Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-28 / 9. szám

ŰBUJESE/l. » ŐSZINTE AGGODALOM? A Zmena című független szlovák hetilap idei hatodik számában belső munkatársa, Olga Dubovská epébe mártott tollal írt cikkében foglalko­zik a magyar szülők gyermekeinek magyar iskolába történő behatásá­val. Szerinte az év eleje óta a ma­gyar tömegtájékoztató eszközök e témáról való gondoskodása oly széles körű és „mindenütt jelenle­vő“, hogy lassan „a magyar háztar­tások vízcsapjaiból is ez folyik“. A szerző a problémát vitathatatla­nul nacionalista szemszögből közelí­ti meg. S bevallom, nem győzött meg őszinte jó szándékáról. Már írása hangnemével sem. Lekezelően nyi­latkozik a gyermeki lélekkel foglal­Vasárnapi elmélkedés kozó „szakemberek“ „kirajzásáról“. Ezek a szerinte ún. „szakemberek“ (következetesen idézőjelben!) olyan elméletet hirdetnek, hogy a gyer­meknek előbb saját anyanyelvét kell elsajátítania, és csak azután tanuljon idegen nyelvet. Ha ez az elmélet a cikkíró megítélése szerint helyte­len, akkor az egész világon nagy tekintélynek örvendő, a népek taní­tójának is nevezett Komensky szin­tén csak afféle „szakemberecske“ lett volna, mert például olyan (talán vitatható?) nézetet vallott, hogy az alapvető ismeretek mindenekelőtt az anyanyelven sajátíthatók el? A „szakembereknek“ e hajuknál előráncigált érveiről beszél, amelyek csak felborzolják a szlovákiai ma­gyarok kedélyeit: És tanácsot is ad: helyénvalóbb lenne, ha energiájukat konkrét ügy támogatására fordíta­nák. Azaz felülvizsgálnák a szlovák nyelv oktatásának rendszerét a ma­gyar iskolákban. Aha! Ezzel akaratlanul rátapintott a lényegre! Kár, hogy nem válaszolta meg rögvest a maga feltette kérdést: Hol tanuljanak meg a magyar gyerekek szlovákul, talán az utcán? Ezt valóban ne bízzuk az utcára. Erre elsősorban az iskola hivatott. De nem feltétlenül a szlovák tanítási nyelvű. A szlovák nyelv oktatását a magyar iskolákban kell olyan szintre emelni, hogy a fiatalok onnan kikerülve ezen a nyelven is társalog­hassanak és tanulhassanak. Csak­hogy ez már nem egészen a gyer- meklélek búvárainak a feladata. Mindenekelőtt az iskolaügynek kell megoldania. S ebben a Zmena és más lapok munkatársainak támoga­tásával az illetékes szakemberek (így, idézőjel nélkül) és szervek na­gyon sokat tehetnének. Az a megállapítás, hogy a magyar gyermek szlovák iskolába kerülve, lényegében idegen környezetben, a nyelv ismerete hiányából eredő kisebbségi érzete miatt valóban lelki gyötrelmeket él át, egyáltalán nem túlzás. Azok a megmondhatói (köz­tük e sorok írója is), akik a háború utáni mesterségesen szított magyar­gyűlölettől terhes években a szlovák nyelv ismerete nélkül szlovák isko­lákba kényszerültek. Ám nem is a gyermekekben kiala­kuló kisebbségi érzés az egyetlen probléma... Bizonyára csak a véletlen tréfája, hogy az idézett lap, a magyar isko­lákba íratott gyermekek sorsáért ag­gódó írása fölött, ugyanazon az olda­lon közöl cikket „Á nemzeti kultúra leépítésével az emberek kezelhetővé válnak“ címmel (a fordítás mereven ragaszkodik az eredetihez). Vajon ez mond-e valamit az elemzett írás szerzőjének? Jócskán szegényebb annak a gyermeknek a szellemi világa, akit iskolába járásától kezdve megfoszta­nak nemzete mesevilágától, kultúrá­jától, ősi gyökereitől. S inkább csak kivételnek számítanak azok, akik ezt a hézagot a későbbiek folyamán pótolni tudják. A nemzeti értékek hiánya pedig az ember egész életére, magatartására rányomja bélyegét. E vonatkozásban az idézett írás azért okozott csalódást, mert a szi­gorúan nemzeti vonalat képviselő lapban jelent meg. Vagy talán eltérő mércét alkalmazna a szlovák nemzet és más nemzet (nemzetiség) érdekei­nek megítélésében? Az idegen nyelvek tanítása és ta­nulása nem könnyű. A hatvanas évek közepén, Jugoszláviában jár­tamkor, nagy felfedezésként emle­gettek egy új módszert, amelynek segítségével a hozzájuk érkezett af­rikai néger egyetemista hat hónapon belül elsajátítja a szerb vagy a horvát nyelvet. Nem véletlen, hogy ez a kérdés épp a jugoszlávokat foglal­koztatta annyira, hisz a nyelv a köl­csönös megértés eszköze. S erre a sok nációt tömörítő országban (jár­tam községben, ahol húsznál több nemzetiséget tartottak nyilván) na­gyon is nagy a szükség. Napjaink eseményei ezt félreérthetetlenül bi­zonyítják. A nyelvtanulás nehézségeit a kor­szerűsödő oktatástechnika lényege­sen enyhítheti. S talán egyszer majd Komensky tétele is módosításra szo­rul. Addig azonban, fricskázó cik­kecskék helyett, energiánkat a köl­csönös megértés eszközének tökéle­tesítésére kellene összpontosítanunk az adott lehetőségek teljes kihaszná­lásával. Kitárulkozó világunkban er­re mindannyiunknak egyre nagyobb szüksége lesz. Zsilka László ÉT DÁNIELNÉ MATUS ERZSÉBET ÉS NÉMETH MÁRIA (JOBBRA) - NANA KÜLÖNVÁ­LÁSÁNAK ÉS KULTURÁLIS ÉLETÉNEK FÖ SZERVEZŐI 5 192. II. 28. és gyorsabban tehetnénk, ha nem lenne oly nagy a bürokrácia. Már annyi a hivatal, hogy az ember nem tudja, mit hol intéz­zen el. Ezért is fontos, hogy mi megéljünk a saját költségvetésünkből is. Mint polgár- mesternek minden esetben úgy kell meg­oldanom a problémákat, hogy másnap senki előtt se kelljen szégyenkeznem...- Eddig nem is kellett - mondja nem kis büszkeséggel Dánielné -, amihez ta­lán hozzájárult a karácsonyi ünnepélyünk is. 1990 decemberében rendeztük meg először, tavaly másodszor. Tömve volt a művelődési otthonunk. Ezzel is az a cé­lunk, hogy a falut megszerettessük a la­kosokkal, mert amíg a városhoz tartoz­tunk, nem érezték a magukénak. Harminc évig csak a párkányi Simon Juda búcsúra járhattunk. Most már újra van nekünk is búcsúnk, tavaly októberben szent Vendel védószentunk nap]án rendeztük meg elő­ször... Igen, a nulla pontról induló Nána egy év alatt talpra állt. Csak egyet kifogásolok: a túlnyomórészt magyarok lakta köz­ségben a művelődési házban székelő községi hivatal táblájára miért nem írják ki a többség nyelvén is, hogy milyen hivatal található itt? Párkány ebben példaképük lehetne, a városháza épületén ott áll a magyar felirat is: városi hivatal. Nána utcáit járva az is feltűnt, hogy csak a Madách főutcán van kétnyelvű utcatábla Erről csak azt gondolhatom, hogy a kez­deti nehézségek leküzdése során megfe­ledkeztek arról, hogy előző „gazdájuk­hoz“, Párkányhoz hasonlóan, kétnyelvű utcatáblákat helyezzenek el a többi utcá­ban is. Petrőci Bálint ________^ ^ Az elmúlt évtizedekben nemzedékek nőttek fel annak boldogítói?) tudatában, hogy valahol mindig akad valaki, aki gondoskodik rólunk, sőt gondolkodik is helyettünk. E csalóka nézet bűvöletében aligha vettük észre, hogy rohamosan romlik környezetünk minősége, s vele egészségünk is. Amikor a tervutasításos gazdálkodás központi fellegváraiban megszülettek a grandiózus tervek a mezőgazda­ság fejlesztésére és parancsba adták az agyonkemizált termesztési technológiákat, még nem gondoltuk, mennyire kétélű fegyverrel állunk szemben. Dóit a műtrágya és a vegyszer a földekre nyakló nélkül. Természetesen a rekordok is megdőltek, azt azonban már csak később vettük észre, hogy az élő természet megsínyli az erőszakos beavatkozást. A műtrágyapártiak radikálisan azzal érveltek, hogy a lakosság élelmiszer-ellátása érdekében a termelés műtrágyák és vegyszerek nélkül szinte elképzelhetetlen. Azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy ha egyszeriben megvonnánk a talajtól a megnövekedett vegyszeradagot, a hozamok radikálisan csökkennének, hiszen a növények és az állatok is úgy hozzászoktak a doppinghoz, mint a sporteredményeket megengedetlen eszközökkel hajhászó sportolók. Hangzatosnak tűnhet, de valóban a jövőnk a tét. A mezőgazdaság is válaszút előtt áll: vagy halad a megszokott, kényelmesen kitaposott ösvényén, ami végzetszerűen visz a romlás felé, vagy megpróbál visszakanyarodni a jóval göröngyösebb, nehezebben járható útra, amely a környezetkí­mélő gazdálkodás Irányába vezet. Bizonyos, hogy nemcsak egy-két tényezőre - műtrágyák, vegysze­rek - kell majd figyelmet fordítani, hanem át kell alakítani az egész természeti technológiát. Az átállás folyamat lesz, amelyben külön figyelmet kell fordítani a fokozatosság elvének betartására. Az emberi környezet megóvásának, egy teljesebb emberi élet megvalósításának csakis ez lehet az egyik legígéretesebb, ha nem egyedüli útja. A gazdaság átállítása biodinamikus művelésre A vegyszeres gazdálkodásról biológiaira történő átállás nem csak egyszerű technológiaváltás kérdése. Az átállással legalább három szinten kell megbirkózni. Az emberi tudat területén (gondolkodásmód megváltoztatásával), a közgaz­dasági és üzemgazdasági, valamint a konkrét gyakorlati tennivalók szintjén. Bár az alapelvek azonosak, a részletek között mégis különbséget kell tenni a kiskert, az árutermelő gazdaság és egy komplex mezőgazdasági nagyüzem felté­telei között. A kiskertekben termelt zöldségfélék biodinamikus műve­lésre való átállítása során első s legfontosabb lépés a terve­zés. Már a télen jelöljük ki azokat a helyeket a kertben, ahol ezután nem lesz kínos rend, ahol a természet szabadon működtetheti erőit. Esetenként besegíthetünk abba is, hogy többféle vadnövény is megtelepedjen a kertben. A madarak, sünök, vadméhek és dongók majd megjelennek maguktól, ha megszűnik a vegyszeres permetezés. Mindenesetre helyezzünk sövényt is, amelyet több növényfajból állítottunk össze, s készítsünk vetéstervet, amelyben ugyancsak a sok­színűségre törekszünk, nem feledkezve meg a pillangós növényekről (bab, borsó stb.) sem. Szerezzünk trágyát és kőzetlisztet, amivel az egyes kerti hulladékot majd egybe rétegezzúk. Célszerűbb, ha az egyes növényvédelmi bioló­giai preparátumokat az első években inkább megrendeljük, később magunk is elkészíthetjük őket. Az első évben tavasszal a vetés előtt humuszpreparátum­mal permetezzük a talajt és az évelő növényeket. Az ősszel leföldelt avarból a friss hulladékból és trágyából áprilisban­májusban összerakjuk az első preparált komposzthalmot. Letakarjuk kóróval, fűvel, s mellette egy újabb halom anya­gát kezdjük el gyűjteni. A trágyaígényesebb növények vetéséhez, palántázásá­hoz gilisztahumuszt is vehetünk, abban nincs műtrágya. A késői vetések elé vagy a korán üresedő ágyásokba zöldborsót, zöldtrágyanövényt vethetünk. Az első években nem ajánlatos kétféle növény termesztése egymás után ugyanazon a helyen. Nyár végére komposztunk földdé érik. Olyan ágyásokra is kihordhatjuk, amelyben még növények vannak. Gyengén bekapáljuk a talajba. A fák alját is ilyenkor komposztozzuk. A szétterített komposztot nyesedékkel, csa­lánnal letakarjuk. A komposztból áranként 1-2 talicskával szórunk szét. Az év utolsó munkája a humuszpreparátumos permete­zés. A növényvédelmet egyébként egész évben rovarölő- és gyomirtószerek nélkül, szükség esetén réz- és kéntartalmú szerek bevetésével végezzük, természetesen erjesztett csa­lánlét, zsurtófőzetet és egyéb bioleveket is használhatunk. A második évben a biológiai módszerek alkalmazását kibővíthetjük kvarcliszt használatával. Ezt szintén kikevert állapotban, fagymentes napokon alkalmazzuk. A kezelést az év folyamán 1-3 alkalommal végezzük. A finom földdé érlelt komposztot pedig a vetöbarázdába szórjuk. A kezdeti lépé­sek után termékeink a harmadik évben bio-dyn minőségi jelzést kaphatnak, de a teljes átállás mintegy 5-7 évet vesz igénybe. Dr. M. 0. Szelíd növényvédelem Beérkezett olvasói levelek jelzik, hogy a biotermelés gyakorlati kérdé­sei iránt nálunk is egyre többen ér­deklődnek. Mivel ezt a természeti módszert többek között az is jellemzi, hogy kizárja a szintetikus alapanyagú vegyszerek és műtrágyák használa­tát, az alábbi összeállításban termé­szetes alapanyagú növényvédő sze­reket ajánlunk a biotermesztési eljá­rás alapvető követelményeinek. Meg­jegyzendő, hogy ez az összefoglalás csupán segédeszköz a kezdeti pró­bálkozásokhoz, s nem adhat felmen­tést az ökológiai összefüggések bo­nyolult rendszerének tanulmányozá­sa alól. Néhány általános tudnivaló: A biológiai növényvédelem két alap­vető növénye a csalán és a zsurló. Ezeket rendszeresen használhatjuk növényre, talajra egyaránt, általában 1-2 hetes időközönként. A csalánból és zsurióból elkészített permetlé érle­léséhez lehetőleg fa-, kő-, zománc-, üveg-, vagy horganyzott hordóra lesz szükség, valamint esővízre. Csapvíz esetében ajánlatos ezt egy hétig a napon állni hagyni. A csalánlé ellenállóbbá teszi a nő­vényeket, megvédi őket a betegsé­gektől, kártevőktől, ezért az általános permetleveknek is egyik legfontosabb alkotórésze. A növény növekedését gyorsítja. Elkészítése: 8 dkg szárított vagy 50 kg friss csalánt 5 liter esővíz­ben elkeverünk, s egy kevés algaport vagy mészköport (betonit, kaolin, zeolit) adunk hozzá. A lé az erjedés alatt bűzös szagú, ennek ellenére naponta keverjük fel és egy marék hagymalevelet, valamint zsurlót te­gyünk bele. Adhatunk hozzá kamillát, cickafarkat is. Napon vagy árnyékban 8-10 nap alatt megérik a lé, amit leszűrve 20-szorosra hígítva alkal­mazhatunk a permetezés során. Az üledéket pedig a növények töveihez szórhatjuk. A szűrés művelete megta­karítható, ha a növényeket egy ritka szövésű zsákba helyezzük, és úgy tesszük a hordóba. A zsurlóié fényt juttat a növények­nek, a felületén megtapadó kovakris­tályok mint megannyi apró nagyító- lencse sokszorozzák meg a nap su­garait. Ezért nem szabad tűző napon alkalmazni. Alapvetően gombabeteg­ségek megelőzésére használatos. Érdemes néha a talajt is megöntözni vele. A reggel végzett permetezés ellenállóbbá teszi a növényt, az esti segíti a növekedést, gyorsítja az érést. Az ágyakat magvetés és palán­tázás előtt kezeljük vele. Elkészítése: 10 dkg szárított vagy 60 dkg friss zsurlót 5 liter vízben 1 órán át főzzünk. Leszűrjük, 1-2 hétig állni hagyjuk, utána ötszörösére hígítva alkalmazzuk. A tölgyfakéreg főzete gombabe­tegségek ellen alkalmazható. Főleg meleg, esős időszak után juttassuk ki a növényekre. Elkészítése: 10 dkg apritott tölgyfakérget 1 liter vízben fél órán át főzünk, leszűrjük és 10 literre hígítjuk. A fölözött tej a paradicsombeteg­ségek régi gyógyszere. Negyed liter tej és két liter víz keverésével készül. Paradicsompalánták öntözéséhez 2 dl sovány tej és egy liter víz keveré­ke is ajánlott. A kenőszappanos oldatot tetű, pajzstetű, takácsatka ellen 1-3 szá­zalékos oldatba ajánlott. Néhányan mésszel, sóval keverve is alkalmaz­zák, de önmagában is hatásos. A Biokultúra nyomán Ne végezzük a Vörös Könyvben Számtalanszor leírták már, hogy az ipari termelés „áldá­sos“ hatásai következtében hovatovább egyre több növény és állatfaj léte került végveszélybe. S amíg e káros folyamat megállíthatatlanságán sopánkodunk, alig vesszük észre, hogy magunk is komoly veszélybe kerültünk; a környezetká­rosító hatások nemcsak az állatokat és a növényeket érik, hanem bennünket is. Nap mint nap halljuk a riasztónál riasztóbb híreket környezeti katasztrófákról, a földön, vízen és levegőn ejtett sebekről, amelyek már egyáltalán nem, vagy csak nagyon sokáig gyógyulnak. Néha már idegeinkre megy a kilátástalan harc körüli huzavona, s egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy a gondokat valaki megoldja helyettünk. Szakemberektől, pártoktól, politikai vagy egyéb mozgalmaktól azonban hiába várjuk a megváltást. Tudato­sítsuk végre, hogy a halogatás, az időhúzás a tudatlanok taktikája. Mert ugyan kitől várhatunk segítséget a környezeti ártalmak ellen? Megvédenek-e bennünket külső erők, legye­nek azok bármilyen elvhű környezetvédők saját cigarettánk füstjétől, a kertjeinkben csodálatosra „felpumpált“ zöldsé­V ____________________ ge k nitráttartalmától, kiveszik-e kezünkből a vegyszert és a műtrágyát, a freonos spray-t? Ne áltassuk magunkat. A környezet nemcsak a bennün­ket körülvevő világot jelenti, ennek önmagunk is szerves részesei vagyunk. A táplálék, amit magunkhoz veszünk, gondolataink, érzéseink, amik bennünk születnek, éppúgy alakítják életünket, akárcsak a vegyiüzemek gázfelhői. Ha tehát változtatni akarunk, önmagunkból kell kiindulnunk. A környezeti ártalmak miatt kihalásra ítélt állatfajokat immár az ún. Vörös Könyvbe gyűjtik össze. Fontoljuk meg, vajon megéri-e a mindennapos hajsza szülte kényszer és időhiány miatt lemondanunk az egészséges életvitel lehető­ségéről. Megéri-e, hogy az utódaink netán emiatt kerülnek szintén az élet süllyesztőjébe? Adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy ne a Vörös Könyv­ben végezzék. T. Szilvássy László összeállítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom