Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-17 / 16. szám

MŰSZAKI RAJZ-ÓRA (Gazdag József felvételei) A kassai ipariskola 120 éve A kassai ipariskola 1992. április 25-én ünnepli fennállá­sának 120. évfordulóját. A szép ünnepséget érettségi találkozók, kiállítások, kulturális rendezvények és termé­szetesen hagyományos Iparista Bál teszi emlékezetessé. Belföldön és külföldön, Ausztráliától Kanadán át Svédországig szinte mindenütt élnek iparisták és jönnek haza a hívó szóra - osztályaik érettségi találkozóira. Az iskola jól felvértezte végzőseit tudással és olyan ha­gyományokat teremtett, olyan egészséges szellemű légkört alakított ki, mely alól egyetlen fogékony fiatal sem vonhatja ki magát. Az elmúlt évtizedek folyamán iparista dinasztiák nőttek fel. Nem kevés az olyan család, ahol a nagyapa és apa vagy anya után az unoka is az ipariskola padjait koptatja. Lapozzunk vissza az iskola törté­netében. Honnan indult, milyen utat tett meg ez a patinás intézmény? Hogyan vált a csehszlovákiai ma­gyar ifjúság egyik fellegvárává, nem­zetiségi iskolahálózatunk egyik leg­nagyobb szakközépiskolájává? Az ipari fejlettség tekintetében az Osztrák-Magyar Monarchia jócskán elmaradt az élenjáró tőkés államok mögött. Ebből törvényszerűen kö­vetkezett, hogy az iparoktatásra sem fektettek különösebb hangsúlyt. ÚJDONSÁG: MÜHELYOKTATÁS A kassai ipariskola Szakkay Jó­zsef magántanintézeteként 1872. október 9-én kezdte el működését, az akkori Magyarország területén elsőként. Az iskola megalapítása a közoktatásügy kiemelkedő esemé­nye volt, hiszen a későbbiek során jelentős mértékben hozzájárult az ország iparának fejlődéséhez. Ta­nulmányi rendszere a külföldi intéz­ményektől eltérően rendkívül fontos szerepet szánt a műhelyoktatásnak. Az évek folyamán kialakult a kas­sai ipariskola tanműhelyeinek sajá­tos arculata. E sajátosság elsősor­ban abban rejlett, hogy a tanműhe­lyekben termelőmunka folyt, és a ta­nulók a szakma alapjainak elsajátí­tása után ebbe a termelőmunkába kapcsolódtak be. A műhelyek ilyen irányú tevékenységének színvona­láról a sok megrendelés és a több kiállításon sikerrel szereplő tanítási segédeszközök tanúskodnak. Az ipariskolába elsősorban a munkások, kistisztviselők, iparo­sok, kis- és középparasztok adták gyermekeiket, ezért állandó figyel­met kellett szentelni a tanulók szo­ciális problémáinak. Egyedülálló volt az a rendszer, hogy a diákok mű­helymunkájukét bért kaptak. Később létrehozták a tanulók önsegélyző egyesületét is. A kilencszázas évek elején vezet­ték be azt a figyelemre méltó újdon­ságot, hogy a beiratkozás feltétele­ként legalább egyéves szakmai gya­korlatot követeltek meg. SZLOVÁK NYELVŰ OKTATÁS MÜNCHEN UTÁN Szlovákia területén a kassai isko­lán kívül csak alacsonyabb szintű intézmények léteztek (Eperjesen és Iglón faipari, Besztercebányán, Göl- nicbányán és Pozsonyban fémipari, Ungváron agyagipari és Késmárkon szövőipari). Ezekben az iskolákban magyar nyelven folyt az oktatás, szlovák tanítási nyelvű szakiskolák 1918 előtt nem voltak. A Csehszlovák Köztársaság meg­alakulása után kérdésessé vált, hogy a Szlovákiában létesülő iskola­hálózatban milyen szerep jut a kas­sai ipariskolának. 