Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-10 / 15. szám
A Kárpát-medence sík vidékein április 10-17. között az átlagos napi középhómérséklet 10,7, a legmelegebb középhömérséklet 15,8, a minimális pedig 2,1 C-fok. A néphiedelem szerint április 14-én szólal meg először a kakukk, s ha Tibor szép zöld vetést talál, jó időt jövendöl. A gyümölcsösben ezen a héten is a már korábban ismertetett kártevőkkel szemben kell felvennünk a harcot. Megkezdhetjük a gyümölcsfák vesszőinek lekötözését. A gyenge fejlődési erélyű fajtákat (ilyen a Jonathán) vízszintesre, az erősebbeket (Golden, Starklng) 15 fokos szögben kötözzük le. A kötések, hogy a vesszők ne károsodja- nák, legyenek lazák. Gyümölcsfáink körül alakítsunk ki tányért. Ha szert tudunk tenni erjedt, tavalyi trágyalére, akkor azt 1:5 arányban hígítva használjuk fel fáink trágyázására. Egy-egy fa tövébe egyszerre 10 liternél nagyobb adagot ne juttassunk ki. Virágzás után egy másodszori trágyaleves beöntés megkönnyíti a terméskötést. Ilyenkor azonban már hígabb, 1:8 arányú keveréket használjunk. A gyümölcsös talajának takarására most vessük el a mustárt vagy a csillagfürtöt. A szőlőben esedékessé válhat a kendermagbogarak elleni permetezés. Ellenük több szer közül választhatunk (pl. Dlmicron, Metation, Roldan, Ultracid, Decemtion, Lannate, Vaztak, Cymbush); ezek a szölöilonca, a szölóeszelény és a szölómolyok ellen is felhasználhatók. Az új telepítésű és a fiatal szőlőkben végezzük el a harmatgyö- kerezést. Ha a múlt évben a tőkék levelein a vashiány jegyei mutatkoztak, akkor most részesítsük a tőkéket vaskelátos tápanyagutánpótlásban. Erre a Sequestren 138-Fe és a Chlorofen alkalmas. A fűtött fóliasátorban kísérjük figyelemmel az uborka fejlődését - a felszínre került gyökereket takarjuk be földdel, a töveket öntözzük meg, kötözzünk, s ha már a töveken a második levél alatt is virág van, a termés feletti hajtásokat csípjük vissza. A fútetlen sátorban szedjük fel a karalábét, s helyét készítsük elő a paprikapalántáknak. Négyzetméterenként dolgozzunk be a talajba 8-12 kg érett trágyát, 50 g kálisót, 85 g szuperfoszfátot. A szabad földbe vethetünk hagymát, kaprot, mákot, feketegyökeret, pasztinákot, petrezselymet, sárgarépát, spenótot, és ha a talaj hőmérséklete elérte a 13-15 C-fokot, földbe kerülhetnek a görögdinnye magvai is. Nyári termesztésre vethetjük a karalábét (2 gramm mag/m2), bimbóskelt, csemegekukoricát (50 x 50 cm-es kötésben). A zöldbab jövendő ágyásaiba juttassunk ki négyzetméterenként 3-3,5 kg érett trágyát, 12 g kénsavas kálit, 25 g pétisót és 25 g szuperfoszfátot. Eljött az ideje az új spárgatelepítésnek Is, erre a célra egyéves növényeket használjunk. A virágoskertben kiültethetjük a hagymás és a gumós növényeket; vethetjük a díszmákot, a nyári őszirózsaféléket, a búzavirágot, az illatos ternyét, a hajnalkát stb. - r 1992. IV. 10. KÖRNYEZETBARÁT HÁZTARTÁS Az élelmiszer-adalékok világa szinte Ismeretlen a hazai fogyasztók előtt, ugyanis a termékek csomagolásán az alapanyagok mellett csak a tartósítószerek nevét tüntetik fel. Pedig a tartósítószereken kívül még számos más segédanyag is található a termékekben, melyekre csak utalás történik, például: mesterséges színezék, mesterséges aroma, természetazonos aroma, ízfokozó, állományjavító stb. Nézzük csak meg, mi van a kosarunkban! Adalékanyagok Tartósítószerek: a baktériumok elszaporodását gátolják az élelmiszerekben. Antioxidánsok; nem engedik, hogy a termékben lévő olaj, zsír megavasodjék. Kozmetikai adalékok: befolyásolják a termék ízét, színét, állagát, megjelenését. Technológiai adalékok: a sorozat- gyártás miatt, illetve a csomagoláskor kerülnek az élelmiszerbe (például habzásgátló, szűrő- és tisztító- szerek). Tápanyagok: vitaminok, ásványi anyagok. Élelmiszer-színezékek Ezek a vegyszerek allergiát okozhatnak, allergiás gyerekekre különösen veszélyesek: E 102 Tartrazin, E104 Kinolinsárga, E110 Sunset- sárga FCF, E 122 Azorubin, E 123 Amarant, E124 Kokineal, E127 Eritrozin, E 131 Patentkék V, E 132 Indigó, E 150 Karamell, E 151 Fekete PN. Ezeknek az élelmiszer-színezékeknek a használata tilos az Egyesült Államokban. Sajnos, a hazai (magyarországi - a szerk.) termékeken az élelmiszer-színezék nevét általában nem tüntetik fel. Tartósítószerek Allergiát okozhatnak a következők: E210 Benzoesav, E211 Nát- rium-benzonát, E 220 Kén-dioxid, E 250 Nátrium-nitrit, E 251 Nátrium- nitrát, E 320 Butllált hidroxianizol, E 321 Butllált hldroxitoulén. Asztmás és aszprinérzékeny egyénekre veszélyesek: E 212 Ká- llumbenzoát, E 213 Kalcium-benzo- át, E214 Etil-4hidroxi-benzoát, E 215 Etil-benzoát nátriumsó, E 216 Propil-4hidroxl-benzoát, E 218 Me- til-4hidroxi-benzoát nátriumsó, E 221 Nátrium-szulfit, E 222 Nátri- um-hidrogénszulfit, E 223 Nátrium- diszulfit, E 224 Kálium-diszulfit, E 310 Profil-gallát, E311 Oktil-gal- lát, E312 Dodecil-gallát. Mindezekből jól látható, hogy nem árt alaposan áttanulmányozni a termékek címkéit, mert a család és a magunk egészsége forog kockán. Fontos, hogy az importált termékek címkéit is olvassuk el figyelmesen, és a kódszám alapján döntsük el, megvásároljuk-e vagy sem. Nők Lapja Virágpor- és nektárforrások A termelócsaládoknak egész éven át nagy mennyiségű virágporra és mézre van szükségük, hogy a főhordás idejére biztosítsuk a lehető legnagyobb népességet. Évente minden családnak 20-30 kg virágporra, 100 kg-nál több nektárra van szüksége a fiasítás és a felnőtt méhek táplálására. Sok virágpor- és nektáradó növény virágzik a föhor- dás előtt és után, amely kielégíti a szükségleteket. A korai virágporforrások éppen olyan fontosak a család fejlődéséhez, mint a nektárforrások a föhordáshoz. A fejlődéshez fontos a kezelések hatékony terve is, amely folyamatos virágzást biztosít a szezon alatt, ahogy a különféle növényi fajok egymás után nyílnak. A méztermelésre alkalmas helyen egy vagy több bő nektártermö növényfajnak kell lennie, amelyről jó minőségű árumézhez lehet jutni. Kockázatos lenne teljesen egy nektárforrástól függni, különösen, ha az rövid lefutású. Ha az időjárás meghiúsítja az egyik hordást, a másik még mindig biztosíthat termést. A méhlegelö növény értékét a virágzás ideje és a virágpornektár bősége határozza meg. A kora tavaszi növények jelentéktelenek lennének, ha később, a szezon alatt virágoznának, de korábban különösen értékesek, mert megindítják a család fejlődését. A korai kedvezőtlen időjárás a szezon elején gyakran akadályozza a méhek mindennapos kirepülését és gyűjtését, bár a korán virágzó növények biztosítanák a család virágporszükségletét, amelyre a folyamatos fiasítás-neve- léshez szükség van. A bő virágpor- és nektártartalékok gyakorlatilag függetlenítik a családokat az Időjárástól. A korai virágpor- és nektárforrások azonban segítik a családokat, hogy ezt az élelmiszer-tartalékot őrizzék, ezért a méhészetet olyan helyre kell telepíteni, ahol gyűjthetnek és előnyt szerezhetnek, ha kedvez az idő. Ha a méhész gondoskodni akar arról, hogy a méhei virágport és nektárt gyűjthessenek, meg kell ismernie a különféle időjárási tényezők hatását, amelyet a növényekre és a méhekre kifejtenek. Tanulmányozni kell tehát a hivatalos időjárási jelentéseket, amelyek az adott területre vonatkoznak, s össze kell vetnie azokat a virágzás időpontjával, a növények sűrűségével, a méhek tevékenységével, a családok hozamával, s éveken át feljegyzéseket kell készítenie az évszakra vonatkozóan. Erős családot kaptármérlegen tartva és feljegyezve a napi vagy heti súlyváltozást, megtudhatjuk a nektárgyűjtés mértékét. Kicsi vagy átlagos kaptár nem nyújt kielégítő eredményt, mert az átlaghozam nem olyan jelentékeny a nektárforrások megítélésében, mint a csúcshozam. A méhészkedés területén levő növényfajoknak, sűrűségüknek, vl- rágzási idejüknek az ismerete nagyon értékes a kezelés problémájának előzetes megítélésében. A méhész sikeresebben boldogul munkájával, ha Ismeri a telephelyek talajtípusát is. A növények más-más talajtípuson másképpen viselkednek a szárazsággal vagy a túlnedves- séggel szemben. A változóban lévő mezőgazdasági viszonyok között parancsoló szükség van arra, hogy a méhész ismerje a területen gazdálkodókat, tervezett növényeiket, növényvédő, rovarirtó szereiket, a méhlegelö növények tervezett aratási idejét. Méhészújság MILYEN ZÖLDTAKARMÁNYT ETESSÜNK? A rétek, legelők, útmenti sávok füvei, vegyes növényállománya egyaránt alkalmasak zöldtakarmánynak. A fűfélékhez társulhatnak még: a cickafark, csibehúr, útifű, acsalapu, nedvesebb helyeken nád, gyékény és sás is. A zöldtakarmány begyűjtésénél napjainkban nagyon fontos, hogy az esetleges szennyezésre - korábbi permetezésre, porozásra - odafigyeljünk. Takarmányozásra a zöld gabonafélék, a köles, muhar, kuko- rica-csalamádé, takarmánykáposzta is felhasználható. Az utolsó kettőből a napi adag ne legyen 10-15 dkg-nál nagyobb, mert akkor bélsárlágyulás, hasmenés következhet be. Ha ilyet tapasztalunk, a zöldtakarmány adagolását szakítsuk meg, átmenetileg szüntessük be. Csökkentett mennyiségben leveles zöldtakarmányt - napraforgólevelet, takarmányrépát, csicsókát - is hasznosíthatunk. Ha spenótot, salátát, tököt, káposztát vagy hullott almát etetünk, jó, ha előbb ezeket szecskázzuk, felaprítjuk, korpával vagy darával elkeverjük. Mivel etetésük folyamán az állatok ürüléke meglágyul, a szecskázott, felaprított élelembe keverjünk faszénport. A nyári ritkítómetszés „hulladéka“ szintén jó zöldtakarmány. Az ágrészek háncsa csersavat tartalmaz, amely az egyébként fellépő ürüléklágyulást ellensúlyozza. Egyformán jól hasznosíthatók az almafélék, a csonthéjasok, a mogyoró és a szederfa leveles gallyai is. Alkalmas továbbá az akác, a vadgesztenye, szilfa, hárs, a bükk és a tölgy lombja is. Ezeket természetesen csak ritkításkor, gallyazáskor etessük; a fáknak csak ebből a célból ne tépjük a levelét, ne tördeljük ágaikat. Ne adjunk nyulaink elé fűzfa-, csonthéjasok közül mandula-, őszibarack, továbbá gyertyán-, juhar- és kőrislombot, -gallyat. A nyúleleségek közé sorolható még a cukor- és takarmányrépa, a csicsóka, valamint a sárgarépa (nyúlcsemege) és a burgonyagumó is. A burgonyát azonban csak párolva vagy főzve etessük. Az említett növényekből naponta azonban csak 5-10dkg-ot adjunk. Túl sok zöldtakarmánytól tenyészállataink petyhüdtekké válnak, csökken a fedező bakok aktivitása. Tenyészállatainknak a vegetációs időszakban is jusson naponta száraz széna. Dr. Juhász Árpád Csemegeuborka-termesztés fóliatakarással A nemritkán előforduló májusi fagyok erősen visszavethetik vagy teljesen kipusztíthatják az április második felében vetett és kikelt fiatal uborkát. Ez az oka, hogy az uborka vetésével általában nem sietnek, megvárják az április végét, május elejét, amikor a mag még a talajban vészeli át a hűvös éjszakák káros hatását. Gyakorlati tapasztalataim szerint a fólia lehetőséget ad arra, hogy megvédjük a korai vetésű uborkát a májusi fagyoktól és előbbre hozzuk a szedést. A háztájiban ezért az uborka sekély barázdába történő vetését és fóliával való takarását ajánlom. A barázdát úgy készítsük el, hogy a felső szélessége 20, a mélysége pedig 10 cm legyen. Úgy vélem, a túl mély barázda nem megfelelő, a fiatal növény később nehezen tud kikapaszkodni belőle. A csapott végű kapával kihúzott barázda aljára vessük a magot és 2-3 cm-es, lehetőleg szerves anyagban gazdag, könnyű szerkezetű földdel takarjuk. E módszernél az ikersorba történő vetés - a fóliamegtakarítás érdekében - gazdaságosabb. Javasolható sortávolság a 120 + 30 cm, a tótávolság pedig 15 cm Az április közepi vetésnél korábbit takarás esetén sem javasolok. Igaz ugyan, hogy a fólia alatt kedvezőek a feltételek a fiatal növények fejlődéséhez, de később a fólia alól kikerülve az edzetlen növényeket az akkor még fellépő hőmérsékleti Ingadozások károsíthatják. Az optimális hőmérséklet és a páratartalom megteremtése érdekében a fólia takarón 10-20 helyen, 1-2 cm átmérőjű lyukat szúrjunk, olvasszunk. A takarás céljára használt fólia is megfelel. Az Így előkészített fóliát a talajhoz simítva a vetőbarázdára feszítsük, s a széleit szorosan a földhöz rögzítsük. Ha a keléshez a talajnedvesség nem elegendő, akkor vetés után jól öntözzük be a talajt. Erre azonban - ha a tél folyamán bőven volt csapadék - nincs mindig szükség. A továbbiakban a fólia levételéig öntözni már nem kell. A fólia eltávolításának idejét a növények fejlettsége és a hőmérséklet alakulása szabja meg. A fóliatakarót ezért csak akkor távolítsuk el, ha a növények fejlődését már akadályozza, vagy a hőmérséklet tartósan 15-20 Celsius-fok fölé emelkedik. Ez nálunk általában május közepén fordul elő. Hogy a nap első, perzselő hatását elkerüljük, borús időben vagy a délutáni órákban vegyük le a fóliát. A fóliatakarással - eddigi tapasztalataim szerint - mintegy 10-14 nappal korábbra lehet hozni a szedést, ez pedig a piac szempontjából nagyon lényeges! A korábbi szedéshez pedig még 10-20 százalékos terméstöbblet Is járul! A legnagyobb előnye azonban, hogy csökken a korai termesztés kockázata! A fóliatakarásos termesztésre egyébként a korai érésű fajták a legalkalmasabbak. Csiba László ÚJDONSÁG Régi, jó ismerősünk, a cékla új színekben mutatkozik be. A Burpee Golden csak a répatest színében különbözik az eddig megszokott, biborszinü céklától. Még a termesztésmódja is azonos: négyzetméterenként 60-70 tő állománysürüség- hez 10-13 kg magot kell vetni egy hektárra, szabadföldön április elejétől július elejéig, 25-40 cm sor- és 5 cm tőtávoiságra. A céklasaláta ize semmiben sem különbözik a vöröshúsúétól, tőn viszont nem hagy nehezen eltávolítható foltot. a teríK. Sz. * m
