Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 1. szám

E¡ Vasárnap 19 92. I. 3. Január elején nem ritkák az első fagyok. A hónap második hetének napi középhőmérsékletei közül az átlagos -0,1, a legmelegebb 5,0, a leghidegebb -11',1 C-fok. A gyümölcsösben ilyen tájt sürgető munkánk aligha akad. Folytas­suk ezért a szerszámok karbantartását, élezését, az utóbbit, ha nincs elég tapasztalatunk, jobb szakemberre bízni. Ha enyhül a hideg, hozzáfoghatunk a gyümölcsfák - elsősorban az idősebbek - kérgé­nek mechanikus tisztogatásához. Esténként tanulmányozzuk a szaki­rodalmat. Gondoljuk át, hogy a következő idényben milyen, s mennyi növényvédő szerre lesz szükségünk. Tegyünk rendet a borospincében, ellenőrizzük borainkat. Tanul­mányozzuk a szakirodalmat. Ne feledjük el - jó bort készíteni nem kis tudomány, s a bor olyan, mint a nemes paripa, állandóan gondozni kell! A fóliázóknak már jóval több munkájuk akad. Ha fűthető sátrunk van, akkor már vethetünk hónapos retket (5 cm sor- és tötávolságra), paradicsomot, paprikát. A paradicsommagoknak a keléshez 24-28, a paprikáéinak 25 Celsius-fok szükséges. Szikleveles állapotban a növénykéknek biztosítsunk nappal 18-22, éjjel 17-18 C-fokot. A magvetést, hogy a palántadőlést megelőzzük, Perozin 75 B-vel öntözzük be! Itt van az ideje, hogy előkészítsük a fejes saláta kiültetésére szánt ágyásokat is. Ezt megelőzően dolgozzunk be a talajba négyzetméte­renként 10-12 kg teljesen érett (!) komposztot. Ne feledjük el, hogy a bomló szerves anyagok elősegítik a szürkepenész megjelenését! Műtrágyából hasonló területre számítva csak keveset - 10 g káli-, 20 g pétisót és 15 g szuperfoszfátot - adjunk. Vannak dísznövények, örökzöldek, amelyek éppen ilyenkor, a januári hidegben, nemegyszer a hó alatt virágoznak. Ilyenek a fehér, zöldessárga vagy lila virágú (ezek inkább később nyílnak) hunyorfé­lék (Helleborus) családjának fajai. Csodáljuk meg virágdíszüket, s gondoljuk el, később hova telepíthetnénk kertünkben ezeket a cso­dálatos növényeket. Az egyre inkább divatossá váló futómuskátlik teleltetésével kap­csolatban tudni kell, hogy ilyenkor - januárban - elegendő őket kétszer megöntözni. -r­BAR0»FITA8TÓKNAK A tojófészkek Tojófészkekből általában 4-5 tyúkra számítsunk egyet. Sok problémát okoz, hogy a tyúkok gyakran több fészekbe tojnak, egymás hátán ülve, és sokszor összetörik a tojást. Ha ezt ta­pasztaljuk, akkor egy jó nagy méretű fészket készítsünk, ne több kicsit. Nagy probléma a tojástörés is, mégpedig éppen azért, mert a tojók egy fészekre tolakodnak. Ez főleg akkor fordul elő, ha a fészek tető nélküli faláda. A tyúkok beleugranak és sajnos összetörik a tojást. Ez előbb- utóbb tojásevéshez vezet. Tehát semmiképpen se ilyen fészket készítsünk. Az a jó tojófészek, ahová a tyúkok, pulykák nem tudnak beugrani, hanem csak bebújni! Ilyet nagyon egyszerűen, lá­dából is készíthetünk. Egysze­rűen ki kell ütni az egyik végét úgy, hogy azt megfordítva alul egy kis perem maradjon, ami a tojás kigurulását megakadá­lyozza. Lehet jó nagy méretű is, csak az a lényeg, hogy mindig bőven legyen benne alom. Erre jó a szalma, de még jobb a szé­na, lényeges azonban, hogy mindkettő penészmentes és jó száraz legyen! Egyéb anyagot - homokot, finom forgácsot, fű­részport - is használhatunk. Jó, ha mély fészket tudunk készíteni - alulra vastagon szá­raz homokot vagy fűrészport té­ve, ennek tetejére pedig szénát, szalmát vagy forgácsot. Főleg a pulykatartók ügyeljenek arra, hogy a fészek mélyíthető, puha legyen, mert a pulykát az ösztö­ne hajtja, hogy jó mély gödröt kaparjon a tojásnak. Kis létszámú lúdnak és kacsá­nak nem szükséges tojófészket készíteni, elegendő a tojóhely, s ez az ól egyik sarka. Január közepe, vége felé, amikor már megindul a párzás, figyeljük az almot, és amikor lát­juk, hogy a ludak fészket formál- gatnak belőle, akkor oda jó sok szalmát tegyünk, hogy szép nagy fészket építhessenek. Szé­nát tenni a ludak fészkébe nem célszerű, mert egyszerűen meg­eszik. A széna ugyanis kitűnő fűpótló a sivár télben. A kacsáknál szintén hasonló módon járjunk el. Á gyöngytyúk fészekre szok­tatható ugyan, de néha előfordul, hogy hiába készítünk neki fész­ket, mert inkább a kifutó rejtett zugaiba fog tojni. Ez így termé­szetes, s ha ezt észrevesszük, akkor tegyünk oda szalmát, hogy fészket tudjanak készíteni. A Kistermelők Lapja nyomán Angliából származik, ahol mint a Worcesteri parmen véletlen ma- gonca keletkezett. Közepes vagy at­tól gyengébb növekedésű fa, koro­nája gömbölyű. Gyümölcsei közepe­sek, ellaposodóan gömbölyűek. Hé­juk száraz, zöldessárga, beérve a gyümölcs kétharmadának színe ragyogó pirosló. Húsa fehér, gyen­ge, nedvdús, finom, aromatikus. Az almák kocsánya rövid, s jól rögzíti a termést, így az nem potyog le. A hazai vizsgálatok szerint - kö­zepes növekedésű, M 4-es alanyon - jelentősebb termést 6 évvel a tele­pítés után hozott. Eleinte közepesen terem, később azonban az átlagos­nál több gyümölcsöt is ad. A szüret idején minden gyümölcs még nem színeződik egyenletesen. Általában augusztus második harmadában érik be. A Discovery gyümölcse ke­mény, így ellenáll az ütődésnek, nyomásnak. Minőségét, üde ízét 3-4 hétig megőrzi. Az új fajta előnyei közé tartozik gyümölcseinek attraktív formája, jó termőképessége és egészségi álla­pota. A Discovery ugyan nem rezisz- tens, de nagyon jó ellenállóképessé­get tanúsít a lisztharmattal és az almavarasodással szemben. Záhradkár A melegigényes padlizsán Fényigényes növény, árnyékos, félárnyékos helyen még hosszúnap­palos körülmények között sem ter­meszthető. A termésképzéshez leg­alább 11-12 órás megvilágításra van szüksége. Az egész tenyészidő alatt egyenletesen nagy a vízigénye. A túlöntözést azonban nem tűri, gyö­kerei még az átmeneti vízborítástól is elrothadnak. Magját 4 cm sor- és 1 cm tőtávol­ságra, 1 cm mélyre vessük; a mag­ágyat 20 C-fokos vízzel öntözzük be. A gyors és egyöntetű csírázás­hoz nappal 28, éjjel 20 C-fokos hő­mérsékletet tartsunk, így a magvak 5 nap alatt kikelnek. Kerüljük a 30 C- fok feletti léghőmérsékletet. Tápkoc­kába is vethetjük, ekkor elmarad a tűzdelés. Tűzdelésre az első lomblevelek megjelenése előtt, szikleveles álla­potban, kb. 10-12 nappal a vetés után kerüljön sor. A kis növények fertőtlenített, 18 C-fokos talajba ke­rüljenek. A palántaneveléshez nap­pal 23-25, éjjel 16-18 C-fokos hő­mérsékletet tartsunk. Az öntözővíz se legyen 18 C-foknál hidegebb. Ha a levegő 12 C-fok alá süllyed, akkor az első termések deformáltak lesz­nek. A második átültetésre a vetés után mintegy 8-10 héttel kerüljön sor. Egy négyzetméterre - a kultúra idejétől és a termesztés körülmé­nyeitől függően - 1-2 növényt ültes­sünk. A talajtakarás segít a fertőzések terjedésének megakadályozásában, növeli a koraiságot, szabályozhatób- bá válik a fejtrágyázás és az öntö­A tojásgyümölcs kifejezetten me­legigényes növény, a hideget rosszabbul tűri, mint a paradi­csom és a paprika, már 0 C-fokon elpusztul zés. Támrendszer mellett 3—4 szá­lasra neveljük a növényt. A tenyészidő elején kerüljük a túl­zott nitrogénadagolást, ezzel segít­jük a termékenyülést és elkerülhet­jük a botritiszt. Átlagos termőtalajon a 10 kg/mz termésmennyiség eléré­séhez az ültetés előtt legalább 3 hó­nappal 60-80 tonna szervestrágyát, nitrogén műtrágyából 300-400, foszforból 150-200, káliumból 400-500, magnéziumból 80-100 ki­logrammot (hatóanyag!) adjunk hek­táronként. Az átültetéskor és ter­méskötődéskor ne trágyázzunk. A termékeny ülést hormonokkal - az üvegházakban, fólia alatt hetente kétszer - segítsük, melyekhez aján­latos gombaölő szereket adni. Ta­vasszal, kedvezőbb időjárás esetén, heti egy hormonkezelés is elegendő. Inkább helyi, csepegtető mód­szerrel, mint felső szóróval öntöz­zünk. Betakarításkor az optimális hőmérséklet 12 C-fok, ennél alacso­nyabbnál a termések mérete csök­ken, kevésbé színeződnek stb. A gyakori, rendszeres szedés fokoz­za a tárolhatóságot és a minőséget. Telepítése előtt 2-3 héttel a talajt a kártevők ellen metil-bromiddal fer­tőtlenítsük. Hasznos védelmet nyújt a rezísztens alanyra oltott növények ültetése is. Oltáshoz a Vilmoren cég három alanyt ajánl. A KNVF paradi­csom alany kellő rezisztenciát ad, a termés egyöntetősége azonban közepes. A Kyndia F, paradicsomon könnyen nevelhető, jó ellenállósága koraisággal párosul. A Solanum torvum a legalkalmasabb tojásgyü­mölcs alany. Az oltvány rezisztens és igen jó termőképességű. Az S. torvum alanyt 70, a KNVF-t 55, a Kyndia F,-et 45 nappal az oltás előtt kell vetni. A tojásgyümölcs 45 napos legyen az oltás idején. Az oltványok 80 %-nál magasabb páratartalmú fóliaalagútban tartan­dók. Az első 5-6 napon meleg, na­pos időjárás esetén árnyékolni, majd a 6. naptól kezdve fokozatosan szel­lőztetni kell. A 10. napot megélt oltványok már valószínűleg életké­pesek. Kertészet és Szőlészet (rövidítve) A karcsú orsó A karcsú orsó az almatermésúek faalakja, koronaformája. A termöka- ros orsóval közös vonása az egyet­len központi tengely és az ezen spirálisan eredő ágrendszer. Az ágak alulról felfelé haladva rövidül­nek, így tehát a fa kúp alakú. A gyenge növekedésű „alany-ne­mes“ kombinációkból és az olyan fajtákból, amelyek fiatal hajtásképle­teken teremnek, neveljük a karcsú orsót. Támrendszer mellett telepít­hetünk suhángot is, ámde a faisko­lából elágazásokkal kikerült oltvá­nyok korábban fordulnak termőre. A fák, pl. a termés súlya alatt történő kidölésének megakadályozására, vagy egyedi karózást vagy egyszerű huzalos megoldást is alkalmazha­tunk. Telepítés után az elágazás nélküli oltványokat kb. 70-80, az elágazó­kat pedig 30 cm-rel a legfelső hasz­nálható elágazás felett metsszük vissza. Ha az oltvány elágazása ide­ális, akkor egyáltalán nem kell visz- szametszeni. A 40-50 cm-nél ala­csonyabban elhelyezkedő elágazá­sokat viszont rendszeresen tőből tá­volítsuk el. Ezek ugyanis termőre fordulás után már a földre hajolná­nak a gyümölcs súlya alatt. A meg­felelő helyzetű elágazásokat általá­ban nem kell visszametszeni, kivé­ve, ha gyengék. A sűrűn állókat ritkítsuk ki. Az első évben fejlődő vírágrügyeket távolítsuk el, mert a túl korai terméskötődés a fa fejlődése szempontjából nem előnyös. A második, harmadik évben a fa további nevelése a csúcsi dominan­cia erősségétől, vagyis elsősorban a fajta tulajdonságától függ. Ameny- nyiben a fa csúcsi dominanciája erős, a sudárneveléskor az oldal­vesszőre történő metszést alkal­mazzuk. Vagyis a sudár erős növe­kedésének gyöngítése céljából ne a sudár vezérvesszőjét neveljük tovább, hanem egy alatta levő oldal- vesszőt hagyjunk meg, mert így a növekedési erélyt mérsékelhetjük. A sudár visszametszésének leg­alkalmasabb ideje június. A neve­lés második, harmadik évében az oldalelágazások továbbnevelésekor a fa kúp alakját, az alsó és a felső elágazások közötti egyensúlyt kell fenntartani. Hajtás- és vesszöritkí- tást végezzünk, melynek során a meredek és főként a sudárral kon­kuráló hajtásokat, vesszőket távoli­juk el. Visszametszéskor az alsó részeket hosszabbra, a felsőket rö- videbbre kell meghagyni. A megtar­tott, de meredek felső vesszőket kötözzük le vagy támasszuk ki! A negyedik évben a fa magassá­gát oly mértékben korlátozzuk, hogy a legmagasabban álló termörész is jól elérhető legyen. Ezt úgy érhetjük el, hogy vagy egy oldalágra vagy egy oldalvesszőre metszünk vissza. A fa teljes kifejlődése után az állandó ritkítás, ifjítás és az alsó és felső koronarészek közötti egyen­súly megtartása lesz a feladatunk. Miklós Dénes kertészmérnök A karcsú orsó álsudaras nevelése (Gautier nyomán: rajzolta I. d.) Hulladékból madáretető Nagyon egyszerű módon készíthetünk madáretetőt az egyébként hulladéknak számító, környezetterhelő műanyag ecetes flakonból, ha azon megfelelő magasságban kellő nagyságú lyukat vágunk. A flakon az olajos magvakkal történő etetésre alkalmas, s csupán csak arra kell ügyelni, hogy az eleséget rendszeresen pótoljuk. Egy-egy palackot 4—5 évig is használhatunk. Felerősítése is nagyon egyszerű, nem kell hozzá más, csak egy cca 30 cm hosszú, erősebb, 3 mm vastagságú, a képen látható módon meghajlított drótdarab. A műanyag flakonból könnyen készíthetünk darázscsapdát is, ha rajta a felső harmadában 15x15 mm-es „röpnyílást“ vágunk, s a jelölt magasságig szirupos vízzel feltöltjük. A használt csalogatóanyag a rovartetemekkel együtt a kupak lecsavarása után könnyen kiürít­hető, illetve feltölthető. Télen az etetőkből, nyáron - szüret idején - a csapdákból többet helyezzünk ki a kertünkbe. Szeghy Jenő, Nagymegyer *

Next

/
Oldalképek
Tartalom