Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-14 / 7. szám

véget ér. k görcsös rándu- ibongás követke- xnyedtség. szeretné, ha ás karjaiban tör­nint huszonöt év is sebesen elhú­vérig sértette áz elkedése, később , végül szótlanul Megszokni azon- t meg. jóllakott macska nyújtózik és ke- ¡rmálja mezítelen aelypaplan alatt. >. ;dve támad, hogy itán lemond szén­iem cukkolom föl n, gondolja. Az i nem állhatja az ídja, miért, töp- ibb a férfi. Talán rdezni. Huszonöt igazán meg lehet­nem meri. Ezért :z: . Mikorra készül- ? színes fotókkal í... úgy látszik, el! - mondja az kérdezősködik egy cseppet sem kíppen el... dig jóformán alig )d. Kivéve a fod- ... A városházán or megbeszéltük N'ógrad Szállóban :rült lefoglalnunk tét. Azt a néhány bán fogalmaztam . A taxi is ponto- ^általán. minden sokkal simábban, el ezelőtt... .imábban... - is- attal az asszony, naradt az ellenke- zéröl az intrika és itha elfelejtettek fe a huszonöt év lár nem áll módjá- egpróbál más hú­i:- Jól sikerült a ruhád...- Na hallod?! Azért a pénzért!- Az ilyesminek semmi köze az árhoz. Azért a pénzért még el is szabhatták volna.- A kék ruhámra célzol?- Nem! - mondja a férfi, akinek semmi kedve veszekedni az évfor­dulón. — Eszembe sem jutott céloz­gatni. A kék ruhádra pláne nem. Sohasem — a katonaságnál sem - tudtam célozni. Hiszen ismered az erről szóló történeteimet. A nő nem válaszol, helyette tün­tetőén elnyom egy ásítást.- Minden szép volt és roppant elegáns. Egy magas színvonalon le­bonyolított ezüstlakodalom. De ARDAMICA FERENC azért, ha itthon rendezzük, meghit­tebb lett volna. Az asszony ingerülten felül.- Meghittebb...? Lehet! De akkor most nem heverésznél az ágyban. Én mosogatnék, te törülgetnél... és a mellem helyett a porszívó csöve után nyúlkálnál... Bibizés helyett takarítanánk, mert rendbe kellene rakni a felfordult lakást. A férfi kénytelen elismerni, hogy felesége szavaiban van némi igazság. Sőt, sok igazság van bennük. Az asszony visszahanyatlik pár­náira, látszik rajta, hogy szeméből elröppen az álom.- Mit gondolsz, nagyszülők va­gyunk már? - vált témát a férfi. Az ünnepségen csak a fiuk volt jelen a feleségével, néhány jóbarát, hiva­talbeli kolléga, pár rokon. Lányuk, aki Csehországba ment férjhez és minden órára való volt, nem vállal­kozott a nagy útra, sürgönyben fe­jezte ki jókívánságait. Férje, a vejük pedig nem merte magára hagyni. Az asszony szeme szikrákat szór. Ez a mamlasz mindenáron nagyapa akar lenni! Alig várja!- Mit tudom én?! - rándít a vállán az asszony és dacosan elhatározza, hogy megszületendő unokáját, ameddig csak lehetséges lesz, leta­gadja. - Bírd ki, amíg megérkezik a távirat! — Vajon kisfiú lesz-e, vagy kis­lány? — Oh! — az asszony megvetően csak ennyit mond... Mintha az vala­mit is változtatna a tényeken! A férfit felesége „óh“-ja sem tudja megállítani a további ábrándo­zásban ... Kezét összekulcsolva a feje alá helyezi, szemét egy pillanatra le­hunyja és szabad vonulást enged a mindkét nembeli gyermekar­coknak. Az utolsó előtti gyermeknek acél­kék szeme van, az utolsó pedig hi­deg, ezüstszürke szempárral tekint rá. Talán ez okozza, hogy gondolatai ismét visszatérnek az ezüstlakoda­lomhoz ... Úgy látszik, az ezüstlakodalom nem az igazi! Ha nem lett volna az előbbi, jól sikerült szeretkezés, csak hideg, ezüstszürke emlékek vilióz­nának benne. Sebaj, az aranylakodalom! Az lesz az igaz! Itthon fogják tartani! A nagy ebédlőasztalt körülülik az aranyszőke unokák, esetleg déduno­kák, fejecskéjük az aranyszínű, pá­rolgó húsleveses tányér fölé fog ha­jolni, melyből száműzve a bolti tészta. Minden hazai ízű és aranyszínű lesz... És nem baj, ha holtfáradtak lesz­nek, majd csak elmosogatnak és ren­det tesznek az ünnepség után, hiszen a fickándozásra már nem lesz gondjuk. Fickándozni most kellene. Amit kigondol, kimondja. Az asszony nem szól semmit. A férfi egy percig zavarban van, vajon hallotta-e egyáltalán a felesége az indítványt? Őszintén reméli, hogy az asszony ezen a napon mégis kivé­telt fog tenni. Kinyújtja feléje a kezét, de pórul jár. Az asszony mereven elzárkózik. A férfiből pedig egy szuszra sza­kad ki huszonöt év keserűsége:- Tulajdonképpen miért jöttél hozzám feleségül?- Most már megmondhatom! - fordul feléje az asszony. - Foga­dásból!- Fogadásból? - ismételgeti a férfi gépiesen és semmit sem ért.- Igen. Fogadtunk Nusival. Nusi azt állította, hogy nem vagy igazi férfi! Én pedig az ellenkezőjét.-És?- És akkor Nusi bevallotta, hogy édes kettesben volt veled, és majd­nem eljutottatok odáig, de csak majdnem, mert te a döntő pillanat­ban visszatáncoltál. Nusi bizonyítva látta tehetetlenségedet, s erősködött, hogy az elmondott tények birtoká­ban biztosan én sem mennék hozzád feleségül... Fogadtunk. Ez lett be­lőle.- Ez lett belőle... Az asszony halkan felkacag:- Mondd, hogyan is volt akkor Nusival? A férfi két dühhullám között meg­próbálja felidézni felesége leánykori barátnőjét, aki állandóan rájuk akaszkodott és zavarta az udvarlást.- Kullanccsal? - kérdezi a férfi vészjóslóan. Nusit közösen nevezték el Kul­lancsnak. „ — Kullanccsal! — biztatja nevetve férjét az asszony. — Miért mondtál nála csődöt? Miért nem állt be a ke- ményedés?- Mert más valami volt ott ke­mény! - mondja a férfi fogcsikorgat­va. - A lába között a bugyija! Megta­pintottam, amikor lehúztam. Az asszony hátraveti magát a pár­nákra, könnyes lesz a szeme, úgy kacag. A férfi is könnyezik, de nem ka­cagva, hanem szitkozódva... Az az átkozott Nusi, az a mocskos Kullancs, az a rohadt dög a kőke­mény bugyijával! Mégis, mindennek ellenére meg kellett volna...! Oh, ha előre tudta, ha csak sejtet­te volna! Akkor nem jön hozzá ez a nősze­mély feleségül fogadásból, kíváncsi­ságból. Akkor minden másképpen törté­nik, s ő nem válik egy fogadás áldo­zatává. Akkor lehet, hogy egészen más nővel él le huszonöt évet, olyannal, aki szereti, aki nem húzódik el az első szeretkezés után, hanem másik­ra biztatja. Akkor nem tévedésből kap hu­szonöt évet, s az ezüstlakodalma után biztosan nem érzi magát becsa­pottnak, kifosztottnak.- Ezüstlakodalom! - sziszegi a férfi megvetően és szégyelli magát, amiért az előbb már az aranylako­dalmon járt az esze. Lehet, sőt na­gyon valószínű, hogy ilyen egyálta­lán nem lesz. Majd ó gondoskodik róla.- Ne emlegesd folyton! Felejtsd el; utána vagyunk. Elmúlt... Próbálj meg elaludni!- Igen. Megpróbálok... Megpró­bálhatom ... Próbálja, de nem sikerül. Egész éjszaka hánykolódik. A reggel ébren találja. A türelmetlen csengetés csak a feleségét ébreszti fel. Kiugrik az ágyból, ajtót nyit, meg­pillantja az egyenruhát, a táviratki­hordó az... Tíz korona borravalót nyom a markába, hogy megtudhassa leá­nya és újszülött unokája halálhírét. Pedig a postás igazság szerint egy fillért sem érdemelne. EZÜSTLAKODALOM figyelmükbe aján- Vannak nekünk k is. És még vala- Semmiféle mintát falakon! A mintá- het. A minták feli- le az alakját, amin ódni. Nincs paza- Az idő, jegyezze ■, a félelem mellett i szövetségesünk. 1 átkozottul kevés ősünkre mindig, gyorsan — mindig n^r hívben a had- la szabad nagyob- amennyit a rend- nészteni. A gya- lyanok vagyunk, zamara: egy feje kupac között kell :n dicső IV. Külö- úgy bombáz ben- ékül. Van-e ered- r? Milyen szerve- íbuktatnia, Stein- eismerő vallomá- c? És - neveket! Mintha a sikeres ■m állna, csak ne­tt az igazán jó ött mindig egyet­mek semmi jelen- ik ministráns. Más »ózzák. Ha meg­vet, pontot tehe- gére. Igaz, Rut­úr. z, főhadnagy úr, indig elsieti a kö- itkowski. Mintha :. Vagy terhesnek es kifejezés, Rut- hesnek érzi? Ez intök, hogy meg- ilni a frontra való ílyeit. Bizonyos zöldes sértő meg- I fa. S ami a legér- om, nem is kell lértettet. Valóban > úr nincs megelé­gedve a munkámmal, mindig kiküld- het a frontra.- Szóval nem ez a helyes kifeje­zés, hogy terhes. Maguknak, értelmi­ségieknek igencsak nehéz a kedvük­ben járni. Ha megdicsérem, azon sértődik meg, hogy alkalmasnak ta­lálom egy lényegében hóhérinak ne­vezhető munkára. Ha megfeddem, azon sértődik meg, hogy alkalmat­lannak. Hol is hagytam abba?- Az első névnél, amelynek kide­rítésével, a jelek szerint, még csak a munka felét végeztük el.- A baj ott kezdődik, hogy e név viselőjének a leggyakrabban megvan a maga igaza. A rossz rendőr beéri azzal, hogy ezt kiszedje belőle és jegyzőkönyvbe vegye. Sajnos, az esetek többségében a letartóztatott igaza teljesen használhatatlan. El­lentmond a miénknek. Mi az ördögöt kezdjünk egy olyan igazsággal, amely arról igyekszik meggyőzni bennünket, hogy nincs igazunk? Gondolom, egyetért velem, hogy egy, az egész Birodalom alapjául szolgáló rendszert azért nem fogunk megváltoztatni, mert egy igazság el­lentmond neki. Nem marad más hát­ra tehát, mint hogy a gyanúsított igazát formáljuk át, hogy megfelel­jen a szükségleteinknek. Nos, ez a mi küldetésünk, Rutkowski.- És ha ennek folytán megszűnik igaznak lenni?- Sosem is volt az, Rutkowski. Egy igazság, mely hagyja magát megváltoztatni, merő hazugság. Olyan, akár a vallomását mindunta­lan megváltoztató fogoly. Megbízha­tatlan, ingatag. Nem kár érte, ha elhanyagoljuk. Ezután az ezredes úr témát vált. Megrögzött szokása ez minden rend­őrnek: a vallatások során ivódott beléjük. Ezért van az, hogy ha rend­őrrel beszél az ember, mindig úgy érzi, mintha vallatnák. (A leggyak­rabban így is van.)- Mi a véleménye, Rutkowski, a szemről?- Milyen értelemben, ezredes úr?- Rendőrségi értelemben, natür- lich. Nem vagyunk szemorvosok. — Be kell vallanom, hogy ilyen értelemben még sohasem foglalkoz­tam a szemmel.- Nem figyelte meg, hogy az első kihallgatáson elszíneződik a fogoly szeme? Csak a másodikon nyeri vissza eredeti színét. A félelemtől van. A félelem savas oldatában az emberi szem úgy viselkedik, mint a lakmusz. Fel is állítottam magam­nak erről egy kis elméletet. Steinbrecher ezredesnek valójá­ban mindenről megvolt a maga „kis elmélete“. Rendőrségi használatra, természetesen. Én viszont nem mer­tem bevallani, hogy amennyire csak lehet, igyekszem elkerülni a fo­goly tekintetét a kihallgatás során. Mindig is azokat szerettem jobban, akik, hozzám hasonlóan, gyengeség­ből, vagy a falra, vagy a padlóra meredtek egész idő alatt. Mindaddig, míg tekintetük nem találkozott azzal áltathattuk magunkat, hogy valójában semmi sem történik kö­zöttünk, hogy az a másik chiméra csupán, valami lázálom szülötte, s hogy az iroda négy zöld fala közt lejátszódó undorító jelenet múló rémálom csupán. A legrosszabbak azok voltak, akik egyenesen keres­ték a tekintetem. Akik mindenáron tudatában akartak lenni elveszettsé- güknek. Egy-egy ilyen tekintet- összevillanás, kivált, ha a szemben ülő előtte elárulta, hogy nem árul el semmit, a pokol legmélyebb bugyrá­ból érkező vészjel volt számomra, felhívás, hogy tenned kell valamit, valamit, ami meghaladja a tehetsége­met, s ami teljesen idegen tőlem, lelki alkatomtól, s pláne meggyőző­désemtől. Erre aztán végképp el­vesztettem a józan eszem, s, tartok tőle, olyan megalázó atavizmusokra ragadtattam magam, hogy ma is res­tellem. A gyanúsított ilyen merev magatartása ugyanis alapjaiban meg­bolygatta mentési terveimet. Sike­rünk azon múlott, mennyiben bízik meg bennem. A feltétel nélküli együttműködés teremtette meg a túl­élés kilátásait mindkettőnk számára. Nekem erkölcsi, neki fizikai értelem­ben. A körülmények szerencsés összejátszása esetén - milyen ritkán! - mindketten épkézláb kerülhettünk ki e pokoljárásból, én a megőrzött önbecsülésem és pozícióm, ö a meg­őrzött titka és néhány kék folt birto­kában. Két dolog kellett csak e lát­szólag természetellenes szövetség si­keréhez: okosakat kérdezni és oko­sakat felelni. Valamiféle válaszra mindenképp szükség volt. Bizonyos bűnöket be kellett ismerni. A bűn immanens velejárója a letartózta­tottnak. Én legfeljebb annyit tehet­tem, hogy kevésbé szigorúan bünte­tendő régiókba tereltem. Ez, beval­lom, meglehetősen ritkán sikerült. Mindkettőnket megbénított a féle­lem, hibáztunk mindketten. Ügyefo- gyott kérdéseket tettem fel, melyek­kel zavarba hoztam az asztal túlol­dalán ülő szövetségesemet, s arra késztettem, hogy ő is ügyefogyott válaszokat adjon, melyekből aztán, a Jegyzőkönyv vaslogikájából kö­vetkezően, újabb, még rázósabb pót­kérdések fakadtak, ezekre a még reménytelenebb feleletek, mígnem egy éjjel kétségbeesetten állapítot­tuk jneg, hogy. egyetlen lépés választ, el bennünket a végtől - őt az akasz­tófától, engem a lelki válságtól. Erről azonban, mármint hogy mi­ket éltem át, amikor a félelemtől és bizonytalanságtól narkotizálva egy- egy ajtónyílásra vártam, a megváltás vagy a bukás hírnökére, s arra, hogy mit veszek ki első pillantásából és első szavából a sors üzeneteként, Talita cumit-e vagy Anatéma te-t, majd később mesélek részleteseb­ben, majd ha Adam Trpkovic kerül elém. Most siessünk vissza Steinbre- cherhez és kisded elméletéhez a szem szerepéről a vallatáspszicho­lógiában.-Tavaly egyszer egy vak hege­dűssel akadt dolgom. Azzal gyanúsí­tottuk, hogy kávéházi muzsikusként üzeneteket közvetített a bandi­tákhoz.- Névtelen feljelentés alapján, nyilván.- Nem. Logikai alapon. Egy rész­vétet ébresztő vak, hatalmas mozgá­si rádiusszal, korlátlan kapcsolatte­remtési lehetőséggel - ért engem, ugye? Nem értem, de nem szólok.- Hanem ahogy hegedült! Azt a légies vonóvezetést! Schubert, Schumann, E. T. A. Hoffman, Nicco- lo Paganini. Aztán, maradjon köz­tünk, a nagy zsidó duó: Mendelssohn - Meyerbeer! Az egész repertoárját eljátszotta az irodámban.- Az üzenetek nyilván zenei frá­zisokba voltak kódolva.- Ne legyen idióta, Rutkowski! Nem volt abban a zenében semmi, csak tiszta szépség. Ujjai alatt dalra fakadt a közönséges lószőr. Nem dalolt, dalra fakadt, ahogy Homé­rosz mondaná. Rendszerint azzal fe­jeztük be a kihallgatást, hogy hege­dült. Szerepet cseréltünk. Most ő vit­te a prímet. De nem erről akartam beszélni. A szemről. Orvosilag meg­állapított tény, hogy világtalan volt, mégis, mint valami drágakőben, ott csillogott a szemében az élet. Az ég kékje. A tükör visszfénye. Az üveg ragyogása. A lámpa lángja. Mozgás volt a szemében, de hamis mozgás, ért engem, Rutkowski, fantomszerű. Nem belülről jövő - a fénytörés játéka volt az egész. Leírhatatlan érzés volt, biztosíthatom. Még az én nyomozásom is megsínylette a dol­got. Végül kénytelen voltam beköt­tetni a szemét egy fekete kendövei. Nevetséges, ugye? És mégis logikus. Mert minek a szem, ha nem árul el semmit? Magad elé tudod képzelni, Hil- mar, a jelenetet? A Harcosok Ottho­na a Mihajlo fejedelem terén, Belg- rádban. Gránitkripta, tornyában el­romlott órával. Hajnali négy óra. Az irodák kihaltak. A legsürgősebbek kivételével minden kihallgatást fel­függesztettek holnapig. Az utolsó hi­vatalnokok sápadtan, a virrasztás méregnyomaival az arcukon von­szolják magukat végig a fertőtlení­tett folyosókon, és belevesznek a zöld hajnalba. Sorra kialusznak a nyomozók fényszóró-lámpái. Csak az acélhálóval védett ügyeletes égők pisla fénye világít még. Mint meg­annyi temetői mécses. Elül a zaj. Elhal a bikacsök nyálkás éneke is. Semmi nesz, csak a rovarok neki- nekibuzdulása hallatszik a megma­radt fényforrások körül. Egyszer- csak, mint vérengzés utáni siratódal, belehasít a csöndbe a Karnevál. Opus numero 9. Álarcosbál. Jelme­zes fantazmagória. Haldoklók ünne­pe. Schumann őrjöng. Fájdalmas gyengédséggel tör fel a bomlott lélek mélyéből Istenhez a zokogás. A pin­cében, melynek padlójáról épp az imént mosták fel durva súrolókefé­vel a vérét, a hegedűs, fekete kendő­vel a szemén, követi a zeneszerzőt a szent orgiába. S, mint a más kese­rűségét éneklő igric, a magáéról sem feledkezik meg. Dalából kihallani: semmi remény. Az őrület sem ad menedéket. Ez az ég válasza. A két művész most egy asszonyalakhoz fordul. Egyetlen, tüdőszakasztó si­kolyban szakad fel belőlük az Ave Maria, oly fájdalmasan, hogy utolsó akkordjaiban már-már pajkossá vá­lik, amint ide-oda verődik az üres folyosón a Szűzanyát keresve. Stein­brecher ezredes kihúzott derékkal -ül az íróasztalánál. Zubbonya ki­gombolva. Nem teljesen, persze, csak a legfelső gombja. Ennél önfe- ledtebb müélvezést ne is várjunk tőle. Arca fölenged a hajnal fényé­ben. Zavartan hallgatja ezt a re­ménytelen perlekedést az éggel. Va­jon rendőri vagy szerencsétlen ha­landói mivoltában-e? Szolgálatot tel- jesít-e még mindig, vagy megpróbál maga is érintkezésbe kerülni a legfel­sőbb titokkal? Részesévé lenni netán valami összeesküvésnek? Megkérdeztem tőle, mi lett a he­gedűssel.- Agyonlövettük.-Rábizonyult, hogy üzeneteket közvetített?- Nem. Túszként végeztettük ki. Na, ennyit mára. Fáradt vagyok. Steinbrechertől pedig ne sajnálj meg­válni. A következő levelemben még mindig ő viszi majd a szót. Addig is üdvözöl KONRAD Szilágyi Károly fordítása G. NAGY LÁSZLÓ RAJZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom