Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-21 / 8. szám
♦ Alice Springsről, az ausztráliai sivatag közepén fekvő kisvárosról a Vasárnapban irt riportjában szerzőnk azt ígérte, hogy legközelebb az ott élő őslakosok életébe pillanthatunk be. Az ausztráliai Outback - a „hátország", az isten háta mögötti kietlen terület ma is az aborigine-ek, köznyelven szólva az abók legfontosabb lakóterülete. Elszórtan, nagyrészt sivatagos, bozótos rezervátumokban élnek itt, a Never Never - ahogyan egy ausztrál írónő nevezte -, a Soha-Soha földjén. Ennek a napperzselte, kegyetlen vidéknek a központja a legutóbb bemutatott Alice Springs. AZ ÖREG ABO, A BUMERÁNG MINDENTUDÓJA - AKINEK A BE- MUTATÓJA NEM MINDIG SIKERÜL Bumeráng-csőd Alice Springsben Rod Stei- nert utazási irodája különleges túrát kínál: négy és fél óra az öslakóknál a bush-ban - a sivatagi bozótosban. Dreamtime tourí Az álomkorszak emlékét idézi talán? A warlpiri őslakók jukurrpának nevezik ezt a korszakot, amikor a földet még az égből érkezett szellemek uralták, és ók teremtették a hegyeket, a folyókat, a barlangokat - de az embereket is. Ők teremtették az Ayers Rock egyik sziklaalakzatát, ahol ma is láthatók az ősök sziklafestményei az álomkorról. Rod Steinert dreamtime tourja azt a boldog kort ígéri a turistának, amelyben az őslakosok éltek, avagy ma is élnek... Reggel fél nyolckor jött értem a busz. Tele hófehér amerikaival, de néhány angol, japán és szingapúri kínai is akad köztük. Kísérőnk az amerikai cowboyo- kéhoz hasonló öltözetet és széles karimájú kalapot visel. Ö Bob Lane. A buszsofőr kék ingben, nyakkendősen. Irány észak, az aszfaltozott Stuart Highway-en. Kétoldalt óriási sziklák, csenevész bokrok. Sehol egy lélek. Fél óra sem telik el, a busz- s utánunk a második - megáll egy táblánál: Tropic of Capri- corn (Baktérítő). Aki az ablaknál ül, megörökítheti. Azután balra letérünk az útról, be a bush-ba. De csak száz méternyit, a kitaposott úton, és megállunk. - Kiszállás! Mindenki vigyen magával egy összecsukható széket!- És engedelmeskedünk. Hiszen ki tudja, mi vár ránk a bozótosban?! Hamarosan ez is kiderül: a vörös földön hajítódárdák, bumerángok. És két „igazi őslakos“. Bob bemutatja őket: az idős, fekete férfi Djabutáj. A kisfiú az unokája. Djabutáj megmutatja nekünk a dárda és a bumerángnak nevezett hajítófa kezelését. Zöld bokrokat céloz meg (,, Képzeljétek el, hogy ott áll egy kenguru!“), és a dárdával mindig célba talál. De a bumeráng nem jön visz- sza. Csalódás a nézőközönség soraiban. Mi ugyanis félkörben, a kis székeken ülve, mint a diákok, hallgatjuk Bobot, aki felkéri az ügyesebb turistákat, vállalkozzanak bumeránghajításra. Két férfi lép a félkörbe. Az első egészen jól dob, a második azonban mintha megbabonázná a bumerángot, amely elrepül a fejek felett és a felesége előtt hull le... Talán azért, nehogy valakinek a feje hulljon a porba, a bumeránggyakorlatot befejezzük, s mindenki Bob után indul, kezében a kis székkel... Sült hernyót tessék! Most már sejtettük, hogyan tagiózták le az öslakók bumeránggal a kengurut, de a következő percekben azt mutatják be, miből élt meg az abo, ha nem került a bumerángja elé kenguru. Egy bokor tövében fekete asszony ül. Az élelmesebbek a közelébe furakodnak. Bob bemutatja öt: Nakama. Ö varázsol húst a sivatag homokjából! Nakama kezével és egy vasdarabbal ásni kezd a vörös földben, s mikor könyökéig mélyül a lyuk, kiemel belőle egy békát! Azután egy másikat... Bob az ámuló turistáknak elmagyarázza, hogyan tudják az abók, hol rejtőzik viz, béka, apró állat a sivatag homokja alatt, a földben vagy éppen a fában. Egy másik bokornál mindenki megkóstolhatja a szedhető apró, piros és sárga bogyókat - mintha őslakosként táplálkoznánk a bozótosban! Oregasz- szony tüzet szít egy bokor árnyékában. 35-38 °C lehet a hőség, persze árnyékban, s a kis tűzrakás is meleget áraszt. De mindenki ezt akarja körülállni, hogy közelebbről lássa, mit süt a fekete anyóka. Nos, békák és hernyók sülnek a hamuban! Bob magyarázza: ezek ínyenc falatok, s hogy megkedveitesse közönségével a feltehetően finom hernyók húsát (ezek a fa kérgében élnek), egyet élve a szájába vesz és rágni kezdi, miközben a fehér féreg hátsó része kívül kapálódzik... Amikor a hamuban megsültek, feldarabolják a békákat és a hernyókat, s a fakéreg tálcáról mindenkit megkínálnak. Néhányan majd feldöntenek, hogy hozzáférhessenek az „igazi abo ebédhez“ - legyen miről mesélni otthon.- Fogják a széküket, most felkeresünk egy aborigine családot! - hangzik a felszólítás, és újabb kalandra indulunk. Egy tisztáson három idős férfi, köztük Djabutáj, és négy asszony. A „család“ asszonytagjai vizet forralnak a főzéshez. Bob lisztet, mazsolát, sót, vizet tesz egy nagy kondérba és tésztát kever, amelyet azután öntöttvas fazekakban egy mély gödörben izzó parázsra helyez. Amíg megsül a „bozóti torta“, addig Bob előadást tart az abók, s persze az általunk megismert „család“ házaséletéröl. A „bozóti tortához“ tea vagy kávé is jár. Az abók azonban türelmetlenek, sietnének haza, hiszen a mai bemutató, az álomtúra számukra már véget ért... Számunkra is: a buszokkal visszatérünk Alice Springsbe és - felébredünk!... Benzinszipózás a rezervátumban Rod Steinert idillikus képet igyekezett mutatni Ausztrália őslakóiról. Pat Dodson a lehangoló valóságot... Pat az öslakó- kat tömörítő Central Land Coun- cil nemzeti koordinátora. Csaknem tűvé tettem érte a sivatagi kisvárost. Még a kórházban is kerestem, azután a második napon a városháza előtt találkoztam a hatalmas fekete szakállt viselő, testes fekete abo emberrel, aki karján kislányát, Adriant tartotta. Nevetett és bosszankodott, amikor elmondtam a dre- amtouron szerzett élményeimet:- Ugyan, ezek az emberek pénzért vállalják a turistáknak a cirkuszi bemutatót, azután itt Alice-ben élnek. De látná az Uto- piah farmot. A fajtámbeliek a szabad ég alatt hálnak, vagy düledezó kunyhókban élnek. A földjüket elvették tőlük! Akárcsak a jogaikat. • Pat a városszéli abo - bennszülött - táborba, a Little Sister- hez - a Kis nővérekhez- igyekezett, s hívott, tartsak vele. A trópuson, a Baktérítőn gyorsan érkezik az este: hat óra után ránkszakadt a sötétség. De annyira nem, hogy eltakarja a látványt: az őslakosok tábora hullámlemezekkel fedett bódékból áll. Ez az őslakosok számára létesített egyik rezervátum. Munka nincs. A kevés munkanélkülisegély - és ebben csaknem egyenlöek az ugyancsak munka nélkül tengődő, fehér bőrű ausztrál társaikkal - az abóknak is jár. De mire telik ebből? Sörre, alkoholra. Most nem kell puska- tűzzel tizedelni őket, megteszi a „tüzes ital“, amelyet a „civilizáció“ már kipróbált az amerikai indiánokon. Isznak és kuporognak a földön, amely már nem az övék... Meg a benzinszipózás, amely néhány éve a benszülött gyerekek és fiatalok körében vészesen terjed. Az autó benzintankjából kiszívják a benzint és isszák, belehelik, amíg el nem bódulnak. A benzin az agyukat károsítja, és egy-két éven belül végez velük. Tábor a Kis Nővérekhez A Little Sisters Camp olyan, mint egy elhagyott katonai tábor támadás után. Pedig itt nem volt ütközet. Az egykoron francia missziós nővérek által felállított táborra kevés a pénz, az itt élö- tengödő 400 őslakos saját nyomorában fuldoklik. Egy középkorú abo nő, aki kisgyemekével várt az orvosra a kórházban, ezt kiabálta, amikor a felcser segítségével megkérdeztem, miért iszik: - Mi mást tehetnék? Elhódítom magam. A hatóságok azt mondják, a rezervátum most a legalkalmasabb hely az őslakosoknak a túlélésre. De milyen túlélés ez a 200 ezres létszámra becsült aborogine-ek számára? A külföldről jött látogató úgy érzi, hogy sok aussie - ausztrál - lel- kiismeret-furdalást érez, amiért apáik, nagyapáik olyan kegyetlenül kiirtották a múlt században a munkára (kizsákmányolásra) alkalmatlan őslakosokat - és megpróbálnak most tenni valamit megmentésükért. Akadnak is jó néhányan, akit kiemeltek a névtelenségből. De csak minden ötvenedik őslakos végzett el valamilyen iskolát... És csak a 70-es években ismerték el az abók jogos birtokigényeit. Ám a legtöbb bányatulajdonos süket lett: mintha nem is hallottak volna a földtörvényről!... A per folytatódik - az őslakosok ősi földjéért, amit ők saját édesanyjuknak éreznek. OJABUTÁJ BEMUTATJA A HAJÍTÓDÁROA HASZNÁLATÁT NAKAMA, AKI BÉKÁT VARÁZSOLT A KISZÁRADT FÖLDBŐL BOB SÜTI A „BOZÓTI TORTÁr' A Szerző felvételei
