Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-10 / 15. szám
Gyerekek... Kedves, gondtalanul játszadozó, vidáman csivitelő apró emberpalánták. Értelmet adnak szüleik életének és ők jelentik az élet folytonosságát. Bennük öltenek testet a nő és a férfi, a férj és a feleség legszebb érzelmei. Mégis hányszor szorulnak mások pártfogására! Mert a magyar szóhasználatban áldásként emlegetett gyermek sokszor nem kívánt teher. Most az ő védelmükre készül törvény. Bármennyire furcsa, de a megnevezésében is az élet védelmét célzó jogszabály a köztudatban abortusztörvényként honosodott meg. Mintha egész értelme csupán abban rejlene, hogy társadalmunk milyen mértékben engedélyezi vagy korlátozza a terhesség művi megszakítását. A vitában filozófiai nézetek, életfelfogások és gyakorlati szempontok ütköznek. Sajnos, a nyugtalan politikai légkörben sokszor inkább a szűkebb politikai érdekek kerülnek előtérbe. Az egyik tábor a magzat élethez való jogát védelmezi a fogamzás pillanatától. A másik fél a nő kizárólagos döntési jogát hangsúlyozza, mivel a magzat az anya testének része és önálló életre képtelen. Egyik is, másik is az emberi jogokra hivatkozik. E kérdés akkor kap magas feszültségű politikai töltetet, amikor a kormánypártiak és az ellenzékiek már nem is a lényegről vitatkoznak, hanem ki-ki a maga választási pecsenyéjét sütögeti. Rossz időpont ez ilyen életbe vágóan fontos törvényjavaslat elfogulatlan megtárgya- -lására. » S mi mindent sorakoztatnak fel érvként! Az egyik szlovák napilap olvasója levelét közli, aki felhívással fordul a szlovákokhoz, ne ellenezzék a művi megszakítás és a fogamzásgátlás betiltását. Indok? Szerinte a sokat vitatott államjogi elrendezés is egyszerűbb lenne, ha az abortuszt eddig is tiltották volna. Ugyanis valaki kiszámította, hogy így a szlovákság létszáma már meghaladná a tízmilliót és számbeli fölényben lenne a csehekkel szemben. A csehek pedig most küzdhetnének önállóságukért, a Szlovákiától való elszakadásukért... Mosolyogjunk? Meg is tennénk, ha nem ennyire komoly dologról lenne szó. Dehát feltehetően az érintetteknek mégse a cseh—szlovák viszony az elsőrendű gondja. A magyarok esetében se, bár végső következményei alól ők se mentesek. A problémának sokkal mélyebb emberi vonatkozásai vannak. A nőgyógyászok a megmondhatói, akik naponta próbálják beleélni magukat pácienseik problémáiba. S kérdezte-e őket valaki is, mit éreznek akkor, ha ilyen vagy olyan okból a magzat eltávolítására kényszerülnek? El tudjuk-e egyáltalán képzelni annak az anyának lelki vívódását, aki végül is a terhesség megszakítása mellett dönt, mert más megoldást nem talált? Nem tömegjelenség, de nem is egyedi eset, hogy az abortuszon átesett nő néhány hónap múlva ismét terhesként keresi fel orvosát. Előre megfontolt szándékkal vállalja az anyaságot, mert nem viselte el a korábbi döntése utáni lelki megrázkódtatást. Könnyű lenne az érzelmekre hatni, dehát egy-egy eset mégse általánosítható. És az élet is bonyolultabb. Fontos döntések se alapulhatnak csak érzelmeken. Mert mi történik akkor, ha nem kívánt gyermek jön a világra? Persze, a válasz lehetne: erre korábban kellett volna gondolni. Ám ilyenkor már késő az előzmények firtatása, a lelkiismeret megszólaltatása. A ténnyel kell szembenézni. Sajnos sok az elrettentő példa. A felbomlott családokban, a gyermekotthonok mostoha körülményei között felnövő gyermekek sorsa sokszor tragédiákba torkollik. S ez mind megannyi figyelmeztető felkiáltójel. Az élet néha nagyon igazságtalan. A törvény nem képes egyéni sorsok megoldására. Bizonyos szabályozásokkal csupán segíti a nem kívánatos, sokszor tragikus helyzetek megelőzését, végső esetben pedig a következmények elhárítását. Főképp azért, hogy mások felelőtlenségének ártatlanok ne essenek áldozatul. Zsilka László Élet és lelkiismeret MÉRY GÁBOR FELVÉTELE A TORCS1 GYERMEKOTTHONBAN KÉSZÜLT
