Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-03 / 14. szám
idt, keze reszketni mtőhöz fohászko- <avér goromba fe- kapott, képviseló- mellőle, mint egy tnka Lajos nevét ; századi világka- sorban emlegették, mész csúfondáros Szeximarski cím- tkezöképp kezdó- egy füzetem, / pe- ndenféle jómadár- i neve.“ így lett az ki-ügy. egfelsőbb vezetés ó volt, hogy Már- 11 állítani. Masculi- e mentelmi joga, dig a sajtótörvény. a Poloska- vagy os botrányként és ilemmaként tornai. Egy tehetséges ndarabot írt, mely- le: Állítsátok meg \ darab azonban ott, a jobboldali :jére olvasta, hogy rechtet plagizálta, irázisos, a hasonla- ártonka Lajos a fa- rettenetesebb! :r politikai karrier- felívelni, egyelőre szonnal. Hírhedtté dóvá, ezért elége- >a biztatta ót Mas- ¡y mozgalma a kö- isokon bejuttatja irtonkának ez nem levélben ajánlotta It Vétkeit Feltáró zt is közölte, hogy ínus Xavér és Há- is szerepel. Ennek újságok az ő nevü- köztudatba, a 3 T lirgli főszerkesztőit szárnyára kapta :1 nemzetközi mé- eximarski tényeit iok és bőven idézés újságok tudósí- avér a nyugati új- ílt - emlékszünk re? - védelemért, :nt azon az éjsza- dvezöen nyilatko- asculínust, de ak- :m hitt neki. Aki járt, azzal másnak e! Hábetler Jocó üldte riportereit, Szipós Egont. De- jtélyre, nyilatkoz- az idegenlégióból inek „Ezt nektek“ bizonyságot tett Poloska utca 13. em lakott! A bot- r szinte a Kastély lás mégiscsak bo- körű, nemzetközi iletett meg. Már- sgjelent egy híres tő és horribilis dollárban a pepita 'űjteményében kí- ; nagyon előkelő Lajos - ó, önző legtisztább igaz- nályosítod - elfo- A műgyűjtő maimeghívta a volt an többé nem tért •tokában bizonyá- y tengeralatti útra ipján a harangok íanem délután fél Itak. Néhány poli- jran mélyet léleg- nbóliát kapott és je. Hárman túlél- ehaltak, ők lettek iozatai. Kétségte- , hogy a Poloska lehetőséről és va-. :k után immár so- leríthető. Váratla- őség hamar felezakemberei azon- lemmel fordultak ltárak felé, ame- có zsebnaptáránál , pepita fedelű ir- íégis megbízhaMONOSZLÓY DEZSŐ bííWíW * i 11 n fí ■ A boltívvel két részre osztott terem ólomüveges bejárati ajtajánál két fehérköpenyes, birkózó formájú alak ácsorgott. Karjukat összefonták mellükön. Fejüket az át nem látszó üveg felé fordították, azt bámulták merően, mintha ezzel is jelezni kívánták volna, ők nem tartoznak az impozáns berendezési tárgyak közé. A reneszánsz stílust utánzó bútorok valószínűleg a múlt század végén készültek, erre vallottak a gazdag kivitelezésű faragások, amelyekhez elegendő idővel, kedvvel, érzékkel a későbbiek során nemigen rendelkeztek a mesteremberek. A faragások dús összevisszaságban állat- és emberfejeket ábrázoltak, némelyiknek ki volt tátva a szája és úgy látszott, kiáltani vagy harapni szándékoznak. Egy testes íróasztal hasonló faragványokkal a kovácsolt vasrácsé ablak előtt állt, mögötte kivarrott, bőrtámlás széken ugyancsak fehér köpenyben sudár, szőke nő ült. Félig lovaglóülésben, figyelmét ritmikusan megosztva, hol föl- emelkedett, ilyenkor kifelé lesett az ablakon, s némi rosszallással szemlélte a három uniformisos alakot, akik lent a kertben a rózsalugas előtt föl-le masíroztak, hol visszahelyezkedve a karosszékre, menten nyájassá változott, s a vele szemben ülő ősz hajú, tekintélyes férfire pillantott, aki keresztbe rakott lábbal, skótkockás ruhában ült és egyik kezével halántékát simogatta. Most hirtelen az íróasztal felé nyújtotta hosszú ujjait.- James, — mondta kellemes, mélyzengésű hangon — hajtsa szét a koponyacsontomat és nyúljon az agykérgem alá. Tapintsa ki a két fekete pontot, ha nem látja jól, itt egy tükör. - Lecsatolta aranyóráját. — Hátlapján könnyűszerrel megpillanthatja. A nő elhárító mozdulatot tett. — Semmi szükség rá, elnök űr, igazán semmi szükség. Jól látom a fekete pontokat, szabad szemmel is, de most nem közelednek egymás felé, így kellemetlen következményektől nem kell tartani.- Kétségtelenül így van - bólintott a férfi.- Sőt távolodnak — folytatta a nő —, ez, azt hiszem, igen kedvező...- Lehetséges - szakította félbe a férfi -,-hogy ez kedvező konstelláció, bár ilyesmit nehéz előre megítélni. — Ujját az íróasztal egyik oroszlánjának pofájába dugta, a nő követte mozdulatát.- Nem fél, elnök úr?- Ja, ettől, hogy megharap? — A férfi elmosolyodott. — Nem, csöppet sem félek, a maga jelenlétében megszelídülnek a tárgyak.- Tényleg, James, miért nem szólít Harrynak, anyám is így hívott. Anyámat egyébként utáltam.- Bizonyára igen szép nő lehetett. A férfi tűnődve előre dőlt a karosszékben. — Legtöbbször lovagló- csizmában láttam, rókavadászatkor a piros frakk és a fekete sapka határozottan jól illett hozzá, agyvérzésben halt meg, közvetlenül azután, hogy néger inasával szeretkezett.- Mindezt egyszuszra mondta, kissé unottan. A nő fölegyenesédett ültében, s most ismét a rosszalló arckifejezését használta. A rózsalugas előtt Johns őrmester kitartóan káromkodott. Egy voros- szeplős, nyurga rendőr sipzsmort tekergetett kabátgombja koré A harmadik, ugyancsak vörösszeplos zömök fiatalember a felhők mogul elo- bukó napot figyelte, meg az alapiue- zó szirmokat. Egy-két szirom.kitérőéit nadrágjához tapadt, ezeket e pöckölte és szembefordult az őrmesterrel. -A főfelügyelő úr majd elintézi. , ,- Disznóság - legyintett Johns. _ A nyomában vagyunk, mar nyakon csípnénk, és akkor, ez a szőke boszorkány egyszerűen becsapja or- runk előtt az ajtót... . .- A főfelügyelő úr biztosan elinte- zi. Beszerzi a megfelelő papírokat es k - Hány éves volt? - kérdezte a másik, látszott rajta, nem kíváncsi a válaszra, szavai inkább az őrmester haragja alá helyezett emelőként szolgálnak. Továbbra is a sipzsinor- ral játszott.- Kilenc - dörmögte az őrmester és kékre vált a dühtől. Öklével koponyacsontját veregette. - Ilyen fenevadakat furkósbottal kell agyonverni. , . ,- így van - helyeselt a sipzsinoros.- Es még az is lehet, hogy összejátszanak.- Kivel? ,- Kivel, kivel - méltatlankodott az őrmester -, hát azzal a szőke bestiával. A kert végéből dudaszó hallat- szott, nagy fekete kocsi tűnt fel a rózsalugas mögül. A kocsiból izgaga, idősebb úr szállt ki, papírlapokat lobogtatott. - Itt az engedely, kiáltotta harsányan. Mind a hárman tisztelegtek. Az istenfáját, itt az engedély - ismételte a civilruhás. Csöngessen be Johns és hívassa le a fóorvosnot! Negyedórába telt, amíg kinyílt a kapu. A főfelügyelő nyomában Johnsszal és két fehérkabátos óriással felrohant az első emeletre. A tágas előcsarnokban a főfelügyelő fújtatva megtorpant, de fejét még most is előrefeszítette, mintha a helyes falat keresné: melyiknek rohanjon neki. - Hol van?- Jó helyen - mondta a sudár, szőke nő és az ólomüveges ajtóra mutatott. A főfelügyelő menten arrafelé ira- modott, a nő szelíden elállta útját.- Nem lehetne itt megtartani a kihallgatást? - kérdezte. _- Erről szó se lehet. Elő kell allita nőm. Maga természetesen velünk ^ _ Magától értetődő, hogy csakis jelenlétemben hallgathatják ki, de akkor is elő kell készítenem. Különben, higgye el, semmi aggodalomra nincs ok. ,- Micsoda? - füttyentett Johns a főfelügyelő háta mögött.- Maga hallgasson - intette le a főfelügyelő -, ez az ügy csakis ránk tartozik, rám meg a főorvosnore. Utt van? - bökött az üvegajtó felé.- Igen.- Es legalább elvették tőle a...- Nem kellett elvenni. Ő nyújtotta át. _ Átnyújtotta, hát ez derék dolog- füttyentett Johns.- Maga hallgasson.- Igenis, főfelügyelő úr. A tárgyat különben becsomagoltuk. Az egyik ápolónál van.- Nem kellett volna becsomagolni.- Piszkos volt.- Piszkos? Ami azt illeti, a főorvosnőnek eredeti kifejezései vannak. És mennyi időt vesz igénybe az a bizonyos előkészítés?- Gondolom, negyed óránál nem fog tovább tartani.- Na, jó, rendben van - sóhajtott a felügyelő. Johns türelmetlenül szolgálati pisztolytáskájára csapott. A boltívvel elválasztott szobában ezalatt az elnök nadrágbugját simogatta. Azután elővette cigarettatárcáját és monogrammos cigarettáit nézegette. Balról a hetediket választotta ki, fogai közé szorította anélkül, hogy rágyújtott volna - Tizenöt lépés - hümmögte félhangosan, s elindult a két birkózó formájú pasas felé. Mielőtt közvetlenül hozzájuk ért volna, azok egyszerre fordították felé a fejüket. - Gondoltam, elszívok egy cigarettát, de egyedül nem ízlik. Talán maguk is rágyújtanának?- Köszönjük, elnök úr - hadarták egyszerre.- Ha ízlik - nem is várt válaszra, egy-egy csomag cigarettát a fehér kabátzsebekbe gyömöszölt, közben két ujjával egy díszzsebkendőbe bugyrait lapos tárgyat húzott elő és saját zsebébe csúsztatta. Amikor James visszatért az íróasztalhoz, már ő is vele szemben ült. - Sokáig tartott — mondta kissé ingerülten.- Sajnos, elég sokáig - sóhajtotta James. - Tudja, milyenek ezek a hatósági közegek, most már csak az a fontos, hogy minél hamarabb túlessünk rajta.- El akarnak vinni? — kérdezte az elnök, s alig észrevehetően kihúzta magát.- Mindössze néhány kérdést szeretnének feltenni, az egész amolyan formaság, természetesen az én jelenlétemben, s aztán mindjárt visszajövünk. Akkor már nem kell ezzel a szamársággal foglalkozni, elmeséli nekem valamelyik rókavadászatát, hiszen tudja, elnök úr, mennyire szeretem, ha...- Harry — szúrta közbe az elnök fagyosan.- Igen, Harry, tudja mennyire szeretem, ha rókavadászatról mesél.- Azt hiszem, ehhez most nincs megfelelő hangulatom. Jobban tenné, James, ha széthajlítaná a koponyacsontomat és az agykéreg alatt kitapintaná a két fekete pontot.- Pontosan erről akartam beszélni - mosolyodott el szolgálatkészen a nő -, hiszen jelenleg a két pont igen kedvezően áll, szinte távolodnak egymástól.- Úgy véli? - meredt rá a férfi, szeméből álmosság és unalom áradt.- Biztosan tudom, szabad szemmel is jól látható.- Sajnos téved, James - zsebébe nyúlt -, a két pont éppen közeledik egymáshoz. — Kezében hirtelen megvillant a borotva. A főfelügyelő és Johns egyszerre tüzelt, de néhány másodperccel elkéstek. A vörös sugár addig már végigfolyt az íróasztalon és a halványzöld kínai szőnyegre csöpögött.- Mégsem játszottak össze - méltatlankodott az őrmester és elkapta tekintetét.. Román költők versei FLORIN MUGUR A nyugdíjas szép öreg elmélkedő a tej konok kedvelője 1930 és a fia? Semmi. A költő. Semmi. Hamis érmék, kávéscsészék, semmi sínek közé dobott tejesüvegek - ki mondát illatos tüskéjií nyomor? Mennyit ér egy költő? Megkopott érmék a gerle kicsinyes neurózisai lágy érmék, arzén. Dühös öreg. „Tudod hogy végződött, tudod hogy? Apám utánam köpött.“ Borzongva csukod össze a szürke könyvet. Suttogás amor, amor intellectualis Dei. Aludj, de hogy, amikor köp és csepeg a kút tejet köp tejet óriás tejcseppeket. PETRE STOICA Meteorológiai előrejelzés Véleményemet kérik a nemrég megjelent szép kiadású nyúlbőr kötéses szonettekről Bár sürgősen le kellett volna szednem tökjeimet azonnal nekiláttam az olvasásnak na jó tudd meg hogy egyetlen igazságuk a rím Levél Ebben az évben július végén a tél bezárja áprilisban megnyitott évadját aztán berendezkedik a tavasz a gólyák később jönnek meg sorban az új tankönyvekben reprodukálva Távirat Értekezés előkészítve pontosan érkezem az utolsó mezei nyúl temetésére frakkot is veszek IOANID ROMANESCU Ha létezik egy isten Egy légy az ablaküvegek közé tévedt az íróasztalnál ülök és írok a légy is ír dühösen a két üveg között innen ahonnan nézem olyan mintha szabadon hancúrozna a ház előtti cserje ágai közt zöldes szárnyai egy pillanatra ismerősnek tűnnek mindenesetre nehezebben felismerhető egy légy mint egy ember előítéletek ha megértenénk mi a nap nem gondolkoznánk így zöld szárnyaival ez a légy megírja verseimet templomokat és házakat díszít utópiája buzgalmával — nem hisztek nekem ujjal mutattok az ablakban vergődő légyre elalszom zöld szárnyaim lankadtan hullnak hátamra betakar a cserje egy ágának árnyéka Balázs F. Attila fordításai Szkukálek Lajos rajza
