Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-21 / 8. szám
ÚBUJBSBfl f w 3 19 92. II. 21. „Az önálló, független szlovák állam létrehozása a célunk“ A PATRIOTIZMUS KÓTÉLTÁNC(OS)A- Prokes úr, az ön elődje a pártelnöki székben a híres- hírhedt Vit'azoslav Móric volt, akire nemcsak az utcán, hanem még a hivatali dolgozószobája előtt is testőrök vigyáztak. A szó legeredetibb értelmében ugyanazok a jól megtermett, ,,diszkrét“ legények, akika ’89-es fordulat előtt Biíak, Colotka, Lenárt elvtársak vigyázói voltak... önhöz viszont simán bejutott a riporter!- Nekem még sohasem jutott az eszembe, hogy személyes védelemre lenne szükségem, és nem is Igénylem az ilyesmit. Meggyőződésem: ha nem a személyes karrierem, hanem a köz javára kívánok cselekedni, akkor bármikor bárki előtt nyitva kell tartanom a dolgozószobám ajtaját.- Nyilván igazmondó, ám szó ami szó, erősen populista szavak ezek. De mert nincs okom kételkedni szándékainak őszinteségében, hadd kérdezzem meg: '92 telén mi tartozik az ön, illetve a Szlovák Nemzeti Párt fő célkitűzései közé?- Nézze, ha azt a tényt vesszük figyelembe, hogy Szlovákiában ötmillió ember él, és pártunk elismerte a helsinki dokumentumokat, így a kötelezettségek mellett azt a jogot is, hogy minden nemzetnek joga van a függetlenségre, az önrendelkezésre, akkor ebből számunkra az következik, hogy a jelenlegi szlovákiai állapotok abnormálisak. Ezért Szlovákia önállósodása, a szlovák állam szuverenitásának elérése, vagyis az önálló s független szlovák állam létrehozása a célunk. Fontos tudatosítani, hogy az egyetlen olyan párt vagyunk az országban, amely nyíltan bevallja ezt a szándékát; és talán ezért van az, hogy a többi mozgalomnál valamicskével gyakrabban beszélnek rólunk.- Fiaskónak fogják tekinteni, ha nem sikerül kettészakítani a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságot?- Mi már az 1990-es választások előtt meghirdettük legfőbb célunkat: az önálló Szlovákiát, és nincs miért visszakoznunk. Ha elképzeléseinkhez kellő számban sikerül támogatókat találni, akkor ez nemcsak a Szlovák Nemzeti Párt, hanem egész Szlovákia sikere lesz. Ha viszont a többség elpártol tőlünk, akkor - a demokrácia elveinek értelmében - azt az eredményt is tudomásul kell vennünk.- Ez így korrektül hangzik. A bökkenő csupán abban van, hogy az SZNP-t körülzsongó csoportok olyannyira agresszívek, hogy zászlóégetó, tojáshajigáló, csehellenes és magyar- gyűlölő nacionalizmusuk láttán, én, a kisebbségi sorsban élő ember, nemegyszer tartok tőlük egy kicsit. Erősíti szavaim hitelét, hogy ezekkel az elemekkel a demokratikusan gondolkodó szlovákok zöme sem kíván közelebbi sorsközösséget vállalni...- Ez így eléggé egyoldalú szemléletmód. Igaz, az érem másik oldalát tekintve látni kell, hogy valóban vannak ilyen túlkapások. Legalább ennyire igaz az is, hogy mindkét oldalon vannak extrém megnyilvánulások. Ismeri azt a közmondást, hogy egyetlen csöppnyi epétől az egész pohár tiszta víz megkeseredik?... Nos, én amondó vagyok, szerencse, hogy a szélsőséges erőknek nincs igazi tömegbázisa. Hangoskodnak, izgágáskodnak, de komoly visszhang nélkül. A demokrácia játékszabályai nem tiltják az ilyesmit. Mint ahogy arra is esélyt kínálnak, hogy tisztázzuk, rendezzük végre a múlt örökségeként ránk szakadt gondokat.- Ebben egyetérthetünk, bár állampolgárként is, újságíróként is zavar engem, hogy a fentiek tudatában a Szlovák Nemzeti Párt nem határolja el magát kellő eréllyel az önök zászlaja alatt randalírozóktól. Kusy professzorra hivatkoznék, aki a tévé vitamúsorainak egyikében kijelentette: az ég mentse Szlovákiát attól, hogy az SZNP akarata érvényesüljön, mert akkor a csehek a Morván túlra, a magyarok a Dunán túlra, a zsidók pedig ki tudja hová masírozhatnak... ön mit szól ehhez?- Hogy mindketten tévednek! Az utóbbi egy-másfél esztendőben a nyilatkozatok és cáfolatok egész sorával elhatároltuk magunkat a cseheket, a magyarokat, a zsidókat sértő, olykor a rendbontástól sem ódzkodó szélsőséges elemektől. És abban is biztos vagyok, hogy Kusy professzor jóslata szintén nem fedi a valóságot. Már csak azért sem, mert a szlovák nép eleve béketűrö és barátságos.- Eszerint milyen lenne a teljesen új államalakulat: az önálló Szlovákia?- Egy önálló, független, szuverén állam, amely a jószomszédi kapcsolatok kialakítására törekedne Magyarországgal, Lengyelországgal, Csehországgal, Ausztriával és Ukrajnával. Erre már csak azért is szükség lenne, mert a jelenlegi szlovák-cseh, vagy akár a szlovák-magyar kapcsolatok nem természetesek. Ennek alapján dolgoztuk ki a Szlovák Nemzeti Tanácshoz benyújtott alkotmánytervezetünket is, amelyben egyértelműen leszögeztük: Szlovákia demokratikus, pluralista, a nemzetiségek részére az őket megillető jogokat biztosító, valamennyi állampolgára számára otthont nyújtó ország lesz. Ez is jelzi, hogy semmiképpen sem vagyunk nacionalista párt; és ha a nacionalizmus angol eredetijéhez nyúlunk vissza, akkor mindenképpen patriótáknak tartjuk magunkat.- Ha igy van, akkor miért az önök tömeggyülésein történnek a legkirívóbb nacionalista rendbontások, miért az önök lobogóját lengetve zúzták be '91 tavaszán a pozsonyi parlament kapuját, miért... de hadd ne folytassam!- Azt hiszem, világos, hogy akár a legnemesebb szándékkal is vissza lehet élni. Mint ahogy az szintén nyilvánvaló, hogy mi sem egyszerűbb, mint kitűzni egy jelvényt, meglengetni egy zászlót, esetleg körbesuhintani a zászlórúddal. Azt viszont kevesen tudatosítják, hogy a Szlovák Nemzeti Párt zászlaján nem középütt, hanem a felső sarokban, a zászlórúd mellett találni a címert. És azt szintén kevesen akarják látni, hogy a hőzöngök között jócskán akad provokatőr is, akik részint a karhatalmi beavatkozás reményében, részint csak úgy „simán“, ország-világ előtt le akarják járatni a Szlovák Nemzeti Pártot.- Prokeé úr, úgy érzi, netán magyarok is vannak az emilyen kedélyszítók között? ■■■■■■■■■■■■■■■■ (Emília Múőková felvétele) Párbeszéd Jozef Prokessal, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével- Ebben én nem nemzetiségi alapon keresem az összefüggéseket. Viszont biztos vagyok abban, hogy sokan vannak, akiknek igenis, a Szlovák Nemzeti Párt szálka a szemükben.- Kézenfekvő a kérdés: mennyire tartják reálisnak a magyar fenyegetettséget?- Sem jómagam, sem az SZNP nem tartja annak. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a szlovák nemzet jelentős része fél ettől.- Szerintem alaptalanul, hiszen felelős magyar politikus szájából egyszer sem történt utalás a fennálló határok megváltoztatásának igényére. A hazai magyar mozgalmak pedig- ha egyáltalában szóba kerül egy autonómia kérdése - nem területi, hanem csupán kulturális, oktatásügyi és a helyi közigazgatás szintjén állampolgári autonómiát sürgetnek. Az ilyesmi egy működőképes demokrácia természetes velejárója: ami viszont aligha mondható el például a nemzetközi határvonalat alkotó régi Duna-meder átütésének szlovákiai tervéről- Bős ügyében!...- Nézze! A szlovákok félelmei, egyebek között, a Nagy- Magyarországot ábrázoló, Dél-Szlováklában is közkézen forgó térképek terjesztéséből is adódhatnak, ami szinte sugallja a határok megváltoztathatóságának gondolatát.- Ne haragudjon, de ez belemagyarázás. E térkép, egyebek között, lehet az ismeretkiegészítés eszköze is, hiszen a honi iskolák diákjainak tankönyveiben mindmáig alig esik szó a történelmi Magyarországról: az én nemzedékem pedig ennél is kevesebbet hallott a históriai valóságról. A tények objektív ismerete csak elősegítheti a kölcsönös közeledést, kár politikumot erőszakolni e dolgokba.- Egyetértek. Ezért is hangsúlyoztam az imént: mi valóban nem kiebrudalni akarjuk a cseheket vagy a magyarokat Szlovákiából, hanem nemzetközi tekintélynek örvendő, önálló államban megadni nekik az őket megillető valamennyi jogot.- Például nyelvtörvénnyel? Az itt élő magyarok szemében ez semmiképpen sem vet jó fényt az SZNP-re!- Maga is félreértelmezi a dolgokat: a nyelvtörvény nem zárja ki a magyar nyelv használatát. Pusztán arról van szó, hogy aligha elfogadható, hogy egy szlovák Szlovákiában- például ha Dunaszerdahelyre utazik hivatalos ügyben ne tudja megértetni magát szlovákul, hanem csakis magyarul kelljen szólnia a hivatalban, vagy akármelyik üzletben.- Prokeé úr, önnel már előfordult az ilyesmi, vagy csak másodkézből kapott információi vannak?- Nem gyakran, de előfordult velem is.-Hol?- Nem hinném, hogy most ez a leglényegesebb. Sőt! A példa ragadós lehet...- Aligha, hiszen éppen a konkrétumok vethetnek gátat az általánosításoknak. Annál is inkább, mert a Csallóköztől a Bodrogközig az a szokás, hogy egyenesen kétnyelvűén szólítják meg a boltba, a hivatali helyiségbe lépő idegent.- Rendben. A szóban forgó eset velem Komáromban, egy kisebb üzletben fordult elő.-Az efféle illetlenség csakis egy faragatlan nyelvbugris vétke lehet. Gondolom, ennél lényegesen fontosabb, vajon mit lehetne tenni annak érdekében, hogy bárki is általánosítsa az efféle modortalanságokat: hogy egyesek a magyar helységnévtáblákat, mások a szlovák utcaneveket szaggassák le?...- Szerintem az az okos cél, hogy mind a szlovákok, mind a magyarok vegyék komolyan az együttélés szándékát, rálelve közben annak kölcsönös előnyeire. Most sem frázisnak szánom, ha azt mondom: egy önálló Szlovákiában ez sokkal könnyebben megvalósítható, mint egy olyan Csehszlovákiában, ahol - a mi véleményünk szerint - a szlovákság is nemzeti kisebbségnek számít.- Újra csak azt kérdezem: nyelvtörvénnyel?- Mi csak azt szorgalmaztuk, hogy legyen Szlovákiában egy egységes államnyelv. Ez nem jelenti azt, hogy a nemzeti kisebbséghez tariozó lakosság ne érvényesíthetné a polgári , jogait az anyanyelvén. Hogy például Dunaszerdahelyen ne adhatná be a bontóperi keresetét magyarul, vagy hogy ne nyújthatna be kérvényt ugyanígy Csicsón, a községházán. Elsősorban arra törekszünk, hogy a hivatalok egymás közötti érintkezési nyelve a szlovák legyen; hogy a pozsonyi szlovák belügyminisztérium ne cseh nyelvű körlevelet postázzon a címemre.- Talán utolsó szóig elhinném, amit mond, ha nem emlékeznék arra, hogy a demokratikus baloldallal együtt mekkora vehemenciával támogatták az ijesztő ,,bezvynimkyt“, azaz a kizárólagosságot követelő maticás törvénytervezetet...- Igen, talán igaza van, ez a „bezvynimky“ már rengeteg galibát okozott. Talán okosabb lett volna kevésbé ragaszkodni ehhez a kizárólagosságot is sugalló formulához; bár mi, a Maticával együtt, nem a nemzeti kisebbségek jogait akartuk ezzel csorbítani, hanem felemelve a koalíció által odavetett kesztyűt, Szlovákia szuverenitását bizonyítani.-Apropó, Matica slovenská! Mi a véleménye erről az intézményről, amelynek élén - a bennfentesek véleménye szerint -az a Jozef Markuá áll, aki a vezetőségből többedma- gával a hajdani StB embere volt?- A Matica a legrégibb szlovák intézmények egyike, ezért eleve tiszteletet és támogatást érdemel. Az intézet belső ügyének tartom, hogy kiket választ meg annak vezetőségébe.- Prokeé úr, ön nehezményezi, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács plénumában tekintélyes számú magyar nemzetiségű képviselő is van?-Tudomásul veszem. A legutóbbi választásokon, törvényes keretek között, így alakult a helyzet, punktum. Engem sokkal inkább bosszant, hogy az SZNT-ben eleddig még csak napirendre sem kerülhetett Szlovákia szuverenitásának megvitatása, ami még távolról sem jelenti annak kihirdetését.- Következtetni viszont sok mindenre lehet egy ilyen parlamenti vitából... A Szlovák Nemzeti Párt elnökének vajon mi a véleménye arról, hogy minden eddigi statisztikai felmérés szerint az ország lakosságának zöme a közös, szövetségi államban akar élni?- Ha ez irányú akaratát demokratikus eszközökkel képes kinyilvánítani, ezt is tudomásul veszem.- De akkor miért küzdöttek szinte túzzel-vassal, illetve a demokratikus baloldallal és Vladimír Meöiar mozgalmával a köztársasági elnök által szorgalmazott referendum ellen?-Több okból. Részint mert a megválaszolandó kérdést a szlovákság számára előnytelenül tették volna fel; részint pedig azért, mert a népszavazás nem a parlamentek, hanem Václav Havel egyéni kezdeményezése volt. Szerintem Szlovákiának külön kell döntenie a jövőjéről, de ezt csak önálló, független, szuverén államként teheti.- Eszerint az SZNP nem sokra becsüli a Milovyban kidolgozott államjogi szerződéstervezetet sem...- Valóban csak egy olyan szöveghalmaznak tartjuk, amely a következő kormány, netán kormányok kezét is gúzsba kötné. A szocialista jogalkotási stílus továbbélését és a demokrácia kicsúfolását látjuk benne.- Elnök úr, én úgy látom, hogy ön jóindulatú meggyőződéssel kötéltáncot jár a legitim nemzeti identitás, pártja nacionalistább szárnyának türelmetlensége, illetve a cseh országrészszel vagy a szomszédos országokkal való barátság megőrzésének sűrűn adódó buktatói között. Hadd kérdezzem meg egyenesen: miként látja a szlovák-magyar viszony jövőjét?- Nem vagyok borúlátó. A szlovákoknak és magyaroknak együtt kell élniük, ezért nem lenne jó egyik oldalon sem, ha elszabadulnának az indulatok. De nem árt tudatosítani, hogy a szlovákiai magyarság a kiegyenlítő jogaiért, a szlovákok viszont az alapvető jogaikért küzdenek a mai Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságban. Aligha lenne helyes, ha mindeközben egymás ellen fordulnánk.- Lehetek konkrét?- Természetesen!- önök ehhez például azzal járulhatnának hozzá, ha megszűnne a szlovák sajtó jelentős hányadának nacionalista bujtogatása: ha a Szlovák Nemzeti Párt - az általánosságokon túlmenően és az extremistáktól eltérően - nyilvánosan is elmondaná, hogy nem tekinti ellenségének a magyart: hogy önök közül bizony senki sem kap dobhártyaszakadást magyar szó hallatán.- Gondolom, ennek nincs különösebb akadálya, ha a szlovákiai magyarság is kimondja, hogy nem kívánja a területi elszakadást...- Prokeé úr, de hát a hazai magyar sajtó tele van az ilyen tárgyú nyilatkozatokkal!- A szlovák ember aligha olvassa az Új Szót vagy a többi lapot.- Annál többet olvassa viszont azokat a szlovák újságokat, amelyekben alig-alig találni nyomát a toleranciának, a nemzetiségi viták elsimításának. Remélhetőleg nem attól tartanak, hogy elpártolnak önöktől a támogatóik, ha a kisebbségi jogok kapcsán a józanabb, a békülékenyebb hangúkat ütik meg?...- Nem, ettől nem tartunk. A szlovák embernek nem sajátja az ellenségeskedés.- Ez megnyugtató. Prokeé úr, köszönöm, hogy a társalgópartnere lehettem. Miklósi Péter
