Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-24 / 17. szám

Az elmúlt évben megtartott olvasói ankétunkra beérkezett válaszokban több tucat olvasónk kérte, hogy rendszeresen foglalkozzunk pszichológiai, önismereti problémákkal, amelyekből sokat tanul­hatnának és nem hiányzik egyetlen valamirevaló magazinból sem. Az ankét kiértékelésekor meg is ígértük olvasóinknak, hogy kérésüknek eleget teszünk. Kísérletképpen összeállítottunk a világsaj­tóból egy oldalnyi anyagot, reméljük megnyeri tet­szésüket, és ezt az első fecskét követhetik a töb­biek. PHILIP ZIMBARDE PSZICHOLÓGUS A BÁTORTALANSÁG ÉS AMI VELE ÖSSZEFÜGG CÍMŰ KÖNYVÉBEN AZT ÁLLÍTJA, HOGY A GÁTLÁ­SOSAK HELYZETE BIZONY NEM IRIGYLÉSRE MÉLTÓ. AZ ALÁBBI KÉRDÉSEKRE ADOTT VÁLASZAIBAN ÖSSZEFOGLALJA É KELLE­METLEN EMBERI VONÁS KÖRÜLI PROBLÉMÁKAT, AMELYEK SOKAK­NAK MEGKESERÍTIK AZ ÉLETÉT. • Mi tulajdonképpen a gátlá­sosság? Menekülés az emberi kapcsola­toktól és mindennemű kockázatvál­lalástól, amelynek kisebbrendűségi érzés az oka. Ez olyan tudatalatti erő, amely meggátol abban, hogy minden lehetőségünket kihasználva, örüljünk mások társaságának. • A bátortalanság velünk szü­letett vonás? A családban, az iskolában és az egykorú társak körében szerzett bi­zonyos tapasztalatok hatására ala­kul ki. A nagyon gátlásosak egyne­gyede nem emlékszik arra, hogy gyerekkorukban ilyenek lettek volna. Sokan felnőtt korukra kinövik gye­rekkori szégyellőségüket. Sajnálatra méltóak azok, akik egész életükben gátlásosak, félénkek, félszegek ma­radnak. • A gátlásosság valóban rossz vonás? A bátortalanok nagyon zárkózot­tak, szerények, félszegek, szívesen hallgatnak másokat és nem igyekez­nek magukra vonni a figyelmet. Másrészt a gátlásosság akadályoz­za az ismerkedést, barátságok kiala­kítását és gátolja a saját nézetek, gondolatok kifejezését is. Ha valahol szemtől szembe állnak valamilyen tekintélyes személyiséggel, mint amilyen az iskolaigazgató vagy vál­lalati vezető, csak igen ritka esetek­ben képesek kifejteni saját vélemé­nyüket, állásfoglalásukat bizonyos problémákkal kapcsolatban. A bá­tortalanok csak véletlenül keltik fel mások figyelmét és nyerik el mások elismerését. A gátlásosság súlyo­sabb esetekben depresszióhoz, stresszhez és idegfeszültséghez vezet. A gátlásosak az intim kapcsola­tokban is félszegek, ami a férfiaknál impotenciához, a nőknél pedig frigi­ditáshoz vezethet. • Mi a gátlásosság fő oka? A bátortalanság okát a biztonság- érzet hiányában kell keresni. A fé­lénkek megelégszenek azzal, amit jól ismernek, kerülik az állásfoglalást és a kockázatot. Hiányzik belőlük az a bátorság, hogy saját életükkel, tapasztalataikkal kísérletezzenek, ezért örülnek, ha kézen fogják őket és mások döntenek helyettük. • Hogyan lehet segíteni a bá­tortalanokon? Ennek sok módja van. A gátláso­sak rettenetesen félnek attól, hogy mások negatívan értékelik őket. Éle­tük olyan, mint a színjáték: állandó­an attól rettegnek, hogy a „nézők“ folyton őket figyelik. Ezért társaság­ban nem érzik magukat saját bő­rükben. A szülőknek születésüktől fogva meg kell győzni gyerekeiket arról, hogy akkor is szeretik őket, ha vala­mi rosszat követnek el. A gyereknek nem szabad azt éreznie, hogy em­beri méltósága és érvényesülése a társadalom értékelésétől vagy „színészi teljesítményeiktől“ függ. Meg kell értenie, hogy minden em­ber értéke, legyen az kicsi vagy kiemelkedő, nem sikereitől, hanem belső tulajdonságaitól függ. • Hatással van-e a gátlásosság a munkahelyi előmenetelre és munkára? A bátortalanok rendszerint nin­csenek úgy megelégedve munká­jukkal, mint azok, akik mentesek a gátlásoktól. Az az érzésük, hogy nem értékelik eléggé munkájukat és jutalmazáskor is megfeledkeznek róluk. Az a gondolat gyötri őket, hogy senki sem veszi észre igyeke­zetüket, hogy csupán névtelen fo­gaskerekek a munkában. Örülné­nek, ha magasabbra kerülnének, azonban nem kockázat árán. És épp ebben gyökerezik gyakori belső konfliktusuk. • Megszabadulhat-e az ember e kellemetlen tulajdonságoktól? Ha a gátlásosság komoly problé­mává válik, szakorvoshoz kell for­dulni. Azonban gyakran elégséges a tudatos elhatározás és annak kö­vetkezetes betartása. Az első lépés az, hogy meg kell tanulni kapcsola­tot teremteni és azokat megtartani. A legegyszerűbb dolgokról is be­szédbe elegyedhetünk teljesen ide­gen emberekkel is. Meg kell tanulni uralkodni magunkon, nem szabad képzelődni arról, hogy valami külö­KÉRDÉSEK: 1. Betartja-e ígéreteit akkor is, ha az néha nehézségekbe ütközik? igen: 1 pont nem: 0 pont 2. Előfordul, hogy ingerült és megfeledkezik az udvariasság­ról? igen: Opont nem: 1 pont 3. Vannak olyan ötletei, elképzelé­sei, amelyekről nem szívesen beszél? nős, rettenetes dolgok történhetnek. Beszélgetés közben a partner sze­mébe kell nézni és igyekezni kell felkelteni érdeklődését. Ezen kívül a kisebbrendűségi ér­zést azzal is lehet csökkenteni, hogy semmi rosszat nem mondunk ma­gunkról. igen: 0 pont nem: 1 pont 4. Szokásait jónak és helyesek­nek tartja? igen: 1 pont nem: 0 pont 5. Szokott pletykázni? igen: Opont nem: 1 pont 6. A vámvizsgálatnál bevallana mindent, még ha tudná is, hogy úgy sem találják meg amit visz? igen: 1 pont nem: Opont Saját félszegség, szégyellőség le­győzése nemcsak az érintett sze­mély számára fontos, hanem annak a közösségnek is, amelyben él. A gátlásosságra mindenki csak ráfi­zethet a szerelemben, a barátság­ban, a munkában és az egész életben. 7. Elkésik néha a munkából és a találkáról? igen: 0 pont nem: 1 pont 8. Akad legalább egy ismerőse, aki kimondottan ellenszenves? igen: Opont nem: 1 pont 9. Szokott olyasmiről is beszél­ni, amihez egyáltalán nem ért? igen: 0 pont nem: 1 pont 10. Gyermekkorában mindenki­nek és mindenben szót foga­dott? igen: 1 pont nem: O pont 11. Elégedetlenkedik, veszekszik, vagy morgolódik néha? igen: 0 pont nem: 1 pont 12. Örült életében valaha mások kárának? igen: 0 pont nem: 1 pont 13. Nem hisz a babonákban és előítéletekben? igen: 1 pont nem: Opont 14. Szokott néhanapján henceg­ni? igen: 0 pont, nem: 1 pont 15. Ha levelet kap, nyomban vála­szol rá? igen: 1 pont nem: Opont 16. Elhalaszt néha valamit más­napra, amiről tudja, hogy aznap kell elvégeznie? igen: Opont nem: 1 pont 17. Csalt már valaha? igen: Opont nem: 1 pont 18. Nem bánja, ha veszít társas­játékban? igen: 1 pont nem: 0 pont Hogyan szabaduljunk meg a kellemetlen gondolatoktól? Hogyan szabaduljunk meg a nem kívánt gondolatoktól? Dá­niel M. Wegner pszichológus meg­állapította, hogyha a megszokott módon erőszakkal el akarunk hes- segetni magunktól egy bizonyos gondolatot, épp ellenkező hatást érünk el. Wegner és kollégái egy csoport diáknak azt mondták, hogy ne gon­doljanak a jegesmedvére és arra kérték őket, hogy rögzítsék mag­nóra gondolataikat és mindig nyomjanak meg egy csengőt, ha eszükbe jut a jegesmedve. A kísérlet során kiderült, hogy igen nehéz volt a diákoknak betar­tani az utasítást, hogy ne gondolja­nak a medvére. Az ötperces teszt ideje alatt legalább percenként megszólalt a csengő. Más szavak­kal, valamilyen gondolat aktív el- hessegetésének paradox módon az a következménye, hogy gondolunk rá. Miért ilyen nehéz megszabadul­ni a nem kívánt gondolattól? A tu­dósok magyarázata szerint, ha nem akarunk a jegesmedvére gon­dolni, akkor előbb gondolni kell rá. Mit tehet az ember? A tudósok egy másik csoportja azt mondta a diákoknak, hogyha eszükbe jut a jegesmedve, gondoljanak egy pi­ros Volkswagen kocsira. Ezzel az egyszerű trükkel sikerült a diákok­nak elhessegetni a nem kívánt gondolatot. A tudósok úgy gondolják, hogy ez a taktika segíthet a rögeszmék gyógyításában, de a toxikománia, így a dohányzás elleni küzdelem­ben is. Azt azonban nem titkolják, hogy még sok munkát igényel, míg teljesen megértjük a bizonyos gon­dolatoktól való megszabadulás le­hetőségeit. ÉRTÉKELÉS: Három pontig: Minden körülmények között őszinte, igazmondó és egyenes ember. Nem titkol el és nem szépít semmit, sze­reti az objektív igazságot még akkor is, ha ez kellemetlen, bántó követ­kezményekkel jár. Mindez nagyon dicséretes dolog, de azért nem árt, ha néha eszébe jut a közmondás: Mondd meg az igazat, betörik a fejed. 4-6 pont: Józan megfontolás után többnyire eldönti magában, hogy a meztelen igazságot, vagy annak megszépített változatát mondja-e. A kíméletesség és a következmények mérlegelése épp olyan fontos önnek, mint a té­nyek meggyőző ereje. Kapcsolatai­ban ez a vonás a jellemző és na­gyon jól tudja, hol vannak a határok. 7-8 pont: Vágyai és elképzelései szerint átér­tékeli a valóságot. Erősen befolyá­solják érzései. Nem tudatosan, azonban magabiztosan megszűri mindazt, amit maga körül lát, amit hall. Ezért a környező világot kicsit kiszínezi, átformálja, olyannak festi, mint amilyennek látni szeretné. Ez persze meglehetősen nagy kocká­zattal jár, mivel számos csalódást okozhat önmagának és környeze­tének. 9-11 pont: Nem látja reálisan a világot, ezért könnyen okozhat bonyodalmakat önmagának és mások életében. A valóság nem nagyon érdekli, in­kább a megálmodott világot szeret­né megteremteni. Ráadásul ezen elképzelések szerint szeretne élni. Ez inkább az érzések, mint a józan ész logikája. 11 és több pont: Érthetetlen! Komolyan gondolta eze­ket a válaszokat? Mert ha igen, meg­bízhatatlan ember - elsősorban ön­magát csapja be. Sürgősen meg kell változnia, még mielőtt elveszíti bará­tai, ismerősei bizalmát. SZEMFÜLES? Ha három perc alatt megtalálja a két kép között találhaU tizenöt apró eltérést, gratulálunk. (Megfejtés a 16. oldalon) (Psychology Today, nyomán) Az őszinteség már ősidők óta az egyik legszebb, de ugyanakkor legritkább emberi tulajdonság. Má­soktól a legtermészetesebben elvárjuk, de magunk igen szükmarkúan osztogatjuk. Persze nem mindig hátsó gondolatokkal vagy becsapást szándékkal kerülgetjük. Az alábbi kérdések megpróbálnak fényt deríteni arra, hogy milyen az őszinteség, illetve mennyire szereti megszépíteni, kedvező színben feltüntetni a dolgokat, eseményeket. Mindegyik kérdésre igennel vagy nemmel vála­szoljunk. Minden spekulálgatás nélkül, azonnal vála­szolunk. Az a helyes, ha két-három perc alatt végez a teszttel. 8 1992. IV. 24. Frantisek Dostál felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom