Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-14 / 7. szám

Vannak sportolók, akik néhány kiugró teljesítmény után szalma­lángként ellobbannak. Vannak, akik egy viszonylag rövid időszak minden versenyén tarolnak, majd eltűnnek a feledés homályában. Végezetül vannak, akik hosszú­hosszú éveken keresztül megma­radnak az élvonalban, szinte min­dig lehet bennük bízni. Ezek közé tartozik BUGÁR IMRE diszkoszve­tő világbajnok, aki immár a negye­dik olimpiájára készül. • Közelegnek a barcelonai játékok. Hol tart a felkészülésben?- Napi kétfázisos erőnléti és technikai edzéseket tartok. Folyamatosan képes vagyok 60 méter körüli dobásokra, de tudom, az ötkarikás játékokon ez kevés lesz. Remélem, nyárig sikerül elérnem a 64 métert, ez elegendő a olimpiai selej­tező szint teljesítéséhez és indulhatok életem harmadik nagy sportfesztiválján. Az olimpiáig hét vagy nyolc versenyen veszek részt, ezek valamelyikén szeret­ném túlszárnyalni a szintet. A legutolsó lehetőséget az országos bajnokság nyújt­ja, amelyet július 4-5. között rendeznek. • Tavaly sportága legnagyobb ese­ménye a tokiói világbajnokság volt, ahol nem sikerült beverekednie magát a döntőbe. Nem tekinti ezt rossz jelnek Barcelona előtt?- Hát... nem lelkesítő, annyi biztos. De tegyem hozzá, meglehetősen peches vol­tam Tokióban, ugyanis az utolsó körben dobtak túl, és már nem nyílt lehetőségem a javításra. Igaz, a legjobb próbálkozá­som, a 61,90 nem éppen meggyőző, de még így Is éppen csakhogy kimaradtam a fináléban szereplő 12 tagú csoportból; 13. lettem. • Már vagy három éve annak, hogy azt mondta: ha nem lendül formába, abbahagyja. Ennek ellenére azóta sem hiányzik a dobókörböl. Mi hajtja, űzi még előre?- Talán két okra tudnám visszavezetni, hogy továbbra is aktív vagyok. Az egyik tényező nagyon prózai: Csehszlovákiá­ban még mindig nincs nálam jobb disz­koszvető, nincs, aki rendszeresen túldob­ná a 60 métert. Gejza Valent, aki két évvel idősebb nálam, már befejezte. A másik; utolsó mohikánként próbálok helytállni mindaddig, amíg a fiatalok nem tapossák a sarkamat. • Azt hiszem, éppen ez a probléma. Vajon jönnek-e, és ha igen, mikor? Hiszen hazánk szép diszkoszvető ha­gyományokkal rendelkezik, s most egyfajta űrt érezni a Bugár-Valent klassziskettos után.- Becslésem szerint két-három évig bizonyosan nem lesz olyan, aki a küszöb­nek számító 60-on rendszeresen túljutna. Pedig sokkal jobb feltételeik vannak, mint nekünk voltak. Személy szerint a Bílek testvérpártól várok bizonyos áttörést. Egyikük súlylökő, a másikuk diszkoszve­tő; ígéretesek, és még nincsenek 20 éve­sek. Ez a dobóatlétáknál zsenge ifjúkor­nak számít. • Egy régebbi beszélgetésében megjegyezte, edző szeretne lenni...- Immár semmi akadálya tréneri pálya­futásomnak, elvégeztem a testnevelési főiskola edzői szakát. Sőt, az aktív sport- pályafutásom mellett ki is használom eb­béli képzettségemet. A magyarországi Fi- csor Józsefet edzettem, közös munkánk­nak azonban gátat vetett a betegség. Bílekék valószínűleg átjönnek a Spartából hozzám edzeni, s nagyon remélem, sike­rül tehetségüket nagy dobásokban is kife­jezésre juttatniuk. • Örök téma a dopping. Most, hogy a volt NDK-ban sorra buknak le a leg­különbözőbb sportágak versenyzői, edzői, orvosai, nem várható, hogy ná­lunk szintén fény derül az „ügyeskedé­sekre“, a tisztátalan eszközök alkalma­zására?- Úgy gondolom, a keletnémeteknél a „kokszolást“ jóval magasabb szinten űzték, mint nálunk. Fantasztikus sportla­boratóriumaik, csúcstechnikával felszerelt edzőtáboraik mind-mind azt a célt szol­gálták: a lehető legtöbb aranyérmet sze­Bugár Imre negyedik olimpiájára készül rezzék, főleg egyéni számokban. Bármi áron. Csehszlovákiában nem erőltették ilyen - mondhatni - fanatikus módon az eredményeket, persze nem vitás, hoztak be nyugatról gyógyszereket, bizonytalan eredetű és célú, úgynevezett vitaminkon- centrátumokat. Persze, mivel mindez ille­gális volt, hivatalosan e tényt nagyon nehéz igazolni. Nincs okmányokkal alátá­masztva, és ha valaki ez Iránt érdeklődik, mindenki úgy viselkedik, mint azok a bizo­nyos majmocskák: én nem láttam semmit, én nem hallottam semmit, én nem mon­dok semmit. • Konkrétan a diszkoszvetőknél mi a helyzet e téren?- A problémát globális szemszögből vizsgálva feltűnő, mennyire visszaesett a diszkoszvetők teljesítménye. Mondhat­ni, az utóbbi években szinte egy helyen topog, a dobások nagyságai önmagukért beszélnek: 1980-ban a moszkvai olimpián 66,38 m-es kísérletem csak a második helyhez volt elegendő, míg tavaly, tehát 11 évvel később Tokióban a világbajnok­ságon a német Riedel 66,20-szal simán megszerezte az első helyet. Az utóbbi években és Ben Johnson emlékezetes lebukása óta különösképpen gyakoribbá és hatékonyabbá vált a doppingellenőr­zés. Az anabolikus szteroidokat, valamint egyéb ajzószereket használó atléták jóval óvatosabbak lettek, talán ennek tudhatok be a kisebb dobások. • Egész társadalmunk mozgásban, átalakulóban van. Ez természetesen kihat a sportra is. Egyesülete, a Dukla Praha mennyiben érzi az „új idők új szelét"?- Hogy a legkézenfekvőbb példával szemléltessem a változásokat, pontosí- tok: már nem Dukla az egyesület neve, hanem 1991. december 1-jétől ACTVS (Armádní centrum telovychovy a sportu). Bár sokan úgy gondolhatják, a hadsereg klubjaként pénzben, felszereltségben nem szenvedünk hiányt, ez koránt sincs így. Sőt már az 1989-es forradalom előtt sem fürödtünk tejben-vajban. Ha csak az én sportágamra gondolok, akkor azt mondhatom, 1979-1984 között volt az „aranykorunk“, erre az időszakra tehetők a legkiemelkedőbb eredmények is. Aztán fokozatos hanyatlás következett, s most ott tartunk, hogy a Duklának - mert még mindig e név szerepel mindenütt - csak az olimpiáig van pénze. A jövőnk megle­hetősen bizonytalan. • Lehetséges, hogy a katona-egye­sület civillé alakul?- Minden jel szerint így lesz. Formáli­san nekem is van katonai rangom, őrnagy vagyok. Ez persze nem jár komoly kötele­zettségekkel, évente háromszor szolgá­lok a közeli kaszárnyában őrségben. Ez minden. Pontosan még nem tudom, mikor veti le egyesületünk és én az „unifor­mist“. A futballcsapatnál már megtörtént. • Huszon-valahány éves sportpá­lyafutása során érték ugyan kisebb­,.égett nagyobb sérülések, de mégsem ki“. Van ennek titka?- Titokról nincs szó. Sok múlik azon, hogy mindent mértékkel csináljon az em­ber. 37 éves fejjel már nem edzem olyan eröbedobással, mint huszonéves korom­ban, inkább erőnlétem állandósítására helyezem a hangsúlyt. Az edzéshosszok rövidültek, igaz, az intenzitásuk nem csökkent. • Kissé visszakanyarodva a múltba: hogyan emlékszik vissza élete két olimpiájára, és a „szolidaritásból“ boj­kottált harmadikra?- A moszkvain, 1980-ban elégedett voltam teljesítményemmel, egyéni csúcs­csal szereztem meg a 2. helyet. A viadal árnyoldala, hogy a szovjetek minden áron azt akarták, hazai versenyző győzzön. Akár tisztátalan eszközökkel Is. A video­felvételeken utólag láthattuk, az akkor éppen élen álló kubai Delisnek és nekem ugyanúgy kevesebbet mértek, csakhogy szovjet diszkoszvető végezzen az első helyen. Nagyon fájdalmas emlék az 1984- es Los Angeles-i olimpia. Tavasszal ép­pen a helyszínen versenyeztem, mikor érkezett a hír, Csehszlovákia távol marad a viadaltól. Szörnyen lesújtott, pályám zenitjén voltam; egy évvel előtte lettem világbajnok. Abban az esztendőben a kü­lönböző versenyeken elért leggyengébb dobásommal Is dobogóra állhattam volna. • Hogyan reagált a bojkottra?- Mikor hazaértünk, megmondtam An- tonin Himlnek, a Csehszlovák Testneve­lési Szövetség Központi Bizottsága elnö­kének: óriási marhaság visszalépni. Sem­milyen provokációt, zavaró körülményt nem tapasztaltunk a helyszínen, mondva­csinált dolog volt az egész. Talán dühös kifakadásomnak köszönhető, hogy az új­ságírók elkerültek vagy el kellett kerülniük abban az időben. Vigaszul azt mondták, rendeznek „vörös olimpiát", Barátság­versenyt. De hát ez halvány elégtétel volt az Igazihoz képest. • Szöulban miért szerepelt a vártnál gyengébben?- Dél-Koreában az 1988-as játékokon más volt a helyzet. Mint a csehszlovák csapat zászlóvivőjének, már a rendez- | vény megnyitóján ott kellett lennem, an­nak ellenére, hogy a diszkoszvetés majd­nem egy hónap múlva kezdődött. Idegesí­tett a hosszú távoliét és egy héttel a küz­delmek előtt éreztem: leszálló ágban va­gyok, a közérzetem sem az igazi. Azt hiszem, pszichikaiig nem bírtam kellőkép­pen elviselni a szituációt. • A sport az élete, elszólította a Csallóközből egészen Prágába. Tart­ja a kapcsolatot az otthoniakkal?- Meglehetősen ritkán járok már haza, Csallóközkürtre. Ha megjelenik valami­lyen írás rólam az Új Szóban, szüleim elküldik. Disznóölésre mindig hazamé- j gyek... Sidó H. Zoltán SKY COMPUTER 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099 APRÓHIRDETÉS ■ Bérbe adok (hosszabb időre is) új há­zat Dunaszerdahelyen. Tel.: 0709/263 78. 0-389 ■ Ki tanítana meg szlovákul? Tel.: 07/836 838, hívható 20 órától. Ú-394 ■ BARBI-Lutra-matricákat cserélnék. Cím: Jandosek Mária, Marxova 16, 943 01 Stúrovo. Ú-404 ■ Új táskákat, retikülöket, öveket készí­tek. Olcsón vállalok javítást is. Cím: Sza­bados Júlia, Parková 760/3. 924 CO Ga- lanta, tel.: 36 54. ú-411 ■ TV és rádió szerelőműhelyben betanu­lási lehetőséget kínálok. Hétvégeken is, bentlakással. Jelige: Csallóköz. Ú-421 & KÖSZÖNTŐ ■ Február 14-én ün­nepli 30. születés­napját Vőntszeműné Vozárik Erika Léván. Szívből gratulálunk: anyuka, apuka, testvére, kislánya, férje és a nagymama. Ú-91 ■ Szívünk teljes szeretetével kö­szöntjük a drága jó édesanyát, testvért, keresztanyát, özvegy Kovács Mihálynét Jókán, aki február 16-án ünnepli immár 59. névnapját. E szép ünnep alkalmából jó erőt, egészséget, hosszú életet kívánunk. Szerető fia: Jani, testvére: Ilonka és sógornője: Viktória családjukkal. Ú-186 ■ Szivünk teljes szeretetével kö­szöntjük a drága jó édesanyát, nagy­mamát, Tamók Máriát Ekecsen, aki február 20-án ünnepli 60. születés­napját. E szép ünnep alkalmából szívből kívánjuk, hogy az elkövetkező évek egészségben, békességben és szeretet- ben teljenek el. Négy lánya, fia, három veje, menye és nyolc unokája, akik sok puszit külde­nek a nagymamának. Ú-221 ■ Szívünk teljes melegével köszöntjük a drága jó édesanyát, anyóst, nagyma­mát, és dédmamát, Bukovinsky Juliannát Csíz-fürdőben, aki 1992. február 14-én ünnepli 78. szüle­tésnapját. E szép ünnep alkalmából szí­vünk teljes melegével köszöntjük, sok erőt, egészséget és hosszú életet kívá­nunk nagy szeretettel. Fia: János, menye: Gabika, unokái: Zoltán és Péter, akik külön csókolják a nagymamát. U-286 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájdalommal, megtört szívvel _ -»,/# mondunk köszönetét T ’~ I mindazoknak, akik ' ZU. f 1992. január 12-én elkísérték utolsó út­jára a kistárkányi te­metőbe drága halot­tunkat, Pásztor Béla tanítót, Akit a kegyetlen halál 47 éves korában ragadott ki szerettei kóréból. Köszönjük a sok virágot, részvétnyilvánítást, a szép búcsúbeszédet, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Fájdalomtól megtört felesége, fia: Nor­bert, özvegy édesanyja, testvérei és a gyászoló rokonság. 0-386 ■ Mély fájdalommal és megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves ro­konnak, munkatársnak, szomszédnak, is­merősnek és mindazoknak, akik 1992 február 5-én elkísérték utolsó útjára a du- naszerdahelyi temetőbe a felejthetetlen férjét, jóságos apát, Kovács Kálmánt, akit a halál 36 éves korában ragadott ki. Köszönjük a sok virágot és vigasztaló szavakat, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdalmunkat. Felesége és kisfia: Péter. Ú-393 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszédnak, barátnak, munkatársnak, akik január 25-én elkísérték utolsó útjára a csécsénypatonyi temetőbe drága halot­tunkat, Surányi Ilonát, akit a kegyetlen halál tragikus hirtelen­séggel ragadott ki szerettei köréből. Kö­szönjük a sok szép virágot, koszorút és részvétnyilvánitást, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdal­munkat. A gyászoló család. Ú-396 <>:***> MEGEMLÉKEZÉS ■ Mély fájdalommal és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk drága halot­tunkra, a szerető férj­re, gondos nevelőa­pára, nagyapára, fe­lejthetetlen testvérre és rokonra, Szondi Károlyra (Palást), akit a kegyetlen halál otthonától távol, 1991. február 16-án, 54 éves korában ragadott ki családja köréből. Szerette az életet, minket is szeretett, de már hiába várjuk, örökre elment. Emlékét, szeretetét féltve és kegyelettel őrizzük. Gyászoló családja. 0-64 ■ Szerette az életet és hitt benne. Szere­tett minket is, de már hiába várjuk, örökre elment. Segítség nem volt, a halálnak kellett jönnie. Szo­morú az otthon, ahonnan örökre el­ment az, akit nagyon szerettünk. Fájdal­mas egy év telt el azóta, amikor a kegyet­len halál hosszú betegség után 1991. február 17-én, 60 éves korában kiragadta közülünk Takács Ferencet (Vágfarkasd). Könnyes szemel állunk meg sírjánál és ápolgatjuk a szeretet virágait. Köszönjük mindenkinek, akikvirágci helyeznek sírjá­ra. Akik ismerték és tisztelték szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a fájdalmas, első évfordulón. Emlékét örökké szívünkben őrizzük. Fájdalomtól megtört felesége, lánya, fia, veje, két unokája és a rokonság 0-107 ■ Fájó szívvel és könnyes szemmel em­lékezünk drága halottunkra, Vajzerné Pinke Zsuzsannára ' (üdvard), akit a könyörtelen halál 1991. február 11 - én, 50 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szen­teljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly fájdalmas, első évfordulón. A gyászoló család. 0-343 ■ Fájó szívvel emlé­kezünk drága jó apukámra, Linassi Aurélra (Tornaija), aki öt évvel ezelőtt, 1987. február 6-án örökre elhagyott bennünket. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pilla­natot. Szerető lánya: Elvi és családja. 0-415 itosárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja a Slovakopress állami vállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: 210/4460 és Miklósi Péter: v 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Slovakopress állami vállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, / 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25, 8. emelet, 551 29, 210/4455. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. EUGEN VOJTléEK FELVÉTELE

Next

/
Oldalképek
Tartalom