Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-27 / 13. szám
m A n FÖLDINDULÁS u „Nagymamám nevében írom ezt a levelet. Volt néhány hold földjük, amit a szövetkezetesítéskor bevittek a közösbe. Szeretnénk tudni, hol is kezdjük az ügyintézést, hogy a földről ismét a család dönthessen. Tisztelettel: X. Y., az unoka“. Tucatjával érkeznek az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tartalmazó levelek szerkesztőségünkbe. És az illetékes telekkönyvi, illetve a földügyekben intézkedő egyéb hivatalok, az e témakörökre szakosodó, a paragrafusok szövevényében könnyen eligazodó jogi tanácsadók naponta ugyancsak több tucatnyi embernek válaszolnak ilyen jellegű kérdésére. Már tavaly nyáron megindult a mozgás földügyekben, melynek az idén januárban hatályba lépett szövetkezeti transzformációs törvény újabb lendületet adott. Tudomásul kellett venniük azoknak a mező- gazdasági szövetkezeteknek is, amelyek eddig foggal- körömmel, még inkább olcsó demagógiával próbáltak küzdeni az átalakítás ellen, hogy nekik is lépniük kell, jogállam lévén, igazodniuk kell a törvény betűjéhez... Tehát ha csikorogva is, de megindult az átalakulás a mezőgazdaságban. Igaz, sok-sok kérdőjellel, buktatóval, homályosan megfogalmazott törvénnyel körítve. Kérdez a magángazda, aki ezen a tavaszon már a saját harminc és bérelt húsz hektárjába vetett gabonát. Arra kíváncsi, vajon az állam megtartja-e neki tett ígéretét. Ha valóban megkapja a kilátásba helyezett szubvenciót, talán kevésbé kell félnie attól, hogy a magángazdaságának beindítására felvett hitelt esetleg nem tudja visszafizetni. Kérdez a veszteséges szövetkezet tagja is, aki nem érti, ledolgozott évei után miért olyan csekély arányban részesülhet az általa is jócskán gyarapítóit szövetkezeti vagyonból. És azt sem érti, miért sodródott a csőd szélére gazdaságuk, miközben a szomszéd határban a velük azonos éghajlati és talajviszonyok között gazdálkodó szövetkezet most is jelentős összegű részesedést osztott szét tagjai között. E kérdéseire nem kap őszinte választ a szövetkezet vezetőitől, akárcsak arra sem, hogy abban a másik szövetkezetben miért szorgalmazzák a föld nevesítését, ha jól . megy nekik így is, a mostani gazdálkodási formában. Nem érti, de valahol a lelke mélyén „érzi“ a helyes választ. És még önmaga előtt sem meri őszintén megfogalmazni, hogy a közös pazarló gazdálkodása juttatta őket a csőd szélére. Érzi, ha a földnek valódi gazdája lenne, bizonyára nem engedné ezt meg. Érzi, kell a kenyér. És elindul - egyelőre az „átalakítatlan“ szövetkezet vetőgépével a határba. Mielőtt üzembe helyezi a gépet, a szokottnál jobban ügyel helyes beállítására, majd sokkal pontosabban rója a köröket. Reméli, aratáskor már tisztább lesz előtte is a kép... Pákozdi Gertrúd-r A Vasárnap ankétja A PÉNZ BESZÉL... ... szoktuk mondani, amikor a föníciaiak által bevezetett fizetőeszköz fontosságát akarjuk kihangsúlyozni. „Pénzből él az ember“, „A pénz számolva, az asszony verve jó“ - hangzanak a népi bölcsességek. „Ha én gazdag lennék, temetném a munkát“ - énekli Tevje, A hegedűs a háztetőn című világhírű musical főhőse, s biztosan vannak, akik azonosulnának életfilozófiájával. E rövid bevezető után nem nehéz kitalálni, hogy ankétunk- ban ezúttal a pénzről lesz szó, mely az utóbbi időben egyre több családban beszédtéma (és a veszekedések kiapadhatatlan forrása). Olvasóinktól az alábbi három kérdésre kértünk rövid választ. 1. MILYEN SZEREPET JÁTSZIK A PÉNZ AZ ÉLETÉBEN? 2. VAN BELŐLE ELÉG? 3. MIT CSINÁLNA, HA DÚSGAZDAG LENNE? GREDI MIKLÓS, a nagymácsédi alapiskola igazgatóhelyettese 1 Bevallom, a pénz nagy sze- • repet játszik életemben. Kislányunk érettségi előtt áll, fiunk nemrég jött haza a katonaságtól, ezért a családban minden koronának helye van. Mint pedagógusnak 4200—4400 korona a fizetésem, óvónő feleségem havi bevétele (nálunk o kezeli a pénzt) 2400-2600 korona. Mellékkeresetre nincs lehetőség. Azok a kollégák mégcsak megélnek itt a délvidéken, akiknek van egy kis földjük, vagy fóliáznak. Aki viszont csak a bérére van utalva, nem nagyon ugrálhat. 2 Az elmondottakból kitűnik, • anyagilag elég szűkösen vagyunk, mert csak a fizetésből élünk. 3 Őszintén megmondom, ne- • kém már nincsenek olyan álmaim, vágyaim, hogy dúsgazdag (Folytatás a 2. oldalon)
