárpát-Ukrajna nemzeti bizottságainak első kongresszusa döntött Munkácson. A csehszlovák képviseletet azután kiutasították Kárpátaljáról. Eduard Benes köztársasági elnök bizonyos feltételekkel már korábban hajlandó volt lemondani Kárpátaljáról, csak kereste a megfelelő formát. A csehszlovák -szovjet megállapodást 1945. június 29-én írták alá- Ennek értelmében a cseh és szlovák nemzetiségű személyek, valamint a orosz és ukrán nemzetiségű csehszlovák állampolgárok, akik a háború idején a csehszlovák hadseregben szolgáltak, megőrizhették csehszlovák állampolgárságukat és vagyonukkal áttelepülhettek Csehszlovákiába. Ezzel szemben a Szlovákiában, Cseh- és Morvaországban élő orosz és ukrán nemzetiségű személyek kérhettek szovjet állampolgárságot és áttelepülhettek Kárpátaljára. A lakosság fél százaléka Az utóbbi időben egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés, hogy ez az egyezmény érvénytelen, mert az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek nem volt joga a határok megváltoztatásáról dönteni. Tény viszont, hogy az Ideiglenes Nemzet- gyűlésben 1945. november 11-én lezajlott szavazás már csak a meglevő állapotot szentesítette, amin a képviselők már semmit se változtathattak. Viszont a jogászok szerint az Ideiglenes Nemzetgyűlés módosíthatta az alkotmányt, így a határok megváltoztatásáról is dönthetett. A cikk szerzőjének megállapítása szerint tévhit az, hogy a jelenlegi Kárpátalja lakosságának többsége a köztársaságunkhoz való csatolást igényli. Kárpátaljának (12 000 m2) visszacsatolása számunkra se jelentene előnyt. Az ottani katasztrofális gazdasági viszonyok milliárdos befektetéseket igényelnének, ugyanakkor tovább bonyolódnának az amúgyis feszült nemzetiségi kapcsolatok. Pavol Demes, a nemzetközi kapcsolatok szlovák minisztere április végén tett látogatást Kárpátalján, ahol találkozott az ott élő szlovák kisebbség képviselőivel. E területen mintegy hetven nemzetiség él, legnagyobb számban a magyarok. A szlovákok a volt Kárpátalja egy és negyed milliós lakosságának mindössze fél százalékát teszik ki. Egyetlen szlovák iskolájuk sincs. A miniszter látogatása a sajtó szerint a szlovák kormánynak azt a szándékát tükrözi, hogy e helyzet javulását, valamint Kelet-Szlovákia és Kárpátalja együttműködését elősegítse. <-al-) Lubomír Vanék rajza 1992. V. 15. Mire felnőnek, talán már katonára se lesz szükség... Méry Gábor felvétele | 1 VA ï^M 111 ■ ^ 1 ííVhWñ
