Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-01 / 18. szám

A MUSKÁTLI TÖVEIT KÖZÖNSÉ­GES KERTI FÖLDBE, EGYMÁSTÓL 25-30 CM TŐTÁVOLSÁGRA ÜL­TESSÜK. A MELEG NYÁRI IDŐ­SZAKBAN LEHETŐLEG A REGGE­LI ÓRÁKBAN ÖNTÖZZÜK. A DÚS VIRÁGZÁSHOZ TÁPANYAGUTÁN­PÓTLÁSRA VAN SZÜKSÉGE, EZÉRT ÖNTÖZŐVIZÉBE HETENTE KEVERJÜNK - 0,02 %-OS TÖ­MÉNYSÉGBEN - WUXALT. Az eddigi megfigyelések sze­rint május első hetének közép- hőmérsékleti viszonyai a követ­kezőképpen alakultak: az átla­gos 14,2, a maximális 21,2, a mi­nimális 7,9 Celsius-fok. Pünkösd havának 4. napján a Flóriánok ünnepük névnapju­kat. Névadójuk Szent Flórián, a tűzoltók és kéményseprők vé­dőszentje. Régente sok helyütt május 2-án vetették az uborkát, 6-án a hüvelyeseket (Babevő János napja). A gyümölcsösben lássunk hozzá a tavaly kihordott talajta­karó anyagok pótlásához, felújí­tásához. A fák körüli tányérok­ban lazítsuk fel a földet. Kevés csapadék esetén öntözzük meg jól a fiatal csemetéket. A jövő héten már itt lesznek a „fa­gyosszentek“. Készüljünk fel fo­gadásukra! A már korábban is említett kártevők és kórokozók mellett a körtefákon megkezdőd­het a hajtáshervasztó körteda­rázs, málnán a málnagubacs- szúnyog, szilván, ringlón a szilvamoly, az almán és a körtén a polos- kaszagű darazsak kártétele. A kártékony rovarok ellen Metation 50 EC-vel, Bi 58-cal permetezzünk. Az insekticidekbegombaölöszert, Fundazol 50 WP-t, Dithane M 45-t, Orthocidot is tehetünk. Az almá­nál a lisztharmat ellen Thiovitet, Karathane FN 57-et használjunk. A szamóca öntözővizéhez 10 liter/gramm arányban keverjünk kálium-permanganátot. Ennek növényvédő és nyomelem-utánpótló hatása is van. A kálium-permanganátos öntözést a hónap folyamán még egyszer ismételjük meg. A „biokertészek“ szerint a permanga- nátos kezelés az őszibarackfákat megvédi a levélfodrosodástól, a köszmétét pedig a lisztharmatfertözéstöl. A szőlőben eljött a zöldmetszés és a zöldrefás oltás ideje. Ha a hajtások már elérték a 20-25 cm-es hosszúságot, akkor a hajtásvá­logatáshoz is hozzáláthatunk. A fóliasátorban nevelt paprikánál ügyeljünk a megfelelő öntözésre. Ha a növény lombja haragoszöld, vízhiányban, ha sárgászöld, túlöntözésben szenved. Fűtött fóliasátorban növelhetjük a paradi­csom vizadagját. Szedhetjük a fólia alatt termelt sárgadinnyét, a fehér paprikafajtákat, szabad földön a korai burgonyát, a spárgasípokat. Megkezdődhet a hosszú tenyészidejű, savanyításra szánt káposz­tafélék (50 x 50-60 cm távolságra), a kelkáposzta (40-50x50), kara­lábé (30-40x40), a karfiol (60x60-80) ültetése. Ezeket a növényeket a tenyészidöszak alatt kétszer - négyzetméterenként 20-20 gramm mészsalétrommal és kálisóval - mütrágyázzuk. Utána ágyásaikat alaposan öntözzük meg. Vethetjük a patisszont, palántaágyba a bim­bóskelt. Május elején a vörös- és kelkáposztának alkalmanként 30-40, a karalábénak 20-30, a fejes salátának, spenótnak 10-20, a virágzó borsónak 25-30, a gyökérzöldségnek 10-15, a spárgának 30-40 mm vizet adjunk. A héten kiültethetjük erkélyládáinkba a muskátlit. Jó, ha a láda aljára, a cserépbe kavicsot, perlitet vagy tőzeget teszünk. Ezzel biztosítjuk a gyökerek levegőzését, a víz elvezetését. Folytassuk a gladiólusz, dália, a kánná, tubarózsa, az Amaryllis-hibridek és más hagymások kiültetését. Ha lehet, ezeket a növényeket ne az előző évi termőhelyükre ültessük - ezzel csökkenthetjük a talajban áttelelt kórokozók kártételét. A dálián nemritkán jelentkező gumórothadást megelőzhetjük, ha azokat Fundazol 50 WP 0,2 százalékos oldatába mártjuk. - r ­Melléktermékek a nyúltakarmányozásban Költségcsökkentés rostpótlással 1992. V. 1. Tavasszal a jó minőségű szálas takarmány - széna, lucerna-széna - hiányában nyulaink etetésénél az iparilag előállított táp kerül előtérbe. Ennek következtében emésztőszer­vi megbetegedések, sőt súlyos veszteségek léphetnek fel. A növen- déknyulaknál hasmenéssel, lesová- nyodással és végül elhullással járó megbetegedések tapasztalhatók a leválasztást követő 7-12. napban, s általában 2-4 hétig tartanak. A be­tegséget átvészelő állatok többhetes lemaradásukat a hizlalás alatt már nem tudják behozni. Ezek a nem fertőző eredetű emésztőszervi megbetegedések a nyersrosthiánnyal hozhatók összefüggésbe. Ennek következté­ben az állatok bélmozgása renyhül, bélsárpangás áll elő, a coli-baktériu­mok elszaporodnak, toxinjaik (mér­geik) felszívódnak és hirtelen heves hasmenést váltanak ki. Számos ha­zai és külföldi vizsgálat megállapí­totta, hogy a nyúl a nyersrostot vi­szonylag rosszul hasznosítja, de emésztési folyamataihoz mégis nél­külözhetetlen, mert kedvezően befo­lyásolja a cokotrófiát, a fermentációs folyamatokat, mechanikai hatása elősegíti a bélperisztaltikát. Megálla­pították, hogy az emésztőszervi megbetegedések mérséklése érde­kében a nyúltápoknak legalább 14 százalék nyersrostot kell tartalmaz­niuk. A nyersrost egy részét nehe­zen emészthető formában indokolt adni. A nyúltápban felhasznált forró­levegős lucernaliszt ezt az igényt- nem elégíti ki. Erre a célra a nyers­rostban gazdag mezőgazdasági melléktermékek viszont nagyon al­kalmasak, a rostigényt a kívánt mér­tékben kielégítik, olcsóbbak, s elő­segítik a gazdaságosabb nyúlhús- elöállítást. Csiba László A mediterrán térségek növénye a füge, amely nálunk 2-3 méteres bokorrá fejlődik. Szlovákia déli részei termesztési körzetének északi határán túl esnek. Nálunk ezért csak kifejezetten védett, déli fekvésben (főleg az épületek déli falánál) termeszthető biztonságo­san. A téli fagyok ellen még az ilyen helyen is takarással kell védeni, mi­vel a tartósan jelentkező -10 Cel­sius-fok alatti hőmérsékleten a föld feletti hajtásrendszere takarás nél­kül elfagyhat. Fiatalabb korában a füge ágait a talaj felszínére kell lehúzni és földdel kell takarni. Ké­sőbb a takarást kukoricaszárral, szalmával oldhatjuk meg. Tavasszal azután a védőréteget fokozatosan távolítsuk el. A fügebokor a talaj iránt nem igényes, a köves száraz helyeken is jól érzi magát, ha a termőföld ele­gendő meszet tartalmaz. A nyirkos, hideg talajt és a magas talajvizet viszont nem bírja. A fügét fás dug­ványról lehet szaporítani. Ezek könnyen és jól megerednek, ha a gyökereztetést védett helyen vé­gezzük. Egyszerűbb pzonban, ha az idős fügebokrok gyökeres sarját le­választjuk és azt ültetjük el. Az ülte­tés legjobb időpontja a tavasz, mikor az idő már felmelegedett és a késői fagyoktól sem kell tartanunk. A füge koronaalakító metszése nagyon egyszerű. A kiültetett gyöke­res vesszőket vagy sarjakat az első évben hagyjuk érintetlenül fejlődni. A következő tavasszal minden vesz- szőt tőből távolítsunk el. A fügebo­kor koronáját, amely 5-7 ágból áll­jon, az ezután előtörő új hajtásokból fokozatosan neveljük ki. Laza szer­kezetű, inkább elterülő, mint feltörő koronát alakítsunk ki. Az előtörő, új tőhajtásokat évente ritkítsuk ki. Fagykár esetén viszont a leváltásra került ágakat ezekkel pótolhatjuk. A fügét nálunk spkan nem metszik. Ezzel bajt ugyan nem okoznak, de a termés kiegyenlítetlen lesz. Rend­szeres termést csak úgy kapunk, ha a növényt elágazások, azaz egy­éves vesszők képzésére serkentjük. A letermett kétéves vesszőket ezért egyéves vesszőre vágjuk vissza vagy tőből távolítsuk el. így egyúttal ritkítást Is végzünk. A meghagyott egyéves vesszők csúcsát enyhén visszavágjuk - így serkentjük az elágazódást. A metszés optimális időpontja május eleje, amikor a nedvkeringés már megindult. A füge nagyon, finom gyümölcs, jellegzetes zamata van. Akkor érett, ha a szár felőli részén fehéredni kezd és a gyümölcs enyhe nyomás­ra puhának érződik. Csak éretten szedjük, mert nem utóérő. Frissen is fogyasztható, de kitűnő befőtt, dzsem, sőt bor is készíthető belőle. Fügebokrunk hosszú, meleg őszön még egy újabb termést is beérlelhet. Miklós Dénes kertészmérnök Amikor csak lehetséges, a kisker­tekben a növényvédőszerek helyett a károsítok elleni egyéb védekezési lehetőségeket részesítsük előny­ben. Különösen fontos ez nyáron, amikor gyakran és sokat tartózko­dunk a kertben, valamint a gyümöl­csök és az egyéb termések is sorra érnek. PETRÓLEUMMAL DÚSÍTOTT VÍZ A vegyszermentes védelem leg­hatékonyabb az úgynevezett me­chanikai eljárásokkal. Ehhez az kell, hogy a növényeket rendszeresen átvizsgálva, folyamatosan figyelem­mel kísérjük az állapotukat. Ha bár­milyen rendellenességet észlelünk, lehetőleg keressük meg az okát. A fertőzési góc felszámolásával ne késlekedjünk. A rendszeresség meghozza gyümölcsét. Hiszen a kü­lönféle kerti kártevők vagy fejlődési alakjaik ily módon a megjelenésüket követően akár azonnal észrevehe­tők és elpusztíthatok, elszaporodá­suk, kártételük megelőzhető. A gom­babetegségek és egyéb kórokozók esetében annyival nehezebb a do­log, hogy a fertőzésük csak az el­Előzzük meg! A régi szőlősgazdák úgy tar­tották, hogy a pincében lévő bor „megérzi“ a szőlő virágzását. Ekkor pezsegni kezd, amit a pin­ce felmelegedése okoz. Valóságos erjedés késői al- masavbomláskor, a glicerin, illet­ve borkősavtartalom tejsavbak- tériurnok által történő megbontá­sakor vagy édes borok utóerje­dése folytán következik be. A va­lóságos erjedést mikrobák okoz­zák. Ekkor a bor kémiai összeté­tele megváltozik, és szén-dioxid gáz keletkezik. Kialakulhat pinceerjedés is, ami fizikai jelenségen alapszik, ezért hívják látszólagos erjedés­nek. A hőmérséklet-emelkedés fokozza a gázelnyelő-képessé- get, és ennek következtében nő a bor térfogata. Pincénk levegőjének felmele­gedése előtt május elején vé­gezzük el az újabb fejtést és gyengén (100 literenként 1 dkg borként használva) kénezzük meg borunkat. Kéthetente el­lenőrizzük a térfogatváltozást s a kiterjedő borból lopóval vagy gumicsővel szívjuk le a szüksé­ges mennyiséget. A hordó dugó­ját lazán vagy fordítva helyezzük az akonanyílásba. K. Sz. sődleges tünetek megjelenését kö­vetően észlelhető. Még ebben az esetben sem hiábavaló, ha a fertő­zött és a későbbiekben úgyis el­pusztuló kisebb-nagyobb növényré­szeket sorra leszedjük és megsem­misítjük, mielőtt a kórokozók tovább- szaporodása révén létrejönnek a másodlagos fertőzések. A jól látható káros bogarak közül gyűjtéssel gyéríthetjük mindeneke­lőtt a viszonylag lassúbb mozgásúa- kat. A burgonyabogár, az egyéb le- vólbogarak, a virágbogarak és né­hány díszbogár összegyűjthető a tápnövényről. Ezzel elejét vesszük a kártevők érési táplálkozásának és tojásrakásának. Valamennyi elpusz­títható, ha petróleummal dúsított víz­zel feléig megtöltött edénybe tesz- szük (1). A leveleken, hajtásokon és egyéb növényrészeken szabadon élő lárvák, egyes lepkék hernyói (a levéldarázs álhernyók egy része is) szintén könnyen észrevehetők és összegyűjthetők. LEHÁNTÁS, LEDÖRZSÖLÉS A fehéres viaszváladékával feltű­nő vértetű-telepeket és a már meg­telepedett kisebb-nagyobb pajzstet- veket lehántással, ledörzsöléssel, lekaparással semmisítjük meg (2). A tojásrakó kártevők lerakott tojás­csomóinak felkutatása és elpusztítá­sa hasonlóképpen elejét veszi a kár­tételnek. Felfedezésüket követően fűtőolajjal, gázolajjal vagy petró­leummal ecseteljük be, itassuk át e gócokat. A leveleket szedjük le és akár elégetéssel semmisítsük meg, ha áttelelni vagy továbbfertőzésre ké­pes károsítótói, illetve kórokozótól fertőzöttek (3). Az összehúzott levél­fészkekben vagy a gyümölcshöz hú­zott levelek védelmében táplálkozó hernyók az így károsított nö­vényrésszel együtt, esetleg abból kibontva semmisithetők meg. A le­velek belsejében élő moly, légy, bo­gárlárva ugyancsak a károsított le­velek leszedésével és elégetésével pusztítható el. LESZEDNI ÉS ELÉGETNI Le kell szedni és a legjobb el is égetni a károsított növényrésszel együtt bármilyen szövedék védel­mében magában, de gyakrabban csoportosan élő lárvákat (mint pl. a szövődarazsak álhernyóit), az amerikai fehér szövőlepke és a sző­lőkárosító pókhálós molyok hernyóit. Ez lehetőleg még addig történjen meg, amíg kicsik a hernyófészkek és a lárvák, fiatalok a hernyók. A nö­vény rázásakor magukat levető her­nyók egy lapáttal vagy tálcával fog­hatók fel (4), ha ezt nem tesszük, visszamásznak. A dobozos üdítők, sörök fedelén levő nyitófület képakasztó helyettesítésére alkalmazhatjuk. A vékony lemez anyagú fület lapos szegecs (A) kapcsolja a fedél feltéphető darabjához. A szegecset fúrjuk ki, s a helyére hajtsuk be a facsavart (esetleg üssünk oda szeget), amellyel az akasztót a képkeretre erősítjük. -E-

Next

/
Oldalképek
Tartalom