Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-10 / 15. szám
Szerkeszti: Tallósi Bela Mától kezdve - tíz alkalommal - olyan történeteket olvashattok rovatunkban, amelyeket Hana Dos- kocilová Damoklész kardja című könyvéből vettünk. A neves cseh szerzőnő Ismert mitológiai, bibliai, történelmi motívumokat, eseményeket dolgoz fel, de tud történeteket kerekíteni a különböző történelmi eredetű szállóigék, szólások köré is. Történeteit olvasva, olyan műveltségre tehettek szert, amely nélkül a világirodalom, a képzőművészet és egyáltalán a kultúra nehezen megközelíthető. rájuk. Tetszett neki, hogy Ábel mily türelmesen csiholja a tüzet, mily kedvesen biztatja, hogy lángra lobbanjon. Káin pedig az áldozattűz rakásakor is szitkozódott és dühöngött, mire az Úr elkomo- rodott, megintette Káint, s az ajándékára már rá se nézett. Csupán Ábel áldozati bárányát fogadta el.- Még az Úr is Ábelt szereti jobban - vélekedett KáAz ősrégi monda szerint Ádám és Éva voltak az első szülők a világon. S mivel nem volt kitől ellesniük a gyermeknevelést, bizony, nehezen boldogultak. Káin, a nagyobbik fiuk elképesztően dühös természetű és dacos volt, a kisebbik fiuk, Ábel pedig épp az ellenkezője: félénk és jámbor, akár a ma született bárány.- Nézd, milyen jó fiú Ábel, róla vegyél példát - mást se hallott Káin kicsi korától. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, mi több, Káin még féltékenykedni is kezdett öccsére. Az irigység pedig olyan, akár a méreg, még egy csepp belőle, s kettejük szeretete szertefoszlik, egy újabb csepp, s a szeretet gyűlöletté fajul... Hana Doskocilová Mikor a fiúk felnőttek, Ábel pásztor lett, Káin pedig a földet művelte. Mind a ket- ten kedvüket lelték munkájukban. Káinnak beérett a gabonája, Ábel juhai megellettek, s eljött az idő, hogy eleget tegyenek a szokásnak, s a termésük egy részét áldozatként mutassák be az Úrnak. Ki-ki tehát kőoltárt emelt, fát hordott rá, és a farakásra helyezte ajándékát: Ábel a legkövérebb bárányt, Káin egy kéve búzát. Az Úr az égből letekintett in, s az irigység teljesen eszét vette. Este aztán, amikor a fivérek a mezőről hazaigyekeztek, Káin egy husánggal agyonütötte Ábelt. Látta az Úr Káin tettét, s nagyon elborzadt fölötte. Neki sem volt még tapasztalata abban, mennyire fajulhat el a viszony a testvérek között, hiszen Káin és Ábel volt a világon az első testvérpár. Mi lesz, ha ez így megy tovább... S éppen azért, hogy a jövőben a testvérek között egész más, sokkal jobb viszony alakuljon ki, úgy döntött, hogy Káint a legsúlyosabb büntetéssel sújtja: Bélyeget nyomott Káin homlokára, hogy mindenki, ember, állat vagy madár azonnal meglássa, mily szégyentelen tettet követett el, s mindenki iszonyattal és utálattal forduljon el tőle. Sokkal jobb lett volna Káinnak, ha meghal. Ám az volt a büntetése, hogy számtalan napon át, évek végtelen során e bélyeggel a homlokán vándoroljon a földön... S Káin számára a napok éveknek, az évek pedig évszázadoknak tűntek fel. Schmidt Éva fordítása Egy V. K. ARSZENYEV A jávorszarvas Egy vadász megállapodott falubelijeivel, hogy élő jávorszarvast hoz be a helységbe, de azzal a feltétellel, hogy a kutyákat minél messzebb tartják, és ók maguk sem jönnek ki kunyhóikból mindaddig, amíg ő nem hívja őket. Másnap megfelelő mennyiségű eleséget vett magához, és kiment a jávorszarvas után. Azon a télen Igen nagy volt a hó, úgyhogy könnyen fel tudott hajtani egy jávorszarvast. A vadász üldözni kezdte, és az elcsigázott állat nemsokára leroskadt, mintegy várva a halálos lándzsadöfést. Az ember azonban nem bántotta. Miután az állat kissé kipihente magát, felkelt és továbbment. A vadász követte, és amikor a kimerült vad megint lefeküdt, ö is lepihent. Több napig mentek így együtt a tajgában, miközben a vadász minden egyes pihenőnél közelebb helyezkedett el az állathoz. A jávorszarvas végül is megértette, hogy nem akar neki rosszat, és egyre nyugodtabban tűrte az ember szomszédságát. Ekkor a vadász időnként egy-egy maroknyi sós füvet dobott oda az állatnak. Néhány nap múlva már szerepet cseréltek. Míg eleinte a jávorszarvas kelt fel és az ember követte, most elsőnek az ember kelt fel, és a jávorszarvas ment utána. De földijei nem tudták türtőztetni magukat. Amikor észrevették, hogy az erdő szélén egy ember járkál jávorszarvassal, elébe futottak. Amint a szarvas meglátta a feléje közeledő tömeget, megijedt és elfutott az erdőbe. Terényi István fordítása EDWARD LEAR Az asztal és a szék Szólt a Székhez az Asztal: ..Gyere, szívem vigasztalj! Szörnyen kínoz a hőség. Minden lábam fáj és ég. Sétálhatnánk egy kicsit. Friss levegő jólesik. Fűszerezzük víg tráccsal!" - szól a Székhez az Asztal II Szólt az Asztalhoz a Szék: ..Oh, milyen bolond beszéd! Hisz mi nem sétálhatunk. Tudod járni nem tudunk. “ De az Asztal sóhajt rá: ..Megpróbálni mégsem árt. Lábad annyi, mint lábom: megpróbáljuk két lábon." Hl így lementek, s lassacskán át az egész városkán, körbe-körbe. könnyeden kopogva a köveken. S aki csak ott szembejött, megállt a hátuk mögött: ..Lám az Aszta! meg a Szék levegőznek kicsinyég.“ IV De most völgynek tért az út. s egy kastélyhoz kanyarult. Teljesen eltévedtek. Esteiig tévelyegtek. s akkor a bölcs társaság fölfogadott egy kacsát, egy bogárkát s egy egérkét. akik hazáig kísérték. Ott egymás nyakába esvén, így ujjongtak: ..Drága testvér! jó volt ez a séta ma! .lőhet most a vacsora. “ 5 végül aztán Asztal és Szék s kacsák, bogárkák, egérkék fejük tetejére álltak, s ágyaikba beugráltak. Babits Mihály fordítása Hiányzó rész A számokkal jelölt fekete ábrák valamelyikével pontosan kiegészíthető a bal felső sarokban látható rajz. Nos, melyik ábra illeszthető a kivágás helyére? Készítette: M. Motycík-------- ^ ¡iff J aniga József illusztrációja MEGFEJTÉS A március 27-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: első ábra - 12, 15, második ábra - 10, 13; 64 - 8 a négyzetben. Nyertesek: Sebő Edit, Szap; Morovics Erzsébet, Vágki- rályfa; Esek Viktória és Marianna, Für; Kázmér Pál, Felsőtúr; Gonosz Norbert; Rőce. Hogy kié? Nevét megkapjátok a sötétebb vonallal jelzett keretben, ha helyesen fejtitek meg a függőleges sorokat. Annyit elárulunk, hogy 150 esztendővel ezelőtt hunyt el, 1842. április 11-én, Indiában. Nos, ki a szóban forgó személy? Függőleges: 1. Régebben használt cím, annak megnevezésére, akinek a „kelmed" megszólítás járt, 2. A föld kérgében található, sűrűn folyós barna vagy fekete színű anyag, 3. Magyar író vezetékneve (... István), 4. Hörpíntveszürcsöl, 5. Teherszállító vízi jármű is, 6. Elárusítóbódé (például újságos), 7. Oldószernek is használt gyúlékony, illő folyadék, 8. Tartós csapadékhiány, szárazság, 9. Börtön, 10. (Áru)behozatal, 11. Hosszú bajuszú édesvízi ragadozóhal, 12. Buta, 13. Ilyen madár a költöző madár, 14. Festékanyagokat tartalmazó forró égövi növény, átírópapír is, 15. Határozószó angolul, 16. Füves helyeken, nedves hegyi réteken tenyésző, rendszerint bíborvörös virágú, egyszikű növény- nemzetség, 17. Elejtett vad testének kikészített része mint emléktárgy. Készítette: B. A. li ■* Ü ■rT> a a.. I o. # Ü J M'r B '¡r í j- S I * O lí íli 8 |9 10 ÍTi7~!-Ti líÍ3”1 41 -fi 1 15. 16. 177] 1.......1......—J L .........i-------L------J i 1 ! r .... " .. ! j I ! ] ! | r í t i 1 .......i . i 1 1 i í ! ! l I l l 1 1 i 1 1 I i L. _L . J 1 .1 i ___ J_____ . .. . ■■■V 14 1992. IV 10. K
