Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-24 / 17. szám
n érti, senkit sem 'agy, Tivadar, ér- enki. Nulla. Egy érted? Nem érti. ijes borzongás tölt erénylet a magán- ékodban is érzed réne fogni az asz- és meghergelni, íi, alacsonynak és tszik, azt szereti. ;n. Te sem. írből. az asszonyt. Ket- . Tivadarnak az egyet, mint a vadét, ibál. idjárt megyünk! ínóságot csinált! m érted. Abból él, embereket, aztán 'agy csak unja az anatban kialszik ünk haza! Vár az 1 kaján vigyorral. akótelepi férfi is na. Netán ő is tud a rossznyavalya! uáros ingerülten, nki. Mindig innen Ki várna egy ilyen ink. át, megrázod, ünk! Záróra. Gyemajd visszazu- szék megroppan a támogatásoddal acsmából. Hangos lőtt be az ajtó möágedetten dörzsöli a ezek elmentek, obnia azt a nehéz gy körülnéz, ma- :lég. Az emberek aztán csak neki van belőle baja. Sohasem akarnak hazamenni. Miért nem akarnak a részegek soha hazamenni? Úgy kell őket kituszkolni. Most is elkiáltotta magát: Záróra! De tudja, hogy még fél óra múlva is noszogatnia kell egyiket-másikat, hogy feltápászkod- jon és elinduljon. Hát milyen élet ez? A kocsmáros nem a lakótelepen lakik. Bérházban, de nem a lakótelepen. A lakótelepiek még tőle is nyomorultabbak. Neki a ház előtt kis kertje is van. A lakótelepinek semmi. Legyint. Ma megint későn vergődik haza. Ezek miatt. Köp egyet a pult mögött. 3. Az út hazáig rendes körülmények között három percig sem tartana, ám Tivadarral nem könnyű a közlekedés. Néha meglódul, úgy kell elkapnod, aztán meg-megáll és noszogatnod kell, mint egy öszvért. A sötétben árnyékokra figyelsz. Nem látsz-e egy alacsony, ötven körüli férfit, amint kerékpáron elhajt? Jó volna találkozni vele, megnézni, milyen a képe egy kielégült bikának? A fényes ablakok azonban csak a fákat és a bokrokat világítják be, kerékpárost sehol sem látni. Talán még ott szöszmötöl a villanyház körül? Mintha látni is vélnéd a körvonalait. Bár meglehet, csak egy fa árnyéka... Vagy a légpcsőházban van még? Most húzza fel a nadrágját, és rohan le? Ha összefutnátok a lépcsőházban! Röhögsz az egészen. Muris egy helyzet! Fejed ugyan nehéz a sörtől, de a tekinteted éber. Tivadar beléd csimpaszkodik, dülöngél. Nem is sejti, hová megy, hová viszed... Teljesen rád bízza magát. Neki mindegy. Dalolászik, néha felüvölt, akkor megrémülsz, az egész lakótelep hallja... Később rájössz, hogy a „Rózsabokorba jöttem a világra...“ kezdetű nótát énekli, bár alig hasonlít rá. Egy rózsabokor tövében kivizeli magát, fele a nadrágjára ömlik. Abban már mégsem segíthettél neki. Röhögsz. Rózsabokorba’ jöttél a világra, Tivadar! Te mafla... Az a rózsabokor sok tövist hagyott neked erre az életre. Aki rózsabokorban születik, az sok tövist örököl. Micsoda príma aforizma! Tövissel van az út kirakva... rakva.... va... va... Miközben Tivadar kövér testét gyömöszölöd be a szűk felvonóba, egy férfi suhan el mellettetek. Össze- kacsintansz a lakótelepi köpcös don- juannal... Milyen ijedt az ábrázata! A falhoz lapul egészen, úgy súrol el mellettetek... Csakhogy megúszta! Ha Tivadar hamarább jön! Mindig ez az idegesség, az embernek nincs egy nyugodt pillanata. A potenciára is kihat. Nem is sejti, hogy neked köszönheti az estét. Berúgattad Tivadart, hogy ő az asszonnyal lehessen. Rosz- szul számítottak, vagy Tivadar érkezett hamarabb? Mindegy. De az biztos, hogy te vagy a lakótelepi donjuanok védőszentje. Te véded az asszonyokat, te véded a férfiakat. Mindenkit te vé- desz. Védeni kell őket, mert oly gyámoltalanok a lakótelepi emberek segítséged nélkül, mint a szükségét végző vadállat...- Meghoztam a férjét — mondod az asszonynak, miután kinyitotta az ajtót. Nem lepődik meg, hogy ott lát téged. Ismeritek egymást. Lakótelepi ismeretség. Te, vagy más, teljesen mindegy. A férjén sem lepődik meg, az meg hétköznapi jelenség. Te viszont alaposan meglepődsz, és kissé csalódott vagy, hogy szinte semmit sem látni az asszonyon az átélt izgalmakból. Nem látni, hogy most ment el a szeretője. Talán csak a szemén, ha jobban odafigyelsz... Fáradt, és mégis csillogó... Milyen egy asszony szeretkezés után? Még sohasem nézted meg az asszony arcát szeretkezés után... Milyennek kéne lennie? Milyen legyen? Benyomod Tivadart az ajtón.- Ide vigyük, ebbe a szobába — mondja az asszony halkan. - Segítene? Gyakorlott mozdulattal Tivadar hóna alá nyúl, megrántja a nagy testet. Erős asszony. Tivadar előrelódul, neked alig marad munkád.- Mindig így jön haza - mondja az asszony szomorúan. - Nem bírok vele. Nem is akarsz, így van jól, ahogy van - mondanád, de mi jogon ítélkezel egy asszony fölött, akinek a férjét éppen te hoztad haza, s milyen állapotban? Hát, ami azt illeti, nem lehet valami nagy kan ez a Tivadar. Bár ahogy lelógó heréit figyelted, ki tudja, mire volna képes. Vagy mire volt képes évekkel ezelőtt... Az szinte biztos, ebben a lakásban már semmire sem képes. Itt más férfi munkálkodik. Egy köpcös, ötvenéves férfi. ' A konyhaasztalon még ott az égő. A zöld égő. Talán még meleg is. Talán még az asszony is meleg. Ha megfognád... Tivadar veszettül horkol, észre sem venné. Kéjes melegség fut rajtad végig. Alig tudsz uralkodni magadon. Aztán mégis... Majd máskor. Egyszer... Ha majd neked ég a zöld fény. A villanykörtének azonban nem tudtál ellenállni. Kezedbe vetted, forgattad. Meleg, szinte liheg. Mintha asszonyi mell simulna a kezedbe.- Jaj, vigyázzon, nehogy leejtse!- szólt ijedten az asszony, és szinte könyörögve nézett rád. - A zöldből csak ez az egy van!- Sajnálom, hogy így történt — mondod az ajtóban, s Tivadar felé böksz. - Jobb volna, ha nem inna annyit.- Jobb volna - mondta az asz- szony. 5. Vajon kinek volna jobb? Már a lépcsőházban morfondírozol. Talán neki jobb volna? Talán Tivadarnak volna jobb? Biztosan egyiküknek sem. Meglehet, Tivadar többet lehetne az asz- szonnyal. Az asszonnyal azonban már más van. Pedig kezdetben biztosan sokat voltak együtt, aztán fokozatosan eltűnt minden: a szerelem is, a vonzódás is. Tivadarnak maradt az ital - jobb híján. Az asszonynak mi maradt? A vágyakozás, az örökös kielégületlenség, a magányosság, a lassú hervadás. Hát nem! Megállítja! Kap egy ötvenéves férfit, aki kiegyensúlyozza, aki még hozhat neki valamit az életben. Tivadar már nem hozhat semmit. Csak alkoholbűzt. És félelmet. És szánakozást. Lakótelepi élet: zöld, kék, sárga és piros fények között. Hogy vibrálnak a fények! Milyen díszes ma a lakótelep! Szinte megrökönyödsz ennyi fényesség láttán. Talán még az életünk is kifényesedik? A te lakásodban a kék a tévé vibrálását jelzi. Eleonóra tehát fönn van. Vár téged. Nem sietsz. Hadd váljon. Az élet úgyis csupa várakozás. KASSÁK LAJOS: KÉPARCHITEKTÜRA (Ludmila Miáurová reprodukciója) BETTES ISI VÁM Gyufa cím kék TWO BE ARS drava SUPER lucifers alumettes dráva-száva címertartón vörös pajzson két lábszárcsont luciferi lángszórókkal medveszemet néz két medve hagyományos gyufagyárak címer-tüzet exportálnak híd alá küldenéd őket forraljanak teavizet menjenek a víz alá 92. február 6-án Izott, és teljesen A hájat majd hoz- riss paradicsom és A háj és a ba- yapó mondta, keit, és megerősíti az hitt ebben, amíg )gy felcseperedett, óztak. Betegesen hogy neki is lesz ;n ünnepre, lu következő polákom azt a disznó intette ki egyszer, k vendégeskedett ngot és paradicso- meghal, én lépek z“ — rikoltott rá : Gracia lett a pol- erencsés csillagzat lindnyájunkat túl dte Osí, aki még a forró disznóvér ét, amely végig- n, amikor a hatal- a testébe. „Senki bennünket ebben an“ - mondta, és a legyeknek, máshogy is lehe- i az apa, aki egy is volt, nem tudta :t átplántálni a fiá- lélekben különbö- álmodozott, de ságban semmilyen en. Ismét a halál , de nem tudott imére vetni, mert ;y türelmesen tardobozt, amíg cse- Azok a cseppek, áltak a dobozba, a tűzbe, és olyan bűzt árasztottak, hogy még a szomszédok is kinéztek az ablakon, a szomszéd trágyadombról is ide vonzotta a legyeket, a vékonydon- gájú, éhes kutyákat is kicsalogatta gazdáik konyhájából. Osí a községháza lépcsőjén állva köpködött, amikor a polgármester megérkezett az utcán keresztül. A délutáni hőségben Osí bűzös halszagot árasztott. A járókelők kitértek merev tekintete elől, és nagyon figyeltek, nehogy belelépjenek abba az imaginárius félkörbe, amelyben állt. A polgármester feleségének, aki az év 364 napját a varrógépe mellett töltötte a férje nadrágjaival foglalatoskodva, amelyek hamar szétfeslet- tek a csípője körül - olyan világos bőre voTt, mint a gyertyáról lecsöpögő faggyúnak. Oltárszag keringett körülötte. Amikor meglátta Ősit, felcsillant a szeme. Megállt, keresztet vetett, és a pénztárcájában aprópénz után kutatott. De Gracia hallani sem akart róla, hogy netán pénzt dobjon Osínak, megfogta a kezét, és súgva megismételte, úgy, hogy mindenki hallja, amit minden ünnepnap alkalmával elmondott: „Ne légy bolond! A mi városunkban nincsenek koldusok. Ez Mang Naningnak a fia. Amikor ünnepnap vagy vásár van, mindig disznóbelsőségeket eszik.“ „De - próbált ímmel-ámmal ellenkezni a felesége, amikor férje befelé húzta az épületbe, - mindenki minket néz.“ „Az alázat a hatalom alapköve“- mormolta a neje fülébe De Gracia. „Bolondok vagytok, és ostobák“- szólt utánuk Osí, és le nem vette a tekintetét a polgármester ingéről. Kézfejével megtörölte a szája szélét, és köpött egyet a poros járdára. Behunyta a szemét. Öregnek nézett ki, de a homloka fiatalságról árulkodott. Amikor megérezte, hogy őt nézik, kinyitotta a szemét. Előtte állt Mang Naning, vállán a banánlevelekbe csomagolt sült malaccal. Mang Naning Osí előtt először homályos foltként jelent meg, de behunyt szemén keresztül lassan körvonalazódott alakja, amilyen csak neki és a polgármesternek lehetett. Osí köpött egyet. A nyál nyílvesszőként hullott arra a helyre, ahová a disznó árnyéka vetődött. A sűrű nyál zöldesen bugyborékolt és tekergőzött a porban. A tűző napban a bugybo- rékok zöldeskék buborékok formájában szálltak az ég felé. Az álomszínek átváltozása az éjszakai magány sejtelmes színeivé. Még a szomjas föld sem itta fel azonnal és egyszerre. Mang Naning tudta, hogy most mindenki őt bámulja, és az ujjai megmerevedtek. összeráncolta a homlokát, és az olcsó la campana cigaretta kiesett a szájából. Ahogy földet ért, a hamu szétszóródott, és a meleg szellőben azonmód összekeveredett a porral. A kékes erek hevesen lüktettek a halántékán. Szeretett volna még egyszer köpni, de ezzel már úgysem ért volna el semmit. Szükség volt valamilyen változásra, amely véget vetett volna minden változásnak. A belső szervei szinte kiszakadtak, amikor megpróbálta a szájában kavargó keserű ízt lenyelni. Amikor megfordult, elviselhetetlennek érezte a vállán lévő terhet. De Gracia hozzálátott az evéshez, és még azt sem várta meg, hogy •a felesége befejezze az imádkozást. Levetette a barongot, és csak egy mályvaszínű trikó maradt rajta. Ahogy felemelte a kezét, a hónalja alatti szőrszálak száraz szalmaszálakként meredtek az ég felé. De Gracia termetes ember volt, mint egy bika, és úgy is lépkedett az 'asztal felé, mint ahogy a bika gázol a rizsföldön. A padló minden egyes lépésénél megcsikordult. Először letépte a malac farkát, és amikor energikusan befalta, a csukló alakú csontokat kiköpte az ablakon. Aztán letépte a fülét, aminek a helyén csak két kiálló olajos porcogó éktelenkedett. Reccsenés, zörgés hallatszott, ahogy a vendégek tépték a malacot. Olyan volt, mint az égő kaimit-leve- lek ropogása. A nyakától kezdték, mert a bőre ott volt a legropogósabb, és aztán áttértek a két hátsó lábára. A disznó lehámozott, lecsupaszított hasa fényesen csillogott. De Gracia lefosztotta a húst a bordájáról, és a többi férfi is ugyanezt cselekedte. A nők inkább a hátsó lábán lévő szegényesebb részét részesítették előnyben. De Gracia csak akkor hagyta abba az evést, amikor a zsír összesűrűsödött a szájpadlása alatt. A hajcsat, amivel elsimította kefehaját, szétnyílt, és a hátrahulló haja mögül előbukkant bronzszínű, csillogó homloka. Megnyalta az ujját, és felállt, hogy kihúzza magát. Az erőlködéstől szíve hevesebben kezdett dobogni. Amikor elörehajolt, lecsúszott a nadrágja, és látni lehetett a hátsó fertályának két félgömbjét elválasztó barázdát. A karimbuwaya töltetnek savanykás íze volt. A többi vendég minden mozdulatában őt utánozta, és a polgármester a lelke mélyén mosolygott rajtuk. Kéjesen elképzelte, hogyan szárad rá a zsír a szájpadlásukra. „Az üveget, vegyük elő az üveget!“ - mondta a polgármester. Az ilyen tréfálkozás tetszett a vendégeknek is. Tudták, hogy Mang Naning mindig megtölti a malac belsejét egy üveg rummal vagy anejoval, de mindig hisztérikus nevetésben törtek ki, amikor a polgármester kihúzta. „Ez a legjobb vicc, amit láttam“ - jelentette ki valamelyik vendég, és tele szájjal kacagott,.“ - Mi a fenét keres az üveg a töltött malackában?“ „Mang Naning be akar csapni minket“ - jegyezte meg De Gracia, miközben a szeme is könnyezett a nevetéstől. „Nem tudjátok, hogy amióta polgármester vagyok, mindig meghagyom neki, hogy száz személyes malacot süssön. Ilyen méretű disznót ebben a városban sehol sem lehet találni, de ez a vén hülye soha sem panaszkodik. Minden évben töri a fejét, hogy honnan kerítse elő.“ „Bolond!“ - Mang Naning a piacról jött, ahol tízszer is sikertelenül kísérletezett a titkos ládikával, és meghallotta Osí ordítását. A hangsaiban kattogó bogrács megijesztette a kunyhó alatti kakasülőn, ülő tyúkokat, melyek ijedten kotkodácsolásba kezdtek. Mang Naning érezte, ahogy a hideg, keserű epéje emelkedik felfelé az epehólyagjából. így is szinte negyven évvel fiatalabbnak érezte magát. Ösztöpösen megragadta a kaimitot megtámasztó szantálfát, és a bambuszlépcsőn felvánszorgott a hangsaiba. Osí, aki Sianangot vonszolta a vendégszobában a bambuszágy körül, megpillantva Mang Naningot, megdermedt. Sianang arca halálsápadt volt, szinte összezsugorodott, és az állkapcsa nem mozdult. Olyan helyen vérzett, hogy Mang Naningnak égnek állt a haja. A vérszag elnyomta Mang Naning- ban a fiatalság múló pillanatát, és érezte, hogy hatalmába keríti a rosz- szullét. Hatalmas erőt kellett kifejtenie, hogy kivonszolhassa magát az udvarra. Megkapaszkodott a szantálfában, és szép lassan lecsúszott a földre. Némán, üveges szemekkel meredt Sianangra, aki azokra az éjszakákra gondolt, amikor csak forgolódott az ágyban, és nem tudott elaludni. Mang Naning ideges pislan- tásai kiemelték arcának zsíros bőrét. Nagyon öregnek érezte magát, túl öregnek ahhoz is, hogy sírjon... Sianang görcsösen zokogott, és a köny- nyei patakokban folytak. A napfény bevilágított a leégett falon át, és az Osí homlokából ömlő vér vörös csillagláncként lángolt. A vendégek hazamentek, de De Gracia lelke mélyén még mindig nevetett. Az üvegre gondolt - kitűnő tréfa volt. Ismerte az embereit, de azt nem tudta, hogy az üveg nem tréfa gyanánt került a malac hasába, hanem azért, mert nélküle a sült hús csúszós és véres maradt volna. Abban a pillanatban, amikor a hat rendőr feltörte a malac koponyáját, hogy hozzáférjenek az eszéhez, Mang Naning őrjítő fájdalmat érzett a nyakánál. Behunyta a szemét, és azt kívánta, hogy bárcsak meghalna. „Egy mocskos gazember volt - jobb is így, hogy meghalt. Semmi mást nem lehetett csinálni.“ És valóban. Osí halott volt, de még mindig tisztán hallotta a saját apját, a disznókoponyát feltörő rendőröket, De Gracia belülről jövő nevetését, és Sianang néma hallgatását, aki abbahagyta a sírást. Mindent tisztán hallott, mert a hallás hal el utoljára. Juhász János fordítása
