Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-20 / 12. szám
Békefenntartó erők Jugoszláviában Az ENSZ jelenleg tíz katonai missziót tart fenn három kontinensen, s ezek eddig évente 700 millió dollárt emésztettek tel. A világszervezet eddigi legnagyobb békehadmozdulatára 1960 és 1964 között Kongóban került sor több mint 20 ezer kéksisakos részvételével. Több mint négy évtized alatt a világ különböző országaiból közel 570 ezer katona szolgált az ENSZ zászlaja alatt. Most a félezer fős csehszlovák kontingens a Horvátországhoz tartozó, többségében szerbek lakta Krajina déli részén fog álloA BÉKE ÁRA Gondolom, az emberek többsége azelőtt elsiklott az olyan rövid hírek fölött, hogy a Biztonsági Tanács meghosszabbította az itt vagy ott - leggyakrabban valamely közel-keleti országban - állomásozó ENSZ- erők mandátumát. Megrázó volt a tavalyi Öböl-háború is, de igazából a szomszédságunkban, Jugoszláviában dúló esztelen pusztítás érint bennünket közvetlenül. Csak most érzékeljük, mit is jelent az a szó, hogy kéksisakos vagy békekatona. Mindkettő ugyanazt, de ha engem kérdeznének, hogy melyik kifejezés a találóbb, én a békekatonára szavaznék. A szóösszetételben rejlő ellentmondás csak látszólagos, a valóság fonákságát tükrözi, hogy világunkban sok helyütt a békéhez katona kell. Idegen katona. Önkéntes, aki saját jószántából megy szétválasztani háborúzó feleket. Lehet, megfizetik érte. De nem csekélység pusztán könnyű kézifegyverzettel letáborozni azon a vonalon, amelynek két oldaláról ágyúk, tankok, aknavetők néznek egymással farkasszemet. És a békekatona nem lő, csak végszükség esetén, ha az életéről van szó. Szerencsére az esetek többségében őrá sem lőnek, tiszteletben tartják küldetését, de a szomorú kivételek száma sem kevés. Negyvenhét év alatt a különböző konfliktusokban több mint 800 kéksisakos vesztette életét. Miért említem ezt? Azt hiszem, nálunk is sok családban vannak ilyen és talán még szorongatóbb gondolataik a közvetlen hozzátartozóknak, hiszen ezekben a napokban Csehszlovákiában félezer fiatal csomagol. Látva, hogy a háborútól rettegő lakosság milyen, esetenként túlzott reményekkel várja őket, csak most értjük meg igazán, mekkora szükség van rájuk. Talán felfogni sem tudjuk, hogy a békekatonák mennyi pusztítást, szenvedést láttak már szerte a világban. Arról sincs kimutatás, hogy puszta jelenlétükkel hány ezer, tízezer, százezer ember életét mentették meg. Minden másról van statisztika. Tudjuk, hogy Jugoszlávia a világ 24. országa, ahová a csaknem fél évszázad alatt békekatonákat küldtek. Kambodzsa pedig a 25. - ne feledkezzünk meg erről az országról sem, pusztán azért, mert messze van tőlünk, Ez a két békeműveiét a legnagyobbak közé tartozik. Jugoszláviába több mint 13 ezer, Kambodzsába 22 ezer ember megy. Jóakarat tehát már van. Ami nincs, az a pénz. A jugoszláviai békeakció legkevesebb 600 millió dollárba, a kambodzsai 2 milliárd dollárba fog kerülni. Az ENSZ szegény, a tagországok berzenkednek. Ebből a sok pénzből csak Amerikának több mint 800 milliót kellene állnia, de a washingtoni honatyák azzal fenyegetőznek, hogy ennyi pénzt nem szavaznak meg. Drágállják az így szerzett békét. Tényleg a béke lenne drága? Habár nem is csodálkozom rajtuk olyan nagyon, hiszen Jugoszlávia messze van tőlük. Meg Kambodzsa is. De azért megszólalhatna az amerikai lelkiismeret. Rengeteget kerestek már ők a mások háborúin. Az Egyesült Államok még most is, amikor mások fegyver- exportját bírálja, óriási, öt-tíz milliárdos nagyságrendű fegyverüzleteket köt közel-keleti országokkal. Egy konfliktusos térségben! Ami pedig Kambodzsát illeti: az indokínai háborúhoz képest az indokínai béke csak fillérekbe kerül az amerikai adófizetőknek. Malinák István Az ipolysági és a váci kórház közös kezdeményezése z rdekes találkozó színhelye volt március első hétfőjén Ipolyság. Egészen véletlenül ugyanezen a napon hangzott el a magyar parlamentben a Szlovák Nemzeti Tanács külügyi bizottsága alelnökének, Ján Pefkónak a nyilatkozata is, hogy népeink egymás mellett éléséből adódik sorsközösségünk, ezért is kell építenünk a közös kapcsolatokat. A két esemény párhuzama abból adódik, hogy az ipolysági találkozó e parlamenti nyilatkozat konkrét lecsapódása. Vannak térségek, amelyek lakosai földrajzi helyzetüknél, szükségleteiknél és lehetőségeiknél fogva erősen egymásra vannak utalva. Ilyen terület Ipolyság és környéke, beleértve a szomszédos magyarországi településeket is. E tényen az országhatár léte mit sem változtat, csupán nehezíti a közös gondok enyhítését és a kölcsönös előnyök kihasználását. így született, az ötlet az ipolysági és a váci kórház együttműködéséről. A közvetlen ösztönzést a határ menti magyar községek (Bernecebaráti, Kemence stb.) adták, veszélybe került lakóik életmentési lehetőségeinek javítása érdekében. Számukra az ipolysági kórház elérhetősége sürgős esetekben (például szívinfarktus, agyvérzés, baleset) tíz-tizenöt perc, míg Vác félóránál is több. Ilyenkor pedig percek is dönthetnek a beteg életéről. Dr. Csiffáry Károly, az ipolysági kórház igazgatója és váci kollégája Dr. Sző- nyi Mihály, kapva kapott az ötleten. Magyarországi falvak lakosságának sürgős ellátása fejében az Ipolyságtól hatvan km-re lévő váci kórház felajánlotta szolgálatait egyes jól felszerelt osztályain az ipolysági kórház betegei számára. Az ipolysági-váci kezdeményezés egyelőre „kilóg“ vagy legalábbis nem fér bele a két ország között 1959-ben aláírt egyezménybe. Azóta több mint három évtized telt el, s e megegyezés kerete már szűknek bizonyul. Az élet a megváltozott körülmények következtében szétfeszíti, túlnövi a merev jogi korlátokat. Érthető, hogy az állami szervek, minisztériumok munkáját kötik az érvényes megállapodások. Ám a helyi kezdeményezés felkarolása és az előrelépést akadályozó adminisztratív keretek bővítése hivatalból adott küldetésük. Az együttműködés kibővítésének szükségét jelzi az a tény is, hogy a két ország egészségügyi miniszterei már régebben keresik a talákozás lehetőségét, s már csupán a megfelelő időpont kitűzése van hátra. Az ipolysági—váci kedzeményezés humánus jellegén túl szélesebb összefüggésekbe is beágyazható. Ezzel kapcsolatban Gémesi Károly parlamenti képviselő (Folytatás a 2. oldalon) t ■■■■■■■■■■