1920 januárjában a minisztérium engedélyezte a magyar nyelvű okta­tást, ugyanakkor hozzáláttak a szlo­vák nyelvű oktatás megszervezésé­hez is. Az iskola élén csak csehül vagy szlovákul tudó emberek áll­hatták. Pozitív fejleményként kell értékel­ni, hogy a tanítási időt háromról négy évre hosszabbították meg és az iskola élén álló cseh szakembe­rek nem a cseh ipariskolák oktatási rendszerének egyszerű átültetésére törekedtek, hanem messzemenően figyelembe vették a Szlovákia ipará­nak helyzetéből fakadó igényeket és az oktatásnak az évtizedek során itt kialakult feltételeit. Az új tanterv szerint a tanulók most már érettségi vizsgával fejez­ték be ipariskolai tanulmányaikat, így a végzett növendékek bizonyos feltételek mellett műszaki főiskolán folytathatták tanulmányaikat. A bécsi döntést követő napokban az iskola kettévált. A szlovák tagozat Rózsahegyre, majd Besztercebá­nyára költözött. Az ipariskola egészséges szelle­me mutatkozott meg abban is, hogy minden uszítás és nyomás ellenére 1939. január 15-én folytatódott Kas­sán a szlovák nyelvű oktatás. A má­sodik világháború után megpróbálta­tásokkal teli évek következtek a ta­nárok és diákok számára egyaránt. 1945-ben megszüntették a ma­gyar nyelvű oktatást és csak 1950. szeptember 1-jén állították vissza. A THÁLIA OTTHONA A következő években az iskola nemcsak a magyar nyelvű szakokta­tás terén végzett úttörő munkát, ha­nem jelentősen hozzájárult a szlová­kiai magyar kulturális élet újjászüle­téséhez is. Az ipari kultúrcsoportja több alkalommal járta végig Dél- Szlovákiát, sok faluban a mi iskolánk tanulói terjesztették a kultúrát ma­gyar nyelven. 1952-ben a magyar tagozat önál­lósult, és azóta Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Ipariskola, ill. egyszerűen csak „Az IPARI“ néven él a köztudatban. Az intézménynek jelenleg 497 ta­nulója van. Évfolyamonként öt pár­huzamos - három gépészeti és két villamosipari osztályban folyik a szaktantermi oktatás. A laborató­riumok és tanműhelyek felszereltsé­ge jónak mondható. Az iskolának jól felszerelt tornaterme és kondicioná­ló terme is van. A korszerű techniká­val berendezett, tágas kultúrterem egyúttal a Thália Színpadnak is ott­hont ad. Vidéki tanulóink kellemes környezetben - az iskola diákottho­nának kétágyas szobáiban laknak. Több évtizedes hagyományokra tekint vissza az Acéltoll című diáklap és az Acélhang naponta megszólaló rádióújság. Évente rendszeresen megjelenik az iskola évkönyve. AZ IPARISTÁK BARÁTI KÖRE ÉS ALAPÍTVÁNYA Az iskola emberformáló munkájá­nak több mint 50 éven át volt meg­határozó egyénisége Veres József. Emlékére minden tanévben a legsi­keresebb végzős növendékeket Ve­res József-éremmel tünteti KÍ az is­kola igazgatója. 1990-ben alakult meg az Iparisták Baráti Köre (IBK) és létrehoztuk az Iparista Alapítványt is. A kör céljai egybeesnek az iparisták népes csa­ládjának hagyományaival. Az iparis­ta nemzedékeket mindig erős szálak fűzték mind egymáshoz, mind az iskolához. Számtalan példa bizo­nyítja, hogy a volt növendékek áldo­zatokra is hajlandók, ha az alma mater jövője, érdekei úgy kívánják. 28/1 szám 1990 október Boda Pál: " Az emberiességre és szakmaszeretetre való nevelés igazi műhelyét ismertem meg az iskolában Abosi István; "Életem legszebb, legfelemelöbb pilla­natának számítom 1953. szeptember 1-jét'.' Gábor Bertalan: ■A kassai Magyar Ipari a Felvidék egyik szellemi bölcsője." " Az, úgy is mindegy' jelszó alapján egyenesen visszamászhatunk a fára. / Ha igaz, hogy a máj- f moktól származunk/." Suli János: Varga József; " Azt bizonyítsuk, amit a diákok tudnak és ne azt, amit nem. Ezáltal a tanár a diák barátjává / nem cinkosává/ válik". Batta György: PILLANTÓ Nem lettem sztálinista, sem revansista, nem voltam kommunista, sem soviniszta, nem voltam piarista, csak voltam iparista. Akár egy tündérálom, úgy fénylik vissza a ködlö idBböl szerelemmel égő , labdaüzö, versekkel nyüzsgő, képletekkel gomolygo elillant ifjúságom. Veres Angéla "Passzió­ból ta­nítottam1 Cservenka József: Nagy hangsúlyt fektettem nemzeti öntudat neve­Ezeket az alkalmi kapcsolatokat kí­vánja a kör rendszeresíteni és intéz­ményesíteni. Örömmel nyugtázhat­juk, hogy az IBK taglétszáma immár meghaladja a kilencszázat. A tagdí­jakból és az adományokból befolyt pénzösszeg az Iparista Alapítványt gyarapítja. Ebből az összegből fe­dezzük diákjaink külföldi tanul­mányútjait. Az elmúlt évek folyamán iskolánk gyümölcsöző kapcsolatokat épített ki magyarországi iskolákkal és né­metországi intézményekkel. A leg­több anyagi és erkölcsi segítséget a Szolnoki Jendrassik György Gép­ipari Műszaki Szakközépiskolától és a Jászberényi Liska József Erősára­mú Szakközépiskolától kapjuk. A Münchenben székelő M. A. N.-cég évente 4 diákunk részére kéthóna­pos üzemgyakorlatot biztosít. Ha­sonló jellegű tárgyalásokat folyta­tunk a BMW-céggel és más üzemek képviselőivel is. PILLANTÁS A JÖVŐBE ÉS A HATÁROKON TÚLRA Minőségileg nagy előrelépés vár­ható egy 1992-ben elnyert pályázat eredményeként. Ennek értelmében iskolánk részt vesz a Közös Piac által is támogatott műszaki főiskola­hálózat kiépítésében. 1993-tól isko­lánk a technikusképzéssel párhuza­mosan évente 20-30 diák részére főiskolai képzést is biztosít. Ez kihí­vást és megmérettetést jelent a tan­testület számára. így van ez rendjén, hisz a kor újabb és újabb kihívásaihoz való alkalmazkodás iskolánk egész törté­netét végigkíséri. A stabilitás, a megbízhatóság iránti óhaj megva­lósulása csak a szüntelen megúju­lással, alkalmazkodással együtte­sen képzelhető el. 1872 októberében Szakkay Jó-, zsef kezdte az iparoktatás új, kassai központjának építését. Az elmúlt év­tizedekben többször szorult átépí­tésre, bővítésre, felújításra. Most ar­ra készülünk, hogy a kor követelmé­nyeinek megfelelően alakítsuk át in­tézményünket. Nem kell félnünk, elődeink értékes, időtálló anyagok­ból építkeztek és meggyőződésünk, hogy segítő kezekben most sem lesz hiány. A 120 esztendős kassai iparokta­tás, s az ennek szerves részét alko­tó, 1952-ben önállósult Magyar Ta­nítási Nyelvű Középfokú Ipariskola eddig is számos sikert ért el. A mai napig - már önálló intézményként - 5301 növendéket bocsátott útjára, akiknek döntő többsége tervezőiro­dákban, műhelyekben, igazgatói iro­dákban, de nem egy esetben tanári katedrán, színpadon, szószéken, szerkesztőségben tett és tesz tanú- bizonyságot az iskola szellemének, hagyományainak korszerűségéről, oktató-nevelő munkájának színvo­naláról. Ez biztosíték arra, hogy az iskola a jövőben is teljesíti a műszaki fejlődés egyre nagyobb követelmé­nyeit. Az iskolától ezt várja az átala­kuló társadalom s ezt kívánja a csehszlovákiai magyar nemzeti ki­sebbség érdeke is. Albert Sándor, az iskola igazgatója 1992. IV. 17. AZ „IPARI" - KÍVÜLRŐL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom