Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-13 / 11. szám
A mai negyvenévesek az éhséget többnyire csak szüleik háborús elbeszéléseiből ismerik. Amikor a tévéhíradóban az éhség megdöbbentő dokumentumait látjuk, tudjuk, hogy az tőlünk messze, valahol Ázsiában vagy Afrikában van. Azonban az utóbbi időben megközelített bennünket, hírek érkeznek az éhségről a volt Szovjetunió különböző részeiből, Romániából, Irakból. De mit tesz az ember, ha éhes? Sír? Mennyi ideig bírja ki éhen? S éhség közben ugyan mit érez? Sokunkban felvetődik az a kérdés, amikor Miroslav Marecek kyjovi éhségsztrákolóról naponta olvassuk a döbbenetes híreket: 40, 50,55 napja éhezik. Meddig bírja? Mielőtt megették az emberhúst, imádkoztak Egy ember vallomása, aki átélte az éhséget: „Mindenki azt kérdezi tőlünk, hogyan vetemedhettetek ilyesmire? Hogyan ehettetek emberhúst? Azoknak, akik ezt kérdezik, fogalmuk sincs arról, mi az éhség.“ Roberto Canessa (37 éves), (gy történt: 1972. október 13-án az Andok felett lezuhant egy Fairchild F-227-es típusú repülőgép. Fedélzetén az Ols Christians rögbicsapat volt, ismerősökkel, barátokkal az uruguayi Montevideóból. Tizenhatan túlélték a szerencsétlenséget. Tizennyolcán holtan feküdtek a hóban, vagy bennrekedtek a 4000 méter magasan lévő géproncsban. Roberto Canessa ekkor orvostanhallgató volt. Élményeit így beszéli el: „Rettenetes hideg volt, elérte a mínusz 40 fokot. Napközben egymás testét dörzsöltük. Éjszaka egymásra feküdve aludtunk, hogy kihasználjuk a testmeleget. Havat ettünk. Gyomrunk megkeményedett, mint a beton, majd égetni kezdett. Farkasokká változtunk. Gyűlöltük a kövérebbeket, mivel nekik több esélyük volt a túlélésre. Négy nap múlva veszekedni kezdtünk és egymásnak estünk. Az őrült éhségtől ököllel vertük egymást. Őrjítő vízióim voltak: zaftos, grillezett steakról. Egy hét múlva a tranzisztoros rádióból megtudtuk, hogy abbahagyták kutatásunkat. így szóltam: ha nem akarunk elpusztulni, meg kell tennünk. A többiek tudták, mire gondolok. Azt mondtam: Az Isten is feláldozta magát. Testét és vérét. Négy órát vitatkoztunk, aztán megfogtuk egymás kezét és elimádkoztuk a Miatyánkot. Zsilettel vékony szeletekre vagdaltam az emberhúst és a napra tettük száradni. Felfaltunk mindent: a szívet, a májat, a vesét és az agyvelőt. A lábat, a koponyát és a belső részeket elástuk a hóba. A szerencsétlenségtől számított hetven nap után végre megmentették őket. Ma: Canessának két gyereke és hatszobás lakása van. Az egyik legjobb nevű uruguayi orvos. „Három teljes évig nem bírtam beismerni magamnak, hogy mit is éreztem akkor. Ma már képes vagyok rá. Amikor jóllaktam, a ragyogó napsütésben boldogságfélét éreztem, olyan lelkesedésfélét. Élsz! Szép volt.“ Egyedül az óceánnal 1982. február 4-én egy bálna felborította Steven Callahan (30 éves) vitorlását. Felfújható csónakon menekült meg. Egész készlete négy liter ivóvíz, egy zacskó mogyoró és két kis fej káposzta volt. Hetvenhat napon át sodorták az Atlanti-óceán áramlatai. Naplót vezetett éhezéséről. „Cseppenként iszom az ivóvizet, minden nap egy kortyot. Megpróbálok halat fogni, de nem sikerül. Izmaim nem működnek. Tizenhárom nap múltán sikerült harpunnal elejteni az első halat. Rettenetes csúnya fajta volt, pikkelyei és uszonyai visszataszítók voltak, nem is halásszák. Én azonban nekiestem és fogammal téptem rostos, fanyar húsából. Agyam legyőzte az undort. Azt parancsolta nekem, hogy szívd ki ennek az undorító lénynek a vérét! Ez a hal olyan visszataszító volt, hogy még ma is hányingerem támad, ha rágondolok. De megmentett. Májától visszanyertem erőmet. Ezután már más halfajtákat is sikerült fogni. 76 nap után három halász mentett meg Guadeloupe szigetéről.“ Repülés Cessna 172-vel az éhség birodalmába Az amerikai Idahóban, a White Cloud Mountainson lezuhant egy Cessna 172, és huszonnégy nap múlva találták meg a mentők a 18 éves Donnát és húszéves férjét, Brentet. Donna dadogva mesél az Istenről, az angyalokról, a szeretetröl és arról, hogyan élték át a három hetet. „Négyen voltunk a gépben. Valamennyien átéltük a katasztrófát. A pilóta elment segítségért, de nem tért vissza, valahol megfagyott. Lassan apám is megfagyott. Rám hagyta bőrkabátját, azt mondta, azt akarom, hogy maradj életben. Őrült éhséget éreztünk. Imádkoztunk férjemmel, aztán fogtuk a kést és enni kezdtük az apámat. A seriff vádat emelt ellenünk, de a bíró azt mondta: „Az, ami ott fenn történt, azt nem lehet megítélni itt lenn, a fűtött tárgyalóteremben.“ Mi történt Leningrádban ? Leningrád 1941-1944. Hitler ki akarta radírozni a térképről ezt a várost. 900 napig tartotta körülzárva. Közben kétmillió ember halt meg. Éhség, hideg, betegségek és kannibalizmus. Hamson E. Salisbury, a Puli- tzer-díjas újságíró ezt írja a helyszínről: „A Széna-téren, a város központjában úgy im- bolyogtak az emberek, mintha aludnának. A blokád 641. napja volt. Itt-ott rózsás arcú asszonyokkal és férfiakkal is találkoztam. A többiek undorodtak tőlük. Azt mondták, hogy azok kannibálok.“ Leningrádban már nem voltak patkányok sem. A történészek azt állítják, hogy előbb a patkányokat falták fel, csak utána következtek az emberek. A kannibalizmusról szóló hírek nem szűntek meg. Ekkor már az emberek nem engedték ki gyerekeiket az utcára. Olyan hírek terjedtek el, hogy a gyerekek eltűnnek. Fiatalok voltak, köny- nyen elfogták őket. 900 nap után a németek feladták a blokádot. Képtelenek voltak elfoglalni a várost. A körülzárok ugyanolyan gyengék voltak, mint a körülzártak. A halottak menekültek a halottaktól. Képünk Miroslav Mareceket ábrázolja éhségsztrájkja 56. napján. Kalandos szabadság Kanadában Ralf Dobrovolnínak (25 éves) Kanadában felborult a kenuja. 53 napig éhezett. 75 kilóról lefogyott 55-re. „Harmadik nap olyan az ember gyomra, mintha ólom lenne benne, mintha saját magát táplálná. A tizedik napon erőt vesznek rajta a hallucinációk és hányingere van. Tűlevelű fák- gyenge hajtásait, fűszálakat, a földből kikapart férgeket ettem és közben müzlirudacskákról álmodoztam. A huszadik nap már úgy támolyogtam, mint egy vénember. Az 53. napon zajra lettem figyelmes. Egy kalandvágyó kiránduló turistának az útjába kerültem.“ Ma: Ralf egy tábla csokoládé nélkül soha ki nem mozdul a házból. 1. Hány napig bírja ki az ember éhen? Két nap múlva már nem tud másra gondolni, csak az ételre. Míg a test felhasználja a benne felhalmozott zsiradéktartalékokat, addig az éhség hatalmába keríti az agyat. Minden kiló háj', zsiradék négy napi túlélésre elég. Amikor elfogy a zsír, az anyagcsere elkezdi felélni az iz- mokat, egészen a csontig. Akadtak emberek, akik evés nélkül ötven napot is kibírtak. Folyadék nélkül azonban csak 7-12 napot. 2. Az éhség fizikai fájdalmat is okoz? Igen. Harmadik nap fájni kezd a gyomor, mivel a felgyülemlett gyomorsav marni kezdi a gyomorfalat. A magnéziumhiány miatt az izomzat görcsösen összehúzódik. A csontok törékenyebbek a mészhíány következtében, az ízületek reumatikusán megmerevednek. Klaus Leitz- man professzor szerint a szélsőséges éhezés következtében az ember szúrásokat érez gyomrában és beleiben. 3: Az éhezés hatással van a jellemre és a lelkivilágra? Az éhezés második napján az ember eufóriát él át. Egy hét múlva, amikor az éhség megtámadja a májat, a vesét, az epét, az izomzatot, és a mirigyek elkezdenek zsugorodni, kezdődnek a hallucinációk. Az ember belső részében hatni kezd a mé- • reg. Az anyagcsere már képtelen kiválasztani és ártalmatlanítani a nehézfémeket, a kadmiu- mot és ólmot. Az ember kész meglopni barátját élelemért, akármit hazudni és elismerni. 4. Mikor szűnnek meg az olyan érzések, mint a szégyen, undor és az erkölcs? A hetedik-tizedik naptól az éhség önfenntartási ösztönné változik, amely alárendeltté változtat mindent. Például olyan emberek, akik undorodnak a kígyóktól, képesek azt megenni, kedvenc kutyájukat megölik és felfalják. Az Andokban lezuhant repülőgép tizenhat utasa „boldogító“ érzéssel tömte meg a hasát emberhússal. 5. Miért gyötrőbb az éhség hidegben, mint hőségben? Télen, mínusz 20 fok mellett a szervezet naponta 3400 kalóriát fogyaszt, melegben legfeljebb 2600-at. Hidegben a szervezet gyorsabban kimerül. Hidegben a túlélés esélye 25 százalékkal csökken, ráadásul kikényszeríti a mozgást is. Az éhség okozta izom- és ízületi fájdalmak fokozódnak. A hallucinációk, láz is hamarább jelentkezik a hidegben. 6. A rosszul tápláltság és az éhség összefüggései. Azok, akik évtizedekig rosz- szul táplálkoznak (például az éhségövezetekben), nem rendelkeznek már jóformán semmilyen ellenálló képességgel. Hiányzanak szervezetükből a vitaminok, ásványi sók, nyomelemek, és gyorsan elkapják a fertőző betegségeket. Ha a rosszul tápláltság éhezéssé változik, gyorsan megbetegszenek. Tüdőgyulladást, tüdőbajt kapnak, vagy vérkeringési zavarok jelentkeznek. A fő gondot a szív okozza. Ha az ember szervezetéből hiányzik a magnézium, a szív görcsösen összehúzódik (infarktus). 7. Jelenleg hány ember éhezhet földünkön? Körülbelül egymilliárd ember, vagyis az emberiség egyötöde. Legalább 500 millió gyerek és 300 millió felnőtt táplálkozása az éhség szintjén mozog. Minden áldott nap éhen hal 40 ezer gyerek, minden percben 27, vagyis minden másodpercben egy gyerek távozik az élők sorából. 8. Fájdalmas az éhhalál? Nem. A vég mérsékelt fájdalommal jár. A test már,itúlságo- 1 san gyenge. Az ember* közömbössé válik. Többnyire alszik,' lázas, és elveszti lelkiegyensúlyát. Az éhenhalók haja kihullik, testüket kiütések borítják, el- " vesztik látásukat is. A máj, a vese, az epe működésképtelenné válik és a szervezet megmérge- ződik. Csendben, alvás közben éh őket a halál. (A Bunte nyomán: sz) Napjainkban is naponta tucatszám halnak éhen emberek, a világ szegény országaiban. Két képünkön bogarak után kutatnak a csupa csontváz gyerekek az afrikai éhségövezetben.
