Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
SZÉKELY SZABÓ ZOLTÁN Hírünk a nagyvilágban A régi szép időkben, még a Nagy Diktátor tündöklése alatt, majd minden lapban, folyóiratban meghúzódott a Hírünk a nagyvilágban című rovat. Imádtam ezeket az ibolyaszerény újságszeleteket, mert páratlan tájékozottságot, műveltséget lehetett belőlük meríteni. Mindig naprakészen tudtam: az ennivaló államfőnk mikor csókolózott Bokassával, mikor választották Etiópia díszdoktorává a Tudós Akadémikus elvtársnőt, mikor fog az USA külkereskedelme áttérni a lejelszámolásra...- Milyen most Románia híre a nagyvilágban? — kérdezem aggódó kíváncsisággal Sovinescu urat, az MMF tág látókörű elnökét.- A kérdés fals, de válaszolok rá. A történelmi házaspár kényszerű halálával az államigazgatás és a tudomány terén kétségtelenül észlelhető bizonyos visszaesés. Egyiküket sem sikerült még maradéktalanul pótolnunk. Biztatóul azért elmondhatom: az országvezetés terén máris a megfelelő irányba haladunk. Petre Román személyében felvillant az a nagy kaliberű férfiú, aki bátran a Kondukátor nyomába léphet. EhmSzabó Zoltán vagyok. Székely. 42 éves. 86-ig színész voltam Erdélyben. 86 óta sok minden voltam Ausztriában. Hogy hol és mi leszek ezután, nem tudom — írja a szerző a közelmúltban megjelent Dákok a nyitott égbolton című kötete fülszövegében. Fenti írását ebből vettük át. hez minden adottsága megvan, csak egyelőre még túlságosan hungarofil. Rendkívül sokat ígérő, ahogyan igyekszik zsidó-spanyol nyers gyémántból fajtiszta, felsőbbrendű kul- túrromán nemzeti ékszerré csiszolódni. Ami tökéletesen megfelel a XX. század receptjének. Mert ne feledjük: grúzból lett a legjobb orosz, osztrákból az echte német, török-görög-örmény-cigány-mace- dón és déli szlávból robbant ki a dák üstökös. Ami viszont több mint aggasztó, az a magyar főkolomposok, Sütökés gyalázatos aknamunkája. E két barbár úton-útfélen becsmérli azt a népet, melynek kenyerét eszi, igyekszik lejáratni azt az országot, mely megtűrte őket és fajtájukat ősi határai között, bujtogat az ellen a politika ellen, mely méhében hordja a nemzetiségi kérdés végleges megoldását.- De mi a kézzelfogható vád ellenük?- A Szovjetunió fölött aratott 2:0- ás fényes győzelmünk után lefizették a kameruniakat, hogy azok a világ szeme láttára a becsületünkbe gázoljanak.- Honnan lehetett annyi pénzük?- A horthysta-revizionista megbízóiktól. Akik külföldön fészkelnek és bitorolják a mi kanyargó Tiszánkat. De sebaj! Kétszer már megoldottuk a bocskorunkat Budapesten.- Azóta magas fokü a légszennyeződés.- Majd intézkedünk ellene. Egyik vasárnap csak a páros, másik vasárnap csak a páratlan méretű lábbelik fognak közlekedni.- Biztosak önök abban, hogy az említett magyar vezetők a ludasok a futballcsapat olaszországi kudarcában?- Még tanúink is lesznek a tárgyaláson.- Ha jól értem, törvény elé akarják állítani a nevezetteket.- Pontosan. Az igazság nem szenvedhet csorbát.-A tömeggyilkos szekusokat viszont szabadon engedték...- Túl későn. Ha továbbra is zavartalanul hivatásuknak élhettek volna, talán akár meg is nyerhettük volna a világbajnokságot. Dehát mi mindig nagylelkűsködünk. Tőkést például már egy éve nem citáltuk törvényszék elé. Meg is van a látszata.- ön szerint a mostani vezetőség képes megvédeni a nemzet becsületét?- Föltétlenül. Ez egy demokratikus kormány: egyenlő jogokat biztosít minden románnak. Ezért nem értem a magyarokat. Miért akarnak minket megbuktatni? Mi lesz velük, ha mi már nem leszünk? Mehetnek Kamerunba. Koldulni.- A nagyvilág is csóválja a fejét Bukarest kapcsán. Vagy a nagyvilág is mehet Kamerunba?- Csak ne csóválja! Inkább értse meg: itt 2500 éve nem változott semmi. És nem is fog. Vagy talán a nagyvilág vállalná a felelősséget, ha mifelénk történne valami? Valami jóvátehetetlen. Mondjuk: forradalom. Ugyan, kérem! Annál képmutatóbb. Jól ismerjük. Ma már nem az a kérdés tehát, hogy milyen a hírünk a nagyvilágban. Hanem a kérdés: milyen a nagyvilág híre nálunk! A“ lásai után zik, majd Pihenni A férjjé ez a pihei ténne. De az í alatt minc zódik. A férfit asszonyna már csak tudomásul bán sohasi Az áss: kényelme: rek gombc testét a ] Titokzatos Férjéne magáévá t dékáról. J' magam fc asszony u ismétlések reng magi meg keller évi házasé ne kérdez egészen m - A fén nek el a fé-Pár I tovább bi Várd ki t asszony ál- Elfára tovább a álmos.-El."- Külön akadt vala rászt és a az első £ a részletei: még idejé az egyik k meghívót meg, munl san érke2 olyan sima mint huszc- Igen, meri el ni - Szülői ré zés, a rokc az ismerő volna plet; A férfi előtt törtéi bán változ rókát meg] j^egyedik levél Im-ígyen szóla Steinbrecher vagy a természet és a kegyelem elvei Meditenáneum, 1965. szept. 14. Kedves Hilmar! Nővéred lement a strandra, én meg indiszponáltságomra hivatkozva „itthon“ maradtam. így már a délelőtti postával elküldhetem neked a negyedik levelemet is. Remélem, eltart a szép napos idő, míg végzek vele. Az eső ugyanis szobafogságra kárhoztatná Sabinet, és orrvérzésig kártyázhatnék vele, ahelyett, hogy veled társalognék. Alighanem okkal vethetnéd a szememre, hogy míg közvetlen szomszédok voltunk, nemigen adtam tanújelét társalgási szenvedélyemnek. Vagy — amilyen javíthatatlan haragtartó vagy - óhatatlanul felötlik benned, hogy ha csak módom nyílt rá, igyekeztem elkerülni a veled való találkozást. Való igaz, nem szenvedhettelek. Te engem még kevésbé. Hogy benned mi szította az ellenséges indulatot, állapítsd meg magad, ha akarod. Én azonban magyarázattal tartozom a magam ellenszenvét illetően,^ mely, meglátod, furcsa mód kapcsolatban áll jelenlegi témánkkal. Mindeddig azt hittem, hogy szellemi konformizmusod és az ezt leplezni hivatott intellektuális arroganciád miatt utállak, kíméletlen becsvágyad miatt, melynek érdekében kész voltál feláldozni egyéniséged minden érdemesebb és erkölcsösebb potenciálját. Most viszont rájöttem, hogy egészen másról van itt szó, olyasmiről, amihez a te emberi és akadémiai gyarlóságodnak vajmi kevés köze van. A d.-i események, az 1943 szeptemberében és az 1965 szeptemberében történtek segítettek hozzá, hogy immáron teljes valóságukban mutatkozzanak meg előttem rokoninak távolról sem nevezhető kapcsolataink természetes és a mögötte rejlő okai. Ugyanezek késztetnek rá, hogy kizárólag önmagamat hibáztassam az egészért, kivéve tán a Sabine házasságába való durva beavatkozásodat, amelynek ódiumát kétségkívül neked kell vállalnod. Mert én, kedves barátom, nem a te hitványságodat gyűlöltem, nem a te önző életprogramodat, a te intellektuális tisztességtelenségedet, egyszóval konformista és számító kispolgári magatartásodat egy demokratikusnak ugyan demokratikus Németországban, amelyben azonban, még most, 1965-ben is bőven van ok is, alkalom is erkölcsi lázadásra, hanem magamat, az 1943-beli nemzetiszocialista Németország polgárát, aki intime ellene szegült ugyan az egész országon eluralkodott démoni közhangulatnak, s úgy képzelte, hogy tesz is valamit ellene, holott valójában maga is engedelmes szolgájává szegődött. És - minő ellentmondás! - annál lojálisabban szolgálta, minél meggyőzőbben áltatta magát, hogy milyen agyafúrt és hatékony ellenállást tanúsít. Ez a töredelmes beismerés — amely azonban a te jellemeden mit sem változtat —, remélem, hozzájárul majd, hogy jobban megértsük egymást e levelezés folyamán. Az a szerencsés körülmény pedig, hogy egyirányú és monológnak tervezett a társalgás, csak segítheti a megértést. A szoba, ahol e sorokat írom, 1943-ban a nyomozói irodám volt. Sima barna íróasztalom valamivel közelebb állt a rácsos ablakhoz, mint utódja, ez a diófa szekreter. A kényelmes bőrfotel helyén egyszerű támlásszék volt.. No, de ez még odébb van. E pillanatban épp csak hogy megérkeztünk. Piszkos lépcsőházban haladunk fölfelé, az evakuá- ció nyomai mindenütt. Az épület, amely a carabinierik lakhelyéül szolgált, most teljesen kihalt. Freissner őrnagy esküdözését hallom, hogy olcsó brillantin- és pomádébűzt érez. Steinbrecher meghagyja, hogy minden ablakot tárjanak sarkig. Kiszellőztetni minél hamarabb a csiklandós latin kölni- és pacsuliszagot, hogy átadhassa a helyét a germán vas- és bőrszagnak, az erő és a szilárd eltökéltség átható leheletének. S míg az óvszerek, e „szerelmi gumi- álarcok“ imaginárius szaga tovaillan a tenger felé a megszokott bitangok nyomában, az ezredes hangos meditációba kezd volt szövetségeseinkről:- Ezt merték ezek rendőrségnek nevezni, Rutkowski? Hisz ez közönséges kupleráj! Das ist ein Puff! Nézze meg ezeket a cellákat! Ez nekik magánzárka? Bordélyházi szeparé! BORISLAV PÉKiC egyforma faji tulajdonságokkal rendelkező rendőröcskékkel. Aztán szótagolva olvasni kezd: Tante gentile e tante onesta pare La donna mia, quand’ella altrui saluta, Ch’ogni lingua divien tremando muta E gli occhi non ardiscon di guardare. — Dante Alighieri egyik szonettje — mondtam. — Szerelméhez, Beatri- céhez írta.- Mit gondol, Rutkowski, egy nép, amelynek ilyen nyelve van, meg tud egy ilyen nép nyerni egy Hogyan veszejtsük el a vámpírt regényrészlet Kéjkaverna! Már csak a bíborszínű plüss hiányzik! Mert a vörös lámpa, az itt van! Ezeknek a szarházi olaszoknak körülbelül annyi fantáziájuk van, mint egy bárcás kurvának! Puritán undorral érinti meg korbácsa hegyével a falat, s rajta egy ágaskodó phallost, mely, az egykori okiratok színes iniciáléihoz hasonlatosan, a Dagllione név kezdőbetűjét hivatott díszíteni. A D természet- ellenesen megnyúlt, hegye duzzad- tan meredt a magasba, mintha épp arra készülne, hogy kilövellje magából az igen potens Dagllione mares- cialle magvát, sok-sok kicsiny, semmivel sem kevésbé potens Dagllio- neval szaporítsa a leendő carabinierik számát, akik aztán a maguk részéről újabb és újabb kicsiny, potens Dagllionekat nemzenek majd, újabb kakastollas carabinieriket, míg az egész világegyetem dugig nem lesz ezekkel az azonos vezetéknevű, háborút? Szerintem aligha. Azt hiszem, már a nyelve természeténél fogva is, minden háborút el kell veszítenie. Steinbrecher ezredes úr elemében van. Legundorítóbb hangulatainak egyikében. Úgy sétál le-föl ezekben a kihalt termekben, mintha egy megvert ellenséges király palotájában járna. Csizmanyikorgástól és váll- szíjkarika-csilingeléstől kísérve. A Nagy Vízigót, aki alászállt az Alpokból a Pó völgyébe, hogy össze- roppantsa a Császárságot. (És, engem nem számítva, mindössze egy községi írnokot Toppantott össze - azt se teljesen.)- Minden helyiséget átfesteni! Hogyhogy milyen színűre? Zöldre, természetesen. A fehér az ártatlanság színe. Ki az ördög lesz hajlandó beköpni a barátait egy protestáns templom szűzi légkörében? A fehér szín feldúl, megzavar. Állandóan holmi meg nem írt jegyzőkönyvekre, kitöltetlen kihallgatási ívekre, gyengécske jelentésekre emlékeztet bennünket. Balfogásainkra, Rutkowski, gondolom e téren maga elég tapasztalatot szerzett. Meggondolatlanná, hebehurgyává válik az ember. Elkerüli a figyelmét egy-két apróság, öt- letelefántkórban kezd szenvedni. Leküzdhetetlen vágyat érez, hogy valami nagy, jelentős felfedezéssel lepje meg a világot. Abból meg nemigen jut minden napra. A felfedezések, önmagukban véve, aprók és jelentéktelenek. Nagyokká csak mi tesszük őket.- És a többi színnel hogy állunk, Rutkowski? A vörössel például?- Nem tudom, uram. Nem tudom, hogy állunk a vörössel.- Mondja, Rutkowski, előfordult már magával, hogy szolgálati ügyben is használta az eszét? Vagy kiváló elméjének igazgyöngytermését egyszerűen otthon hagyja, s hozzánk csak némi káposztalével a fejében néz be? Annyit csak tud, az ördögbe is, szereti-e vagy nem a vörös színt! Mert én tudom. Maga, Rutkowski, nem szereti a vörös színt.- Igaza van, uram, nem.szeretem.- Egyetlen polgári entellektüel sem szereti. Túl élénk, agilis, vállalkozó szellemű nekik. Kizökkenti őket a közönyükből. Felizgatja, nyugtalanítja őket. Maga pedig nem szeret nyugtalankodni, igaz-e Rutkowski? Ragaszkodik a maga kis lelki nyugalmához. Ott egye meg a fene a háborút, meg minden zavaró körülményt, amely netán megakadályozhatná benne, hogy kedvenc témájával - önmagával - foglalkozzék. Na, hagyjuk ezt! Egyszer talán majd erről is eldiskurálunk, most azonban maradjunk a színeknél! Be kell vallanom, én se vagyok nagyon oda a vörösért. Egyes idióták roppant praktikusnak tartják, mert, úgymond, nem látszik meg rajta a vérfolt. Hol itt a logika? Minek takargatni azt a vért? Képmutatás! Mi ez? Apácazárda? Mi több, néhány, a zöld alapra diszkréten felhordott vér vagy pirosfesték-folt igencsak hatásos le lom az t egyéb mó mit, Rutk nem akarc kát számo dézhetik v aztán el lt rolni való meg, főhac a leghatél Akkor is, áll a re Gyorsan, g ezzel rá^á seregnek n bat harapr őrség meg korlatban mint a Bi van és ké választania nítményün nünket a t mény, Stei zeteket sil brecher? h sokkal ren Minél több pártütés m vekből! V összeesküv len név áll tősége. A t szövegét v tudtuk az tünk az i kowski?- Igaz, e- Hát n nem igaz. 1 vetkeztetés unná a mu érezné. Ez kowski, hí a helyes kif Hirtelen próbálom k áthelyezése mértékig éj jegyzése p dekesebb, megjátszan meg vágyó!- Ha az BALOGH ISTVÁN TUSRAJZA DÉNES GYÖRGY Sehol egy meleg öl Kiveri az idő kezemből a tollat, sötét rengetegbe tévedek maholnap, örömök, keservek kísérnek, siratnak, nem érzem jó ízét többé a szavaknak. Sehol egy meleg öl, ahová bújhatnék, egy hívó nyoszolya, ahol meghalhatnék, csak a köd gomolyog, csak a nyirkos ágak dőlnek a szédítő sötétség falának.
