Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-03 / 14. szám

1. A Poloska utca 13. fogalma a parlament mindkét házába betört, mint a Michelangelo vírus a számító- központok világhálózatába. Egy idő­ben úgy tűnt fel, hogy a vész kor­mánypárti és ellenzéki honatyák szí- ne-javát letarolja. Különösen a fiata­labb - negyvenes - képviselőkkel szemben volt kíméletlen, de néhány korosabb honatyát is megtámadott, minek következtében a tiszteletre méltó politikusok szélütéshez hason­ló tüneteket mutattak. Némelyeknek megbénult a nyelve s szólásképte­lenné vált, másoknak megmereve­dett a jobb karja, mellyel szavaztak. De olyan is akadt közöttük, aki szín­vak lett, a zöldet vörösnek látta s barnának a fehéret, a sötétben pedig minden tehenet feketének. Volt időszak, amikor úgy tűnt fel, hogy amennyiben valami magasan székelő erő vagy jótékony erkölcsi hatalom közbe nem lép, ki kell írni az idő előtti választásokat, mert ha­tározatképtelenné válhat a parla­ment. S a köztársaság kormányozha- tatlan lehet, bomlasztó irányítási ká­osz indul és tombolni kezd a legelké- pesztőbb törvénytelenség. Talán még az államszövetség is széthull, mint nyári zápor után a felbomló szivárvány! A nagy horderejű események kö­zéppontjában Mártonka Lajos állt. Ő volt a háttér, amely a káosz erőit útjukra indította. Ezen férfiú a párt­állam idején, a legfejlettebb totali­tásban házmester volt a Poloska utca 13. számú panelházban. 2. A nevezetes ház tizenharmadik emeletén dupla garzonlakás foglalt helyet, amely állandóan üresen állt. Úgy bizony! Bár, gondolnánk, ez szinte hihetetlen. A megalázó lakás­ínség kellős közepén üres lakás a városközpontban? így igaz! Már­tonka Lajos házmesternek tudomása volt a lakás állagáról. Törvényes tu­lajdonosát is ismerte. A főbérlő egy értelmiségi típusú, sőt tudós külsejű, szemüveges fiatal férfi, annak idején meglátogatta a házmestert és udvari­asan bemutatkozott. Szipós Egonnak hívják, foglalkozása véleménykutató és lélekbúvár, egyébként nagyon el­foglalt ember. Kicsiny lakását szépen berendezte, nyájas legényszállás lett belőle, mely minden szerényebb igényt kielégíthet. Színvonal feletti pompára azonban láthatóan nem tel­lett neki. A szerény, igyekvő fiatal­ember alig tartózkodott otthon, ál­landóan az emberek véleményét és lelki megnyilvánulásait kutatta. Az­tán váratlanul bejelentette, hogy meghatározatlan időre - előre látha­tóan évekre - külföldi tanulmányút­ra indul és lakáskulcsát Mártonka Lajosra bízza. Mégpedig azon célból, hogy váratlan drámai, esemény - tűzvész, árvíz, csótányinvázió vagy kolerajárvány — esetén bejus­son a lakásba és mentse, ami ment­hető. Azután Szipós Egon többé nem mutatkozott. A házmester jó eszű, üzleti érzék­kel is rendelkező férfi. Megtekintette Szipós Egon kéglijét és kiválóan al­kalmasnak találta, hogy szerető szí­vek és érzelmi vonzások találkozá­sának a színhelye legyen. Kezdetben jó ismerőseinek, majd azok jó isme­rőseinek adta ki egy-egy éjszakára a lakást. Volt, aki Szipós Egonra hivatkozott, mások csak jöttek, a kéglit jó szívvel és alig számottevő hálapénz fejében megkaphatták. Persze, hogy ne álljon kihasználatla­nul! A találékony házmester első ügyfele egy lázasszemű, halvány ifjú lett, aki a társadalom nyűgeiben ver­gődve, állandóan a totális béklyók­kal hadakozott és a társadalmi meg­kötöttségek ellen folyamatosan tilta­kozott. A vendéglátó lakásba egy külföldi újságírónővel vonult fel - talán angol lehetett -, reprezen­táns interjú céljából. A feltűnően csinos presselady a honi disszidensek életét tanulmányozta abban az idő­ben, és módfelett tetszett neki a jó­képű ellenálló. Talán úgy gondolta, hogy előnyös lehet számára, ha bi­zalmas helyzetekben is tanulmá­nyozza a természetét. Biztosítékul a házmester mind­össze az ifjú személyi igazolványát kérte el, s ezen szokását később is megtartotta. A hálapénz összegéről nem szólt. A sáppadt fiatalember - Masculínus Xavér nevezetű - ol­csón és kellemesen töltötte az éjsza­kát a lakásban, bár elképzelhető, hogy az ambiciózus újságírónö a színvonalas riport érdekében, va­lószínűleg kemény valutában maga­sabb összeget is fizetett volna a szo­báért. A feltételezés azonban nem azonos a valósággal, a történelem nem ismeri el a „mi lett volna, ha?“ kérdését. így történt az eset, nem másképp! Masculínus Xavér vissza­kapta igazolványát és elégedetten távozott a kégliből. A presselady is elégedettnek tűnt fel, minden jel sze­rint kiválóra sikeredett az interjú. Ne szaporítsuk azonban feleslege­sen a szót! (Még majd azt mondja a szerkesztő, hogy nem fér be az írás a lapba, mert hosszú!) Évek során a duplagarzonban számos párocska éjszakázott. Többnyire fiatalok és türelmetlenek voltak, de időnként néhány higgadt, középkorú férfi is jelentkezett. A házmester elkérte igazolványukat, cserébe kulcsot adott. Simán, minden bonyodalom nélkül folyt a forgalom. S tegyük hozzá: mindenki elégedettségére! A nehéz totális időkben nagyon so­kan megfordultak a Poloska utca 13. szám alatt! Egyszer-kétszer - mond­hatnánk: minden szökőévben - a la­kás tulajdonosa, Szipós Egon is meg­jelent, magával hozott egy-két bará­tot, higgadt, fegyelmezett polgáro­kat, akik soha semminemű problé­mát nem okoztak a házmesternek. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a saját lakásában Szipós Egon tartóz­kodott legkevesebbet. A forgalom pedig egyre növekedett. Mártonka Lajostól már aligha kérhettük volna számon, hogy emlékezzen a látoga­tókra, az alkalmi vendégek kiléte mégsem tűnt el végleges feledésbe! Személyi igazolványaik alapján a házmester egy kockás fedelű iskolai füzetbe - úgynevezett irkába - írta adataikat. Mártonka Lajos tehát pon­tosan nyilvántartotta a férfiakat. A későbbiek folyamán gondoskodá­sa és előrelátása létfontosságúnak és sorsdöntőnek bizonyult. 3. A jámbor novemberi zendülés győzelme után Szipós Egont elnyelte a föld. A Poloska utca környékén soha többé nem mutatkozott. Már­tonka Lajos is alig tudta már emléke­zetében visszaidézni a volt háziúr képét. De ez még semmi! Azokban a lármásan kavargó napokban meg­jelent nála két férfi, igazolványuk szerint az állambiztonsági szervek dolgozói. A megdöbbent házmester­rel szűkszavúan közölték, hogy ala­pos gyanú van rá, miszerint Szipós Egon egy idegen nagyhatalom hír­szerzésének dolgozott. Ezzel kap­csolatban kifejezték azon szándéku­kat, hogy a duplagarzonban házku­tatást tartanak. Az életrevaló, sőt dörzsölt házmester mindenek ellené­re törvénytisztelő ember, készsége­sen átadja a kulcsot a férfiaknak. Nem egészen fél óráig tartózkodtak a tizenharmadik emeleten. A házku­tatás gyors, ám alapos lehetett!- Senki nem járt a lakásban a tu­lajdonos távollétében? - kérdezte elmenőben egyikük, s a másik vissz­hangként, komoran hozzátette:- Nem kéjeleghetett ott senki?- Ez teljességgel lehetetlen - vála­szolta torkában dobogó szívvel a házmester.- S ez a limlom, hogy került oda?- A nyomozó egy selyemharisnyát, rózsaszín nájlonbugyit, egy csillogó rúzsostubust és üres óvszeres dobozt vett elő a zsebéből.- A Saipós női... - dadogta a ház­mester, s nagy erővel dolgozni kezd­tek az önvédelmi reflexei —, aztán... egyszer-kétszer magam is felvittem egy-két kis nőt...! A komor férfiak felemelt mutató­ujjukkal vészjóslóan megfenye­gették.- Mindent felejtsen el a lakással kapcsolatban! Mintha a kégli nem lenne, nem is létezne! Magasan van, szinte az égben, törülje ki emlékeze­téből! Szipós Egon garzonja nincs, megértette?! A kulcsot magukkal vitték. Bizto­sították Mártonka Lajost, hogy ha kinyitja a száját, őt is magukkal viszik. A házmester ijedtében örök hall­gatást fogadott. A férfiak távozása után nagy csend maradt benne, ha­talmas csend. A feneketlen némaság­ban azonban a szíve őrjítő robajjal zakatolt! Később szerényebb, de an­nál nyugtalanítóbb zajt vélt hallani: mintha a konyhakredenc fiókjában idegesen fészkelődne a pepita fedelű füzet (irka!). Akárha halkan prézs- mitálnának és percegnének benne a nevek, házszámok és utcanevek! A házmester szívére titokzatos bal­sejtelmek pántja fonódott és vadul összeszorította. A pepita fedelű fü­zetke alakjában alighanem a végzet bombáját birtokolja! Valóban, a konyhakredencben a balsors kob­rája lakik, marása védhetetlen és halálos lehet. Sőt, egy kozmikus rombolóufót rejt a fiók, mely kisza­badulva a világra tör és apokalipti­kus pusztulást idéz elő. Mártonka hüledezve bámulta a kredencfiókot, de nem volt ereje kinyitni, nem mer­te megérinteni a baljós füzetet. 4. A bársonyos változásokat követő­en a Múlt Vétkeit Feltáró Bizottság- rövidítve MUVÉFEBI - megállapí­totta, hogy a Poloska utca 13. szám alatti duplagarzon az állambiztonsá­gi szolgálat konspirációs helyisége volt. Nyilvántartási jelzése: Poloska 13., fedőneve: Kéjlak. Egyike azon lakásoknak, melyeket a belügy fenn­tartott és ismeretlen célokra hasz­nált. A bizottság tagjai megtekintet­ték a garzont és megtalálták a lehall­gató készülék — a „poloska“ - ma­radványait, illetve nyomait, melyet a két ügynök — emlékszünk rájuk- előzetesen már leszerelt. A hely­színi szemle azonban további ered­ményekkel is járt! Találtak még női nadrágokat, rúzsos végű cigaretta- csikkeket, számos különféle színű női hajszálat, kölnisüveget, műfog­sort és serkentő tablettákat. Azonkí­vül egy 1987-es zsebnaptárt, nevek­kel és telefonszámokkal, sejtelmes feljegyzésekkel és a tulajdonos nevé­vel: Parchant Mirko, okleveles fűtő. (Későbbiek során felmerült a gondo­lat, hogy a zsebnaptárt az ügynökök hagyhatták a lakásban!) Az össze­függések megértése végett el kell mondanunk, miért keltette fel a MU­VÉFEBI figyelmét és gyanúját a la­kás! A rendszerváltás előtt történt, hogy a lehallgató központban az ügyeletes tiszt véletlenül bekapcsol­ta a Poloska 13-at, tehát a Kéjlakot, amelyről különben tudta, hogy üres, nincs üzemben. Nagy meglepetésére a készülékben a következő párbe­szédet hallotta:-Tehát a Memorandumot te fo­galmaztad, Mucus?- Saját kezűleg, kicsikém!- Kik írták alá rajtad kívül, te hős?- Konopy Pepó, Magor Vlágya, Bumfordi Kádjo és még néhányan, szivi.-Tehát te, vagyis Hábetler Jocó és a többiek. Nyilvánvaló volt, hogy a Kéjlak­ban Hábetler Jocóval cseveg egy nő. A párbeszéd további része mély só­hajokba, apró sikolyokba és más sustorgó zajokba fúlt, majd elenyé­szett. Az ügyeletes tiszt feljegyezte a helyszínt, az időpontot és neveket. A nyilvántartásba memorandumügy címen kerültek a adatok. A MUVÉ- FEBU szakemberei megtalálták a feljegyzést a biztonsági szervek irattárában, elemezték azokat és nem kis döbbenettel állapították meg, hogy Konopy, Magor és Bum­fordi a parlamentben ül, mint képvi­selő, Hábetler Jocó pedig nagyon magas, tanácsadói tisztséget tölt be a minisztériumban, ahol a legfőbb államhatalom székel. A Poloska utca 13. szám, a Kéjlak azonban további kínos meglepetésekkel is szolgált. Kiderült, hogy Parchant Mirko okle­veles fűtő magas beosztásban a Kas­télyban dolgozik, míg a naptárában talált nevek közül többen tekinté­lyes pártvezetők, bizottsági tagok, képviselők és kormányfőelőadók. De akadt köztük államjogász, frak­cióvezető és jó nevű publicista is. A szakemberek a naptárban találha­tó, kusza feljegyzéseket is alaposan tanulmányozták és megállapították, hogy furcsa összefüggéseik mögött valami titokzatos gubanc rejlik, melyben mind az illegális törekvé­sek, mind pedig a biztonsági szervek munkájára vonatkozó utalások egy­aránt megtalálhatók. A Múlt Vétkeit Feltáró Bizottság szorgalmasan nyo­mozott és munkája eredményeiről egyelőre mély hallgatásba burkoló­zott. A szakemberek várták, hogy adott alkalommal feltárhassák a té­nyeket. Ennek ellenére, ki tudná megmondani, milyen véletlen vagy indiszkréció folytán, a Poloska utca 13. híre bejutott a köztudatba, szó­beszéd tárgya lett, bár senki semmi biztosat nem tudott róla, de minden­DUBA GYULA avagy A végzetes kéjlak ki találgatott, és a Kéjlak szó hallatá­ra az újságírók hegyezni kezdték a fülüket. A MUVEFEBI embereit viszont az döbbentette meg legjob­ban, hogy az ügyben feltárt szálak és tények mind a kormánykörökhöz, mind pedig az ellenzékhez egyaránt elvezettek. A parlament a bizottság jelentésére várt, hogy a feltárt té­nyekből levonhassa a megfelelő kö­vetkeztetéseket és megtegye a szük­séges intézkedéseket. 5. Amikor a bizottság beszámolt munkájának eredményeiről, az or­szágházban kitört a vihar. A jelentés tizenhárom nevet említett, akik kap­csolatban álltak a múlt rendszer biz- toilsági szerveivel, hét képviselő, két minisztériumi dolgozó és három pártvezető nevét. Az utolsó, tizen­harmadik név Parchant Mirkóé volt, aki, mint tudjuk, a Kastélyban töltött be fontos hivatást. A tizenhárom névből tizenegynek - szerencsés szám - köze volt a Poloska uta 13- hoz, bizonyíthatóan ott jártak, lega­lább egy alkalommal. S miután a la­kás minden kétséget kizáróan a bel­ügy szolgálati helyisége volt, a jelen­lét egyben az elhárító szervekkel való kapcsolatokat is bizonyította. A hír bombaként robbant politikai életünkben, a lapok teljes terjede­lemben közölték az anyagot, és esz­mei beállítottságuknak megfelelően kommentálták. Egy baloldali újság ilyen címen írt az esetről nagy, szí­nes riportot: „Parchant Mirkó dia- dalútja a Poloska utcában!“ Egy bul­várlap cikke pedig a következő cí­met viselte: „Disszidensek, besúgók és rendőrlányok dáridói a Kéjlak­ban“. Az országházban pedig mind a tizenhárom név tulajdonosa felhá­borodva tiltakozott és azonnali jog­orvoslást követelt. Magor Vlágya és a többiek teljes átvilágításuk elvég­zéséért folyamodtak. 6. Mártonka Lajos az újsághírek ha­tására elhatározta, hogy politikai pá­lyára tér és pepita fedelű irkájával a kezében az események sodrába lép. Ennek azonban még más előz­ményei is voltak. Masculínus Xavér - nevére emlékszünk, ő volt a Polos­ka utcában az első látogató - a nagy pártalapítások és mozgalomszerve­zések idején nem talált magának helyet, szertelen anarchikus termé­szetének semmilyen politikai elkép­zelés nem felelt meg. O a tiszta erkölcsökért szállt síkra, meg a sze- retetért, világmegváltó akart lenni és bírálta mind a jobb-, mind a balol­dalt, de a centrummal sem azono­sult. Megalapította a Társadalom Tiszta Tekintete - vagyis a TTT, másképp 3T - elnevezésű mozgal­mat és mindenkit megtámadott. Kis­ded mozgalma csupán őt tudta bejut­tatni a parlamentbe, s neve a MUVÉ­FEBI jelentésében a véletlen folytán nem szerepelt. Nála jelentkezett, bi­zonyos értelemben szolgálattételre, Mártonka Lajos! Pepita fedelű füze­tének a láttán Masculinux Xavér szi­laj harci kiáltást hallatott és rohant a mozgalom lapjának, a Smirglinek a szerkesztőségébe. A lap főszer­kesztője akkor már Hábetler Jocó volt. Éttől a naptól kezdődően az események rettenetes sebességgel indultak és minden nap újabb, drá­mai fejleményeket hoztak. A Smirgli közölte Mártonka Lajosnak, mint a pepita füzet tulajdonosának a léte­zését, és tíz olyan közéleti nevet a füzetből, melyek a politikai élet­ben szerepeltek. Továbbá kilátásba helyezték, hogy minden héten lekö­zölnek újabb tíz nevet. A Smirgli szándékának hallatára a parlament mindkét háza valóságos pánikba esett. A Poloska utca 13. fogalma, mint óriási vámpír, akár egy vér­szomjas lidérc röpködött a pompás kupolás termekben: A képviselők között szállóigévé vált a mondás: „Na, ez is a Poloska utcában járha­tott!“ Vagy kérdés formájában: „Vé­letlenül nem a Poloska utca 13. szám alól jöttél?“ Akinek a személyével kapcsolatosan a Poloska utca neve elhangzott, e kezdett és a dott. Masculi nyegető leve társai elhúzó pestisestől, 1 pedig a hús tasztrófákkal Egy népszei dalocskát sze mel, mely a dött: „Van n< pita a színe, nak / benne ■ esetből Szexi 7. Akkor má előtt is nyilv; tonka Lajost nus Xavért Hábetler Joc< Ebben az id Kéjlak-ügy o megoldhatatl; bolt közéletü fiatal drámaír nek ez volt i Martírió Lui< csúfosan me kritika a szer a kommunisi s különben is ta erőtlen, mt siszta mételyl A volt házi je tehát kézi azonban kev< vált, de nem detlenkedett. culínus Xavér vetkező vál a parlamentbi volt elég! Til fel füzetét a Bizottságnak, az irkában M betler Jocó n következtébe két is bedobt. elnökének és jének viselt d a hír. Az ügynek rétéi nőttek, átvették a vil; ték a Smirgli tóit. Masculín ságírónőhöz még a préssé fedné fel, mi kán?! A hőig zott és igazol kor már senl a Poloska utcí is kellett tön pedig világg hogy kutassál rítsen ő fényt zon! Szipós E írt cikket a Sr címen, melyl amellett, hogj szám alatt so ránytól ekkor falai is repede Végül a m nyolult és sz< összefogáskén tonka Lajosní amerikai mi összeget kínál füzetért, mely vánt elhelyez helyen. Márti kapzsiság, mc ságérzetet is i gadta az ajánl lorcai üdülési házmestert, al vissza, dollárj; ra világ körüli indult. A megoldd nemcsak délb ötkor is megk< tikusunk pedi zett, hogy tü megrepedt a ték, a többiek a Kéjlak valói lenné vált vis utca 13. igazi lódi szerepére ha semmi fel r nul fellángolt désbe vész! A MUVÉFí bán fokozott a totalitárius lyek Parchant és Martonka 1 kájánál talál tóbbak!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom