Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 2. szám

A második világháború miatt elmaradt az 1940-ben Sapporóba, majd 1944-ben Cortina’d Ampezzóba ter­vezett téli seregszemle. Ti­zenkét esztendeig hallgat­tak az olimpiai harsonák, hogy 1948-ban a svájci St. Moritzban (már másod­szor) újra felcsendüljenek az ismert dallamok. A ki­zárt németek és japánok nélkül is 28 ország 710 sportolója indult, miután Ausztrália egyetlen képvi­selője még a megnyitó előtt a lábát törte. 1. EGY KIVÉTEL. Tizenkét év alatt teljesen kicserélődött a me­zőny, nem véletlen hát, hogy a pontversenyben azok az or­szágok kerültek a legrangosabb helyekre, amelyeket elkerült a háború. Az egyre népszerűbb alpesi számok most már nem­csak összetett versenyek formá­jában, hanem önállóan is mű­sorra kerültek. Az elképesztően nehéz pályákon két arany- és egy bronzérmével a francia OREILLER lett a legeredmé­nyesebb férfiversenyző. Oreiller annyira a gyorsaság megszál­lottja volt, hogy később autóver­senyzéssel próbálkozott, és 1962-ben a sebesség áldozata lett. A női számokban az esé­lyes osztrák és svájci síelőket a tengerentúlról érte meglepe­tés: a 29 esztendős GRETHEN FRASER asszony megnyerte a műlesiklást. Olaszország első „jeges“ aranyérmét NINO BIB- BIA szerezte skeletonban; azaz a hason fekve kormányzott, 50 kilogramm súlyú acélszánkók küzdelmében. Említettük, 1948-ban telje­sen kicserélődött a mezőny. Egy kivétellel: BIRGER RUUD. Már 37. évét taposta, de be akarta bizonyítani, 12 eszten­dő után is képes aranyérmet nyerni. Szorgalmasan készült, ám nem sokkal a játékok kez­dete előtt megsérült és csak a norvég csapat vezetőjeként utazhatott St. Moritzba. Egy napig „vezetett“, tovább nem bírta. Újra felcsatolta a sílécet, egyszer-kétszer nekirugasz­kodott, hogy aztán saját fele­lősségére elinduljon a verse­nyen. És Ruud elkápráztatta a nézőket: síugrásáért (64 és 67 m) ezüstérmet kapott - 12 évi szünet, sérülés és hiányos felkészülés után! Vannak a téli játékok történetében nagyobb győztesek, káprázatosabb eredmények, de Birger Ruud mai szemmel nézve szinte hi­hetetlen dolgot vitt véghez 44 esztendővel ezelőtt. Ezért tar­tozik a fehér játékok hősei közé. Az amerikai és az európai műkorcsolyázók hosszabb szü­net után találkoztak egymással, s a „randevú“ a tengerentúliak nagy fölényét hozta. Kitűnt kö­zülük a 19 esztendős RICHARD BUTTON, akinek akrobatikus szabadkorcsolyázása (ülőfor­gás) élményszámba ment. A SZÉP JEANETTE ALTWEG (ANGOL) NYERTE OSLÓBAN A NŐI MÜKORCSO- LYÁZÁST A korongozók ugyan tisztel­ték mesterüket, de a kapitány­ra hallgattak. Erőltették hát a támadásokat, aminek az lett az eredménye, hogy felesle­ges gólokat kaptak. Kanadá­val ugyan 0:0-ra játszottak, de mivel rosszabb volt a gólará­nyuk, csak másodikok lettek. Kanada visszaszerezte első­ségét. Az ezüstérmesek: Bou- zek, A. Bubník, Drobny, Haj- ny, Jarkovsky, Konopásek, Modry, Pokorny, Rozinák, Slá- ma, Stibor, Stovík, Tróják, Trousílek, O. Zábrodsky, V. Zábrodsky. Magyarország sportolói 1948-ban érték el a legtöbb he­lyezést. Az állandó havazásban futott páros műkorcsolyázásban a Király-Kékessy pár ezüstér­met nyert, Király egyéniben ne­gyedik lett. Nagy meglepetés volt a gyorskorcsolyázó Pajor, aki az északiak közé ékelődve a negyedik helyet szerezte meg. Bár a St. Moritz-i olimpia színvonalas versenyeivel jól sikerült, a reklám- és az üzlet­szellem állandó, szinte bántó megnyilvánulásai miatt a kül­földiek nem is ok nélkül be­széltek és írtak ironikusan „szálloda-olimpiáról“. 2. MEGÁLLT A FORGALOM. 1952-ben először fordult elő, hogy téli olimpiát fővárosban rendeztek. A norvégok sport- szeretete és hozzáértése bámu­latos volt, alapos előkészítéssel nagyszerű feltételeket biztosí­tottak az oslói játékoknak. Ott, ahol a síelés nemzeti sport, ott, ahol a sízés Mekkája (Holmen- kollen) csak pár kilométerre van a fővárostól, a nézők hosszú sorokban kígyóztak a versenyek színyhelyére. És a síugrás nap­ján Oslóban megállt a forgalom: százötvenezren tartottak a Hol- menkollen-sánc felé. De a sífu­tóversenyeket is tíz- és tízezrek szurkolták végig. így nem is cso­da, hogy az oslói téli randevú­EZA PLAKÁT HÍVTA A VILÁG SPOR­TOLÓIT A 44 ÉVVEL EZELŐTTI TÉLI OLIMPIÁRA zói mellé „testőröket“ állított és biztonságos védöjátékra kérte védenceit St. Moritzban is. Csakhogy a hokisok nem mindenben hallgattak edző­jükre. Ki is tört a „béke“ Buckna és Viliam Zábrodsky között, mert a csapatkapitány a nyílt támadójáték híve volt. A négy év múlva is győztes Button új iskolát nyitott a sportág történetében. BUCKNA KONTRA CSA­PAT. Csehszlovákia jégko­rongcsapata még sosem állt olyan közel az elsőséghez, mint 1948-ban. Az egy évvel korábban világbajnokságot nyert válogatott (Kanada nem indult) fokozatosan lépte le el­lenfeleit. Az utolsó ellenfél Kanada volt, amely szintén „sepregetett“ a jégen. A cseh­szlovák válogatottat a szlovák származású Matej Buckna irá­nyította, aki az USA-ba vándo­rolt szülök gyermeke volt; 1933-ban jött Csehszlovákiá­ba (az LTC Prága meghívásá­ra) és a háború után újra visz- szatért. Vezetésével nyert vb- aranyat a csapat, s irányításá­val játszott először előre meg­szabott taktika szerint: az el­lenfél veszélyesebb korongo­FEJEZETEK A FEHÉR OLIMPIÁK TÖRTÉNETÉBŐL (2.) SKY COMPUTER 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099 nak több mint félmilüó fizető né­zője volt; pedig nem ingyen ad­ták a jegyeket... Igazi sportszellem kísérte a játékokat, csupán az ameri­kai korongozók sportszerűt­len, durva viselkedése keltett felháborodást. Hallatlanul brutálisan játszottak, tüntetett ellenük a közönség, és ők még közéjük is „kikorcsolyáz­tak“, hogy megkérdezzék tő­lük, „mit mondtál az anyám­ra?...“ Aztán ütöttek. Jobbra is, balra is. Ha már a hokinál tartunk: a kanadaiak Oslóban szerezték hatodik és egyben utolsó olimpiai elsőségüket. Két évvel később 7:2-es ka­tasztrofális vereséget szen­vedtek a világbajnokságon Bobrovéktól, és azóta nem tudják megérinteni az olimpiai aranyat. Csehszlovákia a kilenctagú mezőnyben előbb 1:4-re kika­pott Kanadától, majd 3:6-ra az Egyesült Államoktól. A többi ta­lálkozón győzött, így például Svédország ellen is (4:0). A vég- elszámolásnál azonban csak ugyanannyi pontot mutathatott A KEMÉNY ÖREG SÍFUTÓK EGYIKE. A FINN VEIKKO HAKULINEN (Archív-felv.) fel, mint a svédek, így a szabá­lyok értelmében új mérkőzést kellett játszania az északiakkal a bronzéremért. Már 3:0-ra ve­zetett, mégis 3:5-re kikapott... SÚLYOS BOBSZEMÉLY­ZET. A második világháborút követő évek a boblegénység végletes testsúlygyarapodá­sát hozták. Rájöttek egy fizikai alaptételre: minél súlyosabb a személyzet, annál gyorsabb a bob. Ebből aztán fura esetek származtak. Például, hogy az amerikaiak leszállás nélkül akartak New Yorkból London­ba, majd Oslóba repülni. A lé­gitársaság azonban nem szá­molt az amerikai bobverseny­zők testsúlyával, így emiatt még egy leszállást kellett be­iktatni. Ezek után a németek nyerték az oslói aranyakat. Nem véletlenül. A kettes bob legénysége 236,6 kilogram­mot nyomott, a négyes össz­súlya 472,5 kilogramm volt. Természetesen bob nélkül. Jött hát az új szabály: azóta a kettes bob legénységének felső súlyhatára 200, a négye­sé 410 kilogramm. Negyven évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a lejtőn is teremhet babér a síkon nőtt skandinávok- nak. A csodálatosan laza, tán­cos mozgású THOMAS ERIK­SEN nagyszerű teljesítménnyel nyerte az óriásműlesiklást. Ez az olimpia egyébként a nagy bemutatkozások olimpiája volt, mert pár nappal később egy kre­ol bőrű legény állt a világ tetején. ZENO COLO érdekes jelenség­re hívta fel a figyelmet a lesiklás­BIRGER RUUD 1932-BEN SZEREZTE ELSŐ ARANYÉRMÉT A SÍUGRÁSBAN. NÉGY ESZTENDŐ MÚLVA A LESIK­LÁST IS MEGNYERTE ÉS 1948-BAN(!) EZÜSTÉREMMEL BÚCSÚZOTT, SÍUG­RÁSBAN LETT MÁSODIK. bán szerzett győzelmével: hogy tulajdonképpen Itália is alpesi országnak számít. Ki hitte volna... De oda kellett figyelni AND­REA LAWRENCE-RE is, Ame­rika mutatkozott be az alpesi számok dobogóján. A húsz- esztendős lány megnyerte a mű- és az óriásműlesiklást, és apró szőke copfjai az új „csóvatechnika“ ritmusával röpdöstek utána a zászlók kö­zött. A gyorskorcsolyázás forra­dalma az oslói olimpián követ­kezett be. A Bislet-stadionban a nézők tízezrei hazai sikernek tapsolhattak. HJALMAR AN­DERSEN három számot nyert, 10 ezer méteren kerek huszonöt másodpercet vert az ezüstér­mesre. Ekkor már az atlétika professzorai kidolgozták és rög­zítették tudományos módszerei­ket, a gyorskorcsolyázók életé­be is bevonult az intervall- edzés. A sífutóknál pedig egy törvényszerűség állapítható meg az 1952-es olimpia kezde­tével. Mégpedig az, hogy a ke­gyetlen téli hosszútávok történe­te bizonyos fokig a kemény öreg versenyzők története. VEIKKO HAKULINEN 27 éves korában nyerte első aranyát Oslóban, négy évre rá a másodikat, újabb négy esztendő múlva a harma­dikat és még 39 éves korában is ott nyüzsgött Innsbruck fősze­replői között. Norvégia a nem hivatalos pontversenyben visszasze­rezte elsőségét: 1. Norvégia 104,5 (7-3-6), 2. USA 77,5 (4-6-1), 3. Finnország 63 (3-4-2), 4. Ausztria 54 (2-4-2), 5. NSZK 41,5 (3-2-2), 6. Svéd­ország 29,5 (0-0-4). Magyar siker Oslóban is a műkorcso­lyázásban született, de csak a párosban. A korábban még helyezetten NAGY TESTVÉR­PÁR kitűnő futással lett har­madik és folytatta a sportág szép magyar hagyományait. Csehszlovákiát a 17 hokison kívül még öt síelő képviselte, de csak a korongozók értek el pontot érő helyezést (negye­dik hely). Tomi Vince i/asömap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja a Slovakopress állami vállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság ® 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsllka László ® 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf S 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, sportrovat: ® 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Slovakopress állami vállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, ® 586-07. Készül a Danublaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviéova 21. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25, 8. emelet, ® 551 29, 210/4455. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom