Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-27 / 13. szám

B i/asőrnsj 1 * 19 92. III. 27. Március végén, április elején az átlagos napi középhőmérsékletek már megközelítik a 10 C-fokot, a legmelegebb elérheti a 14 C-t, ugyanakkor a minimális 1 Celsius-fok közelébe kerül. A hét napjai közül a parasztkalendárium március 29-ét (Auguszta, az idén vasárnapra esik) a mák vetőnapjaként tartja számon. Áprilisról - Szent György hava - korábban az a mondás járta, hogy: „Április hét tél, hét nyár...“, vagy „Áprilisi esőzés kergeti a tagyot!“. Ilyenkor már készüljünk fel - szerezzük be a szükséges permetező szert - az almavarasodás elleni védekezéshez (pl. Kuprikol 50 WP, Perozin 75 B, Novozir MN). Kórokozója ui. április elején - ha enyhébb, csapadékosabb az idő - gyorsan terjed. A körtefáknál elérkezett a poloskaszagü körtedarázs irtásának ideje (Bi 58 EC - 0,1 %, Anthio - 0,25 %, Zolone - 0,2 %). A ribiszkét a ribiszke levéltetű ellen permetezzük (Bi 58 EC - 0,1 %). A málnabokrokon a sodrómolyok elleni beavatkozás is időszerűvé válhat. (Ezt gombák elleni permetezéssel kombinálhatjuk: Novozir MN 80 - 0,2 % + Bi 58 EC - 0,1 %). A szamócánál továbbra is aktuális a szamócaatka elleni kezelés (Mitac 20 EC - 0,3 %). Az őszibarackfáknál a hónap első harmadában a barackmolyok elleni permetezés lehet időszerű (Meta- tion 50 EC - 0,1 %, Bi 58 EC; a két szer rügysodródás ellen is hatásos). Ne feledkezzünk meg a kajszi, cseresznye, meggy fehér- bimbós állapotban történő monília, levéllyukacsosodás, levélfoltos­ság elleni, az őszibaracknál pirosbimbós állapotban a lisztharmat, levéllyukacsodás, levélfoltosság elleni védelméről. Az őszi és a tavaszi űltetésű csemetéket alaposan öntözzük be. A szőlőt téli higítású mészkénlével permetezzük be. A héten fejezzük be a hiányzó tőkék pótlását, a telepítést. Alaposan öntözzük meg, s a kiszáradás ellen kupacoljuk fel őket. Fűtött fóliasátorban még ültethetünk uborka- és paradicsompalán­tákat, s kezdjük meg a fehérhúsú paprika kiültetését is. Fűtetlen fóliasátorban - bakhátakra - megkezdődhet a saláta­uborka palántáinak telepítése. Ha retek után paradicsomot palántá- zunk, juttassunk ki a talajba 5-8 kg érett istállótrágyát, 50 g kénsavas kálit és 85 g szuperfoszfátot is. A szabadföldi paradicsom ágyásaiba négyzetméterenként ugyanennyi szerves- és műtrágyát dolgozzunk be. Tápkockákba vethetjük már a patisszont, de még a hónapos retek magvai is a földbe kerülhetnek. A szép, gusztusos, hosszú póréhagyma neveléséhez nagyon fontos, hogy ritkítsuk. Ennek is eljött már az ideje, a ritkítás 15-20 cm távolságra történjen. A ház körül folytassuk a pázsit tavaszi gondozását, a téli fagyásfol- tok bevetését. Segít a táblázat A tél végén, kora tavasszal virágzó hunyorok egyes fajai a szirmok lehullása után - fák, bokrok alá ültetve - örökzöld leveleikkel díszítenek. (I. d. felvétele) Vizmeny­nyiség l-ben Szükséges szermennyiség grammban, illetve cm3-ben 0,1 % 0,15% 0,2% 0,25 % 0,3 % 1 % 5% 4% 5 5 7,5 10 12.5 15 50 75 200 10 10 15 20 25 30 100 150 400 12 12 18 24 30 36 120 180 480 15 15 22,5 30 37,5 45 150 225 500 20 20 30 40 50 60 200 300 800 50 50 75 100 125 150 500 750 2000 100 100 150 200 250 300 1000 1500 4000 Nem éppen könnyű feladat kiszámítani, hány gramm növényvédő szert kell feloldanunk, hogy az előírt töménységű permetet előállítsuk. Időt takarít meg, ha az alábbi táblázatot kéznél tartjuk. Megjegyzés: 100 cm3 = 1 dl 1000 cm3 = 1 liter Cs. Az oltás (II.) LAPOZÁS Ha az alany vastagabb az oltó­vesszőnél, de hasítékolásra még nem alkalmas, sikkor egy egyszerű módszert, ún. lapozást alkalmazunk. Az oltóvesszőt a párosító oltásnál alkalmazott módon metsszük meg; az alanyt a kívánt helyen levágjuk és lesimítjuk. Azután egy vékony fa­résszel együtt olyan nagyságú héj­részt vágunk le róla, mint amilyen az oltóvesszőn lévő metszési felület. Ezt követően az alany és az oltó­vessző sebét (metszlapját) összeil­lesztjük, bekötözzük az illesztést, s oltóviasszal bekenjük. A módszer hátránya, hogy a szövetek egymás­tól viszonylag gyakran elcsúsznak. KECSKELÁB OLTÁS Nagyon kedvelt és elterjedt mód­szer - kecskeláb ékezésnek is ne­vezzük. Akkor alkalmazzuk, ha az a - alany, b - oltóvessző, c - összeillesztett oltás alany az oltóvesszönél jóval vasta­gabb. Az oltóvesszőt két metszéssel háromszögű ékalakra vágjuk. Az ék legalább háromszor olyan hosszú I 5 * I t ű I u ü */ b fi c 1. ábra: Lapozás; a - oltóvesszö, b - alany, c - oltás a bekötözés előtt legyen, mint a vessző vastagsága. Az alanyt előbb vágjuk le a kívánt helyen, majd készítsünk rajta az ol­tóvessző ékének megfelelő vájatot; előbb keskenyebbet, majd ezt a vessző ékméretének megfelelően szélesítsük és mélyítsük ki. Ha az oltóvessző jól beilleszkedik a vájat- ba, akkor az oltást szorosan kötöz­zük be és kenjük le oltóviasszal. HÉJ ALÁ OLTÁS A 2. csoportba tartozik az egyik leggyakrabban használt és a legköz­vetlenebb oltásmód - a héj alá oltás. Ennél az alanynak vastagabbnak kell lennie, mint az oltóvesszőnek. Ott, ahol el akarjuk végezni, az alanyt rézsútosan simára kell vág­nunk. A rézsútos metszésre azért van szükség, mert az alany felső részén a héjat így könnyebben fel lehet nyitni. Utána az oltóvesszöt (2-3 rügyes legyen) egy metszéssel hosszan elvágjuk, úgy, mint a páro­sító oltásnál. Következő lépésként a kérget kissé megnyomkodjuk, hogy elváljon, és azután a vesszőt az alany kérge alá toljuk. Megtörté­nik, hogy a héj a vessző nyomására felreped, ez azonban nem baj, mert az oltás megeredésére nincs nega­tív hatáséi, sőt, vékony alany eseté­ben a héjat hosszirányban be is vághatjuk. A művelet befejeztével az oltást bekötözzük és viéisszéü ke­zeljük. Az eredés első jele, hogy az oltó­vesszö rügyei duzzadni kezdenek, majd megjelenik az első hajtás is. A későbbiekben ne feledkezzünk meg a kötözőanyag időben történő eltávolításáról. A héj alá oltást tavéisszal a növe­kedés megindulásakor, de nyuga­lomban lévő fás oltóvesszővel vé­gezhetjük. Az ilyen oltások ideje ak­kor van, amikor az alany héja már könnyen elválik a fatesttől, tehát a nedvkeringés már megindult. Az oltóvesszőknek viszont teljes nyuga­lomban kell lenniük. Ezért kell őket még a télen megszedni és „hide­gen“ elraktározni. Nálunk a 2. cso­portba tartozó oltások ideje - az időjárás alakulásától függően - már­cius végén kezdődhet, s akár máju­sig is eltarthat. Természetesen jobb minél előbb oltani, mert a tárolás alatt az oltóvesszők veszítenek élet- képességükből. Miklós Dénes kertészmérnök 3. ábra: Héj alá oltás; a - ottóvesz- szó, b - az alany megmetszve, c-a vessző héj alá tolva (L d. rajzai) A kert látványát a fák és a cserjék zöld lombtömege mellett a tarka vi­rágágyak teszik teljessé. Az egy- és a kétnyári vagy évelő dísznövényeket úgy ültessük, hogy a virágfelület ne váljék uralkodóvá, a kert összes növényfelületéhez vi­szonyított aránya 5-10 % legyen. Különböző növénycsoportok tulaj­donságai, esztétikai hatása s így felhasználásuk helye és módja telje­sen eltérő. Az egynyári dísznövények ker­tünk leghatásosabb díszei. Minden évben újra kell vetni őket, így a kert ugyanazon helyén minden évben más, eltérő színű, illatú és formájú virágágyat alakíthatunk ki. A legtöbb faj a trópusokról származik, emiatt óriási a fényigényük. Száruk már fél­árnyékban is megnyúlhat, s virágzá­suk elmaradhat. Árnyékos helyre kö­zülük csupán néhány ültethető: a fukszia, sarkantyúka, csodatöl­csér. Nagy vízigényük miatt állandó öntözést igényelnek, és meghálál­ják, ha a virágágy talaját is minden évben felújítjuk. Az évelők a téli időszakot külön­böző részeikkel (gumó, gyökértörzs, hagyma) vészelik át. A legszíneseb­bek természetesen a napos helyen élők, de számos évelő (börievél, májvirág, gólyaorr, télizöld, ámyli- liom) árnyékban mutatja igazi dísz­értékét. Virágzásuk 2-4 hét alatt lezajlik, lombozatuk pedig még az év nagy részében díszíthet. A két növénycsoport kiültetése különbözik. Az egynyáriak egyönte­tű virágfelülete inkább szabályos for­mában képzelhető el. A virágok még akkor is egységes felületet alkotnak, ha különböző színekben ültetjük ki őket egymás mellé. Az évelők laza vonalú ágyban mutatnak igazán. A formai és színbeli ellentétek miatt egyes növények vezető szerephez jutnak, mások feladata pedig ezek szépségének aláfestése. Meghitt, csendes pihenők környékére illenek, ahol van idő megcsodálni a növé­nyek egyedi szépségét. Ezzel szem­ben az egynyáriak tarka, erős színei, kiültetési formájuk miatt épületek kö­zelében vagy utak mellett mutatnak jól. A két csoport együttesen is alkal­mazható. A fiatal évelötövek meg- üresedéséíg a virágágy szabadon maradt felületeit egynyáriakkal tele­píthetjük be. Ügyeljünk rá, hogy ne nyomják el évelő társaikat. Az évelők egyik különleges cso­portja a hagymás növények. Leg­többjük hóval, jéggel dacolva, már az első melegebb napokban bontja szirmait. Díszük azonban rövid éle­tű, megjelenésük után néhány héttel már hírmondójuk sem marad. Nem képeznek zárt állományt, ezért cél­szerű, ha fák alá vagy cserjék mellé telepítjük őket. A nárciszok, gyöngyi­kék, sáfrányok gyepfelületbe ültetve az egész kertet virágtengerré vará­zsolják. Kertészet és Szőlészet 1. ábra: A lépcső mellé ültetett évelők oldják a merev vonala­kat, szinte eltüntetik a lépcsőt 2. ábra: A fal és kerítés előtti ültetés Á * 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom