Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-28 / 9. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla A malomról, amely ezüstpénzt őrölt Volt egyszer egy paraszt, akinek volt egy nagyon különös malma: ezüsttallérokat őrölt. Mikor a király hírét vette a különös malomnak, erőszakkal elvette azt a paraszttól. Az szegény majd' beleőrült a veszteségbe, és keserűen panaszkodott, siránkozott jártában-keltében. Mikor a kakas megunta már hallgatni a sok jajveszékelést, a paraszt elé lépkedett:- Ne keseregj! Elmegyek én a királyhoz, és visszaszerzem a malmodat! És útnak indult. Az erdőn keresztül lépkedett éppen, és azon törte a fejét, hogyan szerezhetné vissza a malmot, amikor találkozott egy vénséges boszorkánynyal.- Miért vagy olyan bús és gondterhelt? - kérdezte a kakastól.- Azért - mondta a kakas -, mert a királyhoz megyek, és szeretném rávenni, hogy adja vissza a parasztnak a malmát.- Ugyan, semmiség az! - kiáltott a boszorkány. - Adok egy tanácsot. Vigyél magaddal a királyi udvarba mindenkit, akivel az úton találkozolI Alig ment a kakas száz röföt, amikor egy róka futott vele szembe.- Állj meg és gyere velem a királyhoz! - mondta neki a kakas.- Miért is ne! - mondta a róka.- Gyere, bújj az egyik szárnyam alá! - hívta a kakas. Később egy farkassal találkozott.- Hé, te farkas! - szólította meg a kakas. - Gyere velem a királyhoz!- Szívesen - egyezett bele a farkas. És bebújt a kakas másik szárnya alá. Kisvártatva egy nagy medve került a kakas útjába.- Ne siess úgy, barátom! - kiáltott rá a kakas. - Bújj a farkam alá, megyünk a királyhoz! (Svéd népmese)- Úgy legyen! - állt rá a medve. Mikor a kakas megérkezett a királyi várhoz, fölment a lépcsőn, és úgy elkezdett kukorékolni, de úgy, hogy a padló és a falak is beleremegtek. A király felugrott az ágyából és kikiáltott:- Ki az, aki így döngeti a várfalakat?- Add vissza a parasztnak a malmát! Különben megjárod! A király dühbe gurult, és a kakast becsukatta haragos kosai közé, hogy ökleljék őt halálra. De ekkor a kakas elengedte a rókát, és mikor a király szolgája másnap reggel etetni jött a kosokat, azok valamennyien kimúlva hevertek a földön. A kakas megint fölment a lépcsőn, kukorékolt, hogy az egész vár reszketni kezdett.- Add vissza a parasztnak a malmát! Különben pórul jársz!- szólt a kakas.- Te jársz pórul, te jöttment!- kiáltott mérgesen a király és belökte a kakast a felbőszült bikái közé. De akkor a kakas elengedte a farkast, és mikor a király szolgája jött reggel etetni őket, azok széttépve feküdtek a földön. A kakas újra fölment a lépcsőn és kukorékolt, hogy még a vár alapjai is megrepedtek.- Add vissza a parasztnak a malmát! Különben rossz véged lesz! A király magánkívül lett a dühtől, és becsukatta a kakast vad csődörei közé. De a kakas kiengedte rájuk a medvét, és mikor a király szolgája jött reggel csutakolni őket, valamennyi csödör kimúlva feküdt a földön. A kakas negyedszer is fölment a lépcsőn, és úgy kukorékolt, hogy még a vár bástyái is belerázkódtak.- Add vissza a parasztnak a malmát! Különben életeddel játszol! A király dühében kiadta a parancsot szolgájának, hogy evezzen ki a kakassal a tóra, és fojtsa bele a vízbe. De a kakas beszívta begyébe a tó vizét, s olyan lett, mint egy hordó. Visszarepült a lépcső tetejére, onnan kukorékolt, hogy csak úgy recsegett-ropogott a vár.- Add vissza a parasztnak a malmátI Különben életeddel fizetsz! Ekkor a király egy nagy máglyát rakatott, föltették rá a kakast, és meggyújtották a farakást. A kakas kiengedte a beszívott vizet, így elaludt a tűz alatta. Újra fölment a lépcsőn, és kukorékolt, de úgy, hogy most már a falak düledeztek. Kiáltott a kakas:- Add vissza a parasztnak a malmát! Különben vége az életednek! De a király nem ijedt meg. Megparancsolta a szolgájának, hogy süsse meg a kakast. Mikor megsült, a király hozzálátott a falatozáshoz, de a kakas kidugta fejét a király száján és kukorékolt: A megrémült király szolgájának kiadta az újabb parancsot: üsse le a kakas fejét. A szolga hozta a legélesebb kardot, amely aranyból, ezüstből és acélból készült. Mikor a szolga lesújtott vele, a kakas sebesen visszarántotta fejét, és a kard a király nyakába szűrődött. A paraszt hamarosan visz- szakapta a malmát. A kakas pedig fölrepült a tetejére, és még ma is ott ül, akár esik, akár fúj, és örök tanú rá, hogy ez a mese valóban megtörtént. Egyházi Katalin fordítása ARTHUR R1MBAUD A meghökkentek Feketéllőn hóban, homályban, a pince fénylő ablakában, faruk kerek, öt kicsi térden leskelődve nézi, hogy készít a Pék szőke, nagy kenyeret. Látják nagy, fehér karját, éppen szakít egyet a szürke pépen s láng-lukba tol. Hallják, hogy sül a jó kenyér ki. A kövér mosolyú Pék régi nótát dúdol. Az ölmeleg, piros luk mellett kuporognak, hol száll a szellet', egy se mozog. Majd mikor lakomára készen a cipót kiveszik a résen s a füstfogott gerendák alatt a befröcskölt cipók fölzengenek s a prücskök a padlaton2, hogy életet leheli e langy luk - lelkűket elbűvöli rongyuk alatt nagyon. Úgy érzik, igen-igen élnek, a zúzos3 Jézuskák, szegények, mind, amikor bedörmögnek a résen s rózsás állat-orrocskájuk a vasrács rúdjára forr, midőn úgy sírnak, mint a barmok s úgy görnyednek a megnyílt csarnok fényeinél, hogy mindnek szétreped nadrágja s kilógó ingüket babrálja a téli szél. Fordította József Attila 1. szellő vagy emberi lehelet, illetve állati pára 2. padló 3. zúzniarás VITÉZSLA V NEZVAL Borbély Szeretem a távolból nézni a borbélyt. Hű, de mulatságos, ha jön egy öregapó, letelepszik a tükör été, és be- szappanoztatja magát! A borbély aztán fel-alá mozgatja a kezét, és a nagyapó arcáról eltűnik a borosta. Mulatságos, ahogy a borbély nyomogatja a gumilabdát, és illatos esőt permetez az állóra. Az öregapó arca sima és illatos. Ma én is elmegyek a borbélyhoz. Már nála is vagyok. Kár, hogy engem nem szappanozott be, és semmit sem permetez az államra. Vasujjaival belegázol a hajamba. Milyen hideg! A fejemen nyomban fehér út világít. A borbély táncot jár körülöttem, nyírja a hajamat. Aztán illatos vizet permetez a fejemre, és választékot fésül. Ünnepi leszek, és a nyakamat se csiklandozza többé a haj. A csodálatos tükörben minden oldalról látom magamat. Kéményseprő Ha a kéményseprő szapo- rázza az úton, állunk a domboldalon, és nézzük őt. Egymagában jön a fehér úton, és egyre növekszik. Kéményseprő!, kiáltjuk. Es futunk a faluba. Az egész falu tudja, hogy jön a kéményseprő. Már jön. Fekete a sarka. Ő maga is teljesen fekete. A kéményekben nagy zajt csap. Háztetőinkről rémülten menekülnek a fecskék. A kéményekben pedig lármázik a kéményseprő seprűje. Csak a kápolnán nincs kémény. A madarak ott találnak menedéket. Ütnek a torony tetején, mi meg lapulunk mögötte, lessük, mikor lép ki a kéményseprő a kapun. Már jön. S háztól házig fekete ösvény húzódik. Mimóza Ha ujjunkkal megérintjük ezt a különös kis virágot, megremeg, mint álmában a gyerek, ha méhecske telepedett a homlokára. Milyen szép volna persze, ha mi magunk is nem ijednénk meg. Ez a virág megrémült kislányra emlékeztet: Ha megsimogatja valaki, mindjárt elbújik. Polák Imre fordításai £ rövid Írásokat a Négy évszak meséi - Tél című könyvből vettük, amely a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában jelent meg. MEGFEJTÉS A február 14-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: vitamin; páratlanok a jobb oldaliban a 6-os és 7-es, a bal oldaliban a 4-es és 5-ös. Nyertesek: Szalai Kornélia, Dunamocs; Házik Zsolt, Rimaszombat; Ifj. Szűcs András, Szentes; Trója Katalin, Ladmóc; Horváth László, Gice. KÖLTŐ - LÓUGRÁSBAN Ha a sötét keretes mezőből, lóugrásban haladva, a megfelelő mezőkben talált betűket összeolvassátok, egy csehszlovákiai magyar költő nevét kapjátok eredményként, aki egyben a legnépszerűbb gyermekverskönyv szerzője nálunk. Kérjük, írjátok meg e kötetének címét is, mely kötet egyébként nemrégiben jelent meg újabb kiadásban, ezúttal a Kalligram gondozásában, Németh Ilona szép illusztrációival. Készítette: B. A. HÁROMSZÖG HÁROMSZÖG HÁTÁN Nem nehéz a feladat, csak talán egy kissé hosszadalmas. Számold meg, hogy hány háromszög van az ábrán! Nos? Készítette: M. Motycík z T I T 0 T U R L s H D l .. B I B M Q / C Á 3 P Y c Y K W 1992. II. 28.
