Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-06 / 10. szám

Szerkeszti: Tallósi Béla Béka ki rándulás (Japán mese) Valamikor réges-régen élt Ki­otóban egy béka. Napjai békésen folytak, a fővárosban nagy tekin­télynek örvendett, csak az bán­totta, hogy még sohasem látta Osakát, Japán második leghíre­sebb városát. Egyszer aztán elha­tározta, hogy útra kel, megnézi a várost, melyről már annyit hal­lott. Osaka és Kioto között félúton hatalmas hegy emelkedik. No, a kiotói béka megy, megy egyre feljebb a hegyen. Mikor holtfá­rad tan a tetőre érkezik, látja ám, hogy a túlsó oldalról egy másik béka kapaszkodik nagy lihegve a hegytetőre. A kimerültségtől jó ideig nem jutott szóhoz sem az egyik, sem a másik. Mikor végre kifújták magukat, a kiotói béka így szólt:- Ahogy látom, kegyelmed nagy kirándulásra indult. Ugyan, merre vezet az útja?- Osakában lakom, kérem - válaszolt a másik béka -, s minthogy még sohasem láttam Kiotót, most végre szeretném megnézni. S ön vajon hova, merre?- Én meg éppen Osakába aka­rok ellátogatni. Különben kiotói vagyok. Erre szépen elmondták egy­másnak, ki merre, hogyan jött. s csüggedten állapították meg, hogy még csak a fele-fele utat járták meg. Egy ideig némán keseregtek, aztán így szólt az osakai béka:- Úgy vélem, hogy holtra fá­rasztjuk magunkat mindketten, s mégsem érünk oda, ahova in­dultunk. Éppen most vagyunk utunk legmagasabb pontján. Mi­nek fáradnánk tovább? Innen is megnézhetjük Osakát is, Kiotót is.- Pompás ötlet! - helyeselte a kiotói béka. No, erre mindketten hátsó lá­bukra álltak, a mellsővel meg egymást támogatták, s ámuldoz­va nézték az alattuk elterülő vá­rost. Hosszas nézelődés után felki­áltott ám az osakai béka:-Ejnye, hiszen Kiotó éppen olyan, mint Osaka! Felkiált erre a másik:- Osaka semmiben sem külön­bözik Kiotótól! Eszükbe sem jutott, hogy be­szélgetés közbe megfordultak, s mikor felágaskodtak, egyikük is, másikuk is azt a várost nézte, ahonnan elindult! Elégedetten, megnyugodva tértek haza mindketten. Bartócz Ilona átdolgozása MEGFEJTÉS A február 21-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Bagira. Nyertesek: Varga Zsuzsa, Felsőkálosa; Pál Eszter, Egyházasbóst; Oanázs Krisztián, Karva; Ficza Tamás, Komárom; Piszton Veronika, Érsekújvár. MÉSZÖLY MIKLÓS A hegy meg az árnyéka Hol, merre, nem tudom, volt egyszer egy hegy, úgy hívták, hogy Nagy Kopasz. A kerek vilá­gon nem akadt furcsább hegy nála. Semmi se ékeskedett rajta, se fa, se bokor, de még egy kóró sem, csücskétől a lábáig kopasz volt, úgy festett, mintha minden­nap újra borotválkozott volna. Csakhogy ez nem volt mindig így. Valamikor hajdanában erdő borította, s annyi madár ¡akta, hogy a népek mind csudájára jártak.- Mennyi gyönyörűséges fa! - mondták. - Mennyi gyönyörű­séges madár! A hegy hallgatta, hallgatta a sok lelkendezést, tetszett is neki, nem is - de nem szólt. Egyszer az oldalából kicsi for­rás buggyant elő; már nagyon unta magát a sötétben, hát elő­jött, hadd süsse a nap. Egykettő­re takaros patakocska lett belőle, s attól kezdve valahány vándor arra járt, mind az ő vizéből ivott, az asszonyok a korsajukat ott merítették meg. Csuda víz ez! - mondták.- Csuda víz! És vitték a hetedik határba. A hegynek ez már sehogy se tetszett. Hogyan, hogy mindenki csak a fákat, a madarakat, meg azt a fecsegő patakot dicséri? Hát nem ő tartja, neveli őket? Nem ö görnyed alattuk? S már pukkadt a haragtól, ha valaki odament, s azon álmélko- dott, hogy ez milyen szép, az milyen szép - s róla meg csak ennyit: — Huj de magas! Huj de meredek!- No várjatok csak! - mor­góit. - Majd láttok ti még engem! És szólt a Szélnek, hogy min­den fát, minden bokrot borotvál­jon le róla. A Szél persze örült, hogy vég­re akad egy kis neki való munka, s álló hétig egyebet se csinált, csak a hegyet csupálta. Elöl, há­tul, fönt, lent - ahol érte. A fákat tövestül, a madarakat fészkestül, mindent elsöpört. A forrást pedig betemette, ami locspocs víz ma­radt benne, azt a Nap szárította föl. A hegy pedig elégedetten pöf­feszkedett. Most aztán - gondol­ta - senki más, csak ő! S várta izgatottan, ki hogyan bökő! neki. De hát várhatta; se ember, se állat nem kívánkozott a közelé­be, olyan haszontalan földkupac lett belőle. Csak egy szegény világtalan koldusember pihent mega tövében, hálásan az sóhaj­tott föl:- Be jó ez a kis árnyék! És ott üldögélt estig a kellemes hűvösben. Bezzeg Nagy Kopasz­nak se kellett több. Hogyan? Most meg az árnyékát dicsérik? S rettentő dühösen ismét a Szél­hez fordult:- Hallod-e, te Szél! Fújd el az árnyékom. íz se maradjon be­lőle! A Szél furcsállta egy kicsit a dolgot - de azért nekigyürkö- zött. Végre is az a tiszte, hogy fújjon. S fújt, fújt, olyan szörnyű­ségesen, hogy csakhamar fele maradt a hegynek; aztán negye­de; aztán már annyi se. Aprócska domb lett a hegyből, akkora, mint egy fűben heverő szamár. Éppen csak két füle nem volt. taonrlolknrinm. tehát ­ÁRNYJÁTÉK NÉZD MEG FIGYELMESEN AZ OT ÁRNYÉKKÉPET. ÉS ÁLLAPÍTSD MÉG. MELYIK KÖZÜLÜK A BAL FELSŐ SAROKBAN LÁTHATÓ SZÓ­LÓFÜRTÁRNYÉKA! Készítette: M. Motycík PÁKOLITZ ISTVÁN Ta vasz váró A hódunyhás határban órák hosszat bóklásztam; rég fúrja az oldalam, hogy a tavasz hol marad; kérdeztem a vakvarjut, ő bizony nem sokat tud nem mondott se bű-t, se bá-t, nem csoda, semmit se lát; csirí-csurí verebek: neszesemmi-télelet; megkövettem a rókát, szó nélkül elsomfordált; fázós búbospacsirta válaszát le is írta, de a kusza krikszkrakszon ásítozom, elalszom; ókulárés vén bagoly . félálomban válaszol: „Uhu, uhu, maholnap a hódunyha elolvad; szelek szárnyán jön a friss virágszirmos április. “ Honegger müve Indonéziai sziqet Azonos betűk Becézett női név Étel Rajtaütés- szerű elle­nőrzés Diszpró- zium, bőr 1 Meqveti Német mű- vészcsaiád i ¡Vitamin Restell Szlovák férfinév Dénes, Norbert Kötőszó Finomságérték Pénztár Azonos betűk ..4- 1 «¡ ¡¡¡I §lÍtl§: ■ ¡¡■üt ■ lillllll lllllltll ¡¡¡ilii wmmm ¡¡¡¡¡Ili I8III1 Női báj Lista Helleknévkéczó Folyó Belqiumban •' Molibden Marokkói város Töszámnév­1’ Ágynemű burkolata A. S. É. Méter Német­országi város Bankpánik Zuhan r Iqekőtó Réshanq Bírálat Hiányos fejsze Készí­tette: Löríncz László Tartó Nagpur része Utca­részlet! Köteléket bont Honegger müve Antik Ilii llllllllli 1 H***í- • A- -----­Honegger Nem baj Sima Kínai terü­letmérték Római egy Némán kér! Mázol Ütlegel Spártai királynő Fűzet Hazámban van! Air légiposta L Liter Női név • Az Arab­tenger öble 0. D. A. : Perzsa uralkodó Dávid A bor vegyiele Kis patak Gyökér­törzs Kettős betű Vitamin Festik Knock out, röv. Határozói rag Láda tele L Mezopotá­miai város Illetve, röv. Az északi ; világtáj jele Nitrogén Gramm Honegger müve ■J HÍ ¡¡¡*1 ■n ■NI 1111 Százhuszonöt éwei ezelőtt született ARTHUR HONEG- GER svájci szárma­zású francia zene­szerző. Rejtvényünk fö soraiban négy is­mert müve olvasható. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesz­tőségünk címére (Re- dakcia Új Szó, Marta- novicova 25., 81915 Bratislava) legkésőbb március 11-ig. A he­lyes megfejtők kö­zül hárman 300-300 koronát nyernek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ A február 21-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése nem Arany János mű­vei, hanem Carlo Gol- doni olasz drámaíró egyik aforizmája: ,,Aki farkasok közé keveredik, megtanul üvölteni." Az elírásért olvasóink szives elnézését kérjük. 300 koronát nyertek: Varjú Éva, Komárom; Szokola Mátyás, He- tény; Kuczmann Ani­kó, Felsőpatony. ár 1992. III. 6. ÜBUJESEfl MS&Mai&átgKS/i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom