Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-13 / 11. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla RÁKOSI VIKTOR A kis vértanú Nagyszebenben voltam, s kíváncsiságból elmentem egy oláh gyűlésre. Feketeképű ember vonta magára a figyelmet, akinek arcán egy vonás, olyan, mint egy régi beheggedt kardvágás, vonult végig. •- Nézi, ugye, ezt az embert? — szólt a szomszédom, aki szász ügyvéd volt.- Csak nézze meg jól, különösen azt a piros forradást az arcán.- Kardvágás?- Nem. Átok. Ránéztem az ügyvédre.- Jöjjön ki a szabadba, majd elmondom. Künn a kertben szivarra gyújtottunk s ő elkezdte. x Ezemyolcszáznegyvenkilenc- ben a császáriak oláh fölkelőkkel egy várost ostromoltak, amelyet egy maroknyi bécsi légionárius honvéds a lakosság védelmezett. Az osztrák parancsnok dühbe jött a kétségbeesett ellenálláson s kiadta az ordrét, hogy mindenkit kardélre kell hányni, akit fegyverrel kezében fognak el. A város elesett. Dühös védelem után elfoglalták az utolsó házat is és a zsoldosok vad káromkodás közt kita- szigáltak onnan egy apát, a tizenhároméves fiával. Mind a kettőnek fegyver volt a kezében. Egy pillanat alatt a falhoz voltak állítva. Ekkor egy hadnagy jött oda s meglátta a szép barna fiút, aki apja kezét fogva, villogó szemekkel nézett körül.- Megálljatok! - kiáltott, s a katonák elé lépett, - ez a fiú is verekedett?- Igen, - felelték a katonák.- Kár érte, - mormogott a tiszt.- Uram, - szólt az apa, - látom, hogy jó szíve van, mielőtt agyonlőnek, egy kegyet kérek. Engedje meg, hogy a nálam lévő pénzt elküldjem a feleségemnek, aki nem messze innen biztos rejtekhelyen van. Arra jött egy ezredes több tiszttel s egy oláh vezérrel. A hadnagy eléjük terjesztette a kérelmet.- Kivel akarja elküldeni a pénzt? - kérdé az ezredes.- A fiammal. A tisztek összesúgtak. Meg akarja menteni a fiát. A tépett ruhájú, puskaporfüstös gyerekre néztek, s újra maguk közt beszélgettek. Az apa megszólalt:- Látom, azt hiszik, a fiú meg akar szökni. Legyenek nyugodtak, visszajön.- Jó, hát vedd át a pénzt és szaladj. A fiú átvett valamit az apjától, s futva eltávozott. A tisztek szinte megkönnyebbülten néztek utána, csak az oláh néptribun és emberei tekintettek sötéten a gyerek után. Mint az ölyv egy elmenekült galamb után. A tisztek a szemben lévő kocsmába vonultak s otthagyták az oláh tribünt az embereivel. Ezek legelőször is az apával végeztek. Újra a falhoz taszították és húszán lőttek bele egyszerre.- Kár volt a kölykét elereszteni, - szólt egy óriási hegyipásztor.- Hadd csak, Tógyer, az a tiszt urak dolga.- Nézd, tribün, - kiáltott egy alvezér, - istenemre, ott jön a kölyök. A tribün szeme megvillant. A kisfiú lélekszakadva érkezett oda. Egészen kipirosodott a futástól. Haja lengett. Áttörte magát a bámuló oláhokon s körülnézett.- Apám, óh, édesapám, miért nem vártál meg! S keserves zokogással apja véres tetemére borult. A tribün arca eltorzult, mintha ennek a fiúnak az irtózta tó erkölcsi erejével küzdene, aztán, mintha csak azért tenné, hogy erőszakkal fölülkerekedjék, rekedten elordította magát: HOGYAN RAJZOLJUK LE? (Készítette: Miroslav Motycík)- Üssétek agyon! Húsz kasza suhintott le egyszerre, vége volt... Teste alaktalan véres hústömeggé lett, bátor, erős, tiszta lelke pedig ott lebegett az ég szennytelen magasságában, a Mindenható felé... A tisztek jó darab idő múlva kijöttek a kocsmából. Az ezredes, mintha valami jutott volna az eszébe, egyenesen a tribünhöz ment.- Visszajött a gyerek?- Vissza.- Visszajött? - szólt elbámulva az ezredes.- Vissza, vissza!- S mit csináltatok vele?- Ami rá volt mérve: megöltük. Az ezredes, mintha kígyóra lépett volna, egy lépést hátrált, aztán élesen sziszegte:- Canaille! (Csőcselék!) Azzal lovaglóostorával úgy vágta arcon a tribünt, hogy egy hosszú, vörös stráf maradt a helyén, melyből lassan szivárgott ki- Tehát ez a feketeképű ember, akit a gyűlésen láttunk, volt az a tribün?- Nem. Sokkal fiatalabb ahhoz.- Nem értem.- Ez a fia a tribunnak.- S a korbács jele az arcán?- így született. Hidegség futott át rajtam.- Az Isten bosszuló keze! Bélyeget vert rájuk.- Azt! Átok van rajtuk. És a nyomorult nem kap feleséget, mert minden nő attól fél, hogy egy ilyen megbélyegzett gyereket fog a világra hozni. Régi történet, azt sem tudom biztosan, kitől hallottam. A történetet a szerző Korhadt fakeresztek című könyvéből vettük. Gyurkovics Tibor Varjú Száll az égen varjúpár szárnyait kitárva azt mondják az okosok minden varjú árva pedig nem csak úgy lebeg a két szárny hiába mindenkinek megvan a maga varjúpárja. Ferenczes István Az állatkerti oroszlán Szomorú az oroszlán, szomorú. A horpasza homorú, homorú. Otthagyja a hús felét, hús felét, s földre hajtja bús fejét, bús fejét. Éjét s napot alszik át, alszik át, f Afrikát álmodja meg, li Afrikát. Ki ne lenne megtörött, u megtörött s kedvetlen egy rács mögött, rács mögött?! Abszolút abszolútok ABSZOLÚT KITARTÁS: Addig kacsintani a tyúkszemre, amíg az visszakacsint. ABSZOLÚT GYAGYA: Aki egymaga indul a szellemi vetélkedőn, és második helyezést ér el. ABSZOLÚT NYOMOZÓ: Aki, ha szükséges, a gyilkos galócát is letartóztatja. ABSZOLÚT GOND: Ami még a parókát is megöszíti. ABSZOLÚT UDVARIAS: Az, aki a fáradt olajat is hellyel kínálja. ABSZOLÚT BIZALMATLAN: Az, aki kézfogás után megszámolja, hogy megvannak-e az ujjai. ABSZOLÚT ÉRTÉKTELEN: Nyeleden bicska, penge nélkül. Gyufázás Rakj ki tucatnyi gyufaszálból egy nagy négyzetet, benne négy kisebbet, amint ezt az ábrán is bemutatjuk. Vegyél el két szálat úgy, hogy összesen két négyzet alakuljon ki. Melyik kettőt kell elvenned? KÉP- ÉS BETÜREJTVÉNY Bizonyára fejtettetek már meg kép- és betúrejtvényt. Az ábrán látható megfejtése egy szó. Nos, melyik szó? TÖBB FÉNYT! A jobb oldali képen látható lámpák és más fényt adó tárgyak többségének párja ott található a bal oldalin is. Mindkét képen viszont két-két olyan tárgy is szerepel, amelynek nincs párja. Megtalálod őket? A GYUFÁZÁS MEGFEJTÉSE Például ezeket: MEGFEJTÉS A február 28-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: 156 háromszög, Simkó Tibor - Tikirikitakarak. Nyertesek: Dobsa Melinda, Bős; Kovacsics Szilvia, Udvard; Bódők Katalin, Ekel; Retkes Veronika, Búcs: Barna Attila, Szógyén. 1992. III. 13. g Ilasarnap
