Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-10 / 15. szám
MANILA A SZÁLLODAABLAKBÓL A TÖRTÉNET SZEREPLŐJE A SZÁLLODA ELŐTT (A felvételeket a család bocsátotta rendelkezésünkre) öt vagy hat éve volt - éppen nyaralás közben amikor az asz- szonyka egy csomót tapintott ki a mellében. Mi lehet az? Csak nem?... Az ember ilyenkor mindig a legrosszabbra gondol. Mert szomorú példa sok van: X-nek is levették a mellét, Y is rákos... Nézd csak... mi lehet ez?... - szólt a férjének. Azonnal orvoshoz kell menned! - figyelmeztette a párja. Nem hallgatott rá. Az első ijedtség elmúltával bizakodni kezdett s még a lehetőségét is elhessegette annak, hogy rosszindulatú daganatról volna szó. Majd elmúlik... Nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni - vigasztalta magát. Majd alkalomadtán elmegy orvoshoz. De nem tudta magát rászánni, a férje könyörgését sem hallgatta meg. Nem akarta hallani azt, amiben később egyre inkább biztos lett. Csupán csak azért, mert sosem bízott az orvosokban. Amikor a csomó nagyobb lett- végre felkereste az orvost. Azonnal műteni kell! - hangzott az ítélet. Nem egyezett bele az operációba. Megismerkedett egy asszonnyal, aki a Fülöp-szigeteken keresett és- talált gyógyulást; reménytelen állapotban vitték Manilába, és a saját lábán jött haza. Másik példa is lebegett a szeme előtt, az a huszonkét éves fiatalember, akit tolókocsin vittek Manilába, és két hét múlva teljesen gyógyultan tért haza. Beszélt vele, a saját szemével látta a csodát. Elhatározását megvalósította: kilencven nyarán a húga kíséretében útnak indult. Bécsból Frankfurtba mentek, onnan repülővel Manilába. A gépen többen is utaztak ugyanazzal a céllal... A hárommilliós Manilából nem sokat látott - éppen csak a belvárost meg ami a szálloda ablakából a szeme elé tárult. Egyszer voltak kissé távolabb a központtól - akkor is A GYÓGYÍTÓ autóval s ott már nyoma sem volt a fényűzésnek. Feltúrt utcák, szeny- nyes kanálisok, nyomorúságos putrik látványa fogadta. A szálloda ellenben valóban kényelmes: medence is tartozott hozzá, az ellátás igazán színvonalas... A kezelés közvetlenül a szállodában folyt - a gyógyítók ott rendelnek. Nyer a beteg - nem kell várakoznia és villamosozni vagy taxizni; nyer a gyógyító - a beteg szívesebben veszi, ha az orvos házhoz megy; és nyer - kétszeresen is - a szállodatulajdonos, a jó reklám vonzza a vendégeket, a beteg rendszerint nem egyedül vág neki a hosszú útnak, és két hét szállodai tartózkodás nem kis pénz... Az asszony is naponta járt kezelésre - két héten keresztül. A procedúra nem tartott tovább fél óránál. A mágus minden alkalommal a nyitott sebben kotort, mélyen belenyúlt - mégsem érzett semmi fájdalmat -, és véres húscafatokat vett ki... A negyven év körüli gyógyító azt is megengedte az asszony húgának, hogy fényképezzen. Az orvos honoráriuma harminc dollár - kezelésenként. Antibiotikumot is adott, amit otthon nem tudtak beszerezni. Bécsból hozattak hasonlót. Amikor az asszony a Fülöp-szi- getekre utazott, a daganat már kifelé húzódott, nyitott seb volt a mellén. Javulás - a férj szerint - nem történt. Lelkileg azonban segített... s amikor az asszony hírét vette, hogy a manilai gyógyító még azon az őszön Salzburgba megy - ismét odautazott. Azon az őszön rohamosan romlott az állapota - emlékezik a férj. Mindenféle diétába belefogott, gyógyteákat ivott, kenőcsöket használt. Hitt benne, hogy ezektől meggyógyul. Egyszer sem mondta, hogy sajnálja, amiért nem hagyta magát megoperálni. Vagy lehet, hogy csak nem akarta bevallani?- így is, úgy is meghalok - mondogatta az utolsó időkben. - Ha meg a Jóisten akarja, hát megsegít. Tavaly ősszel csendesen elaludt. Miért is nem hagyta magát megoperálni? Konok volt, senkire sem hallgatott. A férj biztos benne, hogy a felesége még ma is élhetne... * A történet közreadásával nem az a célunk, hogy a manilai gyógyítókat elmarasztaljuk. Vannak megmagyarázhatatlan jelenségek és csodába illő gyógyulások. De a hagyományos gyógymódokat és az orvosok segítségét sem szabad elutasítani. Az egészség, az élet minden gazdagságnál többet ér - éppen ezért mindenki óvja. Legyen ez a történet figyelmeztetés és reményt adó. Az „igazi“ orvosok (is) gyógyítanak! Kopasz-Kíedrowska Csilla Magyarországon tilos az akupunktúra, a talpmasszázs és a hipnózis Magyarországon már legalább 1200 természetgyógyász praktizál egyszerű iparengedéllyel. Sokan közülük gyorstanfolyamon sajátították el a hagyományos gyógyítás módszereit, s anatómiai ismeretek nélkül vállalkoznak „csodatételre“. Őket tartja a hivatalos orvostudomány kuruzslónak - írja a Népszabadság. Széles körű gyógyító tevékenységre, beleértve a természetgyógyászat módszereit is, csak a diplomás orvosok jogosultak - így foglal állást az Egészségügyi Tudományos Tanács, mely a Népjóléti Minisztérium, illetve a miniszter tanácsadó testületéként is működik. Ebből következik, hogy az orvosi diplomával nem rendelkező személy, mint természetgyógyász, csak segítőtársa lehet az orvosnak, önálló működését a jelenleg érvényes jogszabályok ugyanis kuruzslásnak minősítik. A betegek érdeklődése, bizalma mindezek ellenére töretlen, sőt egyre nő a kizárólag fizikai eljárásokat és természetes anyagokat alkalmazó „orvospótlók“ iránt. Van igény a természetgyógyászatra - ismerik el mostanában már az orvosok, hozzátéve szokatlan őszinteséggel azt Is: a hivatalos orvostudomány nem minden betegségre tud megfelelő gyógyeljárást és gyógyszert ajánlani. A komoly tudomány hívei - hosszas hallgatás után most napvilágot látott első hivatalos állásfoglalásukban - úgy vélik, jogszabályt kellene alkotni a természetgyógyászat hatásköréről, etikai vonatkozásairól, az orvoslásban elfoglalt helyéröl, s nem utolsósorban finanszírozásának módjáról. A természetgyógyászok képzését pedig - véleményük szerint -, természetgyógyászathoz is értő diplomás orvosokra kell bízni. Ők döntenék el egyébként azt is, mely eljárás minősíthető tudományosan is hitelesnek, művelőik közül ki szemfényvesztő szélhámosnak, ki pedig az orvostudomány tehetséges segítőjének. Valahogy olyan kapcsolatot képzelnek el orvos és természetgyógyász között, mint amilyen a fogorvos és fogtechnikusa, az ortopéd szakorvos és egy jól képzett masszőr között ma hatékonyan működik. Az orvosi szakma tehát voksolt: a természetgyógyászt csak az a bizonyítvány jogosítsa gyógyító tevékenységre, melyet az arra szakmailag illetékesektől képesítésként nyert. Alkalmazzon gyógynövényeket, végezzen fizioterápiát, beavatkozhat minden olyan esetben, amikor elsősorban a páciens hitén múlik a gyógyulás. De nem adhat például injekciót, nem végezhet műtétet és nem gyógyíthat akupunktúrával, hipnózissal vagy talpmasszázs- zsal. Ez utóbbi módszert a tudomány mai állása alapján egyébként is komolytalannak minősítik. Tragikus gyógyítások Az elmúlt hetekben a rendőrök több esetben is vizsgálatot indítottak olyan gyógyítók- vagy magukat annak hirdetők- ellen, akik egészséges embereknek ártottak. Prágában egy állapotos asszony a gyógyító tanácsára abbahagyta az orvosságszedést (cukorbajos volt), és elvetélt; Észak-Csehországban a rosszindulatú daganatos betegek állapota rosszabbodott... Ezek a hírek tulajdonképpen nem is meglepőek. Mindenre még nincs törvény, engedélyezettek - egyelőre - olyan tevékenységek is, amelyek a fejlett demokráciákban korlátozottak. A gyógyítók büntetlenül működhetnek - s amíg megfelelő korlátot nem szabnak tevékenységüknek, egyesek harácsolni fognak, tekintet nélkül arra, ártanak-e az embereknek, vagy nem. Azzal érvelnek, hogy korábban üldözték őket - holott épp az ellenkezője igaz. Bár működési engedélyük nem volt - az uralkodó osztály támogatta őket, és sokan hozzájuk fordultak (Zápotocky, Gottwald, Brezs- nyev, Lenárt..) Sőt, arra hivatkozva, hogy- a nyugati hírszerzés támogatja a pszichotronikai vizsgálatokat, az StB jóindulatát is megszerezték. Két prágai főiskolán olyan pazarul felszerelt laboratórium állt a rendelkezésükre, hogy az igazi tudósok joggal irigyelhették... A népi gyógyászok hókuszpókuszai esetenként oly mágikusak, hogy művelt emberek is bedőlnek nekik. Némelyik pa- rapszichológus oly módon is megpróbált dicsőséget szerezni magának, hogy felajánlotta segítségét bonyolult bűnügyek felderítéséhez. De eredményről mindeddig nem szereztünk tudomást. Még egy volt szövetségi belügyminiszter is azt ígérte, hogy a pszichotronikusok segítségével a rendőrség már a prágai Óvárosi téren és a Hostivar- ban elkövetett merénylet tettesei nyomán van. A halálesetek sem ritkák. Egy susicei férfi a felesége „gyógyítását“ mesélte el a televízió egyik adásában. Rákos daganatot állapítottak meg a mellében, de nem kórházba ment, hanem Frantisek Ferda páterhez, aki túrópakolást rendelt. Az asz- szony hitt a „csodagyógyszerben“, és rettenetes kínok között halt meg. Tavaly egy kezdő gyógyász ajánlotta fel szolgálatait. Állítólag fénykép alapján állít fel diagnózist. Három szerkesztőnk fényképét küldtük el; nemsokára sokszorosított levelet kaptunk, kórbonctan-könyvekböl kimásolt ábrákat, ezekbe rajzolta be „távbetegei“ beteg szerveit, de a komoly bajokat nem találta el- egy esetben sem. Természetesen igazi orvosok páciensei is meghalnak - orvosi műhiba következtében is. Ám ha erről a hozzátartozók tudomást szereznek, általában bírósághoz fordulnak. Ellenben, ha természetgyógyászok halálra kezelnek valakit, a hozzátartozók félnek bárminemű következtetést levonni. Nem állítom, hogy valameny- nyi természetgyógyász rossz. De olyanok, akik tudnak is valamit, akik szerények és emberségesek, akik a természettől tanulnak - nagyon kevesen vannak. Őket használják fel a konjunktúralovagok. Ezek a hamis varázslók bőbeszédűek, könyveket adnak ki, pazar ajánlatokkal járják a járási és községi hivatalokat, azonnali gyógyulást ígérve, de mihelyt valaki objektív tényeket kér tőlük, agresszívekké válnak, nem létező eredményekkel kérkednek. Attól félek, senki sem képes megkülönböztetni az igazi természetgyógyászokat a hamis kuruzslóktól- ezt majd csak az idő mutatja meg. S addig komoly esetekben jobb orvoshoz fordulni. (Mladá fronta dnes nyomán)
