Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-13 / 11. szám

Miközben a torcsi gyermek- otthonba készülődtem, egy jó barátom esete jutott eszem­be. Feleségével, életük értel­mének beteljesedéseként másfél éves csecsemőt fogad­tak örökbe. Megrázó élmény volt számára, amikor rádöb­bent, hogy a gyermek, akit ki­választottak, nem tud moso­lyogni. Nagy-nagy szomorú­ságot tükrözött félő tekintete. Játszással és slmogatással, ismerkedéssel és barátkozás- sal teli napok után fakadt csak mosolyra a fiúcska. — Hidd el - mondogatta barátom - a re­ménykedő kék szempárban először kigyúló mosoly jelen­tette számomra a szülői szere­tet csodás erejének megérté­sét, s egyben a végtelen fele­lősségérzetet. Intézeti látoga­tásom során én is leginkább a gyermekarcokat fürkésztem, tekintetüket' kutattam, moso­lyukat lestem. Az intézet igazgató főorvosa, Be­áta Fuknová őszinte kedvességgel fogad. Készségesen hív a gyermek- otthon megtekintésére. Papucsot, köpenyt öltök, s már vezet is egyik teremből a másikba, feltárva előttem az intézet működésének részleteit:- A Pozsony vidéki járásbeli tor­csi gyermekotthon 1952-ben nyitotta meg kapuit. Akkoriban a tüdőbajban szenvedő anyák csecsemőinek fi­gyelése, gyógyítása, a betegség megelőzése volt a fő feladata. Mivel számottevően csökkent a tüdőbaj által veszélyeztetett csecsemők száma, intézetünkben fokozatosan felvállaltuk azon gyermekek gondo­zását a Pozsony vidéki, Dunaszer- dahelyi és Galántai járásokból, akik közvetlenül születésük után gyógy­kezelésre szorultak. Már több éve az ilyen esetek vannak túlsúlyban. Emellett szlovákiai jelleggel tovább­ra is ellátjuk eredeti feladatunkat. Komoly szerepet kap intézetünkben a rehabilitációs osztály, ahol rend­szeres gyógytornával eredménye­sen kezeljük a csecsemőket. Sorsokat kellene gyógyítani Körbejárjuk a termeket, s a főor­vosnő a gyermekágyaknál megállva, egy-egy csöppség fejét megsimo­gatva, rövid jellemzést kerekít. Szü­lőkről, gyermekekről, megdöbbentő sorsokról mesél:- Ez itt Dominik - mutat egy ha­son fekvő, szinte hófehér hajú fiúcs­kára. - Mi neveztük el így. Alkoholis­ta anyja még nevet sem adott neki. Aprócskának és gyöngének szüle­tett. Hosszú harcot vívtunk életéért. Sikerült a faluban anyatejet szerez­nünk, ez is segített, hogy életben maradhatott, s megerősödhetett. Döbbenetes, hogy Dominik hosszú ideig az alkoholistákra jellemző je­gyeket viselte magán. Az idegrend­szere szenvedett kárt. Naponta két­szer végzünk vele gyógytornát, s re­ális esély van arra, hogy normális, egészséges felnőtt válik belőle. Csak nem szabad rendezetlen, al­koholista családba visszakerülnie! Akkor munkánk kárba veszne. A következő szoba hat, két év körüli gyermekek otthona. Egyikük, szőke kisfiú xilofont ütöget, s néha sikerül is hangokat kicsalnia. Ilyen­kor szeme elégedetten felcsillan. Ar­cáról azonban lerí: értelmi fogya­tékos.- Többgyermekes családban született, de mivel szellemileg fo­gyatékos, a család szégyelli. Le­mondtak róla. Ha szigorú lennék, azt mondanám: megtagadták ót. Pedig a családi környezet csodára képes, elfogadható fejlettségi szintet érhet­ne el ó is. Szomorkás, de érdeklődő tekinte­tű, fekete szemú kislány néz felénk, a vaságy korlátaiba kapaszkodva. - Elíska egyéves, egészséges. Saj­nos, édesanyja prostituált. Nem mondott le róla, negyedévenként lá­togatja. Ilyenkor drága játékokkal halmozza el. Az anya is gyermekott­honban nőtt tel, s életmódján képte­len változtatni. Ha úgy dönt, hogy elviszi ót, félő, hogy ugyanolyan sors vár majd reá is. Tágasabb terembe lépünk. Itt nin­csenek ágyak, szekrények: a beren­dezés a gyermekek fizikai képessé­geit, mozgását fejleszti. Egy leány köszönti hangosan a föorvosnpt. Ki­nézése, viselkedése alapján nem tudom öt hová sorolni. Kísérőm siet segítségemre:- Szellemileg elmaradott édesa­nya. Gyermekét mi neveljük. Anyja jó tíz évvel ezelőtt elhagyta a csalá­dot, apja alkoholista, gyakran elker­gette hazulról. Nem csoda, hogy kocsmákban keresett menedéket, így esett teherbe, s szülte meg gyer­mekét, akit szeret, ragaszkodik hoz­zá Mivel a kicsi is, édesanyja is segítségre szorul, megoldottuk, hogy az intézetben maradhasson. Méry Gábor felvétele A TORCSI GYERMEKOTTHON 46 LAKÓJA 0 ALKOHOLISTA, PROSTITUÁLT, SZELLEMI FOGYATÉKOS SZÜLÖK 0 CSALÁDI LÉGKÖR, SZERETET A LEGJOBB SEGÍTSÉG 0 JA VUL TAK AZ ÖRÖKBEFOGADÁS FEL TÉTELEI Eteti gyermekét, foglalkozik vele. Itt él velünk, gondoskodunk róla is, hi­szen nincstelen. A múltkor megdi­csértem pulóverét, kiderült: Marika nővértől kapta. Jól érzi magát ná­lunk, s értelmileg is sokat fejlődött. Csakhogy sorsát nem tudják helyes vágányra terelni, hiszen legfeljebb egy évig maradhat még nálunk. Az­tán? Sajnos, nincs az országban intézmény ilyen esetek orvoslására. Szolgálni, segíteni őket-Családi légkört igyekszünk te­remteni intézetünk apró lakói szá­mára. Az otthon melegét, a szeretet varázsát próbáljuk visszaadni nekik - mondja Anna Hrezová fönővér, hozzánk csatlakozva. Tőle tudom meg, hogy a nővérek, a gyógytornászok, az orvosok kevés kivétellel mindannyian több mint tíz éve dolgoznak az intézetben. 1958- tól több apáca is részt vesz a csöpp­ségek gondozásában. Tapasztal­tam: hivatásnak érzi itt munkáját orvos, apáca, nővér.- Jelenleg 46 gyermeket gondo­zunk intézetünkben - folytatja a fő- nővér. - Legfeljebb három évig ma­radhatnak nálunk. Ez alatt az idő alatt minden erőnkkel azon fárado­zunk, hogy a kicsik számára megfe­lelő, állandó családi környezetet ta­láljunk. Alapelvünk, hogy tőlünk a gyermekek - ha csak egy mód van rá - ne kerüljenek további intézetbe. Különben a bűvös körből nem tud­nak kitömi. Az intézetekben nevel­kedett gyermekek többsége képte­len beilleszkedni a társadalomba. Érzelmi kötődéseik hiányosak, lelki­világuk csorbát szenved. Megoldás: az örökbefogadás- örülünk, hogy sikerrel közvetít­jük az örökbefogadásokat - tájékoz­tat, pontos adatok után lapozva a fő­orvosnő. - 1969-től kilencvenig 241 gyermekünk lelt szülőkre, rendezett családi környezetre. Tavaly 19 gyer­meket fogadtak örökbe intézetünk­ből. Ebből a szempontból Szlovákiá­ban kedvezőbb a helyzet, mint Mor­va- és Csehországban. Javultak az örökbefogadás feltételei: ha fél évig a törvényes szülők nem mutatnak érdeklődést az otthonban levő gyer­mekük iránt, a helyi hivatal egyetér­tésével bírósági úton kérvényezhető az örökbefogadás. Sokéves tapasz­talataink azt mutatják, hogy a gyer­mekek nagyon gyorsan alkalmaz­kodnak a családi légkörhöz, képe­sek rövid időn belül erős szálakkal kötődni azokhoz, akik szeretettel halmozzák el őket. Az új családok­ban általában kölcsönös boldogság­ra lelnek gyermekek és szülök. A visszajelzések alapján elenyésző azon örökbefogadások száma, ahol a szülők elképzelései, várt reményei nem váltak valóra. A derűlátás elengedhetetlen Miután a gyermekotthon vezetői­vel körbejártuk az intézetet, megte­kintettük a rehabilitációs osztályt, ki­léptünk az udvarra.-Kis parkunk gyönyörű nyáron. Kinn fürdetjük, sétáltatjuk a csöpp­ségeket - magyarázza a főnövér, s a parasztházra emlékeztető köz­ponti épülettől vagy száz méternyire fekvő faházba invitál. A fönövéri s az orvosi dolgozószobák vannak itt.- Vannak anyagi gondjaink -foly­tatja a főnövér, s magyarázatából megértem: az ö kezében összponto­sulnak az intézet gazdasági ügyei.- Költségvetésünk érezhetően apadt, így saját magunk keressük a kiutat. Zöldségtermesztéssel, be­főzéssel jelentősen csökkentjük konyhánk kiadásait. Szerencsére segítséget is kapunk: a Remény Alap nemrég játékokat ajándékozott csemetéinknek. Magánszemélyek is- főleg örökbe fogadott gondozotta- ink szülei - támogatnak bennünket adományokkal, ruházattal, szak­munkák elvégzésével. Idén néhány felújítást feltétlenül el kell végez­nünk, bár nem vagyunk biztosak, futja-e a föltségvetésból.- Szép terveink vannak az inté­zet bővítésére, korszerűsítésére- mondja eltűnődve a föorvosnö.- Csak hát - annak ellenére, hogy a püspöki kórház, ahová tartozunk, támogat bennünket - lehetőségeink végesek. Szponzorokra lenne szük­ségünk! A főnövér magyar szakkönyveket rak elém, s egy budapesti, hasonló jellegű gyermekotthonnal, kutatóin­tézettel fenntartott kapcsolataikról mesél. A nemrégen elhunyt, világ­szerte ismert szakember, Prikler Emmi doktornő vezette ezt az inté­zetet, ahonnan a torcsi gyermekott­hon egész sor tapasztalatot haszno­sított, új módszert alkalmazott. Az intézet idén ünnepli fennállá­sának 40. évfordulóját. A négy évti­zed alatt a gyermekotthon fokozato­san bővült, növekedett, s remélik, az elkövetkező években sem lesz ez másképp. Hiszen hitük, hivatástuda­tuk nem változott: a rászoruló gyer­mekeket szolgálják. Mázsár László 85 éves „gyerek“ A történet, amelyet a világsajtó felröppentett, mesének tűnne, ha hitelességét nem illusztrálnák fényképek. Egy texasi aggastyán a hős, akinek boldognak kellene lennie, mert az örök ifjúság lett osztályrésze. Herb Christiansen azonban cseppet sem örül, ellenkezőleg. Keserves a sorsa. Tavaly decemberben ünnepelte születésnapját. A tortán 85 gyertyát kellett elfújnia... A nyugdíjas hivatalnok nyolcéves kora óta nem öregszik, de harmincéves korában már megkopaszodott. Két testvére - a 76 éves Bili és 69 éves húga, Elli, annak rendje és módja szerint szépen megöregedtek. A kisfiúnak látszó aggastyán kellemetlen helyzeteket él át. Ha éjszakai mulatóba akar bejutni, személyazonossági igazolványát mutatja fel - s még akkor sem hiszik el a korát. Nem volt csodagyerek. Nyolcéves koráig normálisan fejlődött. Aztán abbamaradt a növekedése, öregedése. Nem volt kamaszkora, házasságra sem gondolhatott, mert nem ért férfivá. Egy nyolcéves gyerek testében szellemileg érett felnőtt él. Az egészsége kiváló, a vérnyomása, a szíve, mája, veséje kifogástalanul működik. Holott nem éppen egészséges életmódot folytat: naponta két csomag cigarettát szív el, a bort sem veti meg, és kedvenc étele a rántott hús. Az orvosok nem találnak magyarázatot Herb Christiansen esetére - de azon a véleményen vannak, hogy bizonyára a génjei okozzák a csodát. S ha nem éri valami baleset - többszáz évet is megélhet - anélkül, hogy megromlana a látása és ráncos lenne az arca... (köp) BILL, AZ ÖCCSE, 76 ÉVES A 85 ÉVES HERB CHRISTIANSEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom