Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-08 / 19. szám
♦ lett. A lengyel 1956-os októberben, amikor a rendszer megingott, Gwiazda sorkatona volt.- Két hétre átvettük a parancsnokságot, a tiszteket nem engedtük be a laktanyába. Még nem működik a kapitalizmus ■m Michael Siegert lengyelországi riportja az Ausztriában megjelenő Profilban Lengyelországból még nem vonultak ki teljesen az ott állomásozó „szovjet“ csapatok. Távozásuk a megegyezések ütemében folyik. (A CSTK felvétele) LEHANGOLÓ BENYOMÁSOK Az új Lengyelországnak sok arca van. Láttam csüggedt tőzsdése- ket, vagány tolvajokat, zavart rendőröket, kallódó forradalmárokat, pincéreket, akiknek zsebében ka- viárkonzervek vannak, liberális és nemzeti képviselőket, lehangolt újságírókat, szemérmetlen taxisofőröket. És mindenütt narancsot és banánt, borsos áron. Kétségtelenül lengyel volt az a négy borostás gazember, aki a varsói főpályaudvaron álló gdanski vonatban közrefogott és addig lökdösött ide-oda, míg egyiküknek sikerült kihalásznia a tárcámat. A fülkében egy nyugdíjas vigasztalásul elmesélte háborús élményeit a németekkel és az oroszokkal; nem zavarta, hogy nem értem a lengyel beszédet. A vasúti rendőr, szintén lengyel, a szombat estéjét arra áldozta, hogy egy hideg és üres irodahelyiségben, az ősrégi írógépen jegyzőkönyveket kopogtasson le. Ahol azelőtt a szigorú tekintély megfélemlítette a nyugati polgárt, most baráti érdeklődés mutatkozik.- A demokráciában senkit sem zárnak be - magyarázta egy másik rendőr, az üres fogdára pillantva. A varsói szállodák, amelyek egyidejűleg lengyel állami és nyugati magántulajdonban vannak, a világpiaci ár kétszeresét követelik dollárban. A gdanski vendégfogadók pedig olyanok, mint a legeldugottabb szovjet vidéki porfészekben. A lift elakad, megjelenik valaki csavarhúzóval, kifeszíti az ajtót, és - szótlanul babrálva a kapcsolótáblán - újra megindítja a nyikorgó liftet. A portás sandán nevet, mintha nyitva lenne a sliccem. Az étteremben egy pincér kaviárkonzervet varázsol elő, hogy magánüzletet kössön - ugyanolyan mozdulattal, mint a moszkvai Koszmosz Szállodában. TŐZSDEÓVODA így képzelem el a húszas évek Kelet-Európáját. A mai Lengyel- ország: időutazás vissza Stefan Zweighez és Joseph Rothhoz. Téli estén a gyenge utcai világítás egy filmkulissza történelmi patinájával ruházza fel Varsót. A részegek belevesznek a kapuk árnyékába, és az óváros - amelyet a háború után fáradságos munkával építettek újjá - középkori hangulatú, zegzugos útvesztő. A sötétben egy nyugati fogyasztói kultúra első kirakatai vonzzák a fényre vágyó szemet. A szürke nappali fényben a Fehér Ház, a pártközpont nyomasztó kőépülete is szürkének látszik. Az előcsarnokban, ahol azelőtt egy tábla a központi bizottság osztályait sorolta fel, most csupa bank szerepel. Ott van az osztrák Cre- dit-Anstalt is, amely a legfelső emeleten üvegfallal sáncolta el magát. Lent, a lift előtt, három bronzból öntött munkás tétován nyújtja öklét a levegőbe. Ami akkor hamis volt, ma a lengyel szakszervezeti mozgalom beszédes jelképe. A politikai bizottság egykori üléstermében most zsúrfiúk forgolódnak a parketten, eltáncolják az első posztkommunista tőzsde árfolyamait. Közöttük egy szürke öltönyös, kis ember 35 évével már idősnek látszik. Justin Konieczny- nek, a Sziléziai Bank brókerének 5000 schillinget kellett letennie az asztalra, hogy itt táncolhasson. De ebben a tőzsdeóvodában csak kilenc értékpapír forog, a napi forgalom 10 millió schilling, ami a nyugati tőzsdéken szinte csak uzsonnapénz.- A legtöbb részvény árfolyama csökken - közli Konieczny szárazon, és leül zölden világító számítógépe elé, amely egy a tíz közül a falnál. Azután, a többi tőzsdejátékossal együtt, beteszi a floppylemezt, hogy megtudja a mai Mono- poly-játék induló értékeit. ELKESEREDETT VETERÁN Lengyelországban a kapitalizmus még nem vetette meg igazán a lábát - állapítja meg az őszes szakállú, ideges arcú, sovány mérnök a gdanski bérház legfelső emeletén levő, kicsiny lakásában.- Csak seftelőink vannak, akik semmit sem termelnek - erősíti meg a felesége, és a sarokba állítja a porszívót. Andrzej és Joanna Gwiazda a lengyel földalatti mozgalom veteránjai. Mint a hetvenes években, most is röpcédulákat írnak, és a munkások kezébe nyomják. A végén hét aláírás áll a címmel együtt - annak idején a hetedik egy bizonyos Lech Walesa volt, jelenleg államelnök. A Nobel-békedíjas politikus a memoárjaiból egy villát vehetett szülővárosában. Harcostársának, Gwiazdának emlékiratait, egy vékony brosúrát, még sehol sem fordították le. Az 56 éves férfi ma is a kétszobás lakásban él, amely tele van zsúfolva bútorokkal, könyvekkel és barkácsholmival. Trafók, voltmérők, balta, deszka és csavarok hevernek szanaszét. Büszkén mutatja be az elfordítható fiókokat, amelyeket az utóbbi napokban barkácsolt. („Csak ha szabadságon vagy betegállományban vagyok“). Gwiazda már ötéves korában bekerült a történelem sodrába. Anyjával és nagyanyjával elhurcolták Kazahsztánba, ott voltak hat évig. Kelet-Lengyelország megszállása után Sztálin kétmillió lakost deportáltatott. A volgai németeket is Közép-Ázsiába vitték.- Ott olyan szolidaritás volt, mint a foglyok között a börtönben. A választóvonal az volt: ki kommunista, ki nem. Az oroszok, a kirgizek, a tatárok, a németek és a lengyelek együtt örültek, amikor Hitler 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót. Odahaza aztán minden világos Az 1980. augusztusi nagy gdanski sztrájk idején mi.megfigyelők Gwiazdát láttuk az igazi mozgatóerőnek. Walesa állt elöl a színpadon, de ügyetlenkedett. Augusztus 16-án lefújta a sztrájkot. Gwiazda fel-alá rohangált a városban, üzemközi sztrájkbizottságot szervezett, s megmentette a sztrájkot. UTÓPISTA KOMMUNIZMUS UTÁN UTÓPISTA KAPITALIZMUS? Amikor ma Gwiazdáéknál a nagy elnök kerül szóba, egy fiatal hajógyári munkás felmordul:- A volt alelnök elkeseredése határtalan. A lengyel történelem sorsdöntő napjaiban mindig sorompóba állt, a történelem azonban mindig névtelenségbe taszította. Legutóbb 1988-ban, amikor azt a sztrájkot vezette Gdanskban, amely legyőzte a szükségállapotot és a kommunistákat. Gwiazda előveszi az 1978-as régi névsort: „A tengerparti munkások szabad szakszervezete“. Most korábbi barátainak és tanácsadóinak kormánya ellen harcol. Gwiazda már a hetvenes évek közepén a varsói értelmiségi KOR bizottság és a Balti-tenger menti munkások összekötője volt. Ma újra mérnök az Elmor gyárban, amely villamos felszereléseket szállít a hajógyárnak. Háromszáz híve január 19-én a hajógyár kapuja előtti három kereszt alatt tüntetett az energiaár emelése ellen. Ilyeneket kiáltoztak: „Le a tolvajokkal!“ „Szolidaritás = komcsik“, „Le a kommunizmussal, le Walesával!“ A Szolidaritás épülete előtt később a „Gwiazda! Gwiazda!“ szavalókórus is felhangzott. A Gwiazda szűk lakásán összegyűlt fiatalok azonban mást is tudnak mesélni a tüntetésről, fázós ujjaik között forgatva a forró teáspoharat: egyes szónokok azt mondták, hogy a zsidók tehetnek a nyomorról, és Walesát félrevezették az értelmiségiek. A társaság rendőrségi provokatöröknek tartja őket. Mint azelőtt, az új Államvédelmi Hivatal ügynökei állítólag most is beszivárognak közéjük, lehallgatják a telefonjukat. Ha a munkások nem volnának annyira csalódottak vezetőik árulása miatt, véli Gwiazda, akkor már régen fellázadtak volna. De mi a garancia - kérdezik tőle minduntalan -, hogy most nem ugyanúgy lesz? így hát zúgolódva elviselik az új kapitalizmus igáját.- Nekünk szegényeknek kell lennünk - mondja Gwiazda hogy a kapitalistáknak pénzük legyen. Mint azelőtt a kommunizmust, most a kapitalizmust propagálják, mint utópiát, amelyért áldozatot kell hoznunk. A KERESET HÁROMNEGYEDE ÉLELMISZERRE MEGY A gdanski hajógyár kapuján, amelyről Lenin neve már régen eltűnt, kartontábla lóg, rajta ez a szó: Sztrájkkészültség. A kapu mellett márványemlékkövek sorakoznak, a korábbi munkásharcokban agyonlőtt áldozatok neveivel.- Kár, hogy Gwiazda már nincs nálunk - mondja Karol Guzikie- wicz, az üzemi tanács tagja, akit Szolidaritás-irodájában videofilmplakátok vesznek körül, itt kölcsönöznek kazettákat a tagoknak (Farkasokkal táncoló). 1988-ban ő is ott állt a mérnökkel a barikádon. Gwiazda tavaly újra megpróbálta, de csak az egészen fiatalok követték, a hajógyárban nem lett sztrájk.- Most ellenőrzötten kell sztrájkolnunk, különben a munkások vadsztrájkokat kezdenek, és ez anarchiához vezet - jelenti ki a 28 éves szakszervezeti harcos, a Szolidaritás új nemzedékének tagja. A közelmúltban egy órán át meg is tették. Ha Walesa ellátogat régi üzemébe, ahol annak idején a villamos targoncákat szerelte — legutóbb karácsony előtt járt itt - akkor „szócsaták“ vannak. De azért:- Mi még mindig támogatjuk.- Őt sohasem tudják megvásárolni - véli Marian Moczko művezető, egy 56 éves, izmos munkás, aki körül szikrák szállnak az omladozó szerelőcsarnokban. A hétgyermekes apa, akit a szükségállapot idején internáltak, mindennap legalább két túlórát teljesít csörömpölő, csikorgó fémlemezei között:- Az egész életemet a hajógyárban töltöm! Négymillió zlotyt (4000 schillinget) keres, és ezzel már krőzus. 44 éves villanyszerelő kollégája, Mieczyslaw Bartosz decemberben csak 2000 schillingnyi bért kapott.- A háromnegyede rámegy az ennivalóra! A kollektíva már megszerezte a részvények 13 százalékát, „de osztalékot még nem láttunk“. Mégis több részvényt akarnak. A fényképhez a megmaradt karácsonyfa előtt Moczko leveti a második kék zubbonyát, amelyet a hideg ellen visel. Szidja a kommunistákat, akik a hajógyár területén textilüzletet nyitottak, és különben is ők vannak minden magáncég mögött, amely nem fizet adót, és így jobb béreket adhat a munkásainak.- Gwiazdának igaza van: ha nem valósítjuk meg a programunkat, tömeges tiltakozás lesz - ismeri el Lech Mazewski liberális képviselő. A 37 éves, izzó szemű alkotmányjogász hevesen hadonászik a kávéházi asztal mellett. Szenvedélyesen szidja a politikai játékot, amelyben a politikusok a 30 parlamenti pártot szakadásokon és új kombinációkon át kormányképes többségbe igyekeznek rendezni. Walesának kényszerítenie kellene a szejmet, „hogy hatalmából leadjon valamit, egy erősebb elnöki tisztség javára.“ Ez „egyfajta felvilágosult abszolutizmus“ lenne. Mazewski felsóhajt:- Lengyelország politikai osztályának vagy sikerül működő kapitalizmust létrehoznia, vagy el fog pusztulni. 1992. V. 8. Walesa, az ellenzéki szakszervezeti vezérből lett elnök, súlyos gondokkal küzd
